Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-07-19 / 57. szám

XXV. évfolyam.

Ssatmár-Németi, 1916. julius 19.

57. szám.

siovna*

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 60 f. Félévre — 5 , — , j Egyen szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparoseknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár

Felelőé- szerkeszt5 :

BODNÁP GÁSPÁR.

Szerkesztőség- Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket.

Lapittiajdoiíoa

k SZSTMÁK-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetések egyszeri közlése B koron# ------------- Nyilttér sora 40 fillér. ------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap

Hősök emléke.

— (Egy kis ismertetés.) —

A m. kir. belügyminiszter már több mint egy évvel ezelőtt körrendeletét intézett valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez a hősok emlékét megörökítő hadi emlékművek emelése tárgyában Országos Bizottság is alakult abból a célból, hogy a mai hőstettekben és egyéni cselekedetekben oly gazdag és dicsőséges háború lezajlása után művészi szépségű, maradandó emlékek emeltessenek azoknak a dicsőséges emlékű hősöknek, a kik a harctéren szerzett sebesülésük vagy betegségük következtében meghaltak.

A hősök emlékének megörökítésével a városi hatóság már a háború első évében foglalkozott s kimondatott, hogy „a városban levő összes katonai kórházakban a háborúban kapott sebesülés vagy betegség következtében elhalt katonák egy közös temetőbe lesznek eltemetendők, és a már különböző sikertekben eltemetett katonák holt teste mind ide lesz áthelyezendő.

A katonai köztemető helyéül a szatmárzsadányi közút mellett a in. kir. államvasutak és szatmár-máté- szalkai vasút által közbefogott 3 hold és 230 négyszögöl városi ingatlan jelöltetett ki és ajánltatott fel. A temetőhely beosztása a városi mérnöki hivatal által kidolgozott terv szerint akként történt, hogy annak közepén 'egy 40 méter átmérőjű kör alakú tér van és ennek középpontján lenne majd felállítandó az elhunyt hősök emlékét megörökítő hadi emlékmű.

A Hősök Emlékét megörökítő Országos Bizottság a hadi emlékművek művészi színvonalának biztosítása céljából felhívta a Magyar képzőművészek Egyesületét, a Magyar Iparművészeti ^társulatot, a Magyar Mérm U- és Építész-Egyletet és a Magyar Építőművészek Szövetségét emléktáblák és önálló emlékművek tervezésére s azoknak rendelkezésére bocsátására.. Ezek közül a Magyar Mérnök- és Építész- Egylet a hősök emlékének tervei érdekében pályázatot rendezett, a mely teljes sikert eredményezett, mert 24 tervező 82 tervet küldött

be. Az elbírált és megfelelőknek ítélt tervek az Országos Bizottság rendelkezésére bocsáttattak s a miniszteri rendelet szerint a különböző helyekről összegyűlt anyag az Országos Bizottság által fog kiállíttatni, reprodukáltatni, árjegyzékbe foglaltatni és alkalmas füzetben megismerés céljából a városokhoz - és községekhez is kiküldetni. Felhívja még a miniszter a figyelmet arra is, hogy az Országos Magyar Iparművészeti társulat szívesen támogatja a hatóságokat tervek, minták költségvetések beszerzésére és elbírálására, tervpályázatok hirdetésére vonatkozó minden tennivalókban, sőt készséggel megküldi a pályázatain díjazott és megvásárolt művészi tervezetek reprodukcióit is.

A Magyar Építőművészek Szövetsége szerint a világháborúban küzdő magyar nemzetnek, a magyar katonának emlékét a hun mondakörből ismeretes Isten kardjával, a földből kinövő pengével lehetne legjobban megörökíteni s ezt az igazi magyar eszmét egy a világháború magyar hőseink szánt díszes emlékkönyvben propagálja sok

A|ró,háborusregfény®k,

Téged, egyedül és örökre . . .

Irta: BODNÁR GÁSPÁR

IV.

Aranka még ott találta a nagymamát az ő édesanyja mellett. Észrevette, hogy emlekeken vagy talán az ő sorsán merengtek, mert még nem száradtak fel szemüknek könnyei.

— Mit tanácsolt a jó igazgató ur, kérdezte Aranka mamája.

