Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-10-08 / 80. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1916. október 8. vagy egyáltalában nem adnak petróleumot a háztartások részére, vagy csak igen kevcs mennyiségben. A petróleum uzsorásoknak ezen újabb spekulációja főleg a vidékieket érintheti, akik nem vezethetik be a villanyt és a gázt egyéb akadályok folytán. De a petróleumnak mesterséges árfelszöktetése hozzájárul az ipari cikkek áremeléséhez is, különösen ott, ahol petróleum mellett dől- doznak, amennyiben ezen iparosok a petróleumnak megdrágított árát kénytelenek áttolni a fogyasztó közönségre. Szinte megdöbben az ember azon a szomorú tehetetlenségen, hogy nem tudjuk hát idején szálon kapni az uzsora pókhálóit és tehetetlenül kell vergődnünk egyes embercsoportnak, vagy inkább vórszo- póknak kapzsisága miatt. Közélelmezési bajok. A nagy cukorhiány. Hetek óta kisértő dohány ínséget már kezdik elfeledni az emberek, mert pár nap óta egy sokkal jobban az elevenünkbe vágó szükség kezd mutatkozni. Most, amikor igazán nagy szükség volna rá, hogy valamivel megédesítsük életünket, elfogyott a cukor. A szó szoros értelmében nincs cukor. Háziasszonyok már napokkal ezelőtt úgy jártak üzletről üzletre s tiz-huz fillérenként vásárolták össze azt a cukormenyiséget, ami egy napra kell a háztartásokra. De ma már még enyi cukor sincs. A kiskereskedőknnk egyáltalában üres a raktáruk s a nagykereskedőknek oly elenyésző készleteik vannak, hogy megközelítőleg sem tudnak kötelezettségüknek eleget tenni. E sorok megírásáig igy vagyunk a oukorral. A cukormizéria oka állítólag a következő : A cukrot a kereskedők a oukorközpont- tól kapják és pedig a nagykereskedők utján, de esetleg közvetlenül is. A cukorközpont azonban oly mostohán kezeli az igényeket, hogy a szükséges és kért oukornak mindig csak egy kis hányadát bocsátja rendelkezésre a rendesen azt is pontosan előírja a nagy- kereskedőknek, hogy a kapott cukrot kinek és milyen arányban ossza el. Az tény, hogy Magyarországnak nagy a cukortermelése, de nekünk kell ellátni Bulgáriát és Törökországot is ; Ausztriának és Németországnak is sok cukrot adunk. Emellett az állam osereárunak is használta a cukrot és pedig a mi áruinkat körülbelül kétszer felülmúló értékben külföldi államokban, ke- reskeselemben s ezáltal a valuta bajain segikorban legfőbb vágyuk volt a harcoló feleknek, hogy minél több zsákmányt ejtsenek és hogy minél több harcost kerítsenek fogságba, ami jelentékeny összegekre rugó váltságdíjat helyezett kilátásba. A művelődés később magával hozta azt is, hogy lovagok a velük egyrangu foglyokat kímélték és megvédték. A gyermekeket nem bántották, sőt sokszor elrendelték, hogy az asszonyokat kíméljék, hogy megölni nem szabad, de még roszul se szabad bánni velük. Azóta persze jelentékenyen jobbra fordult a hadifoglyok sorsa, úgy hogy ma már semmi bántódásuk nem esik, a sebesülteket ápolják, mig meggyógyulnak, az épen maradottakat pedig eltartják a háború végéig s akkor kölcsönösen kicserélik, azonkívül rendszerint megfizetik a tartásdijukat. Egyébként is a hadifoglyok sorsát ma már nemzetközi egyezmények biztosítják. Biztosítják-e ? Erre a kérdésre a mostani világháború fájdalmas csalódásokkal felel. Ha a büszke francia nemzet ártatlan internáltakat börtönbe vet és valóságos rabként kezel, ha rágondolunk szerb foglyainkra és halljuk elbeszélésüket megszabadult foglyainktól ? Ha olvassuk az oláhok kegyetlenséget. Akkor e biztosítás nagyon vészit értékéből. Hogy másként jól bánnak a foglyokkal, ez a körülmény sem változtat a folton, mely a XX. század kulturális értékét csúffá tette. Nálunk, a mi hazánkban legjobb dolguk van a fog lyoknak. A barbár, a betyár magyar emberségesebb, mint a .szellem királya“ — a lezuhant francia szellem. tett, mert a oukor különben külföldre küldendő aranyat pótolta. Éppen ezért a cukorközpont érthető okokból igyekezett a cukorral mindig takarékoskodni. Azonban a cukornak mostani túlságos megszorítása még sem indokolt, ha csak Németország példájára cukorjegyeket nem osztanak ki s ezzel országosan meg nem szabályozzák a cukorfogyasztást. Mert igy azt tapasztaljuk, hogy mig mi ínséget szenvedünk, addig más élelmesebb vidékek bőségesen el vannak látva cukorral. Ezért nagyon helyes volna és valószínűleg célravezető is, ha a hatóság is főlirna a cukorközponthoz a közönség cukkorral való ellátása érdekében. Értesülésünk szerint különben a cukorszükség nemcsak a városban általános, hanem egész megyeszerte s igy annál inkább szükséges annak orvoslása. A legfőbb baj pedig nálunk az, hogy egyesek, módosabbak bőségben úsznak a cukort illetőleg; mázsaszámra van cukruk, mások pedig gyermekeiknek sem tudnak adni egy kis kávét a cukorhiány miatt. . . Oh szent humanizmus ! Oláhorsz&g nem fért a bőrében. Hü maradt a legutóbbi balkán háborúban viselt kapzsi, lelketlen, lealázó jelleméhez, mikor ugyanis a döntő pillanatban avatkozott bele a szomszéd népeknek sorsába és ugyszólán vér nélkül rabolta, szedte le a gyümölcsöt. Most is abban a tekélyes, aljas gondolatban taktikázott, hazudozott, farizaus- kodott. Élvezte a mi és dicső szövetségesünknek nemcsak pártfogását, élvezte a békességnek főleg most nagy értékű két esztendejét. Zsarolt tőlünk. Zsarolt a muszkától. A mi posztóinkba öltöztette katonáit. A mi fegyverünket gyűjtötte és a mi jóhiszeműségünket kamatoztatta. És végre is — megcsalt. Rabló módjára, orozva tört reánk, azt hívén, hogy sétalovaglóét fog rendezni és egy-kettőre berendezkedik a mi szénbányáinkkal és egyéb termékeinkkel Elrabolja kincses Erdélyünket és befórközik az ország szive felé . . . keresztül acélos búzáinkat termő anya, ősi földeinken. S ima ... mi történik? Mig ő rabol, elveszti azt a területet, melyet nemrég vér nélkül rabolt el. Csufsá- gosan megverik a nagyon lskötöttnek hitt szövetségesek. S nem bizakodunk el mikor abbeli reményünknek adunk kifejezést, hogy a gálád, nemtelen, ábrándoktól megrészegedett öláhország felett sorsdöntő fellegek borongnak. Neki Szerbia sorsára kell jutnia: ez az ő végzete, büntetése. A háborús petróleum drágább de legalább rosasabb. A kormány legutóbbi intézkedése szerint a petróleumfinomitógyárak a finomításhoz kénsavat nem hassnálhatnak. Ennek folytán finomított petróleumot nem lehet előállítani. A forgalomba kerülő vilá- gitóanyag ezentúl csakis az úgynevezett pet- roleumpárlat lehet s ez jóval csekélyebb értékű a finomított petróleumnál. A színe sárga, a szaga nagyon erős és éppen hogy csak pislákol, igazán furosa, hogy ez a nagyon silány minőségű petróleum sokkal drágább mint a finom volt. Egyelőre azonban még ilyen petróleum sincs. A hási szükséglet és az intésetek szükséglete. Egy konkrét kérdésben a belügyminiszter 130.478—III. o. szám alatt következőképpen határozott: „Nincsen akadálya az 1750—916. M. E. számú rendelet oly értelmű magyarázatának, hogy olyan intézetek, amelyek növendékeik, ápoltjaik stb. életme- zóséről háztartásszerüen gondoskodnak (tehát nem vállalatba adással), az idézett rendelet 5. szakaszában körülirt keretek között saját házi szükségletükre gabonát úgy vásárolhassanak, mint természetes azemólyfogyasztó. Az érdekeltek tájékoztatására megemlítjük, hogy a kérdéses 5, §. arról szól, hogy a fél saját házi szükségletét (1917. augusztus hó 15-ig terjedő időtartamra) 1916. október hó 15. napjáig az elöljáróság, illetve a polgár- mester által részére kiállított vásárlóigazolvány alapján annak a községnek területón, ahol lakik, készáruvótel utján, minden közvetítő kizárásával, bármely termelőtől megvásárolhatja. Dohány ínség ütött be minden más Ínségnek tetejébe. Éhes v»gy ? — mondották a dohánybőség világban. Gyújts rá ! Elszalad a gyomrodból az éhség érzete. Búsulsz ? Eressz füstkarikákat és figyeld, mint oszlik el, mint a buborék. Dolgozni akarsz? Gyújts reál Megórzed, hogy ingerel, visz a több órai munkára. Mindezeknek — úgy látszik jó időre vége 1 Vége szakadt. — Dohány, szivar, cigaretta semmi sincs! Olvashatjuk a kis és nagy tőzsdében is egyes izgalmas napokat kivéve. Ez az isgal másság is — különleges. Szegény kis trafikosnk. Egymással trafikálnak : mi lesz belőlünk. S ha szivarért cigarettáért bemegyünk hozzájuk ■ tagadólag rázzák fejüket és szemükben a dohányinség könnye ül. * Pedig nem komoly és életbevágó ez a cikk — mondják. De ezer és ezer dohányzóra — azzá lett. Mintha szél érte volna szájukat úgy járkálnak utcáról utcára. És szociális felindulással tekintenek azokra, akiknek szája füstöt ereszt. A kémények füstjét nem vizsgálják, lesik imigyen az Ínségesek. * Elismerjük, hogy ez a dohányinség legjobb alkalom lenne — hogy a dohányzásról leszokjunk. Hegyes villaként tüzelődnek felénk a dohányzók, a dohány — rabjainak villogó tekintetei, ha ezt említjük. Pedig hát, ami igaz, hát igaz. Kevesebb lenne a szívbajos. Ideges ember. Azt mondják az érelmeszesedés is ritkábban teritenó le a még élni akaró és tudó embereket. * De mi is okozza ezt a hirtelen beütött dohányinséget ? Szakemberek úgy nyilatkoznak, hogy a szállítás nehézségei. Á hónapokkal ezelőtt jelzett küldemények még tán ma sem érkeztek meg. A nyers anyagban éa munkásokban is nagy a hiány Pedig több dohányt termelnek, mint pl. a múlt évben. Egy kis izraelita gyereket láttam minap : cigarettát füstölt és lenézte az egész világot. Pokoli gúnnyal nézte le a felnőtteket, akik kérdezték, hol vetted a oigarettát? — Hihihi . . röhögött a gyerek, pedig olyan volt, mint az öklöm. Talán mégis meg kellene kímélni a felnőtt dohányinségeseket — attól a szatírától. * Es a nők ? A cigarsttáeó, a XX. századnak hölgyei ? — Asszonyom, irgalmazzon, juttasson csak egy oigarettát nekem. —■ Nos, derék gavallér. A férfiaknak kellene ezt cselekedniök a hölgyekkel szemben. A XX. század lovagjai bizony lemondhatnának a cigarettáeásról és lábaink zsámolyához, illetőleg ajkainkhoz hordhatnák a cigarettákat. — Megérdemeljük . . . sorsunkat morgott a cigaretta éhes férfiú ... mi neveltük őket. AHátralékos megrendelőinket ismételten kérjük: szíveskedjenek előfizetésüket utólag sürgősen beküldeni kiadóhivatalunkba, nehogy erélyesebb eszközökkel legyünk kénytelenek esetleg kellemetlenséget okozni. Magyarok Nagyasszonya. A mai (okt. 8.) vasárnapot az Egyház hazánkban a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szenteli. Hogy mit jelentenek e szavak — Magyarok Nagyasszonya a mi történelmünkben, a mi nemzeti életünkben, a mi jelen flet halál harcunkban: azt magyar embernek, katho- likus hívőnek főleg, . nem kell bővebben magyarázni. Magyarok Nagyