Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-05-31 / 22. szám
9 Szatmár-Németi 1917, május 31 egyesület pártolásával, a misszionáriusok meghívásával működnének közre. Bármennyire szükséges is volna, hogy sok időszerű kérdés megbeszélésére az egész püspöki megye papsága összejöjjön, — ne várjunk ezzel az eszmével addig, mig ily értekezlet összejöhet. A missziós egyesületért lelkesedő k valamelyik nyári exercitium alkalmával találkozhatnának, megbeszélhetnék a teendőket, megalakulhatnának. Az egyházmegye főpásztora pedig bizonyára örömmel adná jóváhagyását. Beszéljük meg e fontos ügyet e lap hasábjain és ne engedjük löbbé elaludni a kipattant szikrát. Készüljünk idejében, hogy mire a nagy aratás megérik, jól szervezett evangéliumi munkás-csapat várja a nagy munkát. I)r. Scheffler János. A bálvány cserépből volt. Milyen egyazon sorsa van az önalkotta bálványoknak. Tisza gróf egyik nagyon régi elődje, Nabukodnezár, a ki önszemlélésének eredményéül földi istennek tudta magái, mint kései utódja is, mások, az ország és a világ tribuíumúui fölállította isteni voltának szoborképmását, amely előtt térdelve kellett hódolnia minden rabszolgának, vagy pediglen feje vétetett. A szobrot aranynak és ércnek kiáltván ki, a földi isten, milliók imádták, mint a munkapárt minden bankpénzen megválasztott tagja is ezt végezte egyetlen munkául. Aztán egy örök akarat — megelégelve már a végtelenség öntelt kihivását — megindított a magasból egy parányi kis követ, hogy a bálvány silányságát annál jobban bizonyítsa. A kis kövecske aztán neki ütődött az érckolosszusnak. Es ülésért« összeomlott a Dágon-bálvány. Bizony nem arany volt az, csak hitvány cserép. — Tisza öncsinálta isten-szobra is igy omlott össze. Hiszen sokan, talán mindnyájan tudtuk, hogy kraft- ebingi psychopathologia tünet ez a szerencsétlen, önhitt ember, a hatalom őrültje és a szánalom mellett fojtott indulattal láttuk szanatórium helyett a miniszterelnöki széken, ahol konfiskálta a király és parlament jogait, nevelte a hazán belül ellenségeinket, dédelgette az oláh árulás Ephialteseit, védelmezte és uj jogokkal halmozta el a horváíokat, bankpénzen hozta össze munkapártját, Lukácsot, a király nevében elitéltet, barátjául nevezte, kiszolgáltatta az egész dolgozó magyarságot az őt kezében tartö zsidó tőkének, a háború alatt minden rendelkezése ennek az internacionális fajnak uralmát hozta ránk. — Most összedőlt az értéktelen bálvány. Tisza repült. És az a föisóges kéz, hisszük, a most mutatott lendülettel söpör még itt a borzalmaz szeméthalomban. Ezt a szükséges purifikálást reméljük bizton onnan a magasból. Bizonytalanság*. Szatmár, 1917. május 27. (S. V.) Pünkösd napja; Isten egén semmi, annál több sötét felteg a politika egén. Esőt várunk az ég felhőiből, a politika egéről a derült, tiszta fényt, hogy lássunk. Optimista látásunktól vidul a lelkünk, pesszimista természetünknél fogva borús a hangulatunk. Vaijon mit jelent a királyi kéz legyintése? Vájjon jelenti-e az erőszak uralmának végét ? Vájjon egy uj korszak határkövét helyezte-e el felséges királyunk, amely korszakban nem lesz parlamenti erőszak, nem lesz áilampénzen szerzett pártkassza, nem lesz pártabszolutizmus? E kérdésekre optimista, ideálisan látó lelkek oly megkönnyebbülést szereznek, mint amilyent a gyóntatószékben a bűneitől megszabadult, bánattól siró lélek nyer. A sötétenlátók igy gondolkoznak: Az osztrák megirigyelte a magyarok dicsőségét; Magyarországnak nagy már a tekintélye a külföld előtt, nagy a hírneve, ezt le keli egy kissé tompítani, Magyarország nem nőhet Ausztria lejére. Mindakét felfogásnak megvan a pszichológiai alapja. A háború izgalmaitól, a meg-^ „SZATMÁRI HÍRLAP“ élhetés nehézségeitől, az uzsora lelketlensé- geitől, a munkapártnak a társadalomra reá- fekvő erőszakától agyongyötört lelkek már csak a koronába helyezik minden reményüket. Ez a reménykedés jogosult, mert a magyar lélek a magyar szent korona viselőjében a törvények őrét, a tiszta lelkiismeretet és azt az öntudatot látja, bogy a hatalom felkent viselője ielkiismeretben számadással tartozik a hatalmak minden kutforrásának, Istennek. A sötétenlátók véleményét is lehet lélektanilag támogatni A magyar király egyúttal osztrák császár és próbálja valaki egy nem is minket gyűlölő osztráknak, még a műveltebbnek is magyarázni, hogy a magyar ki- rátyság és az osztrák császárság egyenrangú tényező, mellérendelt és nem alárendelt viszonyban átló valami; ezt egy osztrák koponya be nem veszi, még ha koponyalékeiéssel is próbálná valaki beleerőszakolni. Akik ilyennek ismerik az osztrák felfogást, azok joggal aggodalmaskodnak amiatt, hotzy könnyen az osztrák csapdájába kerülhetünk. Tegyük fel az utóbbi esetet. Az osztrák csapdát készít nekünk, amelybe egy kormány öntudatlanul belemegy; a nemzet csalódik. A csalódásnál megáilana a megindított\nemzeti íélekfolyamat ? Szó sem lehet róla. A visszahatás a legelemibb erővel indulna meg a háború után és esetleges erőszakos elfojtása a jelen időknek legnagyobb abszurduma. — Most jutna eszébe az osztráknak minket „lefektetni,“ amikor a nemzet a vér- és pénzáldozatban a legnagyobbat cselekedte? Amikor a magyar katona nemcsak a Kárpátokat védi, hanem Becs kapuit is ? Ebbe a magyar nemzet hűségéről meggyőződött, a magyar harci vitézséget oly sokszor megismerő magyar király nem vihető bele semmiféle osztrák urak befolyása által. Nem marad más hátra, mint az a vigasztaló hit, hogy a magyar király elhatározásában a purifikáló kéz kezdte meg működését. A munkapárt alaposan rászolgált. Oly világot teremtett, amely a legszélsőbb ellentétek harci színhelye. Hogy mik Tiszának hibái, azt valószínűleg csak később fogjuk megtudni. Annyit ma is meg tudunk állapítani, hogy pártja az országot alaposan kiaknázta, talán ki is uzsorázta. A tisztogatás, seprüzés áldás lesz a nemzetre. Pusztuljon is mindaz, aki hivatalos hatalmával magánérdekeket istápolt, aki nem értette meg, hogy a reáruházott hatalmat csak a nemzet javára szabad fordítani, mert a hatalom képviselői a falusi bírótól kezdve a polgármesteren át a miniszterelnökig a nemzetért vannak és nem fordítva. Mit féltik egyesek a nemzetet az általánosabb választójogtól ? Csak érjük el valaha, hogy a műveltségi alapon is szavazók tiszta kézzel és meg nem vásárolt lélekkel járuljanak az urnához, akkor a magyarság szupremáciája biztosítva. Akkor talán olyan parlamentet fogunk kapni, amely szent hivatásának magaslatán fog állani és nem lesz a dunaparti gótikus palota egyéni érdekek gyűjtőhelye és személyi torzsalkodásoknak állandó szintere. Évek hosszú során át ugyanazok a törvényhozók 1! Jöjjenek már mások is, akik hivatással fognak dolgozni az Istennel szemben ki nem kerülhető leszámolás hitében és tudatában. A h. főkapitány szépirási tanfolyama, Mi jámbor szatmári polgárok — élvén piszokban, bűzben, a hős „menekültek“ szipolyozóinak rohamai, ideözönlő és el nem fogott tolvajok közt, akik kínnal nevelt baromiunkat és süldőinket lopják éjjel és fényes nappal, meg akiket mindennapos tüzesetek fenyegetnek — el sem tudjuk gondolni, hogy mit csinálhatott eddig nyomorúságaink szemlélője, a főkapitány. Most már tudjuk, hogy főispánjával csomagol, de