Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-09-03 / 70. szám
X.l¥. évfolyam» ©zatm&p~Németi, 19i6.4 szeptember 3. 70. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAT* * * ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szóm ára 6 fillér, Egész évre 10 K — í. Félévre — 5 , — , Tanítóknak és kézműiparoaoknak egy évre 8 korona- Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. Felelés szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Szerkeszt&ség Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden . lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. Lap tulajdonos á SZATMáR - EGYHÁZMEGYE! IRODALMI KÖR. £l magyar faj egyéniségének, természetének nem eredeti, normális jelensége az a ki- lendtilés, mondhatjuk abnorinalitás, a mivei ma — fájdalom — utón utszélen találkozunk ezekben a háborús időkben — itthon. Hiszen a magyar ember alapjában véve nem kapzsi. A falat kenyeret, nem ütötte ki felebarátja szájából. Szinte gúnyolódva hirdették, hogy élhetetlen. Kereskedő szellem épen nincs benne. Jó szivii volt, mint a falat kenyér. Irgalmas volt, egyszerű volt. Egyszóval nem az volt, nem olyan volt, mint most annyi és annyi magyar embernél tapasztaljuk az elváltozást. — Sose hittem, hogy a magyar ember ilyen elváltozásra képes mondotta egy emberismerő nekem. Mikor azonban ezt az elhajlást, ezt a meglepő fordulatot figyeljük: nagyon óvakodjunk az egyoldalúságtól. A háború bizony sok szépet, jót és fenséges dolgokat is felszinre vet az élet tengeréből. Gyöngyöket, sőt ragyogó gyémánt darabokat is, a melyek a salakba, piszokba, rothadt anyagokban rejtőzködtek. A háború vihara bőszült felka- varásával bőségesén kivetette ezeket a káros elemeket is. Azok a társadalmi ferdeségek, szociális fájdalmak, a ki marja, bírja féle példák, tanítások, lelketlen eljárások évtizedeken keresztül a népben, talán a társadalom más, csaknem minden osztályába, a szenvedelmeket érlelte«, a normális és velünk született ilazságórzetét ostromolták, mint a xhullámok a szíriét, melyen napróffnapra való támadásaikkal mélyedéseket, elváltozásokat. és elhajlásokat okoznak. Az emberi szik is, hasonlatosan a tengerhez, mozgásban, hullámzásban van. Szenvedelmeket takar és növel. Változásokat okoz. És megostromolja az eredeti alaptermészetet és lelki dispo'icixd. No most, ha az igy előkészített lélekre rárohan egy világháború bősz hulláma, ha ezek a lelkek érzik az ostromot itt is, ott is. Érzik és megismerik a megindult lelket- lenségeket, a lehetetlenségig felcsigázott árakat, a kihasználásnak vakMiss ska, dolgok. — A Szatmári Hírlap eredeti tárcája. — Nem hittük bizony két esztendő előtt, hogy a muszka néppel ilyen közeli viszonyba jutunk. Harcokban és itthon a fogolytáborokban, a városokban, munkára kiadott, mezeinken dolgozó muszka foglyokkal. A frontról érkezett tudósítások, hazatérők elbeszélései elég részletes képet nyújtottak a harcoló muszkáról. De az országunkba hozott muszkafoglyainkról is vannak közvetett és közvetlen megfigyeléseink, melyekről egyesek, Írók és nem irók is számot adnak. így egyik gazdaembertől kérdeztem, mit tart a muszka aratóról. A felelet ez volt: A muszka mezei munkásnak van fizikai ereje, de lassú, szinte bosszantásig huza- voni. Azt a benyomást teszi, hogy szándékosan rest vagy inkább igy mondhatom: amerikázik. Egy másik megfigyelő igy ir a muszka foglyokról: — Trencsénben való tartózkodásom alkalmával megfigyeltem az ott szabadon járkáló orosz foglyokat, látom lakóhelyemen minden nap a nálunk munkában lévőket, hallom a nép száján forgó elszomorító esetek elbeszélését és mindent egybevetve, arra a következtetésre jutok, hogy olvasmányaim alapján nem jól ismertem az oroszt és hogy erkölcsi tekintetben nem fog az ő javukra plusszal _záródni a háboru utáni számadási mérleg. Én az oroszt alapjában véve egy elnyomott lénynek képzeltem, akinek vérében van a földig való görnyedés, ha urat lát valahol. A nálunk levők közül — vannak százan és nóbányan — csak kevesen köszöntik az úri népet. A legtöbben senkivel és semmivel sem törődnek. A katonai városokban levők még a mi tisztjeinket sem tisztelik meg a katonáéknál szokásos módon, pedig mint hallottam egy, az orosz fogságból hazajött rokkant magyar tiszt elbeszélése nyomán, a mi fogoly tisztjeink a náiuknál alantasabb rangban levő orosz tiszteknek is kötelesek tisztelegni. Erkölcsi szempontból üdvös hatást lehetne várni attól, ha gondoskodás történnék, hogy munkára kiosztott foglyok, amennyiben katbolikus vallásuak, vallási tekintetben eleget tehessenek kötelességüknek. A katonáéknál minden úgy történik, ahogy azt a „parancs“ előírja. Ha lett volna „parancs“, hogy a katholikus vallásuak végezzék húsvéti gyónásukat, talán az az igyekezetem, hogy ezt elérjem a községünkben levő katholikus oroszokra vonatkozólag, hajótörést nem szenvedett volna. Hogy mi volt az akadály, nem tudom, de fájdalom, hogy személyes utánjárásomnak nem volt eredménye. Rájuk vagyunk most szorulva a lapos sapkájuakra, de népünk szivből óhajtja, hogy minél előbb ne lássa A kiaddóiii vasalt illető c . detések stb. Pint«1' , , címére F'-".’ 1 U^yéSZSég területi sajtóközvádló breczen nierőségeit: akkor mi0 . előttünk a változás a reakc, ___ ve k kicserélése és az értelemnek okoskodása. Ezzel a jelenséggel szemben pedig sohase feledjük, hogy vannak felemelő, sőt fenséges jelenségek. Amazoknak, melyről panaszkodunk: éppen ellenkezője. A meglepetés, az általánosításra való hajlandóságunk onnan keletkezik, hogy a háborús időknek itthon való, felemelő jelenségei!, az irgalmasságot, az általános, szinte csodás áldozatkészséget, a lemondást, a nélkülözésben való erősségeket és kitartásokai nem vesz- sziik mindig észre. Nem is méltányoljuk. És általánosítani se szeretjük. Az erénynek, a jó és szép tetteknek mindig ez volt a sorsa. A magyar léleknek alapjellemvonása ma is meg van. Ma is magyar ő s legkivált az lesz* A nemzeti társadalom a nagy meglökés, megrázkódás után njra helyre fog billenni. Jobban mint valaha. Ez a meggyőződésűn, hitünk. E hitre a magyar népnek a háborúban, de itthon is megnyilvánult lelki sajátságai, ősiségének a hamu alól való már körében ezt az ® lemet, nem mintha gyűlölné őket, de vágyik már itthon látni a mi kedves fiainkat és testvéreinket, mert ezeket tiszteli, becsüli és szereti. Ilyen az igazi hazaszeretet, a haza népe az éltető gyökere annak. * A muszka fogoly munkások közt akadnak elegen, akik — főleg mert jó dolguk van egyes magyar házaknál, vagy más alkalmazásban — nem törődnek hazájukkal. Sőt kinyilvánítják — ha hinni lehet ne nekik, hogy itt maradnak végkép. Sőt házassági szándékuk is megnyilatkozik. Azt hiszem azonban, hogy a csalódások csatíanóso k és tanulságosak lesznek. A magyar leányok bizony legyenek óvatosak, mert vigyázatl an- ságukért, könnyenhivőségükért kegyetlenül bűnhődhetnek, amint már sokan bűnhődtek is. A legtöbb muszka fogoly leikében meg van azonban a hazafájás, a honvágy érzelme. Gyakran nyilatkoznak az otthon levő földjeikről, családjukról és feledik mindazt, amit a muszka zsarnokság a néppel müve!. És ezen ne csudálkozzunk. Hiszen a szülőföld, a haza iránt való vágy lelkűnkhöz tartozik. A megszokások életünknek jármai, vezető járszalagai. Holdvilágos, csillagos estéken, a tavasznak ébredésével, a ringó kalászoknak zizegésével a muszka foglyok lelkében is feltámadnak a hazai érzések. Lelkében a hazai, az otthoni hurok zengenek és ajkán felhangzik az orosz dal, ének. Ez a sajátos monoton hang, me-
