Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-08-09 / 63. szám
2. A gazdáktól kívánjuk, ho^y tartsák be a maximális árakat. Halves. Bár ralijuk be igazságosan, hogy a kenyér ma aránylag a legolcsóbb. Ds mikor ezt a kívánságunkat hangoztatjuk : lehetetlenség észre nem venni azt az anomáliát (kirívó ellentétet), hogy az ipari cikkek még most sincsenek maximálva ós árai a szabad vásár nyúzó karjaiban maradnak. Ezek az iparoikkek pedig éppen oly szükségesek ós néikülözhetlen kellékek életünk háztartásában, mint a búza, liba és kenyér. (A tűzifa maximálását is ígéri a kormány. De úgy látszik, valahol sebet kapott. Mankón cammog hozzánk.) Igaz, hogy ha nem kerül uj, tisztességes ruhára, hát járunk kopottban. Ha nem jut uj cipőre, hát járunk foltozottban. De ebből még nem következik, hogy ezeknek az árát szabadon srófolják fel a fényes csillagokig. Mert azért előbb-utóbb mégis kell vennünk é* akkor fizetünk a 200—300 százalékos felsrófolt árakat. Igazuk van a gazdáknak, hogy nem lehet a gazdák keresetét úgy korlátozni, hogy másrészt a nagy tömegen, tehát elsősorban a gazdák tömegén, kereső vállalatok nélkülözhetetlen cikkek árulásából ragyogó mérlegeket állíthassanak össze. Tehát maximálni mindent, ami a megélhetéssel összefügg. Termelési és ipari cikkeket egyaránt. A törvényeknek, melyek kötelező erővel kényszerítenek, lehetőleg miridön ember érdekét védenie, avagy minden ember visszslésót sújtania kell. Egyébként egyoldalú. Ha maximálják az ipari cikkeket, akkor majd nem szöktetik a kereskedők olyan könnyen az árakat még oly áruknál is, melyek a háború előtt kerültek raktáraikba. Ha maximálva lesz pl. a bőr ára, akkor nem fizet a gazda egy pár csizmáért 150—200 koronát, ruhájáért majdnem annyit. Nagyon ezeretnők, ha ezek a kérdések a városi közgyűlésen is szóbakerülnónek. Írjon fel a közgyűlés a kormányhoz, hogy maximálja az ipari cikkeket is. Meg kellene küldeni ezt a határozatot a többi városoknak és vármegyéknek is, hogy ezek is sürgessék ezt a kérdést. (Sürgetni fogják. Már mozognak. Szerk.) Hozzon a kormány a büntetésben is egy kis újítást. Ne x-y korona és x-y nap legyen az árdrágítók büntetése, hanem ki velük a frontra. Németországban ez a divat. (írtuk mi is. Szark.) Spektátor. ség csudélkozik és nem tudja magának megmagyarázni. Hát magyarázatát adja m*ga a cipőkereskedő. Ha az előbbi árért megveszi valaki, azóta már talpaltaim kellene. így most uj cipőt kap. Ezt a kis különbséget a vevő tehát könnyen „megfizethet.“ Mégis nye- reeége lesz. Akkurátusán így gondolkoznak a maximális árakat illetőleg is. A nagy harangot is csengő korában húzták a toronyba. A húzás következtében nő. Ez a maximális árak körül való utazásnak is & módszere. * — Gazduram, egy-két métermázsa uj búzát akarnék venni . . . — Jól teszi uram, mert máshol, vidéken nix dájos. — Tudom. Azért kérem önt, hogy adjon el nekem. — Rendben van 1 — De ugy-e maximális áron ? Hiszen mi ismerjük és követjük a rendet. A gazda szama vérbe szökik. Ajka mozog, mint a vetélő. Karjait félemleteE gesztusba veti, kezeit ökölbe szorítja. — Vegyék el . . vigyék . . a Hadiak. Oda adom ingyen. De maximálisért nem adom. Nem adom. Nem adom. Punktum. Rendben van. Az ur, aki a miniszterelnök szerint a boltból szokta vásárolni a kenyérnek valót: csak ámul . . bámul és csalódottan megy haza . . a maximális árak körül tett utazásából. üss iskolák értesítői. XII. Emelkedett lélekkel szemléljük az; értesítőkben, hogy az ifjúság belekapcsolta mintegy önmagát is a nemzet önvédelmi küzdelmeibe. Nemcsak zsebpénzéből áldozott a háború* * * jótékonyság oltárára, vonta meg magától a reggeli és uzsona filléreit; nem csak olvasnivalókat gyűjtött a sebesült és beteg katonák kórházainak, nemcsak fehérneműket (pl. a szatmári kir. kath. főgmn. ifjúsága), hanem szellemi magasabb javakat is. Imádságot, gyakori sz. áldozást vitt a haza oltárára, mert lelkében hordozza a bitet, hogy a nemzetnek Isten segítségére vari szüksége e nagy, rettenetes küzdelemben és hogy ezt a segítséget a nemzet szinte kózzelfogbatólag már is érezte és érzi. Az Értesítők általán arról győznek meg minket, hogy a ini ifjúságunk valláserkölcsi neveléséért minden lehetőt megtesznek- A gyakorlati vallásosság lebeg az ifjúság vezetőinek lelke és gondossága előtt, s minden alkalmat megragad a tanárikar, hogy azon alapokat megvesse, melyeken é* csak egyedül ezeken épülhet fel a nemzet jövendője. A jövő pedig az ifjúságé. Nem kevésbbá szögellik ki az értesítők adataiból, hogy hazánkban kiváló érzék nyilvánul meg a jótékonyságban, az alapítványok szervezésében, mellyel a tehetségesebb, de szegény ifjaknak is mód nyílik arra, hogy tanulmányaikat végezhessék. És ezen jótevők közt vezet a kath. Egyház, vezet a holt kéz, vezet az egyházi javaknak érezhető áldozata. De világiak is szép számban vannak, akik hasonló jókat tettek ós tesznek. A tananyag megválasztásában, feldolgozásában az iskolák, főleg a gimnáziumok, de maguk népiskolák ie örvendetes módon keresik az élettel való kapcsolatot. A gyakorlatiasságot. És nagyon helyesen. Ha valaha, most van nagy értelme és intése 'annak a régi bölcs közmondásnak : ne az iskolának, hanem az életnek. > A fizikai, a tesí képzésére, ápolására is kiválóbb gondot fordítanak az iskolák. Hiszen a testi nevelés az ideális navlőoklatás- nak egyik főfeladata. Az ép testben lakhatik csak ép lélek — most főleg és nemcsak a görög nevelési rendszer idejében. Nemcsak tudós koponyákra, szellemi értékekre van szüksége a nemzetnek. Erős karokra, hatalmas váltakra, acél lábakra és egészséges tüdőkre. Az érzékszervek ápolásának ideje itt van. Az érzékszervek korai fejlesztése és finomítása, erősítése, a nemzet ifjúságát produktiv életpályákra viszik. Kiragadják a hivatalok f»lé való özönlésből. A sok csalódásból, melyet az egyoldalú nevelés dobott életutiaikra. Derék ellenállásokra képesítsék a veszélyes csábításokkal szemben és képesítik arra, hogy testben és lélekben egyaránt erős nemzedékeket adjon át az utókornak. Ezeket a dolgokat véljük kiemelni az értesítőkből általános nagy vonásokban. Most aztán rátérünk a részletekre. Mester. _ -SZATMÁRI HÍRLAP“ ________ Kö rséták. ígértük, hogy a rendőrségünk cimóre szolgáló egyes kőnkért dolgokat fogunk felsorolni. Olyanokat, melyekre a nagyon elfoglalt rendőrség egyelőre legalább eddig figyelmét nem vethette. De mely dolgok sürgősen elintézéet követelnek, ha nem akarja a város, hogy — bár kis dolgoknak látszanak, de úgy összehalmozódhatnak, hogy aztán nagy bajok, zavarok, szerencsétlenségnek lehelnek forrásai. Városunk egyik nagy baja ós szerencsétlensége & csatornázás hiánya. Nyílt csatornáink a fertőző betegségeknek legdusabb termő talajai, forrásai. Ezekkel a csatornákkal sem a városi főorvos, saru a rendőrség az utóbhi időben nem igen törődik. Még a háborús idők elején csak kitieztogatták,hogylegalább igy enyhítsék a nyilt csatornáknak veszélyes hatását. Most már régen nem gondol senki ezekre a csatornákra. Ott van pl. a Kölcsey és Arany János-utca közt végig húzódó csatorna. A város SJaatmár-Néraetf 1916. augusztus 9. sségyene, a betegségek elsőrendű fészke. Az egész Küziney-utca ssetrnyes folyadékát veszi fel ez a csatorna. A ki ismeri a Kazinozy-ut- cának levegőjét,, melyet ez utcának folyókái, szennyvize tölt meg : annak fogalma lehet arról, hogy mi- tartalmat szállít és állandóan tart a maga- méháben e csatorna. Mert az utca végén, illetőleg a Hárman Mibáiy-utoa elején vezettsk beton csatornát a tovább szállításra. De ezen betonok űrtartalma oly kicsi ős igy szállító képessége is olyan esetleges, hogy csak arra való, raeiyszerint a szenny folyadékot feltartóztassa; ás együtt tartsa a csatornában, főleg annak torkolatában. így, ilyen gondozásban részesülnek a várost behálózó többi csatornák is. Nincs munka-erő? Nincs? Hát ne pihentessék például a városi áristomba zárt csavargókat, az utcákon- munka nélkül csavargó kamaszokat. Dolgoztassanak velük — a munka nélküliekre törvényünk is van. Hát lesz mindjárt munkaerő is. (Folytatjuk.) A. király« A „Germánja“ e-. folyóirat Luganóből az alábbi hangú látképet kapta az olasz király környezetéből: — Viktor Ernáiméi nagyon szófián fórfia lett. A háború kitörése óta véleményét setní- lyen formában, sarai nő módon, semmi körülmények között nem nyilvánította. Úgy viselkedik a dolgokkal szemben, mintha azok nőm érdekelnék őt. Csak egyszer mondta egy küldöttségnek, amely hódolatát fejezte ki előtte: „Én az önök háborúját viselem, tehát boesületem megköveteli, hogy az önök háborúját, jól viseljem.“ lm, hát feíórhetetlen módon megmondotta ezzel, hogy az ő vállán nyugszik e háború minden felelőssége. Minden egyéb nyilatkozat, amely a király szájába adtak, kitalált koholmány. A francia és angol követségek rendezte nagy ünnepségok egyikén sem vett részt a király, Asquif-ofc som fogadta, — betegség miatt, — ami Re- nell Rood-t (aki tudvalevőleg ez alkalommal sok mindent szeretett volna elérni a királynál) nem kis zavarba hozta. D’ Annuqaiőt egyszer fogadta a király, sőt egy más alkalommal környezetében lefényképeztette. Még át is ölelte D’ Annuziót, kezét is jól megrázta — de semmit sem mondott, mint néhány jelentéktelen szót. Salandra és Soriak). többször megkísérelték, hogy a királyt szólásra bírják, ds eredménytelenül. Msrt a király mindnyájukat a legnagyobb türelemmel végig hallgatta, de nem szólt semmit. Midőn tavaly Nápolyban a király meglátogatta a Teatro San Carlő színházat, a néptömeg szenvedélyes ovációt rendezett. Viktor Emánueí akkor Sonnino, Salandra és Carcano kamarai titkár kíséretében volt. A nép éljenzése egyre üvöl- tőbb lett, mire a király azt kérdezte Sonni- notól, vájjon ezek az örömrivalgások a háború mellett, vagy ellőne azólanak. Midőn Sonnino azt felelte: „A háború melletti“ a király gúnyos hangon szólt Salandrához: „Köszönjön ön a népnek Salandra ur!“ A turini forradalmat, — másnak nein lehet mondani az 1915. május elseji vérfürdőt, amikor a szervezett munkásság protestált a király ellen, mikor értésére adták, hogy e fölkelésnél 70 munkás vesztette életét, e szavakkal fogadta: „Turin az első csata, melyet az olasz néppel szemben megnyert, Salandra!“ Ettől kezdve szabadulni akart Salnndrától óa Sonninótól, és Giolittit fogadta maga mellé. De csakhamar robbantak, ropogtak a bombák Itália városaiban, sőt még Quirinál közelében ia. Giolitti oly későn vállalta magára a kabinet alakítást, hogy a királynak már nem volt alkalma választani. Salandra ós Sonnino megszervezték háborújukat, a király pedig hallgatásba merült. Mire Viktor Emanuel újra szóra nyitja ajakét, már vége lesz az olasz háborúnak. Doroghi.
