Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-11-15 / 91. szám

2 életéi. A nagy urakhoz váló dör­zsölődós. A politizálás és a kávé- házak járása tette ői „iskolázottá“, de meggyengültté és elziillötlé is. Tisztelet a kivételeknek. Hiszen ez volt szerencsénk, hogy nagy kivé­telek voltak mindig. De az örven­detes jelenségeket követő szomorú árnyakra rá kell mutatnunk. A gyó­gyító kést — a nemzet jövőjének érdekében — mélyen bele kell eresz­teni a kelevónybe, a mely a mi né­pünknek romlását, végpusztulását okozhatta volna igen könnyen, ha tudatára nem ébredünk annak, hogy nem jól van ez igy . . . Nekünk erős és jól nevelt, képzett földmivelő osztályra van szükségünk. Olyan­ra, mely a magyar ember józan gon­dolkodását megtartva: ezen az ala­pon fegyelmezett, helyes világné­zettel fogja fel hivatását. Erise meg a föld titkát. A benne rejlő erőket és kincseket. Legyen a magyar földmivelő okos. De okosságát ne tegye tönkre túl okosságával és ma­kacs önbizakodásának tultengésével. Természetes, hogy ennek az erős és értékes néposztály megteremté­séhez föltételek szükségesek. Ezen föltételek megalkotásától, beállításától függ nagy részben a földmivelő „Magyarország erőssége és jobb jövendője.“ A háborúi, titán-dicsőséges békesség idején iparunkat is tőke erősebbé kell tennünk. Egységes gondolkodást kell szerezni abban, hogy az ipar fellendülését, megterem­tését csak a föídmivelás és kereskedelem benső összefüggésében, megértésében és kap­csolásában érhetjük el. Magyarország tisztán ipari állam nem le­het. Ez az önvédelmi háború, ez a nemcsak a fronton történendő véres, nagy küzdelem, csudás erőfeszítés, hanem az itthon, a front mögött levő életharc és valóságos háború . . talán -cégre megszabadítottak sokakat attól történt. De hiszen itt a körülmények és ha­tások kiszámíthatatlanok. A szülőknek gyöngeségei csak nagy ritkán azonos természetűek ; s mivel általá­ban véve az erősebb befolyások túlnyomók és győzedelmeskedök az átöröklésnél bizonyos ki­válogatás jön létre, amennyiben mindegyik szülő, a maga jő és egészséges tulajdonságait ruházza át gyermekeire. A gyengébb tulaj­donságok tehát mintegy kiegészítődnek. E kiegyenlítés nélkül valóban gyorsan bekö­vetkeznék a családoknak általános elkorcsu- lása, mely azonban csak különös körülmé­nyek közt mutatkozik szembetűnő módon. Az öröklött tulajdonságok tehát nem változhatatíanok s nemcsak erős ellensúlyo­zójuk, de győzedelmes letiprójuk is a nevelés. A nemzetet keil, hogy a háborús ta­pasztalatok meggyőzzék arról, hogy a testi nevelés fejlesztése, az ideális nevelésnek lé­nyeges eleme. Sőt alapja. Az azért siessen úgy a tudomány, mint az irodalom a nemzet egészségügyének támo­gatására. írjanak Íróink oly müveket, melyben vigasztaló felemeléssel tárják elő azt a ta­pasztalat által is megerősített valóságot, hogy nem végzetünk okvetlenül és feltétlen bizo­nyossággal az atarizmus — átöröklés. Hogy a nevelés és sok más tényező diadalmas csatát nyerhet — e végzetes öröklésen is. Dr. az agyrémtől, hogy ezt a nemzetet, est az országot csak az ipar boldogíthatja. A keres­kedő világot is kiábrándíthatta. Nekünk nem szabad elhagyni, lemon­dani engedni a kisiparos osztályt. Társadal­munk független elemére szüksége van a nem­zetnek. A polgárság mindig a nemzőt erős­sége. De a gépek korszakában, a gyárak vi­rágzása (jövedelmi) korában som tölthető ki az az ür, melyet a napi ipar-sznksegek kö­vetelnek, hogy kitölthessék. Es sok más okunk van, hogy a kis iparosok erkölcsi és anyagi felemelését sürgessük és munkáljuk. Nagy figyelmet keli fordítanunk a háti iparra is. Itt arra keli vigyáztunk, hogy nem a luxus cikkek felé lendüljön a házi-ipar, mint azt sok esetben sajnosán tapasztaljuk, a felesleges és praktikusságot nélkülöző tár­gyak felhalmozásával, melyek ott maradnak nagy százalékban a raktárakon. Be keli kap­csolni a házi ipart a közélet szükségleteibe. Es úgy irányítani, hogy főleg a kereskedelmi cikkek (játék ipar stb.) ne özönölheasenek be Ausztriából és egyáltalán a külföldről. A házi ipar hivatva. van, hogy az esztendő nagyob­bik felében a munkahiányban szenvedő mező- gazdasági munkásoknak is kereseti forrásul szolgáljon. A raüipar is nagy gondosságot követel. Ez az ipar van hivatva a közízlést nevelni. Ez az ipar nem luxusforrás. Arra kell törekedni, hogy a mi müiparunkat a ki­vitelképességnek színvonalára emeljük. Tehát általa a nemzeti jólétet gyarapitsuk. Arról panaszkodik a közönség, hogy a házi ipar cikkeket azért győzi le a külföld, főleg a szomszédos Ausztria, mert a mi házi­iparunk produktumai a külföldi enemü cik­keknél sokkal jutányosabb árban szerezhetők be. Pedig e cikkeknek anyaga sok részben a mi országunkból kerül külföldi feldolgozásra és onnan vissza hozzánk. Mégis olcsóbban juthat a közönség hozzá, mint a mi cikkeink­hez. Például a gyermekjátékokhoz. Hát ebben a panaszban van valami elfogadható. Ha azonban sikerül a lömegvá- sárlást, a tömeg keresletet biztosítani a mi báziipar-cikkeinkre nézve: akkor a tömeg eladás lehetővé leszi, hogy jutányosabban juthassunk a mi cikkeinkhez. E nélkül bizony — nern boldogulunk — házi ipar téren sem. „SZATMÁRI HÍRLAP" Kiosk bilae a iiáboni ? , Irta: Dr. CSÓKÁS VIDOR. Nem döntöm ei a kérdést, mert kötete­ket kellene Írnom, ha egyik vagy másik nem­zetet okolnám, hogy az a főbüuös. Csak azt a módszert Írom le, hogy mit kell annak tennie, aki saját maga akar meggyőződést szerezni s nem indul el egy-egy államférfim beszéd vagy egy-egy újságcikk után, hogy azt vallja -amit ott olvasott. A világháború első évében alig volt más gondolatom, mint az, hogy ezen gonosz­ságot ezen őrületet, ezen ostobaságot ezt a legnagyobb esztelenségei, ezt a legnagyobb er­kölcstelenséget ki és mi idézte elő. Kutatni kezdtem nem azért, hogy más­nak mondjam meg, hanem hogy magam lás­sak tisztán, magamnak nem másnak mond­jam meg: ez a főbünös, sőt csakis ez a bű­nös. Nem kis munka volt, de most már nyu­godt vagyok kialakult már a meggyőződésem, már tudom. Mit tegyen tehát az, aki tisztán akar látni, aki igazságosan akar ítélni ? Keresse, kutassa a feladatot a^követ­kező kérdésekre, melyek a háború távolabbi okai s a közvetlen kitörésnek okai? A háború távolabbi okainak megszün­tetésére, mely nemzet tett legtöbbet? Hol vannak a legtöbb bókeintézmények ? Hol je­lentek meg a legtöbb munkák a béke érde­kében ? Hol vannak a legtöbb békeegyesü- letek ? Mely országban ól a legtöbb pacifista? Mely ország vétkezett legtöbbet a béke esz­méje ellen azzal, hogy a békét gyávaságnak tartotta, a pacifistákat gúnyolta. A békekon­ferenciákon a határozatok kimondását meg­hiúsította, keresztülvitelüket meggátolta. Mi történt a bókeKonfereneiákon ? Kik voltak ott ? Mit beszéltek ? A közvetlen kitörés okozóját pedig a kiadott különféle szinü.könyvek áttanulmá­nyozása után lehet csak eldönteni. Aki ezt a munkát elvégzi az elmondhatja, hogy tudom, kinek bűne a háború, aki pedig ezt nem csi­nálja végig az hallgasson. _Szaímár-Németi^916. november 15. A szeretet martyrja. Az irgalmas- nővérek szatmári anyaházának ’ egy lakója, névleg : Kozmioh Gervázia nővér, mint hiva­tásának áldozata, 1916. november 12-ón jobb létre szenderült: Mint a városi kórház beteg­jeinek őrzőangyala*ott őrködött, ott vigyázott betegein. Laste azoknak minden gondolatát, hogy könnyebbé, el viselhatőbbó tegye a be­tegség okozta szenvedést. Itt találta, itt ezek között lelte' föl csak otthonát. Ezek kedvéért hagyta el szülőit, a nagyobb kényeimet Ígérő otthont. Leikének minden vigasztalása az volt, ha betegjeinek kínjait enyhíthette; azok szivére szeretető által enyhítő cseppeket önthetett. Bár sejthette, hogy önfeláldozó szeretető révén örökölheti ápoltjainak kóros betegségét, de annyira ki volt benne fejlődve a nemes felebaráti szeretet, hogy az teljesen háttérbe szorította a saját javát kereső „ént“ és hivatása teljesítése közben az iszonyú kórt, a hólyagos himlőt örökölte ő is, amely el is ragadta magával 10 napi szenvedés után, 40 éves korában elrepült lelke mennyei jegye­séhez, hogy annak isteni Szivétől elvegye hősies felebaráti szeretőiének soha meg nem szűnő jutalmát. Temetését, amely szerzetesi egyszerűségével arányban egyszerű volt, előt­tünk, kik őt utolsó útjára kikisértük, impo­zánssá tette a felemelő tény, hogy az elköl- tözöttben a szeretet martyrját tekintjük, kit a legnemesebben betöltött felebaráti szeretet ültetett az égiek közé ... 0. Fr. M. Címadományozás. A király Gáthy Bálint debreceni kir. ügyésznek a főügyészi helyettesi címet és jelleget adományozta. Miniszteri elismerés. Teleszky János pénzügyminiszter a világháború dicsőséges megvivhatása érdekében kibocsátott magyar állami hadikölcsönök sikerének előmozdítása körül szerzett érdemeik elismeréséül Unger Istvánnak, az Osztrák-Magyar Bank-szatmári fiókja főnökének, dr. Keller Józsefnek, a Magyar Általános Hitelbank debreceni fiókja főnökének, a Közgazdasági Bank r.-t. igazga­tósági tagjának és Lukácsovics Jánosnak, a Nagykároly és Vidéke Ipari Hitelszövetkezet elnök-igazgatójának elismerő oklevelet állí­tott ki. Kinevezés. A király Jeney Sándor szatmárnémeti kir. törvényszéki bírót jelen­legi székhelyén a VII. fizetési osztályba so­rozott törvényszéki bíróvá, dr. Bihari Kálmán szatmárnémeti kir. járáebirósági aibirót jelen­legi székhelyén járásbiróvá nevezte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents