Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-07-30 / 60. szám
„SZATMÁRI HÍRLAP 2. toll a sápadozó cárt, a fekete lelkű Poincarét, vagy Őreit és a többi gonosz lelkeket, akiknek egy néhánya miatt fűlt vérbe Európa és tölti be millióknak jaja, panasza az országokat. Hiszen a nagy fehér ember, Krisztus földi helytartója is, folyton Európa ütőerein tartja békét fakasztó kezeit. Minden alkalmat megragad, hogy a nemzetek elvadult vezetőinek lelkét Isten és az emberiség szent nevében vissza intse a borzalmaktól. Most is, hogy a pápa névnapján a bíborosok üdvözölték Ő szentségét és kifejezték azon hitüket, hogy a szent atyának a béke érdekében való fáradozásai nem maradnak siker nélkül: a pápa — bár nem került a válasz nyilvánosság elé, — megadta a feleletet s mint mégis a vatikáni körökből kiszivárgott, a pápa a háború második esztendejének évfordulójánál kopogtatni fog újra az eltompult lelkek ajtaján; Isten és az emheriség előtt fogja felelőségre vonni azokat, akik a népeket igy megrontották. Minél tovább harcolnak a frontokon, annál súlyosabbá válik a harc a front mögött. A hosszú ideig tartó frontharc kétségtelenül megnehezitette a fogyasztó közönség harcát a mindenféle eladóval, elárusítóval, termelővel és ipari munkással szemben. Törvényes intézkedések bizonyos tekintetben védik a fogyasztó közönséget a piaci élelem- és áru-uzsorával szemben, de akkora az emberekben a falánkságra való vágy, hogy semmiféle intézkedés még eddig nem tudta meggátolni a nagy mértékben dühöngő áruuzsorát. Hiszen, ha szigorúan és lelkiismeretesen számbavesszük minden árunál és minden ipari munkaprodukciónál az anyagot, az előállítási és termelési költségeket, hamar rájövünk, hogy fogyasztókkal szemben a legarcátlanabb kapzsiság és haszonvágy érvényesül. A bőrnemüek árusításánál és feldolgozásánál, a szappanárak felcsigázásánál, a posztóárak emelésénél, szóval az ipari ós üzleti cikkeknél ós minden élelmicikk körül legtöbbször az uzsora szenvedélyével kell harcolnia a fogyasztó közönségnek. Ezt a harcot pedig a fogyasztók nem bírják sokáig, ha minden téren nem lépnek fel a hatóságok a legnagyobb szigorral és nem sietnek gyor san megfelelő intézkedésekkel a fogyasztó publikum segítségére. Ma már az üzleti és piaci szemérmetlenség határtalan, amely nem pirul el, ha embertársát kiuzsorázza és ezt a hitvány szenvedélyét a helyzet hazug beállításával Újra együtt maradtak férj ós feleség. A nénét becéző gyöngédséggel halmozták el újra és újra ós sokáig kisérik tekintetükkel, mikor távozik. — Földön járó angyalok ezek a lények — szól az őrnagy és szemében a meggyőződés tüze ég. Ez a nóne úgy suhant be hozzám, mint a napsugár, észrevétlenül.. A türelem angyalának lelke van lelkében. Tekintete mindig sugárzó . . . Oh, mit beszéltek az én tiszttársaim, akiket ápoltak és visz- szatőrtek hozzánk. Azt mondják, hogy meg- nemesültek köztük. Azt vallják, hogy érzelmük megtisztult. Hogy gondolataikból, vágyaikból eltűnt a salaknak, az érzékiségnek utolsó, parányi része is. Hogy úgy is tekintették őket, mint földi angyalokat, kiket nem érhet tisztátalan lehellet. — Oh mily szép, mily gyönyörű vallomások —- kiáltott fel Aranka. — És mit tett, mi müveit az ón lelkemben ez a nóne, ami nénikónk. —- A mi nénikónk 1 — Hiszen nem voltam vallástalan. Mindig hittem Istenben. Imádkozni is tudtam. De az én hitvallásom nem volt egész; nem volt szép, nem volt gyümölcsöző — már oly régen. Most már tudom, milyen az igazi hitnek világa. Most már érzem az Isten kegyelmét, most már megtisztultam. — Ő általa mivelte a jó Isten benned ezt a boldog változást 1 — Igen . . igen, ő általa Arankám, hogy mire te az enyim leszesz, tiszta lélekkel mondhassam újra és újra : Téged, egyedül et örekre. És Edus megfogta kezét feleségének, mentegeti. Igazán kíváncsian és aggódva kérdezzük : még meddig ? A háború — nem tisztit! Minden akadémikus fejtegetésénél fényesebben, világosabban beszél a tény, hogy a háború, akárhogyan is állítsák az erkölcsi megújhodást, többet ront, mint épit. Vájjon erkölcsös dolog-e az, hogy egy csomó iparvállalat ós pénzintézet a háborús konjunktúrától meg- szédítve, megfedkezik hazafias kötelességéről s oly buzgalommal gyűjti a vagyont rakásra, ami még egy amerikai dollárkirálynak is becsületére válhatnék. De ezekről a vállalatokról a hazai újságok csak egynóhánya irhát, mig a többi lepénzelve agyonhallgatni kényszerül oly tényeket, melyeknek felfedése csak azért volna kellemetlen, mert igaz s a háború rombolását mutatja. íme néhány példa: A Első Magyar Finombőrgyár 1,200.000 korona alaptőke mellett 929.000 K-t keresett, vagyis a részvénytőkének 77°/o-át. — A Höff- ler bőrgyár 673,000 K tőke mellett 453,000 K-t keresett, vagyis 75%-ot. — A Cserzőanyaggyár Részvénytársaság 1,200.000 K tőke mellett 1.454,000 K-t, vagyis a részvénytőke 121%-át nyerte el egy óv alatt; de ne feledkezzünk meg a fehérmegyei nagybos- sányi bőrgyárról, ahol az 1 milliós tőke, mint Írják 751,000 K-t hozott, vagyis 75°/o-ot. A Turul cipőgyár Nagyváradon, mely 26,000 K állami szubvencióban részesül 3,000.000 tőkével 1,171,000 K-t keresett, vagyis a részvénytőke 60°/o-át. Merje még valaki állítani, hogy ezek mind szép erkölcsű dolgok, mikor a nemzet legértékesebb milliói vóreznek, vagy idehaza nyomorognak. Ilyen „üzletek“ ellen küzdeni hazafias kötelessége minden igaz magyarnak. Még utóbb lesz liszt. Állítólag a kormány rendeletet adott ki a Haditerménynek, hogy a városokat lássa el a liszttel, mert a legtöbb helyen komoly veszedelmek fenyegetik a közönséget, sőt már már eddig is súlyos nehézségekkel küzdenek. Ennek alapján sok város irt már, hogy sürgősen liszthez juthassanak. Reméljük Szatmár is. Mert a mi helyzet itt van liszt ós kenyér dolgában, az már csakug3',an veszedelmet jelent. A pékeknek megtiltják a liszt beszerzését a Haditermény eszméjének, kiadott rendeletnek értelmében. Most jó volna, ha a pékek süthetnének kenyeret. Mert a vidéknek van még tavalyi búzája ... ott nincs szükség ... ott fehér cipót esznek. nedves szemének fénye glóriával övezte a magas homlokot. — Milyen boldog vagyok — édes jó férjecskóm . . . — Azok vagyunk s ha Isten úgy akarja sokáig azok leszünk. Én megnyugszom Isten akaratában. Hálát adok neki, hogy életemet megtartotta. Most érzem igazán, hogy az élet nagy érték, Isten adománya. Most akarok igazán élni és az életet ünnepélyesen hordozni. Volt e szavakban valami erő, a kegyelemnek, az élet magasabb felfogásának ereje. Amivel a jövőbe tekinthetünk, amivel bízva küzdhetünk ós küzdve bizhatunk, bármily súlyos csapás is érjen bennünket. * A seb lassan, de biztosan gyógyul . . . A mankó már előkerült. Hü szolgául szegődött urához. Aranka meg a nóne vezette az ágyából kilépett beteg első lépéseit. Sikerültek. Az orvos nézte , . nézte ezeket a lépéseket és örömmel telt el a lelke. De milyen tiszta örömmel 1 Mennyi derű* perc, mennyi sziporka ömlik ki most már az őrnagy leikéből. A nemrég szomorú szoba.. egyszerre derültté lett. Napfény költözött oda . . . és egy uj életnek öntudatos öröme. — Két nap és téged kiengedlek fogságodból — szabad levegőre, szólott az orvos. És aztán egy kis idő, egy kis türelem ós — mégy haza . . . — Haza, haza ! . . tapsolt örömében Aranka. És az a kis idő megérkezett, a türelem meghozta.. az indulás napját.. óráját éspercét. Szatmár-Németi, 1916 julius 30. A városok és Tissa miniszter* * elnök tévedése. Tisza és a Hadi Termény . . . Az uj gabonavásárlási rendelet a városokat legképtelenebb helyzetbe fogja hozni olyannyira, hogy a következő gazdasági esztendő még súlyosabban nehezedik reájuk s a lisztinségnek beláthatatlan perspektívái előtt állanak. A rendelet szerint ugyanis gabonát csak a saját törvényhatósági körzetben lehet vásárolni; igy Szatmár polgársága is csak saját területén belül szerezheti be évi szükségletét. Énnek a képtelen megszorításnak az a célja, hogy a városi embert kizárólag a hatósága lássa el liszttel, hogy az egyes személyek ne tudjanak vásárolni. Több város már tiltakozott ez ellen s a polgármesterek megpróbálják, hogy a vásárlási engedélyt a megye területére is terjesszék ki. A mozgalom sikertelen lesz, mert Tiszának külön és igazán furcsa, képtelen ideája van a városok közélelmezéséről. Felfogását világosan megtudjuk alábbi leveléből, amelyet Neiszdler Károly munkapárti képviselőnek irt, a ki szintén kérte őt, hogy változtasson a kiadott rendelkezésen, mert nagyon komoly bajok fognak következni. Tisza levele a következő : A most már hál’ Istennek minden baj nélkül befejezett 1915—16. évi gazdasági Campagne keserves tapasztalatai ártól győztek meg, hogy a kenyértermények fogyasztása körül lehetetlen az annyira szükséges rendet ós takarékosságot biztosítanunk, ha a bevásárlási kedvezményeket lényegesen meg nem szorítjuk. Szabályául azt kellett elfogadnunk, hogy az egész közélelmezést a Haditermény intézi s ez alól tulajdonkópen csakis a termelőkre nézve akartunk kivételt tenni. Bővebb megfontolás után azonban kiterjesztettük ezt a kivételt azokra a családokra is, amelyek faluhelyen vagy kisebb városban kisgazdákhoz hasonló életviszonyok között élnek s rendes körülmények között is gabonakészleteket vágárolnak, amelyeket vám- örlő malmokban succesive őrölteinek fel. Ezeket bizonyára célszerű volt ebből a megszokott állapotból ki nem zavarni és arra nem kényszeríteni, hogy boltból fedezzék liszt- és esetleg korpaszükségletüket. A vonathoz az orvos is kikisórte őket, de a tisztelendő nóne sem maradt el. Felsegítették aztán az őrnagyot egy külön fülkébe. Az oryoa és a nénike helyezték el.. a nyugágyon. Aranka súgott valamit az orvosnak. — Orvos ur, láza van Edusnak . . nem lesz belőle baj ? — Legyen nyugodt. A lélek izgalmának következménye. Az a nagy erőfeszítés, mellyel ő minden szenvedést jajszó nélkül viselt . . most egy kis visszahatást mutat a lélekben. Múló természetű. A bucsuzás megtörtént. A vonat kerekei zakatolni kezdettek. Es nemsokára a távol ködében tűnt el. * — Két boldog lélek térdelt a szerény otthoni házban . . Aranka anyjának ágya mellett. — Édes anyánk rebegik, áldj meg, hogy örökre egymásé lehessünk. Siron innen ós siron túl. ... A nagymama átszellemülve nézi . . nézi az uj párt. Hallgatja az anya zokogó szavait ós látja áldásra kiterjesztett kezeit. Szemében megcsillog a könny, a visszaemlékezés könnye, hogy ő is uráé volt. Egyedül . . ós az ma is . . örökre. Senki sem vette észre, mikor és hogy jött be ... de némán, mozdulatlanul ott állott az ajtónál az igazgató ur is. Arcán komoly boldogság derengett. Lelkében tiszta öröm ülte diadalát. Vége.
