Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-08-09 / 32. szám
Szatmár-Németi, 1917. augusztus 9. „SZATMÁR HÍRLAP“ Igazad van, a nekünk tulajdonított értelemben mi a papság szolgálatában nem állunk, azok igényeit és befolyásait nem védelmezzük, erre sohasem kértek, de ilyen formában nem is állottunk volna szolgálatukra, de szeretnénk látni bennük kevesebb szerénységet és visszavonulást és szeretnénk szolgálni papjaink kiválóbbjai közül azoknak az érvényesülését és növelni azoknak a befolyását, kiknek bátorságától, eszétől, munkájától várhatnék a keresztény kultúra méltó érvényrejuttatását, mert ma jámborul tűrjük, hogy tizenöt millió keresztény szentsóges meggyőződésével fél millió nem keresztény hitvány játékot üz ! Vedd soraimat megnyugvással és dolgozz tovább, hiszen olyan sokan és mégis olyan kevesen vagyunk ! Szerető barátsággal: (?) Fogadatlan prókátor. A „Szatmár és Vidéke“ az augusztus 1. én megjelent számban farizeus képpel védő palástja alá veszi az alsó papságot, a „nagybirtokos egyházzal“ szemben. Ha a cikk tárgyilagos és jószándéku volna, nem reflektálnánk reá, de tisztán védelmi okból foglalkoznunk kell vele, mert a cikk szele a hitetlenségnek, sőt teljes athe- izmusnak gyászos zászlóját látszik lobogtatni. Az alsó papság anyagi helyzete és ennek javítási szándéka csak ürügy a katb. Egyház és vallás ellen való támadásra. A cikkiró igaztalan magával az alsó papsággal szemben, midőn ezt az Egyház proletárjainak nevezi. Aki Krisztus Egyhá- 1 zának szervezetét ismeri, tudja, hogy az alsó papok az Egyháznak prezsbiterjei. A valódi keresztény Egyház a maga kebelében proletár kasztot egyáltalán nem ismer. A cikkiró gúnyosan kegyetlen az alsó papokkal szemben, midőn a „sokat bivott, lekönyörgött szentek tehetetlenségéről, az embereknek a vallásos hitből való hatalmas kiábrándulásáról beszél. Vagy nem látja-e, hogy ilyen védelem éppen arra alkalmas, hogy lerontsa a megjött Messiásnak egyedül igaz vallását, hitét és e vallástalansággal, hitetlenséggel kirántsa az alsó papság lábai alól a talajt ? A cikkírónak tendenciája oda megy ki, hogy éket verjen a fő és alsó papság közó. Amint önmaga sanda és irigy szemmel néz az egyházi nagyobb javadalmakra, ilyképpen látókká akarja tenni az alsó papokat is. Tudja meg a cikkiró, hogy a papság oly értékekért dolgozik, amelyeket se demokraták, se radikálisok, se atheisták meg nem szerezhetnek neki, de el sem vehetnek tőle I Egyáltalán mit keres ez a cikk kath. főszerkesztőnek és kiadónak a lapjában ? Mit keres ott főleg most, mikor a főispáni beiktatásnál a hang- és tapshullámok a felekezeti békét dicsőítették ? Adja ki a cikkiró a maga nevét is, meg az alsó papokét is, kik prókátoruknak megfogadták. Ha ilyenek nincsenek, tiszta dolog, hogy a cikkiró fogadatlan prókátor. Egyelőre ennyit és igy. Ha kell máskor többet és másképpen. Kováts Gyula. Társadalmi eltolódások. (S. V.) Sohasem voltunk tele annyi jelszóval, mint mostanában. Politikában, kultúrában, társadalmi terén soha annyi embert boldogítani szándékozó elv, meggyőződés, rendszer nem született mint ma ; mintha csak a deskartes utáni filozófiai rendszerek idejét élnők — társadalmi téren. A jövő embere 1 Hogyan is fognak minden irányban egymástól eltolódott társadalmi rétegek egy egységbe olvadni ? Mi lesz az összetartó kapocs, mely az egyes nemzetek nemzeti alapon való haladását biztosítani fogja? Mert hogy rendszer egység nélkül semmiféle élő, élettelen világ nincs, az nemcsak elméleti hanem tudományos alapon való megállapitás is. Annyi tény, hogy társadalmi egységek a háborús világban vesztettek az összekötő kapocs intenzitásából; ma az egyénre esik a súly annak értékelése körül forognak a különböző — izmusok. Az uj társadalmi morál, a politikai internaciónális iránya az egyént tolja előbbre tekintett nélkül az általános célra. így a társadalom a legapróbb egységekre bomlik, anélkül, hogy az ebből támadt khaotikus világnak határozott fejlődési iránya volna. — Soha oly kirívó ellentét nem volt e szép hazában vagyoni tekintetben mint ma. Mig háború konjunktúrájából megva- gyonosodott ossztály nem ismer nélkülözést, szenvedést, áldozatot, addig a szegény tisztviselői osztály roskadozva húzza az élet igáját. Amott előkelő hotelek fényes tüköréi alatt vagyonosok tápláléka mindaz, ami szem szájnak ingere, mig amott az utcasarkán szorongó, vézna emberekből álló csoportok naphosszat ácsorognak a bolt előtt egy kis kenyérre valóért. Amig a vagyonos, dologta- lan női világ selyemsuhogva ül a fagylaltok és az Ínyencséget kielégítő torták mellett a cukrászdában, addig a kaszát forgató, ekét tartó sok gyermektől körülvett, urától, mun- kakeresőjólől megfosztott szegény asszony hiába kopogtat őrlési engadólyórt a községházán, mert bizony a lisztje kifogyott. Két hatalmas tábor a mai világ. A gazdagok tábora ahol nincs munka, csak jövedelem ; a szegények, nélkülözők tábora, akik csak azért dolgoznak, termeinek, hogy objektumot adjanak a spekulációknak. A háború után or a vagyoni ellentét kiváltja a maga energiáját. Sok már a lelkekben a felgyülemlett harag ős gyűlölet energia; ezt csak az nem vesszi észre, aki nem jár a nép között. A jövendő béke politikusoknak ezzel a ténnyel alaposan számolniok kell. Hazatérnek a hazáért a lövőárokban szenvedők és bizonyára megerősítik és szaporítják az itthon a hazáért szenvedők táborát. A társadalom vezetőinek, a politika irányítóinak kötelességük lesz ezt a kirívó ellentétet megszün- tettni, és oly világot teremteni, amelyben \az egyen értéke szerint érvényesül. Elsősorban meg kell szűnnie annak az igazságtalan állapotnak, hogy egyes osztályok mások verejtékes munkájából tökét kovácsoljanak össze. Kiki a maga munkájának kapja meg a vagyoni ellenértékét, biztos megélhetést. Kíki annyit számítson, amennyit dolgozik. Ne legyenek majdan munkával nem járó magas hivatalok; szűnjenek meg majdan hatalmi túltengések, a húsos fazékhoz való csörtetések, a családi osztozkodások, protekciók stb. Az ember értékének, a közirányitásához való jogosultságának kritériuma legyen elsősorban az általa végzett becsületes munka, amely munka az egyén morális és intellektuális értékének szükségképeni eredménye. üazdák illése. A Szaímármsgyei Gazdasági Egyesület igazgató választmánya Szatmáron aznapokban ülést tartott. A gyűlésen Falussy Árpád dr. elnökölt, ki megnyitó beszédében különösen kiemelte a gyűlés legfontosabb tárgyát : a Szatmármegyei Gazdák Hadsegélyző Bizottságának megalakítását, mely hivatva lesz a földmiveléssel foglalkozott elesett hőseink özvegyeinek és árváinak megélhetését biztosítani; sajnos — úgymond — hogy éppen a gazdaosztály az, mely a fronton küzdőknek 70—75°/o-át teszi ki, még eddig ez irányban semmiféle akciót sem indított meg; ezta mulasztástpótolnigazda- közönségünknek elsőrendű kötelessége, nem szabad a gazdának kitérni attól a kis áldozattól, amiről szó van, kétszeresen nem szabad a szatmármegyei gazdáknak, mert hiszen ezt a vármegyét az 1914.-iki muszkabetörésnél csak hirtelen előteremtett hős katonáink vitéz önfeláldozó, vérét áldozó magatartása mentette meg a háborúnak közvetlen szenvedéseitől. Ezután ismertette a segélyezés megoldásának módját, mérvét s felkérte a megjelent gazdákat a vármegyei gazdák badse- gólyző bizottságának megalakítására. Elnök ezután felhívja Világossy Gáspár egy. titkárt, hogy az 0. M. G. E. elnöksége által megküldött szervezeti szabályzatot olvassa fel, minek megtörténte után Böszörményi Emil dr. egyl. alelnök az akciót helyesli és feltétlenül keresztül viendőnek tartja, még pedig oly formán, hogy abban a gazdák összesége ve8 gyen részt. Véleménye szerint az lenne a helyes megoldás, ha minden gazda minden bevetett egy holdnyi terület után a tervbe vett három éven át fizessen évenkint egy koronát s iiy értelemben terjesztett elő indítvány. Azért is tartja célszerűnek indítványa elfogadását, mivel az idei segélyezés már terményekben le nem róható, de különben is az egész bárom óv alatt a segélyezésnek készpénzei leendő megváltása úgy költség kímélés, mint a gyorsabb lebonyolítása szempontjából is előnyösebb. Az iijós az indítvány elfogadta, mire Falussy Árpád dr. elnök a Szatmármegyei Gazdák Hadsegélyző Bizottságát megalakultnak jelentette ki. Az ülés a Bizottság diszelnökéül megválasztotta Boromisza Tibor szatmári megyés püspököt, elnökké dr. Falussy Árpádot, társelnökké : dr. Böszörményi Emilt, Csaba Adorjánt, Do- mahidy Istvánt, báró Kende Zsigmondot, Nagy Bélát, báró Vécsey Lászlót, gróf Teleky Jánost; a bizottság titkára lett Világossy Gáspár egyl. titkár, pánztárnoka Szent-Iványi Sándor egyl. pónztárnok. Ezenkívül megválasztotta az ülés a központi járási és városi bizottságokat. Foglalkozott még az ülés a magas húsárakkal, mely egyáltalán nem áll arányban a folyton csökkenő szarvasmarha és juh árakkal az elnök indítványára úgy a vármegye alispánját, mint Szatmár-Németi város polgármesterét megkeresni határozta, hogy a húsárak aránylagos szabályozása érdekében tegyék meg törvényadta joguknál fogva sürgősen a szükséges intézkedéseket. Halálosások. A csak nem régen elhunyt özv. lvántsy Aladárné egyik árvájának, Ivántsy Endre felső kér. iskola növendékének elhunytéról kaptunk hirt. A 18 éve» korában elhunyt ifjú családja iránt az egész I városban nagy a részvét. Felsőveresmarton temették el. — Katik József tímár mester 91 éves korában halt meg e hó 3.-án. Régi polgára volt a városunknak a szatmári iparosok egy jóravaló tagtársat vesztettek benne. Tarlózás. Múlt számban hirt adtunk róla, hogy lázári plébános az iskolás gyermekekkel a sebesült katonáknak egy mázsa búzát tarlóztatott. Mos vesszük a hirt, hogy Jánk községben a róm katb. plébánost helyettesítő lelkész fejhivása folytán a gör. kath. és ref. tanítók közreműködésével, — a róm. katb tanító hadit jgoly lévén — két mázsa gabonát tarlóztak. Pályázat katoni alapitávnyi helyekre. A katonai parancsnokság különböző katonai iskoláknál üresedésbe jött alapítványi ösztöndíjas helyekre hirdetett pályázatot, fel- hijvuk rá az érdeklődők figyelmét. Közelebbi tájékoztatást a katonaügyi osztályban lehet szerezni. A szőlőtermés őriztetése nagy gondot okoz a hegyközségnek. A termés általánosságban elég szépnek mondható, érték tekintetében pedig a mai árviszonyok mellett felülmúl minden eddigi termést. Mivel a szőlő őrzésére alkalmas embereket kapni nem lehet, a hegyközség elnöksége lépéseket tett katona őrség kieszközlése iráDt. Illetékes helyen kilátásba helyezték, hogy tiz főből álló katonai őrséget engedélyeznek augusztus 15- ikétől. A mi öreg honvédeink. Nem azokról a honvédekről szól az ének, a kik deresedő fejjel küzdenek hazánkért, de azokról a kiknek ők gyermekei avagy unokái. A 48-as honvédekről és honvédek felett szól most az ének, a dicsői tő és halotti ének. Szatmár városában még maradtak jó öregek, akik galambfővel túl a nyolozvan — kilencven óven, közel az évszázados torhoz illő történelmei a magyar szabadságharcnak. A százados tölgyet, mely sokáig dacolt a viharral s melyet az ki nem dönthetett, végre kidönti az idő. Egymásután mennek a hős honvédeink. Vasárnap temették Kálik József tímár mestert 91 éves korában, szerdán temették Kiss Mihály kádár mester tüzér tize*
