Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-04-26 / 17. szám
SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1917. április 26. 2 Ha ilyen állítás akad és a nem zsidóság kóréból ered, akkor ennek forrását bizonyára nem a józan megítélés talajában, hanem egészen máshol kell keresni. Hogy a zsidóság állítólagos védelme céljából az irodalom mezején minő bogáncsok teremnek, álljon itt Baltazár Dezső református püspök szószerinti Írása: „Magyarország még mindig középkorias szelleme és berendezése mellett egész bizonyosra vehető, hogy a háború vérhulíámaihan a felekezeti elfogultság, gyűlölködés fekete tajtékja is meg fog jelenni. így történt. j±z uralkodó egyház elfogult töredéke, a klerikális reakció szélső halszárnya nem az erkölcsi energiák nagy célban összpontosító fejlesztésében, hanem abban merítette ki erejét, hogy miként lehet a véres zűrzavarból, önző, sivár, felekezeti célra Isten áldásától messze eső hasznot kihalászni ! Ennek az elvakult töredéknek a bántó hatását keserűen érezték a többi felekezetek. Még haldokló hőseink szemeit se tudtuk lefogni szent és áhitatos nyugalommal. A hántás legtüzesebb sodrába természetesen a zsidóság került. Az évezredes „Prügelknabe“. A büszke magyar a neki nem tetsző foglalkozásokra — amik pedig a nemzeti haladás szempontjából szükségesek — a zsidóságot szorította reá. Aztán kicsinyelte, gáncsolta e foglalkozásokért. Modern, haladó nemzetek gazdasági ágaiban s különösen a kereskedelemben a zsidóság foglalta el a reá kényszeritett domináns szerepet. A háborúban az antiszemitizmus túlzása ezt fordította ellene. Mig a kisember több százpercentes visz- szaélését senki sem bélyegezte meg, a nagykereskedő szórványos visszaélése nemzeti felháborodás és utálat tárgyává lett, felekezeti tendenciával felnövelve. Történelmi osztályok és egyházi dignitáriusok dolgai szépen elenyésztek az éji homályban ; a zsidókét nyilvántartja a hagyományos gyűlölet. De mi elfogulatlanok nyilvántartunk bűnt és érdemet egyaránt. Megjegyezzük a nagy szolgálatokat, amiket a hazai zsidóság a nemzeti erőkifejtés munkájába beleadott. Tudjuk, hogy németül tudása s a forgalmi életben való jártassága micsoda áldást jelentett a front mögött s feljegyeztük a felekezetek számbeli arányában hátul egyáltalán nem maradó hős zsidók csapatát. Büszkék vagyunk reá, hogy a magyar nemzeti élet ihlete bennük is csodákat müveit. Az ellenük készülő igazságtalan támadás igazságos kivédésénél ott leszünk 1“ Baltazár Dezső dr. Eddig az irás, és most bevallom, a legnagyobb zavarban vagyok, mert egy népfaj bírálatához ilyen okokat iró embertől még nem hallotam! Mindenesetre elsősorban fájdalmas érzéssel veszünk tudomást róla, hogy Öméltósága nyugalma meg van zavarva, hogy a haldokló hősei szemeit sem tudja szent és áhitatos nyugalommal lezárni, csak azt nem tudjuk, hogy a hazáért elvérzett hősöket milyen alapon lehet a zsidókérdéssel kapcsolatba hozni. Öméltósága a hőseinek bizonyára azokat a velünk minden tekintetben egyértókii és valóban hü magyar-zsidó katonákat sajátítja ki magának, akik valóban a haza védelmében estek el és okoztak közös hazánknak fájdalmas veszteséget, de szerezze vissza lelki nyugalmát az a tudat, hogy népesedési statisztikához arányitva nem sok mulasztást követett el. A zsidó kérdéssel kapcsolatban le meri Írni ez a református főpap azt a szemen- szedett állítását, hogy az uralkodó egyház a véres zűrzavarból önző és sivár felekezeti céljaira hasznot akar kihalászni. — Hát. hol élt ez a főpap majdnem három évig, hogy a magyar közélet háborús eseményeiből azt a tapasztalatot szerezte, hogy nem a zsidóság, de a magyar katolikus keresztény társadalom használta ki a háborús zavarokat. De tovább mer menni, besározza az összes keresztény felekezetek erkölcsi érzését, mikor a „kis ember“ fogalmába foglalt kereszténység több száz percenles visszaélését állapítja meg a nagykereskedő címen jelölt zsidóság szórványos visszaéléseivel szemben. Az iró úgy látszik nincsen tisztában a magyar sajtóviszonyokkal, azért nagyon lekötelezne engem, ha megmagyarázná, mikép tudtuk mi a kereszténység visszaéléseinek elhallgatására rábírni a több száz zsidó lapot és a két-három keresztény újsággal a szegény „nagykereskedőket“ ennyire megbántani. Tudja mit, püspök ur, a németül tudásnak a front mögötti óriási nemzeti értékelése helyett csoportosítsuk az érveit hiteles statisztikai adatok alapján igy: hazánk lakosságából minden ezer keresztényre esik 45 zsidó, ha tehát a cikk szerint a zsidóság erényeit és a kereszténység bűneit kell szembeállítani, akkor ezt a kulcsot el kell fogadni. E szerint pedig minden magyar ezred 2600 közkatonája közt 117 zsidónak kell lenni és minden száz árdrágító között 95 keresztényt kell találni és csak öt zsidót. A cikkező járt a fronton, én pedig feküdtem a lövészárokban és volt időm elég statisztikát gyűjteni arról az ezredemről, a mely a zsidóság kedves helyéről Máramaros- ból rekrutálja katonáit. Az egész ezredből a lövészárokban négy zsidó közkatona volt, a hiányzó 113 bizonyára a front mögött németül beszélt! Annak megítélését, hogy 100 árdrágító esetben 5 csak a zsidó vádlott és 95 a keresztény, vagy megfordítva, én rábízom a közvéleményre 1 A „tudós“ főpap — az érveiből következtéivé — bajosan fogja a páholyok Ágoston Péterét pótolhatni! * * * A „Szamos“ Önvédelem című cikkére ez a válaszom. Ne állítsák be levelem tárgyainak azokat, akikről én nem Írtam. A kőrösmezői hősök nyugodtak lehetnek, őket ép oly kevésbé érintette levelem.) mint azokat a zsidó bajtársaimat és barátaimat, akiknek közvetlenül tapasztalt vitézsége nemesam bennem, de az osztatlan magyar társadalomban elismerést, hódolatot váltott ki s akik között velem is van olyan megsebesült barátom, mint bárbármely más vallásuik között. Ez azonban nem akadályozhat abban, hogy egy méltatlan állapotot bírálat tárgyává tegyek, de az önvédelmet sem jogosítja fel a mások erényeinek takaródzásra. Cáfolni lehet azzal, hogy nem igaz, hogy a kőrösmezei menekültek két korona napisegélyt kapnak, mig a hadisegélyesek 62 fillért, hogy nekem nincs jogom nyolcezer lélek méltatlan elbánását fájlalni s nincs jogom észrevenni, hogy ezt a méltatlanságot véletlenül 2400 zsidó menekült ellátása teszi szembetűnővé. — Be kell igazolni, hogy nincs olyan belügyminiszteri rendelet, melynek alapján más városokban pld. az erdélyi menekülteknek dolgozni kellett, vagy ha van ilyen rendelet, meg kell cáfolni, hogy azt igenis alkalmazták a körösmezeiekre is. Be kell igazolni, hogy nem igaz, hogy a menekültek üzérkednek és mindazt meg kell cáfolni, amit tárgyilagosan áliitottam és mig ezt nem teszik, el kell nézni, hogy a saját fajommal szemben én is érzékeny vagyok, ha látom igaztalan bántásukat. Igaz a cáfolatnak az az állítása, hogy nem húsz keresztény menekült van Kőrösmezőről, hanem húsz család. Egyebekben sem érzelgésre, sem nyelv- öltögetésre nem vagyok kapható. Nyolc koronás zsákban feszeng a 40 koronás búza. Azaz csak 30 koronás, mert egy zsákba csak egy hektoliter búza fér. Ezelőtt jó volt az 1.60 koronás zsák is. Pedig ezek jó zsákok voltak, piyan zsákok, amelyeket feldobhatott a szekérre a zsákot hordó legény, nem kellett attól félni, hogy ketté szakad s a tartalma a lőcs mellett csorog a sárba. De most háború van. Most nincsenek itthon azok, akik a nehéz zsákokat szokták hordani, saját termésű tartalommal; most csak azok varrnak itthon, akik raktáron tartják a zsákokat. Ilyen körülmények közt csak természetes, hogy a zsák ára 8 korona legyen. A búza az más. Annak örülni kell, hogy elérte a 40 koronás árat. Hiszen az magától terem. Nem kell hozzá más, csak föld és munkaerő, (ami nincs), azután állat (rekvi- rálták), trágya (ez sincs), meg Isten áldása (ezt reméljük.) Arról pedig nem szabad beszélni, micsoda osztó igazság az, hogy amikor a legfontosabb élelmezési cikk. a legbecsesebb táplálék 30 százalékkal drágul, ugyanakkor ennek a megbecsülhetetlen élelmicikknek a szúnyoghálóvá lerongyolódott tokja 500 százalékkal lett drágább. Olyan országokban, ahol egészséges tiszta levegő uralkodik a közéletben, az ilyen felháborító zsarolásokra fel szokták hívni az illetékes körök figyelmét. Nálunk, boldog Magyarhonban ez felesleges. Itt, magyarázatképen, legfeljebb azt lehet még kérdezni, hogy : ezért kellett a kender árát olyan alacsonyan maximálni ? Egyháziak és világiak együttműködése. (S. V.) Örvendetesen megindult a kérdéshez való hozzászólás ; a haszon meglesz : az eszmék, a felfogások tisztázódnak, közelebb jutunk egymáshoz. Van legényegyesületünk, van kath. kaszinónk, irodalmi körünk, kath. iskolaszékünk, egyháztanáesunk, népszövetségünk, kongregációnk. Az intézmény túlsók, az erők szét- forgáesolódnak, nincs köztük szorosabb kapcsolat, mindegyik sajátos céllal dolgozik. Minden kath. intézményünk legyen egy nagynak, általánosabbnak, de azért határozott cél felé haladó társadalmi intézménynek egy egy szerve. Nem az enyém, a mások gondolata, hogy legyen egy helységünk, ahol találkozhatunk, eszmét cserélhetünk. Ez a helység nines meg, a mostani kaszinót minden egyébnek lehet elnevezni, csak kaszinónak nem. Ne gondoljuk, hogy intelligenciánk egyszerre bele tudna illeszkedni ezeknek az apró intézményeknek valamelyikébe. Szatmár városában és egyházmegyénkben más szögből kell nézni a kath. mozgalmak feladatát. Itt elsősorban a szétforgácsolt energiát kell egybehalmozni, másodsorban teret nyerni, erkölcsi és anyagi vagyonúnknak megfelelően súlyt, tekintélyt szerezni, azután egy megalapítandó szatmári középponti intézményt létesíteni, amely irányítson és csak azután foghatunk hozzá a, kegyelmi élet áldásainak terjesztéséhez. Értsük meg egymást, a kath. intelligencia nemcsak vezettetni akarja magát, hanem maga is akar vezetui a mozgalmakban. A kath. intelligencia az egyháziak vezető szerepének jogosultságát a lelkieken kívül nem ismeri el feltétlenül. Lelkiekben vezérünk az egyházi, egyebekben csak mint értékekben gazdag egyén jön számításba. A tisztikarra és a legénységre való hivatkozást nem ismerjük el feltétlenül; a tiszti karban, sőt a vezérkarban is óhajtunk helyet, mihelyt harcról van szó. Ismételten mondom, a kath. intelligencia különbséget tesz a lelki kath. élet között és a társadalmi élet között. A kegyelmi élet kérdését szereti kikapcsolni, mert sajátos ügyének mondja, amellyel egyedül lelkiismeretének, a jó Istennek és lelkiatyjának tartozik felelősséggel. Igen kényes dolog az intelligens katholikusra csak úgy akarni hatni, hogy minél gyakrabban látogassa a templomot, minél többször járjon gyónni és áldozni. A kényszeríteni akarásnak a halvány látszata is ellenhatást vált ki. Fordítsuk meg az utat! Előbb tömörüljünk a szociális téren való munkálkodás végett ; építsünk előbb reális alapot, hogy arra rárakjuk a kegyelmi élet pillérjeit. Keresztény kath. mozgalmakban való részvétel és aktiv tevékenység meghozza majd a kegyelmi élethez való nagyobb hajlandóságot is. De ne folytassuk! Hisz tudjuk, hogy ma már jó úton járunk. Szatmár város katholikusságá- nak szeretett plébánosa ott fogta meg az ügyet, ahol kell. Tudjuk, hogy lelkében ki- épitődött már az a minden kath. mozgalmat, intézményt, vágyat, energiát egybefoglaló szervezet, melynek katholikus karitász lesz a neve. Megalakulása és az életbe való kilépése mindnyájunk közös ünnepe lesz, egyháziaknak, világiaknak egyaránt. A bankfeudalizmus terjeszkedése. Hiába tagadta Ohillány földmivelésügyi miniszter a főrendiházban, a mozgó tőke igenis aggasztó mértékben folytatja a magyar földbirtok összevásárlását örökvétel vagy bérlet alakjában. Napról-napra újabb adatok bizo-
