Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-02-15 / 7. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szaíroár-Németí 1917. február 15 Ezt a nyugaton uralkodóvá lett eszmét nálunk még csak a nemzetiségek ragadták meg. Igaz, hogy ők a kulturnépekkel közvetlen kapcsolatot tartanak lent és nem kérnek a Jásziék, a Nyugat meg a Világ közvetítéséből (nemzetiségi mozgalmaink többé-kevésbbé antiszemita jellegűek). Minket magyarokat ellenben még mindig „általános emberivel, nemzetköziséggel, világpolgársággal traktálnak s a fajiság kultuszát ravasz szofizmával nemzetiségi gyűlölködésnek bélyegzik azok, akiknek csakugyan nem kellemes a fajiság feszegetése. A faji eszme és annak izzó terjesztése létkérdés ránk nézve. Megérdemli, hogy annak elmélyítését és minden vonalon való érvényesítését tegyük kulturális életünk vezérgondolatává. Ehhez pedig az első lépés, hogy a vezető szerepeket kivegyük azoknak a. kezéből, akiknek nincsen érzékük a faji eszme iránt, vagy ha van, hát nem a magyar faji eszme iránt van. Jogot! Nemzeti életünk már a háború előtt is súlyos sebekből vérzett. Gyöngék, bizonytalanok voltunk a nemzetiségi kérdéssel szemben, örök engedményekkel növeltük a vakmerőségig azt a kihívó követelőzésí, a mely a külföld szemében bennünket a legfeketébb rágalmakkal kent be, mint elnyomóit és üldözőit a nemzetiségeknek. Kemény harcaink ’ nemzeti önállóságunkért a vám , pénz-, hadügy és diplomácia terén az örökké kísértő beolvasztási kísérletekkel szemben egy cseppet sem enyhültek. A trialismus lappangó gondoluta már egész nyíltan föl lépett. A háború mindezeken kiviil még egy uj és igazán vitális problémát zúdított ránk: álmát Kö- zépeurópának, a mely gyarmattá sülyesztene le; nehéz bénulásokat a kereskedelem terén, a mely folyton növő uzsorával elvórteleniti a nemzet gerincét, mételyes hatásával a pénzszerzés erkölcstelen mérgét oltja a falu népébe is és a visszaélések, csalások, uzsorás árdrágítások bűntetteire csábit, megölve a köteles áldozatkészség szellemét a közérdekkel szemben. A megbízhatatlan kezekbe gyűlt tőke már az ingatlant szemelte ki üzérkedése számára; centrumokba, trösztökbe szervezkedik, hogy a bábom után diktátori hatalommal rendelkezzék egész közgazdasági életünkben; sajtóvállalataival a nyugtalankodó közvéleményt kedve szerint uszíthatja a hit- bizoraányokra, mint a bajok forrására — és a mi parlamentünk panaceának mégis az üvöltő demagógiát, az általános választói jogot hozná ránk, hogy öntsön el egy interna- cionális, keresztény erkölcsöt nem ismerő, kozmopolita és minden áron vezető szerepre törő fajtól irányított vízözön . . . Rend kell nekünk, ébredés, becsületesség, erkölcs és a keresztény magyarság megerősödése ! Miért kell nekünk győznünk ?... Ha valamikor, úgy most szivünkben élnek halhatatlan költőnk szavai: „Ez a föld malysn annyiszor Apáid véra folyt: Ez melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után Megfogyva bár, de törve nem Él nemzet e hazán.“ Égy szózat, egy imádság, mely milliók ajkáról elrebben, egy egész történelem a mi dicső múltúnk, de különösen a jelenünk, amelyet hősi szívvel és lelkesedéssel, szenvedések és nélkülözések közt, életünket és vérünket feláldozván munkálunk és írunk meg. S elsősorban kik ? A katonák. Közeledik újra a tavasz s vele jön ellenségeink utolsó rohama. Ezeknek a rohamoknak a mi kitartó és kipróbált erőnkön kell megtörniük. Egyik kiváló emdparai csnokoni, aki épp oly jó katona volt. mint szónok, szivr«- hütóan, a tényeknek megfelelően úgy, hogy a legutolsó katonája is megértette, mindig arról beszélt buzdítva és bátorává a komoly órákban, a válságos pillanatok előtt, hogy ellenségünknek minden túlerőben lévő támadását is ki kel! államink, mert amit őseink, meg a háború folyamán elődeink és mi megszereztünk, azt meg kell tartanunk. S ha helyt nem állunk, elvesztjük mindenünket: hazánkat. A tavasz emberi számítás ezerint meghozza a döntést. Tehát döntő harcok előtt állunk. Ezt nekünk nem szabad elvesztenünk, mert ezzel a bonjukat vesztett nemzetek sorsára jutnánk, ezzel elveszne Magyarország is. Fenevad módjára tajtékzó dühhel rontott hazánkba a muszka, a rác, az oláh. Nem bírtak velünk, tigriseket találtak magukkal szemben. Miért? Mert a katonák tudatosan gondolkoznak arról, hogy hazánk szabad maradjon. A magyar etubar, a magyar állam min- hü fia, a katonák tisztában vannak azzal, hogy mit jelent egy országnak a pusztulása s mit jelentene nekünk Magyarország elvesztése. Oktatással, neveléssel elértük és megérlelődött mindenkiben, hogy miért fáj ellenségünk foga épen a mi szép hazánkra. A katonák ludják, hogy az ellenségnek Magyarország földje kollene, am« yet ha megszerezhetnének, pokollá tennék azt a földet, amely mennyországot jelentett számunkra. A magyar föld és a szabadság iránti szeretet az, amely az áldozatkész, jólki képzott, harcedzett, ügyes és bátor katonát elszánttá teszi, hogy ezt a földet utolsó csepp véréig Ösztönszerüen is kész megvédeni. Megvédtük mindig, meg fogjuk a jövőben is. Természetes, erre férfiak, a'-ész emberek kellenek, Megbízható, kötelességtudó katonák. Ilyeneket a kaszárnya nevel, amely most nem egyéb, mint. iskola. A kaszárnya a katona-kötelességre nevel. Ez a kötelesség nem für semmi alkut, nern ismer ürügyet, nem lágy és megérfő, riem vezethető tévútra. Vaskapocs a katona-kötelesség, amely összeköti a részeket, hogy egésszé váljanak. Testet edző, akaratot acélozó ez a kötelesség, amely megalkuvást nem ismer. Nap- ról-napra kovácsol; szélben, esőben, hófúvásban, dermesztő fagyban, próbára teszi a testet, az izmokat s mértéket vesz arról, ki mennyit bir meg. És csodálatos az eredmény, senki azt el nem hiszi, aki meg nem próbálta: emberfeletti munkát tud végezni, olyan fáradalmakat tud elviselni, amelyeknek felsorolása is hajmeresztő. Csodagóppé változtatja a szervezetet, amely eddig toré kény, puha volt. Megtanít arra is, hogy a jót megbecsüljük, mert nehéz munka árán jutunk hozzá. A sors változásait megdöbbenés, csüg- gedéa nélkül fogadjuk. Egész férfiakat nevel a katona-kötelesség, aminökre szükség van a végső győzelemhez. S a tapasztalat igenis azt bizonyítja, hogy népszerű és közkedvelt, harcokban részt- vett tisztek, akiknek a iegválságosabb pilla natokban helyén van az eszük és a szivük, mindig győzelemre tudták vezetni a megbízható, kiképzett, kötelességet ismerő katonákat, harcosokat. Ehhez járul még, hogy a harcos erkölcsi alapon komolyan gondolkodjék. Mindig az lebegjen szeme előtt, hazánk sorsa, üdve kitartásunktól függ. S erre a komoly erkölcsi alapra utal a mai komoly idő mindenkit, akiben egy szemernyi hazafias érzés is van. Ez az erkölcsi alap hazánk fenmaradása. Ez az: amiért nekünk győznünk kell. És akkor nemzetünk él és virulni fog. „És — neked élned kell, 6 hon! S örökre, mint tavasz virulni, Ah, mert omladékidon Reszketve fognék gzétomolni, Hazám, hazám!' dr. Merker Márton főhadnagy. Wilson. A háború folyamán annyi hazug és szemfényvesztő államférfiul nyilatko-' zatot hallottunk, amennyi túlontúl elégséges ahhoz, hogy ép erkölcsi érzékű és becsületes nyíltsághoz szokott ember teljesen és véglegesen megundorodjék minden külpolitikától. Az előzményekből azt a következtetést kellőit levonnunk, hogy a diplomáciával összeférhetetlen az igazmondás, a lelkiismeret s a kér. erkölcs, ellenben szépen összefér vele minden aljasság és erkölcstelenség, csak puf- fogó frázisokba kell azt burkolni. Anglia az egész ismert világ negyedét tartja leigázva, de azért államférfiéi szerint a népek szabadságáért. küzd. Az orgyilkosok hazáját, Szerbiát vissza akarja állítani az entente, de az íreknek, finneknek, lengyeleknek jogát a szabadsághoz nem hajlandó elismerni. A belga semlegesség megsértéséből háborús ürügyet csinált Angiin, a semleges Görögország szu- verénitását pedig sárüatiporja. A porosz rui- litarizmus összetörését az európai béke követelményének mondják, az orosz milita- rizmust pedig milliiárdokkal tömik és a tényleg egész Európát lidérckónt fojtogató angol tengeri despotizmus Den egy szavuk sincsen. Minket vádolnak hódítási száudékkal ők, akiknek mindegyike rabolni akar: az angolok a német gyarmatokat, a franciák Elszász- Lotharingiát, az oroszok Konstautinnápolyt és Galíciát, az oláhók Erdélyt, az olaszok az Adria partvidékét, a szerbek Bosznia Hercegovinát. — Mindeme gyalázatosságokra, most az amerikai elnök teszi reá a koronát. Az amerikai polgárok „becsületének és jogainak védelmére“ háborút akar kezdeni ellenünk. Wilson eljárása annal inkább kihívja a tárgyilagosan Ítélkezők lesújtó bírálatát, mert ő semleges államnak a feje s eddig az emberi jogok előharcosának, a béke lelkes barátjának szerepében hivalkodott a világ előtt. A tengeralattjáró-harc sérti az amerikai polgárok becsületét, igen, mert — lehetetlenné teszi a municiószallitast Angliába., Hogy Anglia már 3 év óta megakadályoz minden amerikai forgalmat velünk és Németországgal, az nem sérti a drágalátos yankee-becsiiletet. Ha amerikai polgárt baj ér olyan területen, ahova nem kell elmennie s amelynek veszedelme» voltára eleve figyelmeztettük: az a nemzetközi jog megsértése. De tonnaszámra szállítani az öldöklő eszközöket éa ezzel elősegíteni az éiet-halálharcot vivő nemzetek fiainak ezerszámra való legyilkolását: az az amerikai bókeapostolok szent joga. — Kétségbe kellene esnünk az emberi hitványság eme tobzódásának láttára, ha nem bíznánk az emberek fölött álló igazságszolgáltatásban. De jönni fog, mert jönnie kell a bosszút álló igazságnak, mely irgalmatlanul megfizet majd a hazugoknak, az erkölcs s a kultúra csalfa bohócainak. Városi közgyűlés. A február 12-én tartott közgyűlésen megtörtént a nagy esemény : A villanyvilá- gitási bizottság tagjainak díjazását megszüntették. Mostantól fogva tehát ennek a legutóbb annyira kapóssá lett bizottságnak a tagjai is olyan honoráriumért fognak dolgozni: mint a többi bizottságok tagjai: polgári kötelességből. Kezdetttől fogva helytelen volt bizottságok között ilyen financiális megkülönböztetést tenni. Szomorú világítást vetne a bizottság tagjainak lelkületére, ha a polgártársaik bizalmából nyert mandátumot nem tekintenék nobile officiumnak, amelyért inkább illik áldozatokat hozni, mint abból hasznot meríteni. Furcsa következtetésekre jutnánk, ha a legutóbbi választásoknál tapasztalt városatyalázt némi hiúság leszámításával nem a közérdek önzetlen szolgálatának vágyából eredeztetnék. Mi meg vagyunk győződve, hogy a most már díjtalanul működő viliamrilágitási bizottság épen olyan lelkiismeretesen fogja teljesíteni kötelességét, mint az azelőtti. Másik kiemelkedő pontja volt a közgyűlés tárgysorozatának az a határozat, amellyel április 1-től kezdődőleg házikezelésbe vette a mozgóképszinházat s e célra 20000 koronáig terjedhető beruházásra adott meghatalmazást. Debuisset pridem. Igazán
