Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-11-19 / 92. szám

1

„No nem baj, — szólt a kegyes 'püspök, Hisz mindent nem tudhatsz te sem;

Uzsok egy kis falucska TJngban,

A mappám sincs meg rendesen . . . “

Palkó erre felemeli Bánatos, könnyes két szemét S a zokogástól alig tudja Ajkát elhagyni a beszéd:

„Tudom én kérem, Uzsok hol van, — Tavaly karácsony éjszakán,

Mikor itthon a Jézuskát vártuk,

Ottan esett el éd’s apám,“

Molnár Károly

Erzsébet királyné emléke, szellem®

lebeg ma a titáni harcot vivő magyar nemzet feleit. Rettenetes küzdelmeinek utján felemeli nemes homlokát e nemzet s tekintete egy csillagon fut át, melynek fénye rezgése azt mondja neki. Ott vagyok most is veletek. Királynékról beszélnek, Írnak, suttognak ma, a kiknek kezei belenyúltak volna abba az ördögi konyhába, melyből ez a borzalmas, véres világháború rászakadt a népekre. Királyné nevét, emlékét veti fel e mai nap, a kinek keze a nemzet anyjának keze volt. Ez a kéz nemzetünk szabadságát, békéjét és boldogságát szőtte; a nemzet fájdalmát és sebeit ápolta és gyógyította. Ez a királyné a békességnek királynéja volt s ha ma népek ezrei sóhajtva veszik ajkukra Erzsébet királyné nevét . . . lelkűkben a dicsőséges békességgel kapcsolatosan teszik azt. Az ifjúság, mely emlékét szent kegyelettel üli meg a nemzet anyjában a békesség szellemét érzi és ünnepli.

Gyűjtés a sebesültek javára. A

a helybeli összes jótékony egyesületek elnöknői a következő együttes felhívást bocsátották ki: Csak egy koronát . . . ! Csak cgy-egy koronát kérünk mindenkitől a sebesültek karácsonyi megalándékozására. Harmadig karácsony ünnepe közelget már felénk e szörnyű világháború alatt, amelynek szenvedései nemhogy fogynának, sőt folyton súlyosodnak. Szatraár Németi város területén előreláthatólag 7—8 ezer sebesült és beteg katona lesz karácsony estéjén, kiknek kórtér meibe egy kis ajándékot akarnánk ez idén is juttatni, hogy ne legyenek kénytelenek családi tűzhelyüktől távol sodortatva is, nélkülözni teljesen a szeretet melegét. De csak úgy tudunk mindnyájuknak egy-egy kis ajándékot juttatni; ha segítségünkre jön a város és környék áldozatra kész, hazafias közönsége. Nem kérünk többet senkitől csak 1—1 korona adományt e nemes célra. Hiszen e szegény szenvedő harcosok mindnyájunkért egyformán küzdöttek. Az összes jótékony egyesületek nevében fordulunk azért a jószívű közönséghez, kérvén, hogy szíveskedjenek a sebesült és beteg katonák karácsonyi meg ajándékozására csak 1—1 koronát mindnyájan adni s e gyűjtő ivet és az- adományokat december hó 4 ig Bélteky Lajos református lelkész és Vörös Kereszt Egyleti pénztárnok címére (Rákóci u. 4. szám) beküldeni, hogy az ajándékokat idejében rnegvehessük. Szat- már Németi, 1916. évi november hóban. Az összes jótékony egyletek nevében: Dr. Kölcsey Ferencné, Szlávy Dezsőnó, özv. Jákey Károlyné, Roőz Samunó, Szegedy Antalné, özv. Markovits Mihályné, Markó Kálmánné. A gyűjtést a megállapodás értei méhen, önként vállalkozott urinők fogják végezni, kik a város Területét maguk között e végett utcánként felosztották, Külön „Kérő szó“ ment szót a környékre az összes felekezetek lelkészeinek felkéretvón ők is, miszerint a nemes célra községeikben gyűjteni szíveskedjenek. A gyűjtés eredményét a de cember hő 5-én délulán tartandó együttess ülésükön fogják a helyi jótékony egyesüleSzatmár-Németi, 1916. november 19.

_____

„S

ZATMÁR HÍRLAP“

tek számba venni s ugyanakkor határoznak majd az ajándéktárgyak beszerzése és a a kórházak karácsonyi ünnepélye rendezése felől is.

Katonai előléptetések. Ő Felsége a király Weisz József őrnagyot, máramaros- szigeti honvéd kiegészítő parancsnokot alezredessé, dr. Heller Gyula 12. gy e. népfelkelő főorvost népf. ezredoryossá, dr. Bodonyi Alajos 12. gy. e. segédorvost főorvossá, dr. Bertalan István 12 gy. e. népf. zászlóst népf. hadnaggyá, a honvéd számellenőrző tisztviselők közül Földvári Farkast és Steinberger Hermant főszámtisztté nevezte ki.

Äs árdrágítók. Egy évvei ezelőtt irtuk már, hogy az árdrágítókkal nem kell mókázni, hanem ha egyszer csakugyan nem lehet máskép velük elbánni: dutyiba. Most halljuk, olvassuk, hogy ez az ajánlatunk itt Szatmáron is valósulni kezd. A maximális áraknak megsértéséért nem pénzbüntetéssel, de elzárással sújtott az illetékes Ítélet oly neveket is, kiknek említése fájdalmasan érinti lelkünket és kiírását egyidőre azért függesztjük fel csak, mert remélni szeretjük, hogy mégis találni fognak Ők maguk egy Támaszpontot, a mely ettől a csúnya, igazán szégyenletes megbélyegzéstől a maga lelkiismeretét megkönnyítik.

Adomány a kath. Legényegyiatnek.

Pemp Antal prelátuskanonok a szatmári kath. Legónyegyesületnek 50 koronát adományo-j zott. Kegyes jóltevőjének ezúton is hálás köszönetét fejezi ki az egyesület elnöksége.

Tisza István és Sándor János Erdélyben. Marosvásárhelyről jelentik : Gróf Tbza István, minisztereiből! és Sándor János belügyminiszter ma reggel külön vonaton ideérkeztek. Délelőtt 10 órakor tovább utaztak automobilon a románok által elpusztított vidékre. Meglátogatták Só véradót, Maroshévizet, Parajdot és Székelyudvarhelyt.

A Tisztviselők Fogyasztási Köre

tagjai számára a lisztkiosztás már pénteken megkezdődött, a városi bérpalota Deák-tér felőli oldalán levő hatóságii üzletben. Az uj rendelkezés értelmében Két heti szelvényre egy heti járandóságot, mérnek ki. Tegnap és ma a III. csoport, hétfőn és kedden az I. csoport, szerdán és esiitöriökön a II. csoport kapja ki a lisztjegyét.

Kitüntetés. Mátrai Sándor honvédtüzér hadnagyot, az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásáért, 0 Felsége signum lau- disszal tüntette ki, s egyben főhadnaggyá léptette elő.

Tilos az uzsonnakávé vidéken is.

A Közélelmezési Hivatal újabb elhatározása szerint az uzsonnakávét Magyarország egész területére délután 3 órától este 8 óráig betiltották. A tilalom a kávémérésekre, vendéglőkre, szállodákra is vonatkozik.

Előléptetések a barakk-kórházban.

A Rendeleti Közlönyben olvastuk, hogy ő Felsége a király dr, Demant József törzsorvost a barakk tart. kórház parancsnokát főtörzsorvossá, dr. Sternfeld Ernő segédorvost főorvossá, dr. Flór Émánuel segédorvos helyettest segédorvossá, Révi Miklós népf. hadnagyot főhadnaggyá, Mihálka Gyula gyógyszerügyi gyakornokot segédgyógyszarügyi tisztté nevezte ki.

A könny hatalma.

Kókún Antal kerti őr dühösen rohant elő lakából az udvarra.

— Ebbő! a fiúból sohase lesz semmi 1 — kiáltotta indulatosan, éles szemeit szúrósan szögezve az előtte álló, reszkető gyermekre.

Aztán keményen, durván szólt oda neki:

— Takarodj, hordj be fát. vizet s ne állj egy pillanatig sem, mert elkergetlek. Ily rest fiút csak nem tarthatok a háznál!

A fiú indulatosan tekintett fel az előtte álló mérges emberre s azután durcásan tova ballagott.

— Miért bánik vele ily keményen ? — kérdezte fejcsóválva Rupert István a fiú keresztapja, ki a jelenetek tanúja volt. . .

3

— Mert gazember, olyan mint az apja. Földes Tódor — kiáltott Kókán megvető tekintettel.

Rupert szomorúan rázta a fejét, hiszen jól tudta, hogy e fiú apjáért szenved.

— De nézze Antal bátyja, én e fiút nem ismerem rossznak. Bánjék vsle szebben, hisz mondhatni még a valódi árvánál is árvább.

Valóban az volt a kis Földes Józsi. Apja minden pénzét rendesen ott tékozolta el a korcsmában Áronnál. Ha aztán haza ment, tört, zúzott, mindent, még áldott lelkű jó feleségét is bántalmazta. Tán meg is öli a szerencsétlen teremtést, ha Rupert és gondos felesége, Sára oltalmukba nem veszik.

A kis Józsi alig volt 11 éves, az uraság kerti őréhez volt szegődve cselédnek. De a durva bánásmód, a sok verés és szit- kozódás nagyon elkeserítették az anyai gyöngédséghez szokott jő gyermeket és felébredt benne a szunnyadó dac.

Ilyenkor az a mogorva Kókán egy hatalmas arculütés mellett rendesen e szavakat kiáltotta a szegény fiúcskának :

— Gazember mint az apja :

Annak az. önérzetes gyermeknek százszorta jobban fájt ez, mint az arcuicsapás. A fiú kereszt apja Rupert és Sára felesége mély részt vett a szegény Földesné sorsában. Ismerték ők jó! a fiút s tudták, hogy az nem oly rossz, mint amilyennek Kókán hi- részíeli s ha olykor dacos, az csakis a durva bánásmód eredménye

Rupert lehajtott fejjel, vérző szivvel ballagott haza.

Aztán múltak a hetek, hónapok és még semmi sem változott. Földes most is a régi, Földesné a sok bánattól, gondtól még most is beteg s a kis Józsi sorsa sem fordult jobbra^

O maga is rosszabb lett. Rupert fájdalmasan nézte ennek az egykor oly jó gyermeknek napról-napra való erkölcsi hanyatlását. Még megérem, hogy olyan gazember lesz, mint az apja, sóhajtott s úgy fájt nemes szive e gondolatra.

Égy nap aztán nagyon kitört az öreg kerti őr, mire végkép elkeseredett Földes Józsi.

— Már most azért sem tűrök magának tovább I — feleselt vissza a fiú gazdájának, mig kezéből elhajította az ásót.

— Veszed fel rögtön! — rivallt rá Kókán.

S a fiú összeszoritott fogai közül, kékülő ajakkal mormolta :

— Azért sem !

Ki is kapott, meg is éheztették, de az ásót még sem vette fel.

— Mer most is nagyobb gazember vagy apádnál I — kiáltott dühvei Kókán.

A fiú e szavakra láthatólag összeborzadt és gyilkos tekintetet vetett arra, aki hozzá még csak egy jó szót sem szólt sohasem.

Aztán kifordult, körülnézett s miután senkit sem látott, kirohant az ajtón. A főutcán is végigszaladt, de itt, a mint az országúira akart térni, Rupert izmos karjai ragadták meg vállánál fogva.

— Hová rohansz ? — kérdezte szomorúan.

— A világba 1 Tovább nem tűrök, nem szenvedek, nem leszek kutya! — válaszolt a fiú kitörve.

— Mielőtt elmennél, — szól hozzá Rupert lágyan, — jöjj, hadd vezesselek el valahova.

Az a meleg bensöség, mely annak az egyszerű paraszt embernek a hangjában rej - lett, rögtön lecsillapitá a fiú mérgét. Ajkai megremegtek és szemein felcsillant egy köny- csepp, elnyomva, rezegve.

Hajh, rég nem szóltak igy őhozzá.

Rupert meg fogta a kezét s a fiú meghunyászkodva lépkedett mellette. És Rnpert elvezette őt anyjához s igy szólt:

— Földesné asszonyom, elhoztam a fiát, beszéljen a lelkére, mert világgá akar indulni. Én nem kísérlettem meg — folytatta elfogultan -- beszélni neki, elhoztam magához őt, az anya szava a legbiztosabb szer az ily eltévedt fiú számára. Ha aztán a maga