Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1917-05-31 / 22. szám

9 Szatmár-Németi 1917, május 31 egyesület pártolásával, a misszionáriusok meg­hívásával működnének közre. Bármennyire szükséges is volna, hogy sok időszerű kérdés megbeszélésére az egész püspöki megye papsága összejöjjön, — ne várjunk ezzel az eszmével addig, mig ily értekezlet összejöhet. A missziós egyesületért lel­kesedő k valamelyik nyári exercitium alkalmával találkozhatnának, megbeszélhetnék a teendő­ket, megalakulhatnának. Az egyházmegye főpásztora pedig bizonyára örömmel adná jóváhagyását. Beszéljük meg e fontos ügyet e lap hasábjain és ne engedjük löbbé elaludni a kipattant szikrát. Készüljünk idejében, hogy mire a nagy aratás megérik, jól szervezett evangéliumi munkás-csapat várja a nagy munkát. I)r. Scheffler János. A bálvány cserépből volt. Milyen egyazon sorsa van az önalkotta bálványok­nak. Tisza gróf egyik nagyon régi elődje, Nabukodnezár, a ki önszemlélésének ered­ményéül földi istennek tudta magái, mint kései utódja is, mások, az ország és a világ tribuíumúui fölállította isteni voltának szo­borképmását, amely előtt térdelve kellett hódolnia minden rabszolgának, vagy pediglen feje vétetett. A szobrot aranynak és ércnek kiáltván ki, a földi isten, milliók imádták, mint a munkapárt minden bankpénzen meg­választott tagja is ezt végezte egyetlen mun­kául. Aztán egy örök akarat — megelégelve már a végtelenség öntelt kihivását — meg­indított a magasból egy parányi kis követ, hogy a bálvány silányságát annál jobban bizonyítsa. A kis kövecske aztán neki ütődött az érckolosszusnak. Es ülésért« összeomlott a Dágon-bálvány. Bizony nem arany volt az, csak hitvány cserép. — Tisza öncsinálta isten-szobra is igy omlott össze. Hiszen so­kan, talán mindnyájan tudtuk, hogy kraft- ebingi psychopathologia tünet ez a szeren­csétlen, önhitt ember, a hatalom őrültje és a szánalom mellett fojtott indulattal láttuk szanatórium helyett a miniszterelnöki széken, ahol konfiskálta a király és parlament jogait, nevelte a hazán belül ellenségeinket, dédel­gette az oláh árulás Ephialteseit, védelmezte és uj jogokkal halmozta el a horváíokat, bankpénzen hozta össze munkapártját, Lu­kácsot, a király nevében elitéltet, barátjául nevezte, kiszolgáltatta az egész dolgozó ma­gyarságot az őt kezében tartö zsidó tőkének, a háború alatt minden rendelkezése ennek az internacionális fajnak uralmát hozta ránk. — Most összedőlt az értéktelen bálvány. Tisza repült. És az a föisóges kéz, hisszük, a most mutatott lendülettel söpör még itt a borzalmaz szeméthalomban. Ezt a szükséges purifikálást reméljük bizton onnan a ma­gasból. Bizonytalanság*. Szatmár, 1917. május 27. (S. V.) Pünkösd napja; Isten egén semmi, annál több sötét felteg a politika egén. Esőt várunk az ég felhőiből, a politika egéről a derült, tiszta fényt, hogy lássunk. Optimista látásunktól vidul a lelkünk, pesszi­mista természetünknél fogva borús a hangu­latunk. Vaijon mit jelent a királyi kéz legyin­tése? Vájjon jelenti-e az erőszak uralmának végét ? Vájjon egy uj korszak határkövét helyezte-e el felséges királyunk, amely kor­szakban nem lesz parlamenti erőszak, nem lesz áilampénzen szerzett pártkassza, nem lesz pártabszolutizmus? E kérdésekre opti­mista, ideálisan látó lelkek oly megkönnyeb­bülést szereznek, mint amilyent a gyóntató­székben a bűneitől megszabadult, bánattól siró lélek nyer. A sötétenlátók igy gondolkoznak: Az osztrák megirigyelte a magyarok dicsőségét; Magyarországnak nagy már a tekintélye a külföld előtt, nagy a hírneve, ezt le keli egy kissé tompítani, Magyarország nem nőhet Ausztria lejére. Mindakét felfogásnak megvan a pszi­chológiai alapja. A háború izgalmaitól, a meg-^ „SZATMÁRI HÍRLAP“ élhetés nehézségeitől, az uzsora lelketlensé- geitől, a munkapártnak a társadalomra reá- fekvő erőszakától agyongyötört lelkek már csak a koronába helyezik minden reményü­ket. Ez a reménykedés jogosult, mert a ma­gyar lélek a magyar szent korona viselőjé­ben a törvények őrét, a tiszta lelkiismeretet és azt az öntudatot látja, bogy a hatalom felkent viselője ielkiismeretben számadással tartozik a hatalmak minden kutforrásának, Istennek. A sötétenlátók véleményét is lehet lélek­tanilag támogatni A magyar király egyúttal osztrák császár és próbálja valaki egy nem is minket gyűlölő osztráknak, még a művel­tebbnek is magyarázni, hogy a magyar ki- rátyság és az osztrák császárság egyenrangú tényező, mellérendelt és nem alárendelt vi­szonyban átló valami; ezt egy osztrák kopo­nya be nem veszi, még ha koponyalékeiéssel is próbálná valaki beleerőszakolni. Akik ilyen­nek ismerik az osztrák felfogást, azok joggal aggodalmaskodnak amiatt, hotzy könnyen az osztrák csapdájába kerülhetünk. Tegyük fel az utóbbi esetet. Az osztrák csapdát készít nekünk, amelybe egy kormány öntudatlanul belemegy; a nemzet csalódik. A csalódásnál megáilana a megindított\nem­zeti íélekfolyamat ? Szó sem lehet róla. A visszahatás a legelemibb erővel indulna meg a háború után és esetleges erőszakos elfoj­tása a jelen időknek legnagyobb abszurduma. — Most jutna eszébe az osztráknak minket „lefektetni,“ amikor a nemzet a vér- és pénz­áldozatban a legnagyobbat cselekedte? Ami­kor a magyar katona nemcsak a Kárpátokat védi, hanem Becs kapuit is ? Ebbe a magyar nemzet hűségéről meggyőződött, a magyar harci vitézséget oly sokszor megismerő ma­gyar király nem vihető bele semmiféle oszt­rák urak befolyása által. Nem marad más hátra, mint az a vi­gasztaló hit, hogy a magyar király elhatáro­zásában a purifikáló kéz kezdte meg műkö­dését. A munkapárt alaposan rászolgált. Oly világot teremtett, amely a legszélsőbb ellen­tétek harci színhelye. Hogy mik Tiszának hibái, azt valószínűleg csak később fogjuk megtudni. Annyit ma is meg tudunk állapí­tani, hogy pártja az országot alaposan kiak­názta, talán ki is uzsorázta. A tisztogatás, seprüzés áldás lesz a nemzetre. Pusztuljon is mindaz, aki hivatalos hatalmával magánérde­keket istápolt, aki nem értette meg, hogy a reáruházott hatalmat csak a nemzet javára szabad fordítani, mert a hatalom képviselői a falusi bírótól kezdve a polgármesteren át a miniszterelnökig a nemzetért vannak és nem fordítva. Mit féltik egyesek a nemzetet az ál­talánosabb választójogtól ? Csak érjük el va­laha, hogy a műveltségi alapon is szavazók tiszta kézzel és meg nem vásárolt lélekkel járuljanak az urnához, akkor a magyarság szupremáciája biztosítva. Akkor talán olyan parlamentet fogunk kapni, amely szent hiva­tásának magaslatán fog állani és nem lesz a dunaparti gótikus palota egyéni érdekek gyűjtőhelye és személyi torzsalkodásoknak állandó szintere. Évek hosszú során át ugyan­azok a törvényhozók 1! Jöjjenek már mások is, akik hivatással fognak dolgozni az Isten­nel szemben ki nem kerülhető leszámolás hitében és tudatában. A h. főkapitány szépirási tanfo­lyama, Mi jámbor szatmári polgárok — él­vén piszokban, bűzben, a hős „menekültek“ szipolyozóinak rohamai, ideözönlő és el nem fo­gott tolvajok közt, akik kínnal nevelt barom­iunkat és süldőinket lopják éjjel és fényes nappal, meg akiket mindennapos tüzesetek fenyegetnek — el sem tudjuk gondolni, hogy mit csinálhatott eddig nyomorúságaink szemlélője, a főkapitány. Most már tudjuk, hogy főispánjával csomagol, de eddig ? Hát eddig, mint helyetteshez illik is, a főkapitá­nyi foglalkozást helyettesítette egy szépirási tanfolyam vezetésével, amelynek eredményét mindennap szemlélhetjük a főkapitányi hiva­tal utcai falait teljesen beborító, gyönyörű krótairással remekbe kiállított rendeletéin. Hogy azonban főkapitány is, kénytelenek va­gyunk eszébe juttatni. Ezennel nyilvánosan bejelentjük a város értékes vezetőinek árdrágítását, akik maguk szegik át —#:ddig büntetés nélkül — a maxi­mális árat. A főkapitány ur, amíg ezerszám büntet cselédbejelentés-elmulasztásokért, ed­dig való működése alatt semmi árdrágitási bíráskodást nem gyakorolt. Hogy legyen módja, tudomására adjuk következő hallo­másainkat : 1 Vajay Károly dr. kir. tanácsos, pol­gármester 1 kg. húst a maximális 7 K 60 60 f. helyett 8 K 40 f.-ért vásárolt hente­sétől ; 2. Shik Elemér dr. helyettes főkapi­tány 10 K maximális ár helyett, 1 kgr. zsirt. 14 K-án szerzett be; és 3. Figus Albert városi főszámvevő 7 K 60 f. helyett 8 K-ért vett húst. Várjuk az árdrágítók megbüntetését, óh főkapitány ur! Á szatmár-német! „Kanta“ (irgalmas szeretet) alakulása. Megyés püspökünk jóváhagyásával és Benkő József apátkanonok vezetésével, váro­sunk katholikus társadalmának előkelő férfiai egy, az egész katholikus társadalmunkat fel­ölelő egyesület megszervezését dolgozták ki. Az egyesület a „Karitász“ (irgalmas szeretet) nevet fogja viselni. Célját leghelyesebb módon ismertetjük, ha az alapszabályoknak ide vonatkozó sza­kaszait iktatjuk ide. E szerint az egyesület célja: 1. A szatmárnémeti katholikus társada­lomban az együvé tartozás érzetét a keresz­tény kultúra terjesztésével fentartani és fej­leszteni. 2. Jótékonyságot gyakorolni, a jótékony­ság iránt való áldozatkészséget ébren tartani és nevelni, a Szent Aníal-persely bevételeit annak céljára fordítani. 3. A katholikus társadalom szétforgá­csolt jótékony adományait egyesíteni s ily módon oly tőkét teremteni, amely egy helyes és hatékony jótékonysági rendszer keretében szociális intézményeknek létesítését és fen- tartását lehetővé teszi. 4. Meghatározott célú adományokat és alapítványokat elfogadni s nyilvános elszá­molás mellett rendeltetési helyökre juttatni. 5. A valóban szegényeket és azok vi­szonyait állandóan nyilvántartani, a szégyen­lős házi szegényeket felkutatni és ezeket valláskülömbségre való tekintet nélkül segé­lyezni. 6. Az érdemes és arra rászorult szegé­nyeket ügyes-bajos dolgaikban ingyenes ta­nácsadással segíteni. A szabályzat 51. §-ban tárgyalja le a célok eléréséhez megállapított rendszert, melynek kivitelre juttatását három ügyosztály végzi: a kulturális, jótékonysági és szociális ügyosztályok. Különös figyelmet fog az egyesület for­dítani a hadi árvák és rokkantak ellátására. A széleskörű szervezet lehetővé teszi, hogy a „Karitász“ kereteiben a már létező összes szatmári katholikus intézmények egye­süljenek, illetve külön irányzatuk épségben tartásával erejüket az anyaegyletéve! nö­veljék. Az egyesület fővédője a szatmári me­gyés püspök, tagjai és vezetői katholikus férfiak és nők vegyesen, a titkos társulatok tagjait a „Karitász“ nem veszi fel. Az ünnepélyes megalakulás a közel jövő hónapok valamelyikében lesz és orszá­gos méretek keretében fog lefolyni. Az ünnepélyre nagynevű államférfiak és művészek helyezték kilátásba lejövete- lüket. A hosszú időkön át tartott tespedésnek igazán már tűrhetetlenné vált órájában kö­vetkezett be a várva várt cselekvés 1 Áldott lelkű főpásztorunk atyai irányí­tása, káptalanunk és plébánosunk támogatása mellett, az öntudatosan hivő katholikus tár­sadalom munkáján rajta lesz az Isten áldása!

Next

/
Thumbnails
Contents