Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-07-05 / 53. szám
(HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP XXV. évfolyam. Ssatmár-Mémfcííi, 1916. július 5. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparoeoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Szerkesztőség Arany János-utca 44, Ide kell küldeni minden i lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket, Laptuiajdonos á SZáTMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Az iskola és a háború. Irta Dr. Walter Gyula. — Két közlemény. — Azon tényezők változatos soro- rozatában, amelyek a jelenleg oly féktelenül dúló és kegyetlenül pusztító háború folyamán többé-kevésbbó jelentékeny szerepet játszottak, a legelőkelőbb helyek egyikót érdemli az a hatás és befolyás, amelyet a nemzedékekre az iskola, az oktatás, a nevelés gyakorol. ^ Félreismerhetlen tanúságai, el- vitázhatlan bizonyítékai e befolyásnak azok a figyelmet keltő, meglepő jelenségek, amelyek az emberfeletti mérkőzések véres szinterein a küzdők magatartásában, tetteiben lépnek szemeink elé. Az a tüzes lelkesedés és lángoló hazaszeretet, amelyek kitörő érzelmei a vitéz harcosokat és dicső seregeket jellemzik, azoknak a komoly erkölcsi tanoknak a gyümölcsei, amelyeket az iskolák falai az élet magasabb értékeiről hangoztatnak. Annak az erős meggyőződésnek az eredményei, amelyet az alattvalói kötelmekre nézve a fogékony lelkekben meggyökereztetni ügyekeznek. Az önfeledett lemondás és tör- hetlen kitartás, amely a hős apákat, bátor férjeket, harcias testvéreket minden nehézség leküzdésére, minden akadály elhárítására, minden szenvedés elviselésére képesíti: annak a fegyelemnek az érdeme, amellyel az iskola az akaratot irányítja, a hajlamokat mérsékli, a vágyakat korlátozza, a szenvedélyeket fékezi. Az az ügyesség, mozgékonyság, leleményesség, amely számtalan egyszerű harcos büszkén dagadó mellére kitüntetéseket, rendjeleket varázsol, egyedül az iskola azon iigyekezetéből és törekvéséből magyarázható, amellyel a szellem csiráink kibontakozását előmozdítani, a tehetségek kialakulására módot nyújtani, a képességek erejének kifejlődését és szilárdítását lehetővé tenni iparkodik. Az a gyorsaság, amellyel a harcterek vitézei az ágyuk, mozsarak és különféle fegyverek kezelését elsajátítják ; a tanulékonyság amelyet a legsúlyosabb és legkényesebb szolgálatok végzése körül szorgoskodnak: azt a kézimunkaoktatás tdicséri, amely eléggé alig becsülhető eredményekkel dicsekszik. A kik az apuka sírjához vágyódnak.,. Irta: BODNÁR GÁSPÁR — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája*) — II. Milyen öröm volt a háznál mindannyiszor, valahányszor a postás bácsi hadi levelező lapot hozott. Apukától. A frontról. Gézuka kitört örömében; a kis Kornélka táncra perdült. A mamuka alig tudta elolvasni a ceruzával Írott sürü sorokat. . , . . Az éjjel mamuka be nem hunyta a szemét. Többet sirt, mint máskor. Párnája facsaró viz. Az éj csöndjében hányszor és hányszor leszállóit, ágyáról. Oda ment két kis gyermekéhez. És elmosolyodott boldogan, hogy ezek a gyermekek mily nyugodtan alszanak, mint valami földiangyalok. Lehajlott hozzájuk. Gyöngéden megcsókolta homlokukat. Aztán letérdelt a gyermek ágyak mellé s . . imádkozott. Újra visszafeküdt ágyába. De szép szeme, kisirt szeme nem hajlott *) Folytatása a múlt számban megjelent tárcának. „A hősök sírjánál.“ álomra. Sejtelmek gyötörték. Oh, ne mondjátok, hogy a sejtelem babona. Hogy nincsenek sejtelmek. Hogy amit mi sejtelemnek nevezünk, az csak a napi gondolatok és érzéseknek hallucionális kiváltása. Sejtelem az. Az egymást szerető lelkek a távolban is hatással vannak egymásra. Az érzések, a történések titkos utakon keresik fel egymást. Hallani nem lehet szavukat. Mégis értjük. Látni nem lehet őket, mégis üzennek . . . haza, „övéikhez röpködnek. Összetörve kelt fel — mamuka. Mintha ólomsulyt hordozna lelkében . . . úgy fogott hozzá anyai kötelességeihez. Minduntalan csetlett-botlott. Gondolatai kuszáltak és szertefutók voltak . . . De vitte, hordozta háziasszonyi kötelességeit. Kilenc óra tájban érkezett meg a levélhordó bácsi. — Nagy csaták dúlnak az oroszokkal hirtelen. A csorda megindult. Hajtják . . . Mamuka — miközben a levelet átvette — összerezzent. Halálsápadttá vált. A gyerekek újra ugráltak. — Apuka irt ... . apuka most levelet irt. Mamuka tüstént látta, hogy nem az apuka írása. De jelezve van, hogy hadikórházból érkezett. Az asszony reszketve bontja, inkább szakgatja fel. A tábori lelkész ir. Megkapó gyönge- séggel tudatja az asszonnyal, hogy férje A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hii- detések stb. Pintér József kiadóhivatal i főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Az a bátorság, elszánt akarat és győzelmi vágy, amely a támadás és védelem eszközeit értelmesen alkalmazza, lelkesen használja, a vezetőség eszméit és terveit dicső fegyvertényekké varázsolja : annak a figyelemnek, érdekeltésnek és megértetésnek a folyománya, amely nélkül az iskola munkáját sem szakavatottnak, sem céltudatosnak sem eredményesnek nem nevezhetnék. Ha nem akarunk szemet hunnyni oroszlánok gyanánt küzdő honfiaink hactéri magatartása előtt: ha meg karjuk látni és észre akarjuk venni a hazaszeretett és király iránt táplált tántorithatlan hűség azon megnyilvánulásait, amelyekről oly megragadó tanúságot szolgáltatnak : akkor el kell ismernünk, hogy az ágyuk és mozsarak mellett az iskolaházak is szórták lövegeiket, a szuronyok és kardok között a tanszerek is sebeztek és sújtottak. * Ha igaz a régi görög bölcs szava, hogy a háború megtanít mindenre, akkor kétségtelen hogy nagy mértékben fogja az iskola e háborúnak azt a becsiilésót, méltánylását, tiszteletét köszönhetni, amelynek hiányáról nem ritkán, főlegjoly esetekben volt oka panaszegyik bősz csatában egy golyótól találva megsebesült és pedig olyan súlyosan, hogy pár óra alatt a frontról nem messze levő kórházban — kiadta hős lelkét. Csudálatos lelki erő szállt most, e rettenetes, megrázó pillanatban a szerencsétlen asszony leikébe, Teste reszketett. Kezei remegtek. — Nem apuka irt, kiáltották a gyermekek. — Nem 1 E szó volt az anya válasza. Egyetlen szó, a melyben kin, fájdalom, büszke gyász, emlék, szeretet, gyermekek sorsa, bu- csuzás és önmegtagadás és rettenthetlenség együtt és egyszerre elfértek . . . — Ki irt? zaklalták a gyermekek ma- mukát. — Egy bácsi •. . . egy . . . tisztelendő bácsi. — Mit irt ? . . . Hallgatás. — No mondjad már mamuka, mit irt ? Rettenetes pillanat küvetkezik. A milyenről millió és millió embernek halvány fogalma sincs. — Azt irta .... Kinos, szinte elviselhetlen pillanatnyi csend, — Azt Írja . . . hogy, hogy ... a ti apátok is ... . hőssé lett . . . Az utolsó szó után mamuka ájultan esett össze. A két kis gyermek sírva, zokogva bo-