eddig ? Hát eddig, mint helyetteshez illik is, a főkapitányi foglalkozást helyettesítette egy szépirási tanfolyam vezetésével, amelynek eredményét mindennap szemlélhetjük a főkapitányi hivatal utcai falait teljesen beborító, gyönyörű krótairással remekbe kiállított rendeletéin. Hogy azonban főkapitány is, kénytelenek vagyunk eszébe juttatni. Ezennel nyilvánosan bejelentjük a város értékes vezetőinek árdrágítását, akik maguk szegik át —#:ddig büntetés nélkül — a maximális árat. A főkapitány ur, amíg ezerszám büntet cselédbejelentés-elmulasztásokért, eddig való működése alatt semmi árdrágitási bíráskodást nem gyakorolt. Hogy legyen módja, tudomására adjuk következő hallomásainkat : 1 Vajay Károly dr. kir. tanácsos, polgármester 1 kg. húst a maximális 7 K 60 60 f. helyett 8 K 40 f.-ért vásárolt hentesétől ; 2. Shik Elemér dr. helyettes főkapitány 10 K maximális ár helyett, 1 kgr. zsirt. 14 K-án szerzett be; és 3. Figus Albert városi főszámvevő 7 K 60 f. helyett 8 K-ért vett húst. Várjuk az árdrágítók megbüntetését, óh főkapitány ur! Á szatmár-német! „Kanta“ (irgalmas szeretet) alakulása. Megyés püspökünk jóváhagyásával és Benkő József apátkanonok vezetésével, városunk katholikus társadalmának előkelő férfiai egy, az egész katholikus társadalmunkat felölelő egyesület megszervezését dolgozták ki. Az egyesület a „Karitász“ (irgalmas szeretet) nevet fogja viselni. Célját leghelyesebb módon ismertetjük, ha az alapszabályoknak ide vonatkozó szakaszait iktatjuk ide. E szerint az egyesület célja: 1. A szatmárnémeti katholikus társadalomban az együvé tartozás érzetét a keresztény kultúra terjesztésével fentartani és fejleszteni. 2. Jótékonyságot gyakorolni, a jótékonyság iránt való áldozatkészséget ébren tartani és nevelni, a Szent Aníal-persely bevételeit annak céljára fordítani. 3. A katholikus társadalom szétforgácsolt jótékony adományait egyesíteni s ily módon oly tőkét teremteni, amely egy helyes és hatékony jótékonysági rendszer keretében szociális intézményeknek létesítését és fen- tartását lehetővé teszi. 4. Meghatározott célú adományokat és alapítványokat elfogadni s nyilvános elszámolás mellett rendeltetési helyökre juttatni. 5. A valóban szegényeket és azok viszonyait állandóan nyilvántartani, a szégyenlős házi szegényeket felkutatni és ezeket valláskülömbségre való tekintet nélkül segélyezni. 6. Az érdemes és arra rászorult szegényeket ügyes-bajos dolgaikban ingyenes tanácsadással segíteni. A szabályzat 51. §-ban tárgyalja le a célok eléréséhez megállapított rendszert, melynek kivitelre juttatását három ügyosztály végzi: a kulturális, jótékonysági és szociális ügyosztályok. Különös figyelmet fog az egyesület fordítani a hadi árvák és rokkantak ellátására. A széleskörű szervezet lehetővé teszi, hogy a „Karitász“ kereteiben a már létező összes szatmári katholikus intézmények egyesüljenek, illetve külön irányzatuk épségben tartásával erejüket az anyaegyletéve! növeljék. Az egyesület fővédője a szatmári megyés püspök, tagjai és vezetői katholikus férfiak és nők vegyesen, a titkos társulatok tagjait a „Karitász“ nem veszi fel. Az ünnepélyes megalakulás a közel jövő hónapok valamelyikében lesz és országos méretek keretében fog lefolyni. Az ünnepélyre nagynevű államférfiak és művészek helyezték kilátásba lejövete- lüket. A hosszú időkön át tartott tespedésnek igazán már tűrhetetlenné vált órájában következett be a várva várt cselekvés 1 Áldott lelkű főpásztorunk atyai irányítása, káptalanunk és plébánosunk támogatása mellett, az öntudatosan hivő katholikus társadalom munkáján rajta lesz az Isten áldása!
