Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-10-11 / 81. szám

SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1916. október 11. 2 Az ötödik magyar hadikölosön ki­bocsátásának előkészületei nagyban folynak. A kibocsátás október második felében lesz. Az uj hadikölosön iránt nagy az érdeklődés; a pénzintézetekhez tömegesen érkeznek a kérdezősködések. A német ötödik hadikölcsön- nek eredménye bámulatos. 10 milliárd 590 millió. A maroknyi magyarság természetesen ilyen osudás eredményt nem produkálhat. De produkálhat meglepetést ellenségeink és a mi magunk számára, ha egyszer már a há­borús konjunktuiások, az uj tőkések is ki­veszik részüket a nemzeti kötelességből. Vagy egyszerűen kivétetik velük. Módosítják az ipartörvényt. Úgy tudjuk, rendelet jelenik meg, és azok szá­mára, akik a háborúban katonai szolgálotot teljesítettek, lényegesen megkönyiti az iparűzési jogot. A tizenhárom paragrafusból álló rende­let az iparűzési jog képviseletének előfeltéte- 0 leit megkönnyíti azok számára, akik a há­borúban testi sérülést szenvedtek. Az iparűzési tog gyakorlásához megkí­vánt törvényes előgyakorlat föltételei körül­belül felére redukálódtak azoknál, akik kzto nai szolgálatban legalább három hónapot töltöttek s akiknél a katonai szolgálat az elő­zetes gyakorlati idejét megszakította. A ka­tonai szolgálatot a legfágabb értelemben fogadja el a rendelet. Kiterjed ez a meg- könnyités a segédszolgálatokra is. Áz enge­délyhez kötött iparokra, például, amelynek gyakorlósához vizsga szükséges, ez a ked­vezmény nem vonatkozik. Azonban az épí­tőipar érdekeltjeinek úgy a testi sérülést, mint a katonai szolgálatot szintén beszámítják. Erre vonatkozólag majd külön rendelet in­tézkedik. Telepengedélyeknél, ha valaki a jogot a háború miatt nem tudja érvényesülni, a loga csak szünetel s az később is fölöled. Azoknál sebesülést szenvedtek, méltányos­ságból három hónapnál rövidebb tartalmú katonai szolgálatot is beszámítják. Frontra a csalókkal s az árdrágí­tókkal! Az andernaohi kerület katonai pa­rancsnoksága több szabadságolt katonát hir­telen behívott tényleges katonai szolgálatra g valamenyit azonnal a frontra küldte. Ennek oka az, hogy ellenük árdrágítás miatt eljárás indult meg. A duzzadt erszényü hadiliferánsok cipőtalposak, konzervesek, csalók, vesztegetők és ezek védelmezői, akik a szegény vért ve­rejtékező katonáktól ellopták azt, ami által erőt nyertek volna az ilyen pöfékelők bőrének megvédéséhez s akik különböző címeken a békés idők nyugalmát élvezik itthon. Ha a csalók külön csapatát nem is állították fel, M küldjék csak őket a frontra hünhődésül. Vontassák a jármüveket, vagy hámozzák a krumplit kormos ujjaik kai, amelyekkel itthon a kiosalt pénzen libamájpástétomban, meg eleven húsokban turkáltak. Akik a mi kin- C8öppjeinkből híztak, a frontra velük, a csa­lókkal, az árdrágítókkal b mindezen gazok védelmezőivel, sajtóvérbelivel. As árvák birtokának védelme. Egy Beregszászon megjelent füzet a magyar kis- birtokosságnak arra a háborús veszedelmére hívja fel az érdeklődést, mely az árvák kis- birtokának kényszerült eladása nyomán fakad. Áz árva vagyonát az árvaszók védi ugyan, de ha a gyám a birtok eladását javasolja, az árvassék e kérelemnek könnyen helyt ad. Ha teher van a kisbiríokon és godozója a háborúban elveszett, akkor a birtok még inkább árverésre kerülhet, mert nincs, aki a terhet törleszthetné. Sohasem volt égetőbb az a kérdés, hogy az árvák vagyonát az árvaszék mostani működőiével meg tudja-e védeni az örökös számára, mint ezután lesz. Nem alamizsnát kell adni az árváknak, ha- uem meg kell védeni birtokörökét és az állam­nak kellene a birtokot terhelő tartozásért az elveszett családfő helyett helytállani 1 Ezt az intézkedést meg kellene toldani azzal, hogy a háború után minden birtokeladást hivata­losan felülvizsgálnak. Az osztrák kormány császári rendelettel kimondotta, hogy a kis- birtok tulajdonjogé ak átruházása külön e célra szervezett ingatlanforgalmi bizottságok elé kerüljön, a melyek minden járásbíróság­nál működnek. Nekünk még égetőbb érde­künk volna ilyen irányban rendszabályokat életbeléptéink Városi közgyűlés. Előre látható volt, hogy a szombatra (okt. 7 éré) kitűzött városi közgyűlés népte- len lesz. Úgy is volt. Hosbzu nap, szüreti előkészületek nem alkalmasak közgyűlések megtartására. De hát úgy látszik, túl akar­tak rajta esni. A fél háromra kitűzött gyű­lést a polgármester három órakor nyitotta meg, mert a pontos időben három városatyá volt jelen. Az egész közgyűlést később is és mindvégig 17 tag képviselte. * A polgármesteri jelentés megemlékszik Bodnár György kir. tanfelügyelő és Róth Lajds kitüntetéséről. A közgyűlés folyamán aztán határozattá lesz, bogy a nevezett ki­hintetteket a törvényhatóság jegyzőkönyvi átiratban üdvözli. A közélelmezés kérdése ügyében a pol­gármester referál a város lakosainak lisztel­látása érdekében tett lépésről. (Irtunk róla) Annyi újat hallottunk, hogy a kimutatott szükséglat közötti különbözeiét a város ten­geriben íb elfogadja, mert további búzaliszt engedélyezése nem remélhető. (Olvasd hire- ink közt „Kisért a lisztkeverós“ c. közlemé­nyünket.) A hatóság! üzletet több cikk áru­lásával bővítették. A sertéseket (400) mak- koltatnl hajtotta a városi gazdasági kezelőség. Az ipari cikkek maximálásáról elmélke­dik aztán a polgármesteri je[entós. Inkább a kormányzat vette volna kezébe. így bajos. Nem is lehet az ipari cikkek nagy részét maximálni. Tárgyalói kell róluk, az iparka­marával kell összeköttetésbe jönni, hogy ér­demleges elbírálás alá vehesse a hatóság a maximálás alapjait. Tehát erre bizony idő, (sok tinta, firkálás és papír kell. Olvas­hatjuk, majd már hol maximáltak tüstént . . . hol ülnek már nyeregben, mikor még mi csak kilátásba helyezzük, hogy igenis mi is kantározni fogunk). A tűzifáról már mindent elreferáltunk. * A polgármesteri jelentés kapcsán Duazig Lajos interpellált: a) mi van a kis vasút mizériáinak orvoslásával ? b) Az elmnbajosok- nak rettenetes helyzetéért ki a felelős ? c) Miért hagyták a Deák-téren a lacikonyhákat, ahol reprodukálhatatlan beszédek közt kall a gyöngéd női - nemnek elmenniök, hogy vásárolhassanak, d) Tud e arról a polgár- mester, hogy a képviselőválasztáskor egyes városi tisztviselők túlságosan működtek. A polgármester nyomban válaszol: a) Itt járt a vasúti főfelügyelő öt tagú bizott­sága városunkban. Megvizsgálták a panaszo­kat. A bizottság határozatáról rövid idő alatt megérkezik a határozat, b) Már épül a kór­ház telkén a megfigyelő. A vállalkozó lekö­tötte magát, hogy 31 nap alatt 2 szobát elkészít; c) A laoikonyhákat vizsgálat tár­gyává teszi, d) A tisztviselők választási jo­gukat gyakorolták; semmi meg nem enge­dett dolog nem történt. (Papp Zoltán taná­csos felszólalásában jelenti ki, hogy a tisztvi­selők legnagyobb része nem vett részt a választási mozgalomban.) Thurner Albert egyes élelmezési mizéria miatt interpellál. A polgár­mester megígéri, hogy segíteni fog a bajon. — El kell engednie I A mellettem dol­gozó hivatalnokot minfienbe bevezettem. — Milyen‘lelkiismeretes vagy . . . Es melegen, forrón csókolta meg a leány az ő nagy és hős jegyesét. * Már távozni akar Boglár Pista, mikor agyában egy gondolat villant meg . . . — De édesem, az apád, az anyád ? Olyan mély csendben, olyan elmélye­deíten, olyan beszédes felelet nélkül néz . . néz a leány az ő jegyesére, aki látja, hogy most már Ilonkának szemében könnyek csil­lognak. Eddig elrejthette könnyeit. Eddig erős volt. Most megindultak könnyei . . — Ugy-e azt fogják gondolni, hogy ez csak kibúvó ? Ugy-e kegyetlennek tarta­nak majd ? Ugye elhidegitenek tőlem. Ugy-e talán még hűségemet is kétségbe vonják . . Mint a rohanó patak hullámai úgy fu­tottak le ezek a kérdések a fórfii ajkain . . . Es a leány még mindig szótlanul te­kintett, szinte fájdalmasan belebámult Pistája ragyogó szemébe . , . — Hallgatsz ? — édes Ilonkám ! — Minek itt a beszéd, édes mindenem. Hát kió vagy te ? Eletsorsod kinek a leiké­vel van összeforrva örökre . . elválasztha­tatlanul. Most a férfi karolja át a leányt, forró csókjaiban minden benne van, amit az igaz, örök szeretet csak magában egyesíthet . . Aztán mondotta Pista : — Szenvedni fogsz. Szüleid szemrehá­nyása tűként fogja érinteni a te érző szive­det — ón tudom. * Es úgy történt. Alig kísérték ki a vasúthoz Pistát . . kezdődtek a szenvedések. A kál­vária hegye napról-napra szúróbb töviseket termett. — Mindig mondottuk neked . . . — Ugy-e, hogy szabadulni akar tőled ? — Miért nem fogadtál szót. Mikor Járos Endre oly végtelenül szeret és jár utánnad. — Még nem késő 1 Ilyen és hasonló szemrehányások, izga­tások, nyugtalanító megjegyzések röpködtek Ilonka családi tűzhelyén napról-napra. Es ez a leány olyan volt, olyan fensé­gesen nyugodt, mint a martir-hajadonok voltak kínzóik kezei közt vagy tüzes rosté­lyaikon. Megszépült a szenvedések tüzében. Fensénes nyugodtságot nyert. Szelid türel­met hordozott mártír utjain. Krisztus Urunk­nak töviskaszoruját szemlélte napról-napra. A szenvedő szűz Anyának hét fájdalmas tőrét hivta segítségül, hogy tarthassa magát és lelkét erőssé tegye. A kórházban a szen­vedő sebesülteknek kínjaiba vetette a maga sokkal kisebb szenvedését. Es hőssé vált. * Az első hadi levelező lap megcáfolta, tönkre tette a szülőknek minden kétségét és és gyanúsítását. A következő levelek arról tanúskodtak, hogy ott a harctéren hős, az igaz ember és rettenthetlen honfi küzd orosz­lánként. Olyan szép, olyan fenségesen gyönyörű volt ez a leány, mikor mondotta azoknak, kik őt vigasztalták : — Hiszen harc van itthon is. Ezrek és ezrek lelkében rettenetes, iszonyú harcok dúlnak. Isten látja csak. Nem vagyok egye­dül. Nem szabad zúgolódnom. Bűn lenne ez a lázadás Isten és nemzet ellen. Á szülők csak hallgatták az okos leány beszédét és lassan-lasan ők is megértették a leány lelki állapotát . . . . . . Egy napon sejtelmes nyugtalanság vett 6rőt Ilonka lelkén. Levél már hetek óta nem érkezett. Igyekezett elnyomni aggó­dását. Ne lássák a szülők. Virágjai közzé menekült. Hiszen azok mindig védelmezői, vigasztalói voltak. Es ime minth*, a virágok sem mosolyogtak volna reá. Ölyan komorak, ridegek maradtak. Legalább ő úgy gondolta. . . . Táviratot ‘hoznak. Ilonka veszi át. Kis kezei reszketve bontják fel. Aroa halál­sápadt, ajka remeg. — Sebesülten fekszem az x . . i kór­házban. Orvosok szerint életben maradok. Légy erős. Pistád. A szülők jobban megrémültek, mint leányuk. Ez a leány megőrizte lélekjelenlétét. Vette kalapját és a kórházba sietett. . . . Egy szép leány áll az ezredorros előtt. Elmondja a távirat tartalmát. — Eb? kérdezi ez egyetlen szóval'»

Next

/
Thumbnails
Contents