Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-07-05 / 53. szám

JSzatmár-Németi, 1916. julius 5. „SZATMÁRI HÍRLAP“ Schober Emil dr. 30 éves tanár. Ünneppé avatódott a szatmárnémeti kir. kálh. főgimnázium tanárkarának a minap tartott zárótanácskozása. Ünnepről beszélünk, mert az ősi, hires iskola nagyon sokat dol­gozó, tekintélyes tanári testületének háborús iskolai évet záró értekezletét egy működő tanárnak a 30 éves jubileuma avatta ünneppé. De annál inkább szólhat maga a sajtó is ün­neplésről, ha tudjuk, hogy éppen Schőber Émil dr.-t üdvözölte 30 éves jubileuma alkal­mából a főgimnázium igazgatója és tanárkara. Kitüntetéssel térnek vissza a harcme­zőkről hős fiaink. Ott fénylik domború mel­lükön a vitézségi érem. A tanitás mezején, rö­göt törő, nehéz utjain szintén hőssé neveli a tanítót, a tanárt az évtizedek futása alatt a lankadatlan lelkiismetre, eredményes munka. Ott azonban nincs más kitüntetés, mint egy kis őszinte ünneplés. De csak tudnók a tanitás mezejéről össze­szedegetni, azt a sok virágot, amit ép Schö­ner Emil dr. ültetett el. Csak tudnók össze­gyűjteni azt a sok emléket, ami az ő tanári müködésóről beszól. Alig, hogy egy évig ta­nított egy magán leánynevelő intézetben, egy éven át a Rőser féle keresk. iskolában Buda­pesten, 1886 óta, 30 éve tagja és büszkesége a szatmárnémeti kir. kalh. főgimnáziumi tanárkarának. Tanítványainak egész légiói vannak, akik széles tudást és természet­szeretetet tanultak tőle, akik előtt feledhe­tetlen katonás pontossága, lelkiismeretes­sége, lelkes, világos előadása. Tudását, kép­zettségét, tanítási módszerét ki is tüntették azzal, hogy meghívták tanárnak a zárdába is, hogy sűrűn felkérték szabadelőadások tartására is. Ki nem emlékezik Szatmár- Németi tanulni vágyó nagyközönségéből Schőber dr. vetített képekkel kisért, élvezetes előadásaira ? Schőber dr. különben mindig szeretett ta­nulni. Mikor Kölesey-utcBi lakásán sokáig betegen feküdt, neki fájt leginkább, hogy nem mehet fel az iskolába. Ezért ágyához hívta tanítványait. Ott hallgattuk, ott jegyez- gettiik tanítását ízlésesen berendezett, a Schőber rendszeretetéről beszélő lakásán. Schőber dr. szerette mindig a természetet. Szaktárgyait irodalmilag is művelte. Egymás­után jelentek meg értekezései, könyvei, ame­lyek alapján tanult szakférfiak egyetemi tan­székre és méltónak találták. Schőber tanári ügybuzgóságáról, termé­szetszeretetéről azonban beszélhetne az a szertár is, amely csaknem üres, értékte­len volt, mikor először lépte át a küszö bét, de amely ma, 30 óv után nemcsak tele van, hanem gazdag, kincseket ér Schő- berdr.-nak egy sereg preparátumával. Sőt meg­kérdezhetnék még azokat a jeles orvosokat is, akik a mi gimnáziumunknak voltak a növendékei. Vájjon nem azért lettek-e híresek a szatmári fiuk már az egyetemen, mert már Schőber dr. tanította meg őket boncolni. Örömmel hajtjuk meg az elismerés zászlaját Schőber Emil dr. előtt. Jubileuma alkalmából megemlékezhe­tünk róla mint egyháztanácstagról is, akinek elméjét nem szédítette meg a nagy tudás, mert ő mindig az igazságot, mert ő kutatá­saiban nem e felületes, fél tudást, hanem az igazi tudományt kereste. Minél többet tanult, annál nagyobb lett a szerénysége. Sohasem kérkedett, büszkélkedett. Jellemzi őt a régiek­nek és a nagy tudósoknak nagy hite, vallá­sossága, templom-, imádság-, erény-, tiszta szivszeretete. Meg is áldotta a jó Isten. 56 évnek ter­hét kellene viselnie, hordoznia vállain. Ez az 56 óv azonban úgy szállt el felette, mint a madár száll el a fészekről, mint a vándor lehellete a csillagos éjszakában. Schőber a fiataloknál is fiatalabb. Ritka elevenséggel, osodásan egyenes testtartással, rugékonyság- gal, vidám kedéllyel jelenik meg az isko­lában ma is. Nem fáradt el. Kicsordult ugyan a könny, hogy jubileuma alkalmából üdvözölték a tanitás végén tanítványai, mert elgondolkozott egy kissé, 30 esztendő telt már el igy, nagy munkában, de ő szívesen tanít tovább is, ameddig a jó Isten akarja. Schőber dr.-t a meg is áldotta a Minden­ható. Van hős fia,..aki csak most jött meg az olasz harctérről. Örömét lelheti az ő magasz­talt utjain járó vejóben és aranyos, kedves unokájában. Des Deus honorem senectutis! Hadd mondjuk ezt el a prófétával 1 Életének napja hosszú délutánnal, mindenki becsülésével szálljon le alkonyára — annak, akit csak példaképnek nevezhetünk, akitől megtanul­hatunk tartalmasán, eredményesen, igazán élni. Egy Mlás tanítványa. A kálvária templomban a Jézus szive hónapját mint már előre jeleztük impozáns módon fejezték be Jézus szivének tisztelői és buzgó hívei. A vasárnapot megelőző 2 nap Szabó István prelátus celebrált ünnepélyes sz. misét. Vasárnap 7 órakor föpásztorunk éne­kelte a sz. misét, s utána a felajánlást a szentség előtt végezte. Mise után P. Bóta házfőnök tartott lelkes beszédet a szabadban. A székesegyházi műkedvelő énekkar Sepsy Márton vezetésével mind a bárom nap gyö­nyörű éneket adott elő. Vasárnap'reggel, mise után hatalmas körmenet indult, melyben részt vettek testiletüleg az urak és polgáraink kongregációja, az oltáregyesület hölgyei, fe- héruhás kis lányok a szentség előtt virágot hintve. A menet a kálváriáról indult — Páz- mány-utca, — Iskola-köz — Széchenyi- utca, — Deáktór — Eötvös-utcán végig ha­ladva tért vissza a kálváriára. A körmenetet Szabó István prelátus vezette. A triduum első és második napján — a közlekedési vi­szonyok miatt vidékiek kevesebben voltak. Vasárnap ömlött, a nép a kálvária felé. E nap reggel V2 5 órától d. u. 1 óráig gyóntatás. Az áldozók száma csak magán a Kálvária templomban 2300 volt. A rendőrség dicsé­retet érdemel, hogy a rendet oly szépen fentartotta — s az utcákat, melyeken a kör­menet haladt szép tisztára kisepertette. Sokáig emlékezetesek lesznek alelkeknekezeka szép napok. E nagy, viharos időben, mikor hős fiaink vallásunk és nemzetünk védelmében vérüket ontják. Konkurzus. A szatmári püspöki pap­nevelő intézetbe való felvételt Püspök Ur Öméltósága elnöklésévol a püspöki szentszék julius 3-án tartotta meg. Felvétettek a követ­kezők : VIII. osztályra Hartmann József (Krasz- nabéltek); VII. osztályra Béres Péter (Dobó- ruszka); Hágen János (Nagykároly); Kanyó Imre (Beregszász); Kern Ferenc (Kaplony); Kunz Mihály (Mezőpetri); MellauFerenc (Nagy­károly); Sípos Tibor (Szatmár); Steierer Nándor (Ungvár); Szvoboda Ferenc (Ungvár.) Vörös Kereszt Egyleti kitüntetések. Ferencz Salvator főherceg, mint az osztrák­magyar monarchia Vörös Kereszt Egyletének védnökhelyettese, a báboru alatt a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemek elismeréséül a Vörös Kereszt hadiékitményes ezüst diszérmet díjmentesen adományozta dr. Veréczy Ernő megfigyelő állomás miniszteri biztosi iktatónak, Skatmáry József kórházi ellenőrnek, Kertószffy Gábor megfigy. áll. pénztárnoknak, dr. Dénes Viktor megfigy. áll. gondnoknak, dr. Guttmann Bála nápf. gyógyszerésznek, Geiringer Károly mérnök­nek, Kraus Irén, Barta Aladár, Fényes La­jos, Radneán Miklós, Schappira Ossiás, Putz Jenő, Kaplony Mór, Brau Miksa, Gerób Lajos és Kürthy Aladár orvosnövendékeknek. Kövessy Géza kir. főmérnök előlépte­tése. A földmivelÓ8ügyi miniszter Kövessy Géza kir. főmérnököt, a szatmári m. kir. fo­lyammérnöki hivatal főnökét műszaki taná­3 csossá nevezte ki. Kövessy főmérnök váro­sunknak régi lakója, társadalmunknak rokon­szenves alakja; az általa vezetett hivatalnak évek óta jeles főnökének a kinevezése széles körökben keltett örömöt. A tartalékos zászlós kitüntetése, Butka Ferenc, tartalékos zászlóst, a helybeli kir. kath. tanítóképző volt növendékét, — az I.-ső oszt. vitézségi éremmel tüntették ki. Már előbb megkapta a 3. oszt. bronz vitóz- ségi érmet. Erdélyi István városi főmérnököt lakásán is sokan üdvözölték közönségünk köréből azon alkalommal, hogy 30 éves hivatali pályáját érte el s a városi mérnöki hivatal irányításával és még most is eleven lélekkel és fizikummal vezeti az ügyeket. Az ünnepelt főmérnök 1852. évben született: Városunknak mérnöki hivatalát 1886. évben vette át. Vas szorgalmat, szaktudást és komoly megbízható lelket hozott magával. Az ő keze csakhamar egészen átalakította városunknak közlekedési viszonyait, műszaki közlekedési ügyeit. Fő­leg az utcakövezetnél látszott meg kezének nyoma. A lehetetlen és tarthatlan tekenős kövezeteket kicserélte s már a gyalogjárók mai nagy hálózata is az ő nevéhez fűződik. Kiváló stilista. Jelentései figyelmet keltők, meggondoltak s világos tervezeten alapulók. Felszólalásai tartalmasak. A város lejtmérezése, csatornázása az ő előterjesztései alapján vették kezdetüket. Erdélyi mérnök nyugodt lelkiis­merettel és önérzettel tekinthet vissza 30 óves- itten való működésére. Soron kívül. Morvay Béla, 9-ik honv. huszár ezredbeli hadnagyot soron kívül fő- Mdnaggyá léptették elő. Hősi halál. Kiss Lajos szatmárhegyi lakos, 12. honvédgyalogezredbeli honvéd, aki mint kicserélt rokkant katona a brüxi tarta­lékkórházban faküdt, ott 36 éves korában meghalt. Holttestét szülei hazahozatták a Szatmárhegyre, hol a napokban temették el óriási részvét mellett. Jótékonyság. Urbász Rupertné 20 ko­ronát küldött a kiadóhivatalunkba a vak ka­tonák részére. Rendeltetési helyére jutattuk. A Vöröskereszt szt. Péter-Pál napi gyűjtéséhez kiegészítésül adjuk még a kö­vetkező adatokat. A vasúti állomásnál is gyűjtöttek : eredménye 78 K 80 f. Domahidy Pál adománya 100 K. A végeredmény tehát: 3490 64 K. Ez összeget teljes egészében be- küldötte a helyi V. K. E. bizottsága a köz­pontba. A helyi bizottság nemcsak megtett mindent, hogy a közönséget ne zaklassák utcai külön gyűjtésekkel, de azt nyíltan hir­dette is. Mégis megtörtént, hogy oly zakla­tásnak volt kitéve a járó-kelő közönség a fehérruhás leánykáktól és felbokrétázott fiuktól, minő zaklatás itt e városban még nem volt. Jelvényes férfiak nem szabadulhattak a zak­latástól. Utjokat állották el, s fogták az embe­reket. Jövőben ennek, a zaklatásnak nem szabad mngtörténnie. Árt a szent ügynek és népszerűtlenné teszi a gyűjtéseket. Lővy Miksáné temetése. Lapunk múlt számában — lapzártakor — már megemlé­keztünk röviden a jótékony és nemeslelkü úrnőnek haláláról. Temetése f. hó 2-án volt s igazán ezen a temetésen volt látható, hogy Lővy Miksáné mily széles körökben szerzett népszerűséget és közbecsülést. Sok szegény siratta és több egyesületekben nyilvánult meg a veszteség érzete az ő elhalálozásával. A csa­ládtól a következő gyászjolontést vettük: László Zoltán, Irénka és Jenő a maguk és egész rokonságuk nevében gyermeki szerete­tünk legmélyebb fájdalmával tudatják, hogy szeretett édes anyjuk, özv. Lőwy Miksáné, a Szatmári Népkonyha alapitója elnöknője, családjának és a szegények ezreinek szentelt áldásos életének 61-ik évében, ^Budapesten 1916. évi jánius hó 30. napján rövid szenve­dés után csöndesen alaludt. A drága halott földi maradványai julius 2-án délelőtt 11 óra­kor Szatmáron fognak örök nyugalomra he­lyeztetni. Szatmár, 1916. junius hó 30. Sohasem felejtünk el! Pihenj csöndesen 1 László Jenőnó Messinger Aranka menye, Révi Miklós veje, László Jánoska kis unokája Lővy Ferdinánd, Friedmann Hermanné, László Adolf, Med- gyesi Ferencnó testvérei, Lővy Adolf, Fried-

Next

/
Thumbnails
Contents