Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-05-24 / 21. szám
XXVI. évfolyam. SasatmAp—Németi, 1917. május '2-3>* 21. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér. Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 „ — „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő Dr. UHL KAP?OLY. Laptulajdonos á SXATMÁB - RGYKAZMEttYEÍ IRODALMI KÖR, Kiöntöm az én Lelkemet minden testre“ » (f) A próféta e sokezeréves j ö ven- dölése fönségesen sötét, mennydörgése« háború rettenetéit jövendőlő, megrenditően fekete és véres lapok fináléjául hangzik el a látomásokat mondó Joel ajkáról. E vigasztaló szavak praeludiuma ijesztő. így szól: — Reszkessetek, mert jön a sötétség és homály napja, a felleg és forgószél napja. — Mint a hajnal a hegyeken, úgy terül el a sok és erős nép. Előtte gyönyörűség kertje a föld, utána kietlen pusztaság. — Bemennek a városokba, futnak a falvakra, felhágnak a házakra, benyomninak az ablakokon. — Szinök előtt megrémül a föld, megrezzennek az egek. — tEs az Ur szava mennydörög a seregek szine előtt, mert . igen iiagy ez a tábor, mert erős és az 0 igéjét végrehajtja; ki állhatja ki azt ? — Azért mondja most az Ur: Térjetek hozzám teljes szivetekből, böjttel és sirással és jajgatással. És szakgassátok meg sziveteket, ne ruháitokat. — A tornácz és az oltár között sirjanak a papok, az Ur szolgái és mondják: Engedj, Uram, engedj meg a te népednek és ne add örökségedet gyalázatra. — Es felelvén az Ur, mondja : Az éjszaki ellent messze távolitom tőletek, és kiűzöm őt a járatlan és puszta földre; elejét a napkeleti tengerre és utolját a legszélső tengerre ; és bűz támad és rothadás kél föl belőle, mert kevélyen cselekedett., — És vigadjatok és örüljetek a ti Uratokban és Istenetekben, mert megadja nektek az igazság tanítóját., — És megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok és Istenetek és nincs több. S a próféta haragot és mérget villámló szája szelídre enyhül, a mikor mondatja vele tovább az Ur: — Et érit post haec : Effundam A kiadóhivatali illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pfüemány-sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kOzlóse 5 korona-----------------NylSttér «óra 40 fillér. --------------------Me gjelenik minden csütörtökön. Spiritual ineum super omnem car- nem. — És lészen ezek után : Kiöntöm az én Lelkemet minden testre. * Oh magasságos Irgalom, nem a mi napjaink közel ünnepe hozza-e beváltását nagy Ígéretednek ? Mennyi test mindenütt! Micsoda utak, végletes utak ! A Genesis első lapján Te hívod az embert — fölfelé. A második lapon már a kisértő suttog: ne csak a jót, de ismerjétek meg a rosszat és lesztek, mint az Isten — mindentudók ! Oh, micsoda utak, a melyeken jár ezer évek emberisége, hogy eljusson az „idők teljességére“ a zsidókban a farizeusság, a pogányok- ban a test széles útjára, ahol kábu- lás van, mámor, kéjek, megaljasodás és cynismus. Micsoda utjai a rothadásnak ! A próféták szava pusztákban hal el, az aranyborjú oltárán áldoznak az önzésnek, az érzékeknek ; vizözönök és holttengerek nem ébresztenek a mámorból, koszorús fejjel kaczagnak Lucullus asztalainál az „élet királyai“. A színház kapuzárása után. Ebben a háborús esztendőben a többi esztendőhöz képest majdnem két hónappal volt hosszabb a szinházi évad. Azt gondolná az ember, hogy így a színházlátogató közönség megritkult, de ellenkezően. Amióta színház van városunkban, talán sohasem volt annyi a színházlátogató, talán sohasem volt olyan zajos a színház, mint a lefolyt szezonban. Ha valaki a közönség száma után, a szinházi láz után Ítélné meg a szinház-nyuj- totta művészetet, annak azt kellene mondani, hogy ez a művészet és az abban talált esztétikai műélvezet a lehető legmagasabb fokra emelkedett. Pedig sajnos, épen az ellenkezője igazság. Valóban azt kell mondanunk, hogy a közönség mulatni járt a színházba és nem lelkének művelődéséért. A háborús konjunktúra következtében megzsirosodott, a művészetekhez kevésbbé értő rétegek mulatóhelyéé tették a művészetek templomát. Árról természetesen nem tehetett a színház vezetősége, hogy az ilyen közönségnek selejtesebb művészet kell, hogy igen sok darab csak a kabaré színvonaláig emelkedett. Utóvégre élni kell ebben a rettenetesen drága világban és bizony rendszerint az ilyen darabok töltötték meg a színházi kasszát. Arról ismét nem tehetett a szinház vezetősége, hogy az aktuális irodalom is a pénzszerzés mestersége lett és az ilyen kevésbbé művelt közönség szemmel- tartásával kerültek ki az aktuális darabok. Igazságtalanok volnánk a színtársulattal szemben, ha elismerésünket nem szögeznék le. Mert hisz nagyon sok akadállyal kellett küzdeni. Igen sok eszköz nem állt a szinház rendelkezésére. Elsősorban kevés volt a társulat férfitagja. Az operettek legszebb részei, a karok, az együttesek legtöbbször, piros áthúzást szenvedtek a partitúrában. És mit ér egy operett ezek nélkül ? Sovány unisono. Igen sokszor változtak a zenekar hangszerei. Hol ez a hangszer, hol amaz a hangszer hiányzott, két lényeges hangszer állandóan : a romantika, a bánat, a fájdalom hangszere az oboa, és a humorizáló fagott. így azután a zenekar hangszine meglehetősen sovány volt és gyakori.hallgatása már az unalommal határos. Még szerencse, hogy a szinházi karmester vérbeli dirigens, aki óriási, idegölő í munkát végzett e hiányok mellett. E hiányok ’ miatt nem kerültek sorra a mindenütt ismert és kedvelt klasszikus operettek sem. Az ope- rettláz magas fokra emelkedett, szinte csak az volt a biztos sláger. Komolyabb muzsika, komolyabb operett ritkán került színre, inkább csak izlelletőiil. A csárdás királyné dominált. Pedig volt ennél zeneileg tökéletesebb modern operett is, a Lengyelvér. A csárdáskirályné nem is annyira nagyobb ivelésü zenéjével vivta ki elsőségét, hanem apróbb lélekzetü, könnyen fülbemászó, inkább kabaréba illő dalaival és táncaival. Az operettsikerek különösen akkor lettek gyakoriak, amikor J. Halmos 21lici szerződött a színházhoz, akinek nemcsak hangja, hanem zenei talentuma is biztosította a sikereket. A nagy operettláz miatt nehezebb feladata volt a drámai személyzetnek. A háborús közönségnek komoly művészet nem kellett, a vígjáték még csak vonzott egynéhányszor, a komoly színmű, avagy egy Shakes- pere tragédia másodszori előadása rendesen üres ház előtt folyt le. Hiába, a komoly drámát, pláne egy Shakespere-drámát vagy jól, vagy sehogy sem lehet eljátszani. A színtársulat drámai személyzete, férfiakban, kivéve Szántó Jenőt igen gyöngének bizonyult. A nők között Bányai Irén, Yölcsey Rózsi és P. Torday Etel a tudás elég magas színvonalán állottak, de jó drámai hősünk nem volt, mert ' Dózsa Jenőben több volt az ambíció, a szorgalom, mint a tudás, igy azután a klasszikus ciklus meglehetősen gyengének bizonyult. Jellemző a klasszikus ciklusra, hogy Moliére darab egyáltalán nem került előadásra. Az egész szezon nem a komoly művészet jegyében folyt le. A darabok általában, különösen az újak, hiányával voltak az erkölcsi alapnak. Elasztikus világnézetekre, érzéki, a testet imádó, a karnálitásra ópitett darabok vonzottak a legjobban. Annyi házasságelválasztás talán egy egész megyében sem fordult elő, amennyi a szezonban a színpadon. Ezt a kényelmes motívumot igen szeretik a modern, pénzre szomjas drámaírók. Reméljük, hogy a háború után a szatmári szinház művészete is megjavul, legalább erre enged következtetni az a megfigyelésünk, hogy a komoly daraboknak is megvolt a maga kisebb ugyan, de válogatott, müizlést tanusitó közönsége. TT
