Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-12-13 / 99. szám

Szatmár-Németi, 1916: december 13 ______ „SZATMÁR HÍRLAP“ fe jezi ki Tanódi dr. bizottsági tag,ho<ry egy bi­zottságot kellene alakítani, mely az álelme zési akcióba beleszólhatna. Polgármester nem látja szükségét a bizottságnak. A csendőri túlkapás minden egyes esetben vizsgálat tárg}Ta volt. Csaba Adorján főispán a hadikölcsön ér­dekében szólal fel s meleg szavakkal kéri a város közönségét, hogy az V. hadikölcsönre is nyissa meg áldozatainak forrását. A köz­gyűlés elhatározta, hogy Szatmár városa 400 ezer koronát jegyez az uj hadikölcsönre. A csendőrséggel való újabb szerződés megköté­sét, a béke után való időre halassza a köz­gyűlés. Ezután a rendőrség újjászervezéséről volt szó, mire a közgyűlést befejezték. Ä2 országos gyász terminusa. A hadsereg tisztikarának hivatalos és szigorú gyásza december 17-én jár le. Ettől kezdve a színtársulat a zenekart is megkapja. Homioskó Athanáz. A pár hete el hunyt Homicskó Athanáz, (utolsó tehetséges képviselője Jankó János iskolájának) rajzaiból kiállítást rendeztek a fővárosban az Eggen- berger féle mükereskedásben. Homicskó a mi városunkban végezte gimnáziumi tanulmá­nyait. Itt tett érettségit jeles eredménnyel. Apja igen kedvelt tagja volt a szatmári tár­sadalomnak. Pénzügyi tanácsos az akkor még itt székelő pénzügyi hivatalban. Az elhunyt neves rajzoló országos hirt vívott ki az élclapokban megjelenített alakjaival. Felfo gása magyar volt és tiszta humorban szik­rázó. Rajzbeli raffineria nem volt sajátja, ha­nem tárgyának legobjektiv felfogásával ha tott. A jellemzés volt fő erőssége és az, hogy nem végzett viviszekciót- áldozatán. Derűs, ugrató kedvet fakasztott — minden rossz vagy ölő szándék nélkül. Homicskóval kihalt nálunk az igaz humor rajza. Ma talán már jobban tudnak rajzolni, do hiányzik a raj ból a szeretet melegsége és igazság szeretető nélkül. Adomány a sebesülteknek. A görög kath. németi egyház 30 K-át, a Szatmárné­meti' görög kath egyház pedid 25 K-át ado­mányozott. az Oltáregyesületnek a helybeli sebesült katonák karácsonyi megajándéko­zására. Előszedik az exiiat pénzt. Mindnyá­jan tudtuk, hogy a forgalomból hiányzó ezüstpénz valahol a ládafiában pihen. Jó öreg királyunk halálának kellett elkövetkeznie, hogy a sok pihenő ezüslgarmadát megmoz­dítsa. Hogyan, hogyan sem, hire futott, hogy nem érvényes már az a pénz, melyet a in<g- boldogult király arcképe ékesít. Ez a vészoir lett a varázskulcs, mely megnyitotta a Wert beimnél is jobban zárt falusi pénzszekrénye­ket. A koronák, a két és ötkorouások előke­rülnek. A Vörös Kereszt Egyletnek a múlt héten népes választmányi gyűlése volt dr. Kölcsey Ferencné elnöklésével. Elnök szép szavakkal ad kifejezést ama mély gyásznak, a mivel az egyesület is elbúcsúzott nagy ki­rályától. Aztán n pénztáros tett jelentést. E jelentésre még visszatérünk. Megbeszélték a karácsonyi ajándékozások ügyét, végre me­leg ünneplésben részesítették Szlávy Dezsőnó alelnöknőt, mikor a jelentésből kitűnt, hogy a vasúti üdülő állomáson január 1-tői dec. 1-ig 21 ezer 436 utazó sebesült és beteg ka­tona kapott meleg ételt. Halálozás. Dr. Frieder Adolf ügyvéd meghalt. Városunkban köztiszteletnek örvendő régi aiakja volt az elhunyt 72 éves öreg ur. A vonatkésések. A háborúban és az előtt is minden dicséretet megérdemelt az államvasut. De a legkiválóbb szervezete mel lett sem kerülheti el a vonatok késését. Kü­lönösen a háborúban, amikor ezeknek a késéseknek legtöbbször katonai oka van. Kellemetlen ez főleg a vidéken, ahol a vasúti legtöbbször kilométerekre van a várostól. De a városban is néha órákat kell veszte­gelni, mig a vonat végre megérkezik Na­gyon üdvös Pécs városának inózkedése, mellyel ezt a pályaudvari hiábavaló ácsor- gást megszünteti. Á városháza kapuján ki­függesztett táblán közlik a vonatkéséseket. Áz utazók jobban oszthatják be idejüket és ha már késik is a vonatjuk, a késés miatt idejükből még sem veszítenek. Hja nálunk I Még az óráink is botrányos különbözetekkel súlyosbítják az mtazó közönségnek helyzetét. Nincs aki rendet teremtsen az óráknak együttes járásában. Fittyet hánynak a kö­zönség érdekeinek. Mig egyszer aztán erő­sebb eszközökhöz nem nyúl maga a közönség. Körséták, A követke?ő sorokat vettük : A járdákon nemsokára a taligák, a szekerek és toló jármüvek fognak közlekednie A gya­logjárók kiszorulnak a közútra. A kocsik, szekerek útjára. Semmi Dóven nevezendő gond nem esik arra, hogy a gyalogjárókat le ne szorítsák a talicskások és mimások a sárba, melyen keresztül eljuthatunk a kocsi- utakra. Aki körsétákat szokott tenni és meg­figyelni, az megírhatta voln már ezt a lehe­tetlen állapotokat. (Megírta. Szerk.) Ami pedig a „korzón“ történik, az már igazán akasztófa humorba való. A tanuló kisasszo­nyok seregestül érkeznek a korzóra és 10-es lo-ös keresztsorokban úgy viszik át és ke­resztül magukat, mint vitték a létrát a palá- diak az erdőn, elpusztítván előttük minden fát, ami útjukban volt. A közönség kigyó- vonalban sétál s a lökdösósben, taszigálásban rekordra törekszik. Bizony, ami közönségün­ket meg keilene tanítani az iilemes és okos sétálóéra, járásra. Erre szép példát ad töb­bek közt Kassa. A hol a korzón két sorban halad a közönség. Egyiken a menők, mási­kon —a jövők. Aki megcaufolja a maximálist. Ép­pen a múlt szamunkban közöltünk egy tréfás levelet a maximális árhoz. Hogy maximális uramat több városban már a mészárosok is — kilóditották. Olcsóbban mérik a húst, mint Maximális ur kegyesen parancsolja . . . Egy mészáros, Márkus Sámuel városunkban is — kilóditja maximális uramat (Eötvös utc i 3. szám ) Kídubohalott, hogy 5 korona 20 fillérjével árulja a marhahús kilogrammját. A többiek 7 K 20 fillér, sőt 8 korona 80 fiiIlér árakon vámolnak. Hát. ez csak annak bizonysága, hogy bizony hibáztak, mikor maximális urnák olyan árakat engdtek — már a kezdetek kezdetén is. Mert lehet lej- jeb csak — akarni kell. A város jegyxáae az ötödik hadi- kölosönro. Szatmar Németi szab. kir. város közpénztára képviseletében dr. Vajay Károly kir. tan polgármester lüOOOO koronát jegy­zett az ötödik hadikölcsönből. A polgármes­ter a jegyzéseket a következő helybeli pénz­intézeteknél eszközölte: Az Osztrák Magyar Bank szatmári fiókjánál 20000, a Szatmár- Németi Népbank, a Szatmári Takarékpénztár Egyesület, Szatmárvármegyei Takarékpénz­tár, Szatmári Gazdasági és Iparbank, Szat­mári Kereskedelmi és Iparbank, Szatmári Hitelbank, Szatmári Termény és Hitelbank és a Szatmári Leszá nitólóbanknál pedig 10—10.000 K-át. (Olv. közgyűlési tudósítást.) Hirdetmény. Polgármester ur 9315/1916 ein. sz. határozatrval a favágást 1917 január 31 ig terjedő időre ölenként 14'korona mun­kabérben maximálta. Nyilvántartott favágók kötelesek ezen munkabér egységért a fa fel- vágását teljesíteni. A ^maximális munkabér áthágása kihágást képez. Szatmár-Németi, 1916 december bó 11-én. Shik h. főkapitány. (Jo lenne azt is részletezni : hány darabra vágva a hasábot ?. Éirakva vagy csak fel­vágva, mert itt lesz a maximalis agyonü lése. Szerk.) Hátralékos megrendelő olvasóin­kat ismételten és sürgősen kérjük, hogy a lap diját beküldeni szíveskedjenek. A nyom­dai viszonyok ma oly nehéz helyzet elé ál lítják a lapot, hogy csak a legmeszebb menő áldozatokkal tartható fenn. Ehhez képest, lapunk előfizetési diját nem emeltük. Csak azt kérjük, hogy az előfizetést küldjék be, mert e nélkül még az áldozatokkal sem le­het lapot fentartani. Innan-onnan. Megadóztatják az érték- növekedést. Pl. a telek adót, illetve az ingat­lant nem a jövedelem, hanem a növekedett érték után adóztatják majd meg. A házak értéke és vételkedve rohamosan emelkedik. — A Times keményen leckézteti az oláhokat, hogy ósdi elmaradt módon harcolnak. — Az anglus családokban ez idén nem lesz kará­3 csonyi ajándék. Hadi célokra adják. — Drá­gább lesz a cukor.. A répáért magasabb árat szednek — a cukor gyárosok kérik, hogy a finomított cukor árát mmázsánként 30 koro­nával emelhessék. A cukor jegy is meg van szemólyenkint, havonta egy és egynegyed kg. — Angliában rövidesen hústalan napokat rendelnek. Nos az anglus is? — Nápolyban 3 napon átnem volt kenyér? Nos, a talián is? VÍ(Íék. Osanáloa. Á csanálosi ifjúság ka­rácsony másod és harmad napján háborús jótékonyság céljából ünnepséget ren­dez. Előadják: Bodnár Gáspárnak „A Jézuska ól“ ciraü karácsonyi színdarabját. Lesz sza­valat, szabad előadás és ének. Előadják fel­vonás közben Pataki Lajos Pásztordalát. Á közönség pártfogását kérik a jótékony cél szent érdekében. — Elmentek a harangok. Az ungvári r. kath. templomból a három ha­rang közül kettőt elvittek — ágyúnak. Az u. n. középső és kis harangot f. hó 11-én vették le s adták át. Mindenféle iskolai nyomtatványok kaphatók a Pázmány-sajtó könyvnyom­dában. Szatmár-Németi, Iskola-utca 5. Mi lesz a ruházati cikkek maximásával ? Kétségtelen, hogy az élelmezés kérdése a legfontosabb ügye most az országnak s teljes elismerés illeti. meg a közélelmezés diktátorát, aki már, több intézkedésből kitű­nik, erélyes kézzel fogott neki a rendcsiná­lásnak. De gondos ruházkodása dolgáról se volna szabad elfeledkeznie, mert minél bel­jebb megyünk a háborúba és minél jobban lerongyosodunk, ez a kérdés annál fonto­sabb lesz. Annál sajátságosabb, hogy senki sem törődik vele, nemcsak a kormány nem, de még a sajtó sem. Mialatt a sajtó az ólelmiszeruzsorások ellen hadakozik, azalatt a ruházati cikkekkel kalmárkodók szemérmetlenül fosztbgalják a vevőket. Hallatlan, ami egyes ruhásboltok­ban történik. Olyan árakat követelnek egyes cikkekért, ami egyenesen vérlázitó. Egy in­gért, aminek az ára még a háború első esztendejében 4 50 korona volt! ma 12, 14, 20 koronát mernek követelni. Nem száz, hanem két háromszáz százalékkal emelték egyes ruházati cikkek árát. És ami a legföl- háboritóbb, nem friss áruért, hanem a régi visszamaradt portékáért követelnek horribilis árakat. Azzal az indokolással, hogy az sok­kal jobb, mint a háborúban készült silány és komisz portéka — ami különben igaz lehet. Be kell kukkantani a kirakatokba. Olyan rongyszövetü ruháért, amely azelőtt 40 korona volt, ma 120—130 koronát köve­telnek. A csak kissé jobb szövetből készült ruhának pedig 200—250 korona az ára. Egy inggallérnak negyven fillér volt az ára, most komiszabb anyagból készült és 1.60, sőt 1.80 koronába kerül. A közönséges cipőknek 80—100 korona az ára. Egy közönséges ka­lapért 18—20 koronát követelnek. Hetven centiméternyi harisnyagumminak 4.20—4.80 az ára. Egy spulni cérnáért 2 koronát kell fizetnünk és igy tovább. Ezek csak hirtelenében elősorolt cikkek, de igy van ez minden árunál. Így van ez a gyermekruháknál is. Ezekkel a cikkekkel is gyalázatos uzsorát űznek egyesek. Az az ellenvetés természetesen nem állja meg a a helyét, hogy ruházkodási cikket nem kell föltétlenül vásárolni, mert elvégre rongyosan és m zitláb még sem járhatnak az emberek. És idővel a legjobb ruha, a legerősebb fe­hérnemű is elszakad, megkopik, a legjobb gallér is kifoszlik, a legkeményebb talp is szétmálik. • A háború pedig már harmadik eszten­deje folyik és igy alig van ember, akinek nem volna és nem volt már is egyik vagy másik dologra szüksége. Ha pedig bemegy a boltba és csak lsét három inget akar vásá­rolni, félhavi jövedelmét ráköltheti erre. Ha megjegyzést kockáztat a szemérmetlen uzsora miatt, gúnyosan az arcába nevetnek, vagy durván leintik. Igazuk is lehet, ebben az országban minden szabad. \

Next

/
Thumbnails
Contents