Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-09-17 / 74. szám

2 Szamár-Németi 1916. szeptember 17. los .jelszavát bedobni a választási küzd dombé, egy kis erőpróba cél­jából. A kis csemetét kitették a nép­nek, kell-e jelöltnek, s az erőpróba nagyon siralmasnak mutatkozván, visszavonultak érni. De ha nem lehet igy, lehet a suba alatt. Elő a jó rozsdás fringiát, klerikalizmus, antisztemitizmus, ki a nép közé, s a béke, melyben la­punknak nem kis része van, már-már oszladozni kezdett. De győzött a választók higgadtsága, okossága, és éppen a zsidóság adia meg a feleletet az ugiatóknak, mikor leszavazott ár. Nagy Vincére. Jegyezzék meg a három pety- tyes urak, hogy a mi vallásunk vá­lasztóinak is jogai vannak és ennek gyakorlása még nem jogosít fel senkit arra, hogy ebből messzebb menő következtetést vonjon le va­laki is, mint annyit, hogy a joga­inkkal élni akarunk és élni fogunk. A messzebb menő következtetésre nálunk nincsen szükség, a mi el­veink nem a véka alatt vannak, a mi fegyverünk nem a sötétben buj­kálás, a mi szándékainkat nem kell találgatni, mi megszoktuk mondani, amit akarunk és nem tagadjuk meg magunkat és elveinket, ha a szük­ség úgy kívánja. Román-e vagy oláh ? A francia nyelv megkülönbözteti a ro- mainekei a roumainektől. A romainek a ró­maiak leszármazodja, a latinok utódai és a francia sajtó ma is gondosan vigyáz rá,, hogy ezzel a megtisztelő einevfzéssel csak a fran­ciákat és olaszokat illesse és még véletlen- ségből sem nevezi a köztársaság uj szövet­ségeseit, sz ős oláhokat romaineknek, hanem megmarad a történelmi igazságnak megfelelő helyes névnél: roumainokről beszól, ami ma­gyar fordításban olábt jelent. A franciáknak több okuk lenne bize­oly lendületet adott a fürdőnek, oly mértékben fokozta látogatói számát, oly hathatósan moz­dította elő virágzását, hogy azt jelenleg min­den habozás nélkül a leghíresebb és legláto­gatottabb világfürdők közé sorozhatjuk. A meglepő fejlődés és nagyarányú ha­ladás, amelyet a fürdőtelep kiilviszonyai és a város falai a rendezettség a csinosodás és kultúra nézőpontjából feltüntetnek, több té­nyező szerencsés összmüködésének örvende­tes eredménye. Hatalmas emeltyűje a lendületnek a tulajdonos : Érdődy Imre gróf nagylelkű ál dozatkészsége. Jogosan megilleti az érdem nem kis része azt az élelmességet, komoly igyekezetei, munkásságot ős józanságot, amely a már csaknem teljesen rnegmagyarosodott lakosságot jellemzi. Különösen mindazáltal annak a hivatottságnak, rátermettségnek, fi­nom érzéknek és odaadásnak köszönhető, amellyel a fürdő ügyeit a bérlő Winter család elismerésre méltóan vezeti. Alig múlt egy negyedszázada, hogy a fürdő bérletére 1890 ben, a nem rég elhalá­lozott Winter Sándor vállalkozott. Tudta nagyon jól, hogy a hazai fürdők gyér látogatottságának fő oka az a menthet- len közöny, amely tétlen egykedvűséggel tűri a legkezdetlegesebb viszonyokat és legke- vésbbá sem számol a haladó kor fokozódó igényeivel. Minden tehetségét és tapasztalatát, munkabírását és lelkesedését amaz erős el­határozásának sikeres megvalósítására össz­pontosította tehát, hogy ne hiányozzék a te­lepen egyetlen tényező sem, amely szerepet játszhatik teljes átalakulása, tökéletes mo­„SZATMÁRI HÍRLAP* lógni, mint nekünk, meg Í9 teszik, de nem a történelmi igazság rovására. Annál külö­nösebb, hogy nálunk újabban inkább a ro­mán elnevezést használják, mint az olábt és a közönség anélkül, hogy tudna róla, bóko! uj ellenségünknek, mely a tudomány meg­hamisításával, minden áron ragaszkodik az erőszakos, alaptalan elmélethez, hogy Oláh ország mai lakossága a rómaiak, a latinok egyenes leszármazottja és fajtestvére a francia ós olasz népnek. Pedig maga a római történelem ós régi rómaiak cáfolnak reá a kapaszkodó balkáni náció alakoskodásaira; történelmi tény, hogy a mai oláhaág elődeit, mint szláv jobbágyokat és rabszolgákat szol­gaságban tartották és a rumun név, mely sűrűn fordul elő az oiáhság régi oklevelei­ben, mindenütt rabszolgái jelent. Érthető, hogy az oláhok Trajánus csá­szár legion istái tói származtatják magúkat, de ezt az elméletet a tudomány megdöntötte és olyan kiváló tudósok, mint a német Roeslar, a magyar Huufalvy Pál és Réthy László cáfolták meg az oláhok latinságát. ilyenfor­mán márcsak a tárgyilagosság, az igazság kedvéért is jobban tesszük, ha az oláhoknak nevezzük a románokat, most még kevésbbó van okunk rá, mint valaha, hogy ilyen nagy megtisztel tétéiben részesítsük, őket a törté­neti igazság rovására Még a franciák sem teszik meg, pedig az ő udvariaskodásuk na gyón is érthető lenne. Fáj, fáj, ds nagyon fáj a lelkünk azokért a drága magyar földekért, ernelyeken Kincses Erdélyben az oláh-horda tapos egy ideig. Nem tagadjuk, vérzik érte a mi lelkünk, ... de még sem sírunk. Ökölbe szorul a kezünk . . s megesküszünk, hogy oz a nem­zet nem fog nyugodni addig, mig ki nem ebrudaljuk az aljas .n, az orvultáraadó oláh­hordát. Csak türelem ! Szép szál magyar fiuk, deresfejü népfelkelők, hü szövetségeseink ezrei már ott vannak a bércek közt. A hi­tünk biztat, hogy a diadai fényszálai már szövődnek a ködös bércek fölött. A füstölgő romok alól, az emberi véráradalból ... az öröm, a győzelem napja kél. Csak türelem! Nehéz, fájó ez az idő, mig valóra válhatik a mi hitünk. De valósággá leazen. Erdély a mi jobb kezünk. Egyik szárnya tüdőnknek, egyik kamarája szivünknek. Részé . . a mi •agyvelőnknek. Lelkünk lelkének része; igen nem lehet ólnüDk nélküle. Fáj, fáj, de nagyon fáj, hogy igy történt, de hitünk rendiíhetien a vért és életetet áldozó magyar fiuk győ- zedelmében. dernizálása és általános megkedveltetóse körül. Példát óhajtott szolgáltatni, hogy a magyar fürdő épp úgy fejleszthető, épp oly magas színvonalra emelhető, mint a külföldi. Meggyőzően óhajtotta bebizonyítani azt az elvitázhatlan, de — sajnos — igen kevés méltánylással találkozó igazságot, hogy mii Hókat lehetne a hazai közgazdaság javára, a jólét előmozdítására megmenteni, ha für­dőink berendezéseinek korszerű tökéletesítése ós az idevonatkozó vívmányok szorgos meg­honosítása által vissza tudnók tartani azokat a kincseket hordó áradatokat, amelyek a kül­földi fürdőkbe özönlenek. A valóban utánzásra méltó közhasznú munkát, melyet az atya közel egy negyed­századon keresztül lelkesült hévvel, ezivós ki­tartással, lankadatlan eréllyel végzett sokol­dalú képzettséggel, bő tapasztalatokkal, nemes ambícióval, hóditó modorral folytatja két fia, akik szívben, lélekben összeforrva, kizá­rólag azon eszmék és tervek megvalósításá­nak szentelik idejüket és tehetségüket, ame­lyek sikerei a további fejlődés és tökóletesü- lés, lendületet ós emelkedés kilátásaival ke­csegtetnek. Az egyik fivér most üzleti tevékenysé­gének színterét a harcmezével váltván fel, egészen Winter Lajos vállaira súlyosodnak a több irányba elágazó vállalat nem könnyű gondjai Nyugtot nem engedő alkotásvágyának szünetlenül működő kohójában forrt ki a fürdő legújabb nagyszabású létesítményének mély embarbaráti érzületre valló gondolata. (Vége kör.) Kérelem Szatmárnémeti sz. kir. város közönségéhez. Á most folyó ádáz tusában, amelyben nemzetünk hősiesen védi a maga létjogosult­ságát és amelyben fiaink életüket és vérüket áldozzák a hazáért : nekünk itihoumaradoí- taknak nemzeti missiót kell teljesíteni, hogy hőseinknek a családjáért, illetve árváiért minden lehetőt megtegyünk ós őket a nem­zetnek, a magyar társadalomnak megmentsük. Sok intézmény alakult már arra, hogy ezt a missiót betöltse, azonban van egy em- berbaráti intézmény, amely momentán segít az árvákon. Ez az intézmény a hadiárvák részére kiszolgáltatott ingyentej intézménye. Eddig is mintegy 26 árva részesül ebben az áldásban. Nincs jobb adomány a gyermekek részére, ha őket a legszükségesebb tápláló eszközzel, a tejjel elláthatjuk. A rendelkezésre álló segélyforrások már kiapadó főiben vannak, úgy, hogy kényte­lenek vagyunk Szatmárnémeti sz. kir. város nemeslelbü társadalmához fordulni pénzbeli segítségért, hogy továbbra is fenntudjuk tartani őzt az ájd-isos intézményt. ismerve a .város közönségének minden hazafias célért lelkesülő jó szivét és áldozat- készségéi, a hadiárvák nevében kérjük, hogy a hadiárvák tejalapja javára a vagyoni és kereseti viszonyokhoz mérten bármily összegű adományt felajánlani móltóztassék. Az ado­mányozandó pénzösszeget kérjük a városi pénztárba eljuttatni. Abban a reményben, hogy ezen felhí­vásunk nem fog záriajtókra találni, előre is hálás köszönetünket fejezzük ki az árvák nevében a küldendő adományért. Szatmár-Németi, 1916. év szeptember hó. I)r. Vojay Károly kir. tanácsos polgárinostor. Van-o szükség kontcentrációs kor­mányra ? Van-e valóban szükség a kor­mányzatban uj emberekre, uj erőkre, akik j megosztják e retteuetes időben nemcsak a terheket, de a felelősséget is. Ez a kérdés ma nemcsak a politikai világ legforróbb kér­dése, de benne van úgyszólván minden gon­dolkodó magyar lelkében. S mikor mi e kérdésről írunk, legyen szabad visszaemlé­keznünk arra, amit egy esztendőnek előtte, (tehát akkor, amikor a kontcentrációs-kor­mány kérdése nem volt ily izzóan a homlok­térben) irtunk. Azt irtuk, hogy fájdalom egyes miniszteri székekben a mi kormány­zatunkban nem ülnek gondviselósszerü fér­fiak. Hol vannak? Jönniök kell! A nagy időkben a jé Isten a nemzetnek mindig adott lángeszű, nagy embereket. íme az idő, az idő legnagyobbja itt van. Itt kell lenniök, meg kell jelenniük a gondviselósszerü férfiaknak is, ha ilyenek vannak. S mert minden téren össze kell tennie a nemzetnek mindazt, ami­vel rendelkezik : észt, értelmet, tehetséget, szakértelmet, tudást, akaratot . . a kormány­zatba is bele kell vinni a nemzet geniálitá- sát, fajának erejét, kitarlását, tudását . . mun­kabírását. E szempontból fogtuk fel mi a kont- centrációs-kormány szükségét is már egy évvel ennek előtte. S fogjuk fel ma is. A kis vasat mizériái. Csütörtökön dél­után hívta ösäze dr. Le'nárd István h. polgár- mester azt a bizottságot, amely hivatva lenne a kis vasút mizériáit orvosolni. Az értekezle­ten jelen volt Tóth Vilmos a gőzfürész állo­más főnöke is. A lényeg az értekezlet ered­ménye lévén, ezt a következőkben adjuk: Minthogy az értekezleten tisztázott tényállás szerint a vasúti igazgatósága az intézkedé­seket a Máv.-ra próbálja áthárítani, holott a város nem a Máv.-val, hanem vele van jog­viszonyban, megbízták dr. Lénárd István, dr. Shik Elemér ós dr. keresztszeghy Lajos biz. tagokat és felkérték Tóth Vilmos állomás, főnököt, hogy e hó 21 én együttesen utazza­nak Budapestre s ott a Vasúti és hajózási Felügyelőségnél, ha kell, a miniszterrel jár­janak el a mizériák megszüntetése ügyében.

Next

/
Thumbnails
Contents