Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-11-22 / 93. szám

Szatmár-Németi 1916. november 22. 2 szintén el fogja valamikor érni ezt a kulturfokot. Akkor s csakis akkor, ha az egész emberiség egy nagy családban egyesül, melynek egy célja van. melynek érdekei közösek, akkor lesz meg a Földön a világ­béke. S ha ez egyesülés nem tör­ténik meg soha; akkor nem is lesz világbéke. Mindaddig inig angolok, németek, magyarok, franciák a nemzetiségüket elébe helyezik em­bervoltuknak, addig háború lesz. Ha valamikor az lesz a Földön a jelszó, hogy emberek vagyunk mind­nyájan s pedig elsősorban emberek s csak másodsorban vagyunk ango­lok, németek, franciák, magyarok i stb., akkor emberek fognak élni a Földön. Akkor sokkal boldogabb lesz az emberiség, mert a nyomor enyhülni fog. Mindazt, amit eddig egymás kínzására fordítottak, egy­más boldogitására fogják fordítani. Azok a milliárdok, az a munka mi most a rombolást és pusztítást szol­gálja, az alkotást fogja szolgálni. Minő jólét, minő kényelem lesz ak­kor a Földön. Az tesz a hős, aki nagy mértékben járul hozzá az em­beriség boldogságához. Az arany­korszak nem volt, hanem lesz. Milyen jó volna abban a korszakban élni, mikor ember- k lesznek a Földön. Most is vannak már emberek, de ezek e vad korszakban nagyon roszul érzik magukat. Uszmény és valósig. Irta: BODNÁR GÁSPÁR. Egy regényt juttattak a ininapában ke­zemhez. Női munka, trónénak rendkívüli ügyes, avatott tollal,'erős megfigyelésekkel, nagy, tágranyilt tapasztalatokkal és meglehe­tősen biztos rtaliztoussal rajzolt regénye. A szerencsétlen házasságok típusát adja. A sze­rencsétlen, veszendő nőnek sorsát tárja elénk a tűzhelynek elzüllésében. Azt az utat járatja be olvasójával, amelyen egy asszony . . eljut odáig. 'Hogy e szó alatt mi rejlik : „odáig“, azt gondolhatja az olvasó. Már jóideje sajátságos, mondhatni egész tradícióit, mihelyt Károly király lehunyja szemét. V balkán háború kiélesedett helyze­tet teremtett Ausztria-Magyarország és Ro­mánia között; ezt a hézagot igyekeztek az­tán az angol-orosz diplomaták mindenkép tágítani. Többek közt kifőzték a prezumptiv trónörökösnek az orosz cár leányával kötendő házasság tervét, amely az ántánt győzelmé­nek megpecsételósekép csak az öreg király halála után valósulhatott meg. A nagyher­cegnő azonban kiábrándította a Szentpéter­várra húztüznézőbe érkező Károly herceget; a fiatalember hosszú Orral érkezett vissza hazájába s ott elbeszélte tapasztalatait, csa­lódását. Á ruszofilek még erre sem adták fel vérmes reményeiket; mikor kitört a há­ború Károly király nyíltan a középponti hatalmak oldalára akart állani, de nemcsak Bratianu ellenállásán tört meg igyekezete, hanem szembe találta magát az államférfiak többségével, aminek következtében kénytelen volt belenyugodni a semlegesség álláspont­jába. Éltől kezdve Bratianu kormánya nyíl­tan leste a pillanatot, melyben Oroszország oldalán a középponti hatalmakra törjön. Ká­roly király már gyenge és sokkal betegebb volt, semmint országának politikájára döntő befolyást gyakorolhatott volna. Az aggodal­mak kettétörték nemes szivét; szabad volt tehat az ut Mária királynő játékai számára. Minden igyekezetét latba yelette a világi „SZATMÁRI HI&LAP“ sablonos iránya a mi mostani regény és szin- müirodalmunknak, hogy tárgyául mindig csak a züllött családi étetet, a nőnek, a feleségnek, az asszonynak elzöllését, kilengései!, perverz hajlamait, hűtlenségét, csalódásait, megcsalat- tatását és csalásait választja. És festi szinte bántó, sőt brutális, realitással. És ezt azon feltevésben teszi, hogy a »öléi, való képek­kel oktat, elrettent és kijózanít. S nem veszik észre, hogy túllőnek a célon. Hogy elkesere­désbe, egyoldalú felfogásba és világnézetbe vetik az olvasókat. Tanítják igen, de tanítják azokra és olyanokra, mikre 6, ők az olvasók soha, de sóba képesek nem lettek volna, ha ebből vagy abból az írónak könyvéből nőm olvassák, hogy „igy is lebet“. Ritkán találkozunk az úgynevezett „fehér regénnyel“, „fehér színdarabbal“ : z említett irányú irók táborában. Nekik a boldogság, az ideális családi élet, a tiszta lelkek világa, amely világ kétségtelenül még ma is létezik, van: nem elemük. Ebben a világban nem jól találják magukat. lm en futnak, vagy szerin­tük nincs is. Ez a rni írónőnk is, amikor már egy néhány feleséget jól agyonrajzolt, mikor hős­nőjét (kinek első lépésében van a hiba, mellyel házasaidét megalapítja, de ezt az iiónő kellően nem érezteti olvasóival) már elvitte egészen odáig ez a mi Írónőnk — egy ódon kastély- jelenetet tár olvasója elé. Az Ő boldogtalan hősnője egy régi elhagyatott grófi kastély kápolnájában az oltár fölött egy képet pillant meg. Az örökmécs Szűz Máriának arcát vilá­gítja meg a képen; Mária mellett szent József áll, köztük az isteni gyermek: Jézus. — Milyen szép ez a szent Család — só­hajtja a boldogtalen nő— Miért nem képe ez minden házaséletnek? A feleletet a boldogtalan nőnek lovagja adja meg, imigyen : — Hrn 1 Mert csak egy Szűz Mária volt Egyetlen egy, Istentől kiválasztott lény, aki égbetörő lángolással, makuia nélkül jutott el odáig, hogy anyává lett. Ez ;.*n jelenetnek tendenciája helyett azt akarja jelezni, hogy csak egyetlen egy esz­ményi szent család lehetett, volt ... és ezzel vége. A földön többé nincs és nem lesz esz­ményi nő, eszményi férfi és isteni gyermek. Arról már- többé szó sem lehet. Más ugyanis ae eszmény és más a valóság. * * * A jó Isten őrizze meg az emberiséget attól a szerencsétlen felfogástól, hogy ha vala­mely eszményt utolérni nem bírunk: mond junk le teljesen annak az eszménynek való­ságáról, értékéről és az emberre gyakorolt hatásáról, őrizze meg a nemzeteket is. Hiszen akkor például éppen a nemzet legfőbb, ing gyönyörök úrnője, bogy Take Jonescu segít­ségével háborúba kergesse Romániát. Gyű­löletén — amellyel utált mindent ami német — legidősebb fiának, a trón legújabb örökö­sének telhetetleu nagyfavágyása is serken­tőleg hatott rá aknamunkájában, amellyel örvénybe juttatta népét. Károly ugyanis az ifjú királyi herceg ura szeretett volna lenni valamikor Erdélynek, Bukovinának és a Bánátnak és a messze hires anya, ahelyett, hogy kiverné fiacskája fejéből a hiú nagy­ra vágyás gőgös gondolatát — maga is a háborút szító demagógok társává szegődött és a népérzelmek bujtogatója lett. A gyönge, tehetetlen, akarat nélküli Ferdinánd király pedig szó nélkül hagyta érvényesülni negy­venéves kora dacára is szép nejét; őt nem izgatta, hogy kedves hitestársa lópésről-lé- pesre befolyásolta a politikai eseményeket az ántánt pénzén megvesztegetett államférfiak révén ; férje teljesen Bratianu Jonel kezébe adta a kormány gyeplőjét és csak egyetlen közbeszólást sem mert megkockáztatni, mikor Oroszország fenyegető parancsára a korona­tanács a háború mellett döntött. „Szép Mary“ királyi hitvese sajnálatra- gyászos lovag és elsőrendű papucsnős benyo­mását teszi a román hadjárat néma szem­lélőjére. Német fordítások nyomán; Dr. Dombváry. drágá b javainak átszármaztatása, megőrzése az ifjúság révén — amiben a nemzetek örök élete rejlik — lehetetlenné válnék. Az eszményi magaslatokat kevés emberi lény éri • el, talán el sem éri. De az eszmé­nyek Után vágyakozni, törekedni, azokat kö­vetni: ebben áll ez emberi lélek fejlődésének törvénye. A krisztu-i tökéletesség a kereszténység eszménye. A szent család eszményképe a keresztény családoknak a követésre indító példaképe. Ezt mondják, mondhatják theoria, eszmény. De a valóság, a praxis nagyon nehéz. Talán lehetetlen is. De egy bizonyos. Az emberi életnek minden időben két szárnya volt és van. Egyik az eszményi, a másik a reális. Áz eszményi szárnya, mint a megasbatörő léghajó kereste és keresi az is­tenit A másik szárny, a reális pedig húzza le a főid felé, mint ama léghajóra erősített sulyok vonják vissza a magasbatörő repülőt. Legtisztább vágyódásunkban érezzük a szörnyű valóságot, hogy más törvényt érzünk tagjainkban és mást a lelkűnkben. Amit az apostol a világ szellemének nevez ... az a föld vonzása ... az anyagnak müve. A fölfelé menők mindig a lefelé me­nőkkel találkoznak. De mi történnék, mi lenne az emberiséggel, ha az anyag uralkodnék csak rajtunk. ❖ * * — Milyen szép ez a szent Család — só­hajtotta a boldogtalan, családja szétzüllésén kesergő nő. — Miért, nem képe ez minden házaséietnek ? Képe az! Oh igen. minden bázaséletnek, minden családnak képe. S lám vágyódik is a szív, hogy azzá, olyanná legyen. Miért nem lehet ? Mert legtöbben — oh mily sokan — nem akarják. Tehát nem az a baj, bogy nem lehet képe a sz. Család minden házaséletnek. Ha­nem ott van a forrása a bajnak, hogy a ta­gok törvényét, az anyagot engedik a lelkek uralomra jutni. Mint ezt a mi Írónőnk bol­dogtalan házaséletében is láthatjuk. Az élet nem arról tanúskodik, hogy mind azt, amit a házasélet eszményének fogalma alá vonhatunk, az életben megvalósítani lehe­tetlenség. Sőt igenis vannak ma i« családok, amelyeknek kebelében a szent Család esz­ményképének körvonalaira akadunk. Sok-sok családban. De megszoktuk, hogy mindig csak a fekete, gyászos szineket látjuk. Mindig csak családi drámákról beszélünk, Írunk. Ahhoz, hogy a családi tűzhelyeken a szent Családnak eszménye valósággá váljék vagy legalább is ezen eszményhez közeledje­nek : okvetlenül szükséges, hogy a szent csa­lád életét ismerjék. A szent Család élettörténete a szülök és gyermekeknek lelkében nyomot hagy­jon és hatásokat gyakoroljon. Akit és amit nem ismerünk, azt nem szerethetjük. Azt nem követhetjük. Az ránk hatást nem gyakorolhat. A legfőbb baj ott van, hogy a családi tűzhelyeken nem ismerik a szent Család éle­tét, életének gyönyörűen szép és fenséges mozzanatait. Á mai gyermekek elébe sok-sok családi tűzhelyeken nem a gyermek Jézus képét tárják. Nem szent Anna leányának, a kis Máriának szelíd, kedves, eszményi alakját rajzolják. Nem szent Józsefnek, a munkás, elégedett, a családjáért élő férfiút viszik. Nem a királyi vérből származott iparosnak becsületes lelkét mutatják be. Oh, a kis názáreti ház a XX. század sok tűzhelyének nem eszményképe. Még az iparos, munkás családoké sem. Nem az otthonnak szeietése, igénytelensége ma a követésre méltó példa. A fényűzés az otthon­ban is, melyet nem szeretnek többé I A nyil­vános élet hajhászása. A luxus, a gyerme­kekkel járó gondoknak felpanaazláaa és az önzés ... ez foglalja el ma igen sok család egész lényét, gondolkodását, érzését egyaránt. A fájdalom elviselésében nem segíti ma a családok nagy százalékát a szent Családnak átélt szenvedése és fájdalma. A XX. század női nem látják meg Szűz Máriát, a mártírok anyját a szont kereszt alatt hősies leikiere- jóvel és bitével, hogy a fájdalom, a szenve­dés a boldogságnak és feltámadásnak böl­csője . . .

Next

/
Thumbnails
Contents