Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-08-02 / 31. szám
teni, erre garancia eddigi működése. Politikai vonatkozásban kitartóan követi kormányának elveit, ebben törhetetlen és hajthatatlan' lesz. Magyarországdemokratikus felépítéséhez szükséges gazdasági, népjóléti intézmények meg- valósitásánál első munkás akar lenni. Politikai és felekezeti válaszfalakat működésében nem akar ismerni, működését az igazságosság és a türelem fogja jellemezni. Kéri a város közönségének, a törvényhatóságnak és a tisztviselői karnak támogatását. Beszédét élénk éjenzés kisérte, utánna a polgárméster jelentette, hogy milyen sorrendben fognak a küldöttségek elvonulni a főispán előtt bemutatkozás céljából. Csak helyesléssel emlékezhetünk meg a polgármester azon intézkedéséről, hogy ezt az aktust oly röviddé tette, hogy egy fél óra alatt lefolyt az összes tisztelgés, helyeseljük azért, hogy ismerje meg a íőispán a munkálkodásból az embereket és ne a tisztelgések bókoló szavaiból. A függetlenségi párt összegyűlt tagjainak tisztelgése vett csak hosszabb időt igénybe, kik az ünnepély lezajlása után a közgyűlési teremben üdvözölték a főispánt. Szónokuk dr. Nagy Vincze orszgy képviselő volt, beszédének magva az volt, hogy elérkeztünk ahoz a korszakhoz, mikor a kiváltságosak uralma helyett a nép uralmát akarjuk felállítani. Ebben a függetlenségi párt nemcsak munkatársat de vezért lát azfuj főispánban, kinek eddigi működése garanciát nyújt ehez. A főispán válasza után a városházi ünnepség véget ért, a főispán nejével a püspök ur fogatján a Pannóniában levő lakására vonult. Este a színházban Herman nővérek hangversenyeztek, melyen résztvett úgy a főispán mint a környezete. — A színházat zsúfolásig megtöltötte a közönség s élvezettel hallgatta mind a két kis művésznő rutinos játékát. Este a Pannóniában a’ la carte vacsora volt, melyen mintegy 400 vendég vett részt. Felköszöntőt mondott Benkö József apát kanonok és a polgármester a főispánra és nejére. így kell a néppel beszélni. A bajor földmivelésügyi miniszter az alábbi rendeletet intézte a bajor földmive- sekhez. Megállapíthatjuk, hogy igy kell beszélni a néppel a hatalom polcáról : „Földmivesek és földmives asszonyok ! Én tudom, hogy milyen súlyos a ti helyzetetek, tudom, hogy micsoda véghetetlen fáradságot okoz nektek megcsökkent munkaerővel megmunkálni a szántóföldet és gondozni az állatállományt. Hűséges és fáradhatatlan munkátok jutalma az egész haza legforróbb köszöneté 1 Az, amit a mi földmivelő osztályunk ebben a világháborúban teljesített, örök dicsőségként lesz a történelemben megörökítve 1 Most azonban, amikor a küzdelem késhegyre megy, szinte lehetetlenséget is merünk követelni tőletek. Annak rendje és módja szerint meg kell munkálnotok a földet le kell győznötök minden fokozódó nehézséget 1 Az utolsó szem gabonát és az utólsó darab burgonyát, amelyre feltétlenül szükségetek nincs, át kell engednetek a közcélra, mert csak igy nyerhetjük meg a háborút. Ne fogyasszatok és netakarmányozzatoktöbbet, mintamennyi okvetlenül szükséges 1 Tudom, hogy szigorú rendszabályok vannak, melyeknek éle látszólag ellenetek irányul, ezeket a rendszabályokat azonban a szükség szülte és alájuk kell magatokat vetni 1 Fogadjátok meg hűségesen, amit az állam parancsol, hallgassátok meg azokat a figyelmeztetéseket és intéseket, amelyeket papjaitok, tanítóitok és elöljáróitok intéznek hozzátok. En a ti királyotok földmivelésügyi minisztere kérlek benneteket erre ezekben a súlyos időkben 1 Kérlek mindnyájatokat, kicsit és nagyot egyaránt és tudom, hogy ti hallgatni fogtok az én szavamra. Földmivesek és földmives asszonyok ! A nó_Szatmár-Németi, 1917. augusztus 2.