Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-07-12 / 55. szám

XXV. évfolyam.

Ssaímáp-Nén éti, 1916. julius 12.

55. szám.

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — l. \ Negyedévre — 2 K 60 f. Félévre — 5 , — „ | Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár

Felelős szerkesztő :

BODNÁR GÁSPÁR.

Szerkesztőség Arany János-ntca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket.

Lap tulaj rio nos

k SZ&TMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Fintér* József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetések egyszeri küzlése 8 korona ----------------- Nyllttór sora 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap

A magyar családok

számát szaporítsuk — mondotta Tisza miniszterelnök a képviselőházban, mikor a birtokpolitikáról tárgyaltak.

Nagy, mélyreható figyelmet keltett a miniszterelnök kijelentése nem csak a honatyák lelkében, de a képviselőbázon kívül is millióknak agyát ragadta meg.

A magyar birtokpolitikának sarok elve legyen ez a felfogás és törekvés ^— folytatta Tisza. Szaporítsuk főleg a falusi birtokos magyar családok számát, mert ezek a családok erősitik meg és szélesítik ki a magyar nemzet jövő életét.

Az örök bérleteknek nem barátja. A magyar lélek csak ott tud élni igazán, alkotni és gyökeret ereszteni, a miről tudja, hogy az övé.

Ezt a lélektani jelenséget ragadja meg az a politika, hogy minden önálló gazda egy családot alkosson, képviseljen. Találjuk, lássuk ott a meghitt tűzhelyét azon eredményeknek, melyek a magyar nemzet önállóságát és a haza önállóságát, ál- lamfentartó erejét táplálják.

Még mindig, de ezután főleg a falusi családokban legfrissebb a nemzeti erő, az ősi vonás, a magyar vér és ellenálló képesség.

Mennyi időre és a nemzetnek mily bő és értékes vérére volt szüksége a liberálizmusnak, bogy a magyar családok értékét felismerje. Hány és hány falunak, a falukban száz és ezer családnak kellett elpusztulnia, hogy áldozatai legyenek éppen a magyar családok annak a rendszernek, mely ime a maga egész körében csődöt mondott.

Ám, most már tisztábban láthat a nemzet. A nagy önvédelmi harcokban, szinte döbbenettel jöttünk arra, hogy annyi és sok időn át való nemtörődós^ pusztítás dacára a magyar falusi népben, a magyar paraszt lelkében és ereiben mi érték, mi kincs nemzeti virtus maradt meg. Hát még, ha rávetjük figyelmünket, mint egész leikével karolja fel a józan értelmű ember azt az erőt, mely csalhatatlanul meggyőzte őt, hogy mindenét neki köszönhet. A nemzetnek is igy kell tennie, gondoskodnia a jövőben. Már most.

Ha a magyar családok számának szaporítása leend a mi birtok- politikánknak alapja: úgy kell,hogy erős, megalkuvás nélküli, radikális védelemről is kell gondoskodnunk. A családok gyökerének védelméről, hogy azokat semmi féle áramlat, politikai, szellemi vagy kisérlettevő birtok politika meg ne támadhassa, ki ne téphesse.

A gazdasági verseny ilyen rendszerű fentartása, a háború után bekövetkezendő lázas spekulációk balomra dönthetik és frázissá teszi a miniszterelnöknek kijelentését.

Ä kitüntetett főispán üdvözlése.

Szatmár város törvényhatósági bizottsága hétfőn délelőtt valóban ünneplő közgyűlést tartott, mikor is a Lipót-rend lovagkeresztjével kitüntetett főispánunkat. Csaba Adorjánt meleg szeretettel ünnepelte. Ha valamiről, erről a szép ünnepségről elmondható, hogy ez az őszinte ragaszkodás és szeretet jegyében folyt le. A megjelentek impozáns szép száma, a különböző egyházak képviselői, a katonaság, testületek, hivatalok, egyesületek küldöttségei avatták olyanná ezt

Apró, háborús regények*

Téged, egyedül és örökre . . .

Irta: BODNÁR GÁSPÁR

II.

Egészen uj világ költözött Aranka leikébe. Értékesebb és tartalmasabb világ.

Mintha az az első, szűziesen tiszta csók, amellyel Edus elbúcsúzott tőle a még mindig ki nem bontakozott naiv, gyermekvilágból kiemelte volna őt. Megkomolyitotta. Lelkét a jövő felé is vonta. Nem ürességet érzett szegény kis otthonában, édesanyjának házában, de a kötelességnek, a munkának még édesebb gyönyörét és megnyugtató érzetét. Többet dolgozott. Nagyobb érzéke, kedve támadt a háziasszonyi teendőkhöz. Úgyszólván mohón leste édesanyjának minden, a főzéshes, a házi teendőkhöz tartozó mozdulatát.

Lelke naponként elröpült a csataterek felé. Minden nap eljárt a templomba. Észrevétlenül a korai reggel-órákban. És ott a templomban félre húzódva imádkozott. Nem önzésből. Oh nem 1 Imádságának kezdete, alapja és vége az volt, amint Isten akarja. És mégis megtudták a munkadélután, hogy

mindennapos templomjáró. Nem csuda, Szegény leány. Nemcsak szerelmét félti. Jövője van az eseményekhez kötve. Hát ostromolja az eget. Ha majd eljő a valóságnak, a bekövetkezett bolgogságnak ideje, mikor gazdag férfiúnak felesége lesz, ö a szegény leány : vájjon akkor is igy fogja járni a templot ?

Elég gyöngéd megjegyzések ezek.

— Mi igazságosak vagyunk. Mi nem bántjuk őt. S ime mégis itt hagyott minket. Vájjon ki rágalmazott meg minket ártatlanul előtte — mondották a munkadélutánokon.

— Gyöngélkedő, beteg az édesannyja — mentegette a szegényjeáyt az öreg asz- szony . . a nagymama. O viszi a háztartást, vállaira nehezedik minden gond s úgy tudom, hogy a tűvel való kereset is elfér e háznál.

— Nyugdija van az édesanyjának.

— Az a kis nyugdíj legyintett a kezével az öreg asszony . . a szegénz özvegy asszonyok nyugdiját az ördögök szabták ki.

Nagy kacagás támadt erre a beszédre. Ezt a kacagást azonban csakhamar néma hallgatás és csodálkozó arcvonások váltották fel.

— Ne szólj szám, nem fáj fejem — szólott nagy fontoskodva egy — a kávésné- nikék közül. Tudjátok, hogy Ollósi postatiszt családjával jóban vagyok. Nelli a postatisztné súgta meg nekem, hogy a harctérről bavon- kint érkezik pénz az Aranka anyjának címére és pedig elég tekintélyes összeg. A postautalványon egy szó Írás nincs a szükséges postai közleményeken kívül; de ugyanakkor az utalvány címéhez hasonlóan levél érkezik a mamának.

— Áh . . á . . ez már aztán különös mátkaság. Tehá a nyugdíj csak amolyan tü- pénz. Nem kell oda a tü munkája.

Éz volt tartalma a hölgyek válaszának és felfogásának.

Pedig — jól esik most mindjárt megsúgni az olvasónak, hogy ezt a havi összeget Bokrossy kapitány azon kérelemmel küldötte az Aranka mamájnak, hogy tegye meg érte azt a szívességet . . . Bokrossy Ede címen juttassák egy takarékpénztárba. Mert neki ezen összegekre — ha Isten haza hozza, életének kedvez — nagy szüksége lesz.

De hát a világ máskép és jobban akar tudni mindent, mint ami a valóság. Sőt nem elégszik meg azzal, hogy tudja, hanem még mással is tudatja.

Sőt a XX. század bakfiisa kereste az alkalmat, hogy Arankával találkozhasson. Ami sikerült is neki.

Amint Arankát megpillantotta, hogy a délutáni litániára siet: keresztül repült az utcán. Az arcára futott az izgalom pírja. A nyelve hegyére szaladt a darázsnak fulánkja.

— Pá édes Arankám. Olyan régen nem láttalak. Büszke vagy. A munka délutánokra sem jösz. Hja — csettintett nyelve fulánk- jával — akinek jó módot adott az Isten — az nem törődik egykori barátnőivel.

Aranka szinte összerezzent. De pillanat alatt visszanyeri nyugalmát és nyugodtan, egész őszinte gyermekkedvességgel kérdezi:

— Mi féle jó módról beszélsz ?

A bakfis gondosan manikűrözött kéfc kezét, tenyerét összecsapja.