Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-08-09 / 32. szám
XXVI. évfolyam. Bzatmáp-Németi, 1917. augusztus 9. 32. szám. ír " * (HETI SZEMLE) POLITIKÁT ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak ős kőzműiparosoknak egy évre 8 korona' Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár A demokratikus átalakulás* ki nem kerülhető; ezzel az alapgondolattal minden nyitott szemmel járó magyar embernek már jóval a világháború előtt tisztában kellett lennie. A demokratikus fejlődés igenis régen megkezdődött nálunk is. Hogy most a világháború visszatarthatatlan lökést mért reája, arra szükségtelen még szót is vesztegetni. A mi alkotmányunk nem félt a fejlődéstől a múltban. Csak óvatos volt vele szemben. Nem félhet ma sem . . a rémes időknek kavarodásában. De jól tesszük, ha a világlökéssel ’szemben nemcsak a harctéren, de az itthon való politikai egzigenciák áramlataiban is megőrizzük lélekjelenlétünket és mérsékeljük lobogó vágyainkat, feltevéseinknek fajsulyát pedig mérlegeljük. A mi alkotmányunk változatlan maradt ’ényegében. Nem gúla vagy merev kőoszlopnak módjára volt változhatatlan, mint az örök életre jogosult hatalmas tölgy. Lábaival kiszakithatatlanul a nemzet talajában. S mig ott áll — mozdulatlan. Ingathatatlan. De nedve kering. Törzse nő. Újabb és újabb ágakat termel. Levelei kihajtanak, hogy terméséből minél többeknek, mindenkinek jusson. S ha egyik-másik ága elszárad, hajt a másik, hogy duzzadó erejével nagy terebályt vessen maga körül és igy az egész nemzetet befogadhassa. A mi nemzetünket csak a magyar, nemzeti alkotmányunkból fejlődő, megizmosodott demokrácia tarthatja meg magyar nemzetként. Az a demokrácia, mely a magyar nemzet erejével akarja és tudja a nemzet egységét biztosítani, fejlődésében a maga boldogságát munkálni és az emberiségnek kötelékében az emberi társadalmat szolgálni. A mi demokráciánk kiindulási pontja, alapja, melyre a demokratikus Magyarországot felépíteni akarjuk — ez. És — a világháború lökésének hatása, mondjuk hát kényszere alatt sem lehet más . . . indulás, alap. Életünk vagy halálunk van hozzája kötve. És mégis 1 Miért beszélünk, tárgyalnak nálunk különféle demokráciáról. Miért röpködhetnek a levegőben különféle . . . népszerű és népszerűtlen jelszavak, melyek közt nem egy a nagy közönséget inkább megfélemlíteni, mint meggyőzni akarják. Miért kelljen hazaárulónak, gazembernek és más brutális címmel illetni azokat, a kik tudják, vallják, hogy a lélek-éberség, a más népeknek sorsán való okulás nem bűn; nem maradiság és * Lapunknak a választójog legszélesebb kiterjedését helyesló álláspontja dacára — készséggel adtunk helyet kiváló tollú munkatársunknak, — mérsékeltebb irányú cikkének, annál inkább, mert semmiféle párt szolgálatában nem állunk. nem rövidlátás. S miért kelljen meggyőződés ellenére utánkíáltani, hogy ilyen vagy olyan választójog segítségévei okvetlenül, szükségszerü- leg el fogja érni ez a nemzet jövő boldogságát? Tiszteljük egymás meggyőződését! Becsüljük egymás aggodalmait! Azokét például, a kik az Amerikából visszatért Apponyi gróf ajkáról hallották a háooru előtt, hogy a „de- mokratismusnak is va 1 absolutizmusa“. Vájjon nem volt Apponyi lelkének intusitiója ez a nyilatkozat ? Azokért, a kik figyelik, elmélyedve látják az orosz forradalomnak szülöttjét, mely már is hajlandó hatalmi őrjöngésre s melyet Anglia — még születése előtt bérbe vett. Soha nagyobb szüksége nem volt ennek a nemzetnek a higgadtságra, a megfontolásra, egymásnak megértésére, mint éppen ipost. Soha nem intettek minket idők és események úgy, mint éppen most, hogy számunkra nincs más demokrácia, mint: az az egyetlen, mely minket nemzeti életünkről és egységünkről biztosit. Meglökött minket is — az idő? Indulnunk kell? Ez a valóság sorsunknak csak egyik fele. A másik fele is hasonlóan súlyos. Sorsdöntő. Az a fele, mely elóbünk mereszti a kérdést: Hova érkezünk? Választanunk kell, mert választó utón vagyunk 1 Millión hordozzák ajkukon a demokrácia szavát és mily kevesen vannak tisztában — az igaz és reánk nézve döntő demokrácia fogalmával. Milyen demokráciát akarunk ? Ezzel kall tisztában lennünk ? Ulyat, mellyel például az angol gőg, furfang Németországgal és igy velünk is kegyelmes békére hajlandó ? Ulyat, a hol — mint Oroszországban — a demokrácia valóban nemcsak hatalmi őrjöngéssé, de a cárizmusnál is tultevő absolutizmussá válik. Olyan demokráciát, melyre itt benn a hazában és a szomszédokban törekszenek? Hogy Magyar- országon a demokrácia gyöngítse a nemzeti államot és egyengesse útját a nemzetiségi államoknak, hogy a mi hazánk csak mint olyan keleti Svájc állhasson meg ? Nekem és azt hiszem, egyetlen magyar embernek sem kell az ilyen demokrácia. Tehát nem kell az ilyen felé indulás sem.- Az én szerény, de törhetetlen hitem, hogy ez a nemzet szabadságra született, leikével ezer éves élete folyamán mindenkor feltudta építeni a hidat, melyen keresztül belelépett a világáradatba s azon a hídon át vissza is jött nemzeti erejével, alkotmányával, szívósságával, hivatásának érzésével, hogy mint magyar munkálja az önmaga boldogságát és egyben beleolvadjon 8z emberiség közös szolgálatába ; úgy most is ezekkel az értékekkel áll szembe, a világháború lökését azzal a biztos tudattal fogadja, hogy tisztában van : hova kell érkeznie. /±. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detósek stb. Pézmány-sajtó (Iskola-utca 5. sz. cimre küldendők. Pályázati hlrdetésak ©gyszari közlés« I korona ---------------- Nyílttól* sora öo fillér. ---------------Me gjelenik, minden csütörtökön. Az uzsorások! A véderő ellen elkövetett visszaéléseket a katonai büntető törvények — igen helyesen — a legnagyobb szigorúsággal büntetik. Nem kis pénzbírságokat és kivételesen alkalmazott, hetekre, vagy hónapokra terjedő fogházat Írnak elő a paragrafusok, hanem 8—10 —15 esztendős börtönt, golyót és kötelet. Ez rendjén is van, mert az, aki a hazát védő hősök véréből tőkét akar kovácsolni,, igazán megérdemli a kötelet. Ámde állítsuk szembe a bűncselekmények kihatásait; vajon az, aki a hadseregnek sózott marhát, rossz szövetet, papirtalpu bakkancsot ad, jobban veszélyezteti-e az ország ellenállását és a védelmét, mint azok, akik az itthonmaradt polgárságot kiuzsoráz- zák, akik a katonák itthonmaradt családtagjainak (pedig ezek ma az ország többsége) hallatlan szenvedést és nélkülözést okoznak s az ennek tudatával harcoló katona lelki- állapotát a kétségbeesésig átformálják. Vajon érdemszerint nem-e juthatna azoknak is egy darabka kötél, akik az áruk felhalmozásával és a forgalomból való kivonásával nélkülözést okoznak és hallatlan árakat érnek el ? Egyformán az ország ellenálló képességének a gyengítésén munkálkodik ez az uzsorás had és egyformán kidukálna nekik méltó büntetés is. S ime mit látunk, a „polgári nadályok“- nak a sok százezer koronás visszaélései esetében — ha kivételesen hurokra kerülnek is, az eredmény egy kis pénzbírság vagy párnapi fogház. A kis esetekről nem is szólunk, ezek uálunk Szatmáron kizárólagossági büntetlenséggel bírnak, még csak nem is érdeklődik senki utánok, pedig ez a sok kis eset Szatmáron rendszerré vált és megmérgezte minden falatunkat. Bár semmi hatását nem látjuk, jól esett (K. S.) cikkének az élhetetlen rendőrségről irt panaszos cikke, mert ami ebben a városban büntetlenül történik, az már tűrhetetlen, és az esetekkel szemben az előzetes intézkedések hiánya miatt és az utólagos eljárás gyatrasága miatt, egyedül a rendőrségünk a hibás. (K. S.) cikkében említett sör uzsorát világítsuk meg egy kissé. A sör hl-ként Budapesten 88—102 korona ab, Szatmár 108—■ 110 K. Itt árulják palackozva 280 koronáért. A minőségről nem is beszélünk, hogy az üvegek 30^/0 ában nem sör, hanem moslék van! Hát uzsora ez vagy nem ? Ha igen, hol a rendőrség ? Még azt sem mondhatják, hogy oly gyámoltalan, hogy nem tud róla, mert biztos tudomásunk szerint felhívták rá a figyelmét. Menjünk tovább a 7 K 60 f-re maximált húsra azt mondja (K. S.), hogy 8 80 K-ért árulják. Hja ez akkor volt. Azóta egy hót teit el, ma már 12 K-ért árulják kilónkint. — Ezt nemcsak mi tudjuk, ezren veszik igy. Tudtunkkal a rendőség emberei is húsevők, mit tettek ellene ? Vigan mérik tovább s van kilátásunk rá, hogy egy hét múlva 20 K-ás árakról fogunk Írni, mert írni fogunk s vagy a rendőrség tehetetlenségét törjük Felelős szerkesztő: Dr. TJHXi KAROLY. Laptulajdonos A SZATMÁR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.