______ „S ZATMÁR HÍRLAP“ met szántóföldön és a német mezőgazdaságon fordul meg a háború sorsa 1 Gondoljatok erre a végtelen nagy felelősségre és tegyetek meg mindent, hogy gyermekeink gyermekei számára boldog békét biztosíthassunk !“ Tíz munkapárti képviselő kilépett. Igazán nem nagy esemény, egészen biztos, hogy még több is ki fog lépni. Nem értjük azonban miért a felháborodás minden oldalon. A függetlenségi párti sajtó tiltakozik, nem akar a munkapárti emberek belépésével munkapárti rendszert; a munkapárt (már a ki) háborog és kitagadja a pártütőket. Értjük, hogy a munkapártnak sok bűne volt, különösen sok olyan, ami ma nagyon bűn, de abban az időben lehetett erény is, — legfőbb bűne mindenesetre már a születése, melynek bölcsője a választási kassza volt, dehát a függetlenségi párti képviselőknek nagyrésze nem ezen az utón kapta a mandátumát ? Ha tehát tiz ember át fog pántolni egy olyan alakulathoz, mely a jövőben éppen ennek a bűnös születéseknek a kizárását célozza, lármázni kell-e ezért ? A munkapártot még kevésbbó értjük. Három év alatt egy évszázad futott el a fejünk felett, éppen annyi, mint a mennyivel vissza voltunk maradva, az embereknek az uj korhoz újjá kell alakulni, levetni kell tudni a nyűgöt, melyet a vissza maradt idők rajtunk tartottak. Hát aki közülök ezt meg tudja tenni, aki élni akar korhűen, és a sok milliók véréből a levegőbe repkedő világot- alakitó eszméket leikébe tudja fogadni, meg- itóltetést érdemel az ? Akkor ítéljük el a negyvennyolcas idők „karok és rendéit“ kiknek nem volt szükségük három éves háborúra, megérteni, hogy az emberek véréből, az emberek szabadságának kell megszületni ! Rendőrhatóságunkról. Nem akar ez a cikk semmi egyebet, mint megmondani az illetékes városi közegeinknek, mi fáj a polgárságnak a rendőrhatóság élhetetlensége miatt. — Ha az ő működésűknek az volna az egyetlen konzekvenciája, hogy hát rosszul és nem jól működő hivatalunk van, egy szót nem szólnánk, mert ezt ugyan a sok bajunk között könnyen el- viselnők. De hát nagyon erős hátul ütője van a dolognak mert abból, hogy rendőrhatóságunk rosszul, — vagy helyesebben mondva sehogysem működik, mérhetetlen kara van az egész város polgárságának. Ha valamikor, most lett volna itt az ideje, hogy olyan tisztviselők álljanak a hatalommal rendelkező hivatalok élén, kik látnak ; — meglátják, milyen hallatlan kizsákmányolás folyik székében, kik észreveszik, hogy lelkiismeretlen gaz uzsorások könyökig nyomják kapzsi markaikat a szegény elgyötört polgárok megviselt zsebeibe. Olyan tisztviselők kellenének, kik ha láttak, tenni is tudnak, ha kell erélyes rendszabályokkal, ha kell, elrettentő póldaadással. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy a háború egy országos bajt teremtett, azt is tudjuk, hogy példás rendet tartani sokkal nagyobb hatalom sem képes, de nem is ezt akarjuk mi, hogy Szatmáron ne legyen az, ami minden városban megvan, hanem, hogy ne legyen Szatmár az a város, mely első helyen áll abban a tekintetben, hogy itt büntetlenül és szabadon garázdálkodhatnak olyan visszaélésekkel, melyeket máshol példás szigorral büntetnek. Szomorú példája az áruuzsorának, hogy Szatmáron széltében áruiják az árpát 100—120 koronáért mázsánként, egy üveg rossz palackos sört, melyet a Pannóniában 1 K 60 f-ért adnak, dúsgazdag milliomos cég üzletében 1 K 80 f-ért árulja, a 7 K 60 f-ben maximált sertés húst 8 K 80 f-ért kénytelenek venni a megszorult polgárok, sőt némely hentes a szemtelenségben odáig megy, hogy ezeket az árakat üzletében ki is Írja, a burgonyáért a piaczon 36 f helyett kilónkint 2 K-órt árulják, s mindezt nyíltan, büntetlenül, s ami még elrettentőbb, a szegény jogvédelem nélkül álló szatmári polgár már meg sem tud botránkozni, mert rászoktatta a közigazgatás, hogy nincs kire támaszkodni. 3 A visszaélések legpiszkosabb fajtáját követik el nap nap után, a közönség lisztjét mázsa számra szállítják postán csomagokban s ezt a rendőrség ölhetett kezekkel nézi. Tudja már hónapok óta, de mivel a posta szabályok szerint a feladott áru lenem foglalható, eszébe nem jutna, hogy a postán addig foglalja le, mig fel nem lett adva a küldemény. A legnagyobb fokú közönnyel, hozzá nem értéssel találkozunk mindenütt, ahol védelmet kellene találnunk. Hiába van nekünk országosan elismert minta szerű közélelmezési hivatalunk, ha annak minden ténykedését megakasztja az, hogy van egy gyámoltalan rendőri intézményünk mely a jelen nagy időkben nem azt érzi hivatásának, hogy minél jobb védelmet nyújtson a polgárságnak, hanem még ő is be áll a zaklatok közó, és abban fejti ki a tevékenységét, hogy minél több kelemetlen- séget okozzon a város polgárainak. Tudjuk, hogy falra hányt borsó nálunk az ilyen panasz, mert itt nincs kinek beszélni, de a polgárság részéről nap-nap után megnyilatkozó keserűség legalább ilyen formában lásson napvilágot ! (K. S.) Hogy dolgoznak a szabadkőművesek. Budapestről kapjuk az értesítést, hogy az ottani nagypáholy erősen dolgozik a szatmári főkapitányi állásnak a mostani helyettessel való letöltése érdekében. Vele szemben ugyanis még Csaba Adorján főispánnak voltak aggályai azért, mert szabad- kömives, erre otthagyta a páholyt. De úgy látszik, nem komolyan, mert most, hogy nem Csaba többé a főispán, a szabadkőmivesek ismét keblükre ölelték a visszatért testvért, megmozgatták a nagypáholyt, kiktől várják, hogy szokott görbe utaikon járva, megtudják nyerni a belügyminisztert. Reméli a város, hogy az uj főispánnak a szabadkömivesekkel szemben nincsenek más elvei, mint elődjének. Szabályrendelet szerint városunkban „minden cím vagy nyilvános felirat helyes irás szerint és magyarul írandó“, mégis pár év alatt annyira megszaporodott városunkban a zsidó betűs feliratok száma, hogy nagyon is feltűnők és méltán kétségbe vonhatják a város tiszta magyar jellegét. Nincs olyan zsidó mészárszék avagy pálinka mérés — pedig van ám bőven — sőt bodega és kereskedés is, a hol ne látnánk ily meg nem engedett zsidó feliratokat, a melyekre pedig semmi szükség nincs, mert a mit azok ki akarnak fejezni, magyarul is ki irható és úgy véljük, hogy nincs valamire való egyén zsidó polgártársaink között, a ki igy is meg nem értené, aki pedig nem érti meg, nem érdemes arra, hogy helye legyen közöttünk. — Ugyanitt tesszük szóvá, nem értjük miért kell a szatmári magyar iparosok otthonának „ Restauráción“ cégtáblát viselni. Evvel az udvariassággal igazán nem tartozunk,% de a magyarságunkra van miért féltékenynek lenni. HÍREK. Nemo proplaeta in patria sua! Ungvárról vesszük azt a hirt, hogy közszeretetben álló apátkanonok plébánosunk Benkö József nevére a város közönsége tízezer koronás alapítványt tett, a siketnémákat gyámolitó egyesületnél. Benkö József hét évvel ezelőtt került el Ungvárról, ahol neve egy fogalom volt, ahol a város céltudatos fejlesztésének vezére és első munkása volt. Igazán Ungvár közönségének dicsőségére válik, hogy hosszú idők múltával is megemlékezik azon fiáról, kiknek működéséhez a szeretetteljes hála fűzi. De bizonyos keserűséggel nézi Szatmár város tízezernyi katholikussága, hogy plébánosa, kit más város elsőrendű közéletü férfiúnak ismert és hét év után ilyen ritka megemlékezéssel van irányában, annak tevékenységét a felekezeti tendenciák háttérbe szorítják. Vasárnap a szatmári Oltáregyesület a zárda-templomban megtartja a hónap első vasárnapján eddig is szokásban volt szentség kitételes áj tatosságát a rendes módon.