A leány drótnélküli sürgönyt váltott édesanyja tekintetével. Hát hogy feleljen ő erre a kérdésre, mikor idegen van a háznál.

Hiszen, akit egyszer a kígyó megcsípett — ártatlan gyiktól is remeg az.

— Szólj, beszélj leányom, felelj egész bátran. Hiszen a mi jótevőnk van itt, aki felajánlotta, hogy velem lesz, ha neked utaznod kell.

Aranka arcát a boldogság fénye sugározta be.

— Kedves jó nénike, rebegte. Hát vannak még e rossz világban jó, önzetlenül szép lelkek is. Az Isten áldja meg. És megölelte, kezét csókolta az öregasszonynak. Úgy függött annak a bamvasfejü asszonynak kebelén, mint egy iiliomszál.

— Mindent tudok, gyermekem. S ha az igazgató is helyesli, ami tanácsot én adhatok : úgy a legközelebbi vonattal indulnod kell.

— A jó igazgató ur kötelességemmé

tette.

— Áldja meg az Isten ... még haló porában is — rebegte az anya.

És nem telt sok idő.. A mozgékony, eleven igazgató kocsija már ott állott Aran- káék lakása előtt. Frissen, eleven mozgással ugrik ki kocsijából és szinte berepül . . .

— Az édesanyját jöttem megnyugtatni — mondja. Égészen helyesen van elrendezve a dolog. Én meg éppen kötelességévé tettem a jó Arankának.

Az anya szeme könnyben ringott. A nagymama arcán derű fénylett, mikor az igazgató urat bemutatták . . .

— Ismerem ... oh jól ismerem az igazgató urat ... a kis unokámhoz atyai szívvel volt. Most már tanítónő * . . . -ben

S mikor megtudta, hogy a nagymama marad Aranka anyjánál . . az utazás alatt. . a pedáns arc, a komoly szemek . . nemcsak az igazgztónak, de a mélyen érző, önzetlenül emberszerető embernek arcán a tiszta, a kristályos öröm ragyogott.

Oh az ilyen tipusu embereket sokszor félre ismerik. Minden lében kanálnak nevezik. Pedig ha valaha, a mi korunkban van szükség az ilyen mozgalmas és önzetlen emberekre. Es mily kevesen vannak ilyenek.

*

Aranka már utón van. A nehéz közlekedési viszonyok meglassítják útját. Pedig ő repülni szeretne. Lelkében a képzetek mozgalmasságát érzi. Aggodalom és bizalom, remény és Istenben való bit lakik szivében.

Meghúzódott a kupé egyik sarkában. Es lelkében imádkozott is. Nem ismerkedett senkivel. Nem kérdezősködött. Lelke egészen önmagával és a bekövetkezendő eseménnyel volt elfoglalva.

Ám mégis kénytelen volt egy nőnek kérdésére, válaszolni. Előzékenyen megadta a választ. És egyéniségével azonnal megnyerte az előtte egészen ismeretlen nő tetszését, sőt meleg rokonszenvét.

Éltesebb asszony volt, aki vele szemben ült. Arcán mély bánat, de amint beszól, mindjárt elárulta: nemes, fenkölt büszkeség ragyogott ki leikéből.

A Kárpátokba megy. A fia sírját akarja felkeresni. Kosarában virág. Körötte — felette is virág.

— Hősi halált halt az én egyetlen fiam. Hogy eljött a nyár, sietek felkeresni sírját. Azt az értesítést kaptam, hogy egy völgyben . . külön sírba temették. Ezt a boldogságot a vigasztaló Szűz Mária adta nekem, aki iránt oly nagy tisztelettel vagyok. Mi is lenne velem, ha bitóm nem volna. El sem tudom képzelni . . .

Aranka mély megindulással hallgatta a gyászoló nő elbeszélését. Szeme könnyben ragyogott és ő is elővette kosarát ... és a magával hozott virágból kiválasztott egy gyönyörű szálat . . .

— Néniké, tegye ezt a szál virágot hős fia sírjára. Magyar leány küldi. Magyar leány, aki talán szintén büszke gyászt fog hordani, ha a jó Isten úgy rendelte. A néniké bólintott fejével; aztán hevesen kérdezi:

\