Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-12-20 / 101. szám

kedésekkel, valamint a munkás védelemmel is, amelyekről oly javaslatokat foglal magában, amilyen rendelkezések hasonló terjedelemben más városok építésügyi szabályzatában nem igen találhatók fel.

Remélhető, hogy az uj „Építésügyi szabályzat“ tárgyalása 1— dacára a háborús viszonyoknak — nem fog ismét oly hosszú időt igénybe venni és mint a hatóság által tovább már nem nélkülözhető szabTyrenda- let mihamarább le fog tárgyaltatni és meg- erősittetni, úgy hogy az eljövendő békás időszakban már annak az alapján fog városunk tovább fejiődüetni és a város rende zés nehéz munkája haladhatni.

A kis tőke és a hadikölesem. Az

ötödik hadik ölesön jegyzésének lendülete ör vendetes módon fokozódott ez utolsó napokban. A vidék elismerésre méltó'buzgalommal veszi ki részét a nemzet erőfeszítésében ugy- annyira, hogy a vidék részvételének számaránya, mely a legutóbbi hadikölcsön a lkai mával közel ötven százalékos volt. az előző hadikölc-önöket előreláthatóan jóval felül fogja múlni. Különösen a földbirtokos osztály mutat élénk érdeklődést, mely indatára ébredi, hogy a hadikölcsön címlet most a legjobban kamatozó béfektelés, mely azonfelül bármikor pénzzé tehető. A közönség élénk részvételére vall az iz, hogy az eddiginél sokkal nagyobb figyelemmel kiséri a jegyzéseket. Összeba-on fitosokat tesz. Kritikával kiséri a különböző jegyzések összeget s nem egy esetben fölszó lal, amikor úgy véli, hogy egyesek nem tesznek eleget kötelességüknek abban a mérték ben, abogy az tőlük vagyonuk és jövedelmük arányában elvárható volna. A közönségnek ez a kritikája nem egy esetben ösztönző hatással volt a késedeimezökre, bár ma még korántsem lehet végleges Ítéletet mondani a részvétel tényleges arányáról. Számos jegyzést csak ezután fognak nyilvánosságra hozni és a jegyzések lefolyásának rendes tünete, hogy sokan csak a jegyzési időnek utolsó tizennégy napjában váltják ki címleteiket. Az utolsó időre várható a kis jegyzései, zöme is, mely főképpen a 6 százalékos járadékköl osont favorizálja. Énnek a járadékknlc ön kötvénynek ugyanis 50 K-ás a legkis bb cim lete, készpénzfizetés esetén tehát már öt ven koronától fölfelé felajánlhatja mindenki va gyonának fölöslegét a hazájának. E miután a járadékkölcsön kötvényei effektive 6 2 szá zalákot "kamatosnak, elmondható, hogy a kis tőke elhelyezésére a hadikölcsönnél kedvezőbb mód ma nincsen.

2 ______________

kö

dhetnek. S ha a kis Jézuska nem szánja meg őket’ hát bizony szomorú karácsonyuk lesz. A kis Jézuskának azonban itthon is sok-sok ezer millió gyermeke van. Mit csináljon ? Hát hogy ossza meg a kis szivét, hogy jusson is maradjon is. Így töprenkedik most a kis Jézuska. Akartok e leánykák segíteni a kis Jézuska gondjain. Akkor . . . mondjatok le sok-sok mindenről, amivel titeket máskor megajándéko?-ott, meglepett, mint jó gyermekeket a Jézuska. És üzen jétek meg neki, hogy a ti karácsonyfátoknak legnagyobb részét vigye a kórházakba A szegény sebesülteknek. Ti oda adjátok. Lel- ketekből, szivetekből. Hadd legy»n a karácsonyfa most az övék, akik a hazát, meg minket is rnegvédelmeztek.

Apa és anya boldogságos érzéssel csüg- nek a kis leány okos, bájos elmesélésén . . . A fiú azonban most is fiú maradt. Arcára gúny szökik, fölényesen vágja oda :

— Hát aztán, hogy üzenitek meg a kis Jézuskának. Mit mondott a ti bölcs nóni- kérek . . .

— Azt mondotta igenis, szólott a leány lelkének ébredő önérzetével, hogy azt nekünk ki kell találni . . .

— No éppen ti fogjátok kitalálni, nevetett Pista.

— Igenis, kitaláljuk. Én már ki is találtam.

S mikor e szavak kiszöktek a leányka ajkán . . kis kezének mutató ujját szájára tette, meghökkent és igy beszélt önmagának lelkében.

Ima a békéért.

A látnokok leg esleg elsejének hatásnak látomása van . . .

Szemei most a messzeségbe néznek . . .

S im lángoló örömtől ittasan

így szól: a századok hatalmas Atyja

Csodálatos — született most nekünk,

Ki a világnak majd az üdvöt adja,

A béke királya 0 és Istenünk.

A béke megjövendölt szent királya Jézus Te vagy, hitünk azt hirdeti,

Lelkünk a békét oly epedre 'várja,

Oh teljesítsed óhaját neki.

A béke és imádandó személyed Szorosan összefüggnek bizony,

Lelkünk ha elmélkedésbe mélyed,

Rögtön világos lesz nekünk e viszony.

A kort magát, melynek fölséges éke Világrajöttöd Megváltó Urunk,

Oly kedvesen jellegzi már a béke;

E tény előtt készséggel hódolunk.

Midőn az angyaloknak égi serge Imádni Téged Jézus megjelen,

Téged dicsér és ajkán béke zenge . . . így mondja ezt a szent történelem.

Szivünk üres s igaz békéje nincsen,

Ha Jézusunkkal összekötve nincs; Szivünkbe más üdvöt, békét ki hintsen ?... Őnálanélkül nincs a béke kincs.

Nálad, kinek jóságos Szive szint’ ég Értünk — a béke harmatcsöppeit,

A nemzeteknek társadalma mindég — Vígasztalban — föllelhette itt.

Nyisd meg Szived nekünk, ez égi forrást, Melyből a béke, s oly sok kegy fakad, Esengve kérünk, porba hullva folyvást . . . Jézus mutasd meg nagy irgalmadat.

Pesti Emmáiméi 0 Fr. M.

„SZATMÁRI HÍRLAP“ =

— Jaj ezt nem kellett volna elárulni.

Pedig a kitalálás már valóban — megvolt. Az öreg dada is tudott róla. Az öreg dada, _ akinek az — árva unokája a fronton van És akitől sokszor és akihez többször megy, érkezik hadi levél.

A kis Erzsiké már kikönyörgött egy hadi levelező lapot az öreg fundus instruk tustól, már mint az öreg dadától. Aki végre is adott egy lilaszinü hadi levelező lapot a kis Erzsikének. Szentül meg volt győződve, hogy ez a kis okos leány az ő unokájának akar Írni. Hát csalf had írjon, majd megadja ő — az adreszt.

Egyszer egy napon, mikor csak ketten maradtak otthon, a kis Erzsiké oda bujt a dada mellé. Majd az ölébe. S kezdett beszólni oly szeretetre módón, hogy a dada szeme könnybe borult. És fehér kis kezével simogatta az öreg asszony ráncos arcát . . .

— Kérnélek én téged valamire édes, öreg Daduskám . . .

— Ha lehet, megteszem, drága gyermekem.

— írtam egy hadilevelet . . .

— Az unokámnak, a Józsinak ugy-e. Odaadom gyermekem a . . címét . .

— Édes jó öreg dadukám, te Írsz én helyettem is a Jóskának. En valakinek, másnak Írtam.

A dada ámulva néz a kis leányra. Csak néz . . . néz öreg szemeivel és csodálkozva kérdezi:

— Hát ugyan kinek Írhatott Erzsiké ?

Szatmár-Németi 1916. december 24.

Sökat szenved

a bőséghez szokott Európa a hosszantartó háború alatt. Kivétel nélkül minden ország, minden nemzet leirhatlanul nary károkat, szenvedett anyagilag is.

Évtizedek megerőltetett munkája se fogja tudni helyrehozni a rengeteg károkat és helyreállítani a normális viszonyokat az egyensúlyt, A nemzeti vagyonban esett kár szinte kiszámíthatatlan.

A jövő gondolata is nagy súlyokat rak a lelkünkre. Ne ámítsa tehát magát senki sem azzal, hogy a béke egyszerre helyrehoz mindent. Hogy ha a könnyek fel sem száradnak a szemekből, a nagy vér veszt esség sebeket hagy a nemzet testén és lelkén : az anyagi gondok, a drágaság, a szociális kiegyenlítés könnyebben fog megtörténni.

Vétkezik a nép is az idők komolysága ellen, a ki azt a keserű igazságot eltakarni, palástolni akarja, hogv háború utánra is el kell készülnünk a nélkülözésekre, a takarékosságra és a nagy, benső munkára. Ezer súlyos gondoláin»! korán, már most kell megbarátkoznunk. És elő kell készülnünk.

A hosszú háború igaz, egy külön osztályt adott a nemzetnek. A tőkések, a meg- tollasodott osztályát, a kik a háború előtt úgyszólván nem szerepeltek, mint tényezők. De végtelenül sok kis exisztenciát tett tönkre a hosszú harc, itthoni küzdelem A középosztály köréből legtöbben estek földre; reájuk a háború után is sokkal rosszabb jövő vár, mint. minden más osztályra. A többi osztályok a háborús károkat hamarabb és kony- nyebben kiheverik. A középosztály nem fog tudni tehetetlenségéből talpra állani.

Pedig írjanak, beszéljenek és ítélkezzenek barmikép! a középosztály nem lekiesi illendő tényezője a nemzeti társadalomnak.

A mi nemzeti jólétünk egyensúlya, jövője igenis attól függ, hogy gazdaság és szegénység ne ütközzenek közvetlenül egymásba, hanem az önálló kisebb exiszteneiák széles rétege ékelődjék közibük. Ezek szolgáltatják ugyanis* * a fejlődés legértékesebb tényesőit. Gyengítésük, a szerény és megelégedett, önálló férfiak leszorítása és kényszerítése a proletariátus lejtőjére rosszabb, sőt veszedelmes következményekkel járna talán mint a dicstelenül elveszett háború.

Nőm szabad a nemzetnek elhagyni tehát a középosztályt, Gondoskodni kell azon derék emberekről, kik a hazáért szívesei áldozták fel — mindenüket. És pedig mielőbb. Mert különben a nemzet nagy kárára végpusztu- iásnak lesznek kitéve.

A leányka alig tudót szólani. Az érzése erősebb volt, mint a beszólni való képessége. De végre is . . nagy csöndességgei szinte suttogva . . kimondotta . .

— A kis Jézuskának a magas meny- országba. A békességnek hazájába.

A dadát megfogta az elnémulás. Kezébe vette a hadi levelet. Megcsókolta és nagy nehezen mondotta ki: majd felteszem ezt is — a postára . . .

— De a föpostára, intette a leányka, Nehogy eltévedjen.

*

Szülők és dada együtt vannak a nagy szobában. A dada kebeléből kiveszi a hadilevelet és odaadja az apának. A ki olvassa:

— Hadi levél a kis Jézuskának. Édes kis Jézuskám, gyermeki szeretettel üzenem neked kis Jézuskám, hogy most karácsonyra ne küldj nekem angyalaidtól semmit csak a kis szivecskédet. A többi mindent, de mindent még a bizalmai is küld a kórházakba a szegény sebesülteknek. Ne maradjanak árván. Had örüljenek ők is, akik otthon nem lehetnek. Hadd küldjék haza az ő kis leányaiknak . . a bábumat. A te kis jó leányod kér erre téged édes kis Jézuskám. Szépen kérlek hallgass reám.

Elolvasták. Szent és nagy csend lebegett a szobában. Az anya és az öreg dada halk zokogása sirt fel. Az erős, acólozott férfi szemében megrezzent a könny ... Es ezek a könnyek azt hirdették, hogy vannak angyalok a földön még e nagy, e borzalmas, e vérzivataros időben is.