Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-10-25 / 85. szám

Szatmár-Németi, 1916. október 25. utcai üzletben, vagy a bérpalotában levő élelmiszer üzletben juthassanak hozzá, egy meghatározott napon, más szükséges élelmi­cikkhez is. De bizonnyára — mert csak azt kell hinni — az intézőbizottság tagjai elvannak látva mindennel, egyik-másik protekcióval könnyű szerrel megkapja háztartása szükség­letét, mii fájjon tehát az ő fejük azért, hogy a többiek jutnak-e köleshez, gerslihez, sóhoz, szappanhoz stb. Ha nem lenne nekik sem, majd jobban törnék a fejüket. Az intézőbi­zottság tagjaiul nemcsak előkelőségeket, ve­zetőembereket kellett volna választani, ha ugyan választásnak lehet nevezni az ő meg­választatásukat, hanem hogy ugymondjam mindenféle tisztviselői brancsból egy-két sze­rény anyagú viszonyú tagot is, akiknek az­tán inkább szivükön feküdne a mindenhez való hozzájutás mikéntjének kieszközlé3e, mint azoknak, a kiknek mindenük megvan. * De hát mit is vittek ki eddig? Azt, hogy a lisztet külön helyen adják. Sok a pa­nasz e külön helyen a kiszolgálásra s a ki­szolgálók modorára. Szerdán ép oly tolongás volt, mint más hatósági lisztes bolt előtt, sőt sokan máshol könnyebben hozzájuthattak lisztjükhöz, mint e kiváltságos helyen. Ok­tóber második hetére másutt mértek lisztet, de ezen boltban nem, csak a protekciósoknak külön utalványra. A Kereskedelmi Részvény­társasággal nem sokra mennek a tagok. Pláne, hogy csak havonta 1-szer lehet bevásárolni. Bizony nem érdemes elhagyni azért a régi füszerüzletet, ott legalább ami van, azzal szolgálnak, inig a Részvónj'ben amint hírlik egyiknek adnak, a másiknak nem, igy volt a múltkoriban a cukorral, tehát személyválo­gatás van. Fabeezerzésről is volt szó, do kinek van egyszerre pénze egy fél vaggon fára. Ezzel sem volt segitve a szerényebb viszonyok kö­zött éiő tagokon. Do hát úgy látszik az in­tézőbizottság tagjai vagon számra szoktak vásárolni, ők tehát ki voltak elégítve, mit törődtek ők azon tagokkal, akiknek csak 1—2 köbméter fára telik egyszerre. De nem folytatom tovább. Ennyivel tartoztam a saját magam s más hasonló, eset­leg még szerényebb viszonyok között élő tagtársaim érdekében. J. Z. * Közöltük e sorokat, mert nem árt az, ha a közön­ség közül való s talán elfojtott panaszoknak utat en­gedünk. Több szem, többet lát s a tapasztalatokat nemcsak a mi magunk tapasztalatai teszik, hanem a másoké is. Nem a mi kötelességünk elemezni, mi a jogos, mi a méltányos és igazságos panasz azokkal a tiszteletreméltó és önzetlen fáradozásokkal szemben melyekből jóakarat, közórdak és önfeláldozás szólal ki (Szerk.) meg karjait tárta ki és piros pici szíját csó­kolta meg a leánynak, aki sóhajtva ismé­telte . . . — Oh nénike . . A hit, a hit. Szeren­csétlen az a nő, ha színésznő is, aki hitét elvesztette. . . . — De te gyermekem szereosés és bol­dog vagy. És addig leszel boldog, mig . . . mig . . . Azt hiszed, nem tudom ? . . . — Mit, mit tud édes nénikéin . . kér­dezte, ostromolta a kis naiva a nénikét a gyermek nyugtalanságával. — Hogy miért nem hoztad be a virág- bokrétákat . . ! A kis naiva arca biborba ömlött. Fehér kezeivel kötényéhez nyúlt és arcát elfedte .. . — Tudom, értesültem édes kis naivám, szerető gyermekem, hogy a virágbokrótákat a templomba juttatod, a b. Szűz lábai elé helyezed . . . Tudom . . . tudom . . . ismé­telte gyermeki örömmel az öregasszony. Szótlanul borult a fehórhaju asszonyra a kis naiva. És szinte átszellemült, szinte újra gyermek lett a nagy leánynak komoly­ságával, parancsoló tisztaságával és kibonta­kozott bájával. Mester. „SZATMÁRI HÍRLAP“ Fopásstorunk, dr. Boromisza Ti­bornak kossönete a püspöki székfoglaló­jának tizedik évfordulójára küldött üdvözle­tekért. Áz Egyházmegyei körlevélben (XIV számú) a következő meleg és atyai szeretet­től áhitatott sorokat olvassuk: — Mindazoknak, akik püspöki székfogla­lóm tizedik évfordulója alkalmából imádságaik­ban rólam megemlékezlek és seeretetüknek, ra­gaszkodásuknak kifejezést adtak, főpásztori szi­vem egész melegével mondok köszönetét és a sok­sok jókivánaiért viszonzásul püspökatyai áldá­somat küldöm Krisztusban kedvelt testvéreimnek és fiaimnak, az egyházmegye buzgó papságának és híveinek. Segítség a tüdőbeteg katonáknak. Jó előre jeleztük, hogy az idei Mindszentek ünnepe és halottak napja ismét azokó a tüdő­betegeké, akik szörnyű betegségüket, mint hazájuk védői, nemzetünk katonái szerezték. Az Egyházmegyei Körlevélben főpásztorunk a gyűjtést elrendeli az egyházmegye templo­maiban és temetőiben és hazafias lelkének egész melegségével hivja fel az illetékes té­nyezőket, híveket, hogy e gyűjtés eredményét buzgalommal vezessék a nagyon is kívána­tos eredményhez, sikerhez. Templomi gyertyák használatának és a temetők kivilágításának korláto zása. (Az Egyházmegyei XIV. számú kör­levélben megyéspüspökünk e kérdésben igy intézkedik:) — A fennforgó rendkívüli állami szük­ségletre és érdekre való tekintettel ezennel szigorúan elrendelem, hogy az egyházmegye templomaiban mindaddig, amig a viszonyok kedvezőbbre nem fordulnak, csak annyi gyer­tyát használjanak, amennyi az oltárokon az egyházi előírások szerint okvetlenül szükséges. Minthogy továbbá különösen Mjaidszeníek és halottak napján a sírok szokásos kivilágítása az e célra szolgáló anyagok nagyobb fel­használását vonná maga után, a fenntjelzett hazafias célra való tekintettel ez évben a te­metői kivilágítást eltiltom, egy-egy sírra leg­feljebb két gyertya vagy mécses alkalmazható a megemlékezés bizonyságául. Ezen rende- letemet a szószékről hirdessék ki a lelkész urak híveiknek, buzdítva őket, hogy ameny- nyit vészit ez évi kegyeletes megemlékezé­sünk külső fényéből, annyit pótoljunk hozzá imádságunkból és az irgalmasság jócseleke­deteiből, amelyek Isten előtt kedvesebbek minden külső ragyogásnál éa enyhülést nyúj­tanak drága halottjainknak. A villanyvilágítás korlátozása. A városi villanyvilágítás vezetősége — ezt nyil­vánosan el kell ismerni — kifogástalanul, sőt meglepő előre való gondossággal látta el árammal a várost és közönségét. Csak két óv után és nem régen volt kénytelen az utcai világítást redukálni. Most azonban be­áll a via major, mely ellen a legelőrelátóbb gondosság és erőfeszítés sem tehat. Nincs szén ! Áz igazgató jó előre három bányánál tett kétszeres lekötést — és mégis beállott a legnagyobb mérvű szőnszüksóg . . szinte összefogózkodott bajok, mizériák miatt. Most tehát az igazgató kénytelen volt előter­jesztést tenni a villanyvilágítás legszélesebb kiirii korlátozására. Ezen előterjesztésre aztán a tanács kimondotta, hogy ha 23-ig (hétfő) az üzem teljes fenntartásához szükséges szén nem érkezik, akkor ez időponttól kezdve úgy az utcai világításra, mint a magánhátak, nyilvá­nos helyek világítására és az ipari üzemek részére csak délután három órától éjjel 11 óráig szolgáltat áramot. Nagy szó ez! Az utoák sötétek lesznek. Mi lesz a közbizton­sággal ? Pósta táviró, kórházak ? Betegek ápolása magánházakban is. Hát ott a petró­leum. Hol? Nincs. Vagy megfizethetetlen. Gyertya — szintén. Nemcsak az utcai csavar­gók űzik majd mesterségüket, de a petro­leum és gyertyauzsora is. Azért értjük Csaba Adorján főispán aggodalmát, aki értesülvén 3 a helyzetről, kijelentette, hogy mindent el fog követni a szónsziikség megszüntetésére. Schik Elemér h. főkapitány — ha a világítás korlátozása csakugyan beáll: a kávéházak, vendéglők stb. záróráját esti 11 órában álla­pította meg. * Hétfőn éjjel 12 órakor csakugyan el­sötétültek városunk uíoái. Másnap reggel azonban pontban 7 óráig még kaptunk ára­mot. Hogy mikép leszünk a város és ma- világiíással azt mi nem tudjuk. A közönség azonban már is hihetetlen árban szedegeti a gyertyákat. Mert petróleumhoz nem juthat. Megkerült a református templom­ban elveszett pénz. Az esetről lapunk is megemlékezett. Most jelenthetjük, hogy az elveszett összeget (4000 korona) vagy annak tekintélyes részét Kosáros Lajos harangozó találta meg a templom Kölcsey emlék felé néző templom-ajtónál egy spárgával átkötött papirdobozban, amely át volt ázva. A meg­talált dobozt a lelkészi hivatalban felbontot­ták és 3380 koronát találtak a dobozban. Nem valószínűtlen — a vizsgálat adatai mellette is szólhatnak, hogy az elveszett összeg nem volt 4000 korona. A lelkészi hiv. a pénzt a csendőrségnek adta át. Igazán szerencse, hogy ott a templom küszöbén újra idegen kéz nem tette rá kezét a dobozra. Hiszen a doboz átázása nem kis időt mutat, mely alatt ott feküdt a küszöbön a pénz. A lelkiismeret tehát mégis a legjobb detek­tív, ha t. i. van még valakiben ebből a lelkiismeretből. A kormány maximálja a cipőára­kat. A kereskedelemügyi minisztériumban Moly Ferenc dr. miniszteri tanácsos osztályán már régebben gyűjtik az adatokat a cipőárak maximálására vonatkozóan. A közönség kö­réből sűrűn felhangzó panaszokra végre a kormány elhatározta, hogy velamikép gátat vet a bőr és cipőuzsora további terjedésének. A kereskedelemügyi miniszter leiratot kül­dött az Országos Iparegyesülethez, melyben kifejezi ama szándékát, hogy a cipő, csizma és talpalás árait országosan maximálni haj­landó és ennek kivitelére nézve a bőr- és cipósziparí, valamint a szakmabeli kereske­delmi érdekeltségek véleményét kéri. (Ez a véleményadás azonban ne húzódjék a hábo- ruvógnélküliség, mint már az érdekeltek vé­leményadásával tapasztaltuk. És még : A kor­mányzat jól teszi, ha a maga kezébe veszi ezt az ügyet, mert -a közigazgatás első tiszt­viselői nagyon is közvetlen közelében élnek azokhoz, kiket megregulázniok kellene. Szerk.) A villanyvilágítás korlátozásához hozzászóló több levelet vettünk, Ezek közül egyelőre közöljük az alábbi sorokat: — A korlátozás ellen szólanunk sem szükséges. Ámbátor, miként egyes szánke­reskedők, sőt magánházak is megtömték pin­céjüket szénnel, úgy tehette volna a városi villany üzem is. A csöndes hónapok alatt, mikor az utcán sürü rajokban hozták a sze­kerek a szenet városunkba. De ezen túl va­gyunk. Szó esheíik azonban a nyújtott áram elosztásához. A meghatározott rend szerint a reggeli órákban a közönséget, az intézeteket, a munkásokat, a családokat, a melyeknek gyermekeit iskolába kell készíteni ágyban maradásra kényszerítik. Szinte kiszámithatlan munkaerőt, értékes munkát vesz el ez a rend. Főleg később — a napnak negyedét. Ezt a munkavesztést kell, kellene valahogyan keresz­tülhidalni. Inkább 4 órától délután legyen áram, hiszen 3—4-ig a leghomályoaabb, szür­kébb nap mégis van valamelyes világosság és könnyebben pótolható. De nem úgy a reggeli teljesen sötét órákat, melyek nagy munkaerőket és a mai időben visszapótolha- tatlan munkaképességet kötnek le. Vidék. Ungvár. Az „Ung“ Írja: Dr. Bo- ' romisza Tibor szatmári püspököt Ung vármegyének szept. 30-án tartott közgyűlése melegen üdvözölte 10 éves jubileuma alkal­mából. Az üdvözlésre a püspök a követke- zőkban válaszolt: Nagyságos Alispán Ur 1 Ung vármegye közönségének megtisztelő üdvözlése, amelyet Nagyságod püspökké szenteltetésem tizedik évfordulója alkalmából 8058. szám alatt kelt nagybecsű levelében

Next

/
Thumbnails
Contents