Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1917-03-15 / 11. szám

XXVI. évfolyam. ©asatmáir-Mémeti, 1917. március 15. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAJP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 borona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. 1 keresztény magyarság együtt! (+) Fölszínesnek kell monda­nunk a jövőhöz készülés ama egy­oldalii irányzatát, a mely az eljö­vendő béke legfontosabb föladatául az anyagi téren való megerősödést állapítja meg. Holott epen most tapasztaljuk, minő rothadást idézett elő életünk minden vonalán a pénz túlságos értékelése. Korrupcziótói fekélyes szinte minden réteg; visszaélések pattannak ki mindenütt; a meggaz­dagodás őrülete tönkretette a tisztes kereskedelmet, a megbízható ipart, aránytalan és jogtalan kamatszer­zésre ragadta a pénzintézetek leg­többjét; az áruuzsora mérhetetlenül elhatalmasodott. És mind e jelensé­gek annyira meggyökerezettek már, hogy maga a kormány jelenti ki az azokkal szemben való teljes tehe­tetlenségét. Mindezekkel kapcsolatban vi­gasztalan tünetek jelentkeznek az ethikai téren is. Kiáltó az erkölcste­lenség városokban, falvakban egy­aránt ; a házastársi hűség, a családi Felelős szerkesztő Dr. UHL KAHOLY. Laptulajdonos A SZÄTMÄR - EGYHÁZMEG YEI IRODALMI KÖR. élet tisztasága, leányaink szemérme és fehérsége, szinte még gyermek­fiatalságunk himpora a legfájóbb áldozatai a romlott időknek. Az íz­lés a mozik, színházak és a pony­vának nevezhető irodalmi silánysá­gok kloakájában rettentő hanyatlást mutat. Következményeiül a hivatá­sos orvostudomány megdöbbentő statisztikával áll elő a venereás be­tegségek irtózatos arányú elterjedé­séről, a mely a legnyomorultabb, vérében teljesen megfertőzött uj nemzedékeket jövendői. De az orvosság itt is sekélyes: több kórház, ainbulatoriumok, orvos- cursusok, fölvilágositás, stb. Több társadalmi, emberbaráti intézmény ily irányú szervezkedéséről is tu­dunk. De a mi a legszükségesebb, a mi a mételyezést, a pénz rabszolgasá­gát, a lezüllött életfölfogást meg­szüntetné, a mi az öntudatos, ön­zetlen, erkölcsös élet alapjait lerak­ná; az evangélium szelleméhez va­ló határozott visszatérés szükséges­ségéről és ennek eszközeiről nem hallunk semmit. A kiad ihívaialí illető összes ki)lelemények, pénzek, hir­detések stb. I)r. LahocMiuNzky Béla. kiadó- hivatali főnök címére Hunyadi-utca 13. sz. a. küldendők Pályázati hirdetések egyszeri kOzlése ■ korén* ----------------- Nyllttér sors 40 fillér. ----------------­Me gjelenik minden csütörtökön. Öntudatlanul ugyan a keresz­tény magyarság minden rétegében észrevehető egy lázas indulattal ki­csapó elégedetlenség a mételyezést tervszerűen végrehajtó, pénzével ha­talomra jutó, sajtójával a közvéle­ményt irányítani tudó, idegen faj ellen, a mely népámitó és szabad- kőmives szervezeteivel városról-vá- rosra intéző úrrá vált és szerényie- len tolakodásával maga hívja ki ezt az ébredező ellenhatást. Ez mind sűrűbben jelentkezik is arisztokra­táinktól, birtokos, honoratior-osztá- lyainktól le a legalsó rétegekig. Egyik legszükségesebb eszköz csakugyan az, hogy ezt az akklima- tizálódni nem tudó, idegen fajt ér­tékének és számának megfelelő kor­látok közé helyezzük. Ezt a minden jogot kikövetelő és kihasználó, de a kötelesség alól kibújni szerető idegen elemet nem lehet számához oly aránytalan föl- szaporodásban beengedni főiskolá­inkba. Nem szabad a kezében levő tőkének óriási nyomását az állami hatalomra megengedni, de bankjait, vállalatait külön — az ő haszonel­Ima, hogy egy gyermek meg ne haljon. — I rancis Jammes*) Istenem! J^dd, Rogy gyermekünk megéljen, joartsd, Uram, mini a füvecskét a szélűén. Jéisz könnyű neked! Difiig anyja siratja, Uelé öorúlkatsz és könnyítkesz rajta. Jda megél, lírám, kis keze dokálja Dfiajd a rózsákat fényes űrnapjára. Segíts, ók segíts! %e jó vagy, nem az vagy, Jji rózsaszínű arcra kék kakáit adj, Jé a nincs kelyed, sok fiely, kot aklakodkd jfnyát s fiakat elketyezkess sor6a! együtt [egyenek!... 3De mért nem itt kérlek ? Emlékezz, Uram, fényéken az égnek %e és jó Jlnyád mindig együtt éltek! . . . Magyar Bálint. ') Jamme# a mostani francia költő-király. iucce Homo! — Emlékezés egy százéves fordulón. — A fiatal leányok legtöbbje nem ismer nagyobb boldogságot, mint fénybe, pompába öltözve ragyogó megjelenéssel a nyilvánosság előtt feltűnést, káprázatot és csodálatot kel­teni. Ilyen volt Eugenie, a savoyai hegyek egyik nagyobb városában lakó gazdag család egyetlen leánya. Az alig tizenkilenc éves leány lelke mélyén még romlatlan és vallá­sos, szülei által mint egyetlen gyermek elké­nyeztetve és becézve a városnak legszebb haja- dona volt; természetesen rang, vagyon, szépség és világi műveltséget illetőleg, de lelkimü- veltségét, vallásosságát tekintve sok kifogás alá esett. Eugenie ugyan mindennap imád­kozott, de felületesen, járt templomba, de inkább szokásból. Jó volt, de nem jóságos, keresztény, de nem jámbor Önnön maga volt csodálatának tárgya: tükrével társalgóit legszívesebben. Meg volt győződve arról, hogy szépsége és műveltsége révén valami magasra van hivatva. Am minden hiúsága mellett azt hitte, hogy ő alázatos és jámbor. Eme életfelfogásának szülői voltak okozói, ő maga alapjában véve jóakaratu volt. Lehet­séges, hogy Isten az ő végtelen irgalmában ezért használt kivételes eszközt, hogy őt mint Szent Pált és több máé nagyra hivott lelket rendkívüli módon tereljen jobb útra. 1815-ben a bálok időszakában egy ilyen mulatságról hajnal felé díszes fogatjuk haza­indulva a szülők leányukkal az est esemé­nyeit tárgyalták és boldogan állapították meg, hogy Eugenie ezúttal fölülmúlta magát szép­ségben, bájban és hogy ő volt az est ki­rálynéja. Megjegyezték, hogy a fiatal leányok irigykedve nézték fehér csipkéből szőtt gyö­nyörű öltözékét és pompás ékszereit. — Milyen örömünk volt benned, gyer­mekem — kiáltott fel az anya. És az apa megjegyezte: — Jövő télre Párisba megyünk Euge- nievel, ott is dicsőséget fog- aratni 1 A kocsi megállt, kiszálltak belőle. Euge­nie elbúcsúzott szüleitől és komornájától ki­sérve szobájába indult. — Valóságos csodahercegnő 1 —jegyezte meg a komorna. — Valóban, úgy látszik, az voltam! — felelt Eugenie és elmondott a komornának mindent, amit látott és hallott és hogy ő volt az est középpontja. — Igazán magasabbra van teremtve a kisasszony — folytatta a komorna — sem­hogy e szerény városkában maradjon. Hiszen a kisasszony feltűnést keltene Párisban, Ró­mában, akár Amerikában is a dollárkirálynők közt! Éugenie befogta a lány száját, de örö­mét nem tudta eltitkolni. — Én csak az igazságot mondtam — ismételte a leány. Vagy talán nem tetszik hinni, hogy valami magasabbra van kisze­melve? Megelégednék egy gyárossal, vagy hivatalnokkal, hogy mellette élje le életét? — Oh válaszolt Eugenie — a házas-, ságra még sohasem gondoltam, nem is jutott eszembe. De ha egyszer választanék, az csak a legnemesebb, legjobb lenne. A leány e szavaknál felemelkedett, ki­egyenesedett; parancsoló, fölényes lényéből látható volt az őszinte irtózat minden ala­csonytól és nemesebb törekvés a legmagasabb, legszebb iránt. Eugenie átment hálószobájába. — Magam vetem le ruhámat — szólt komornájának. Jó éjszakát 1 — ezzel bezárta az ajtót.

Next

/
Thumbnails
Contents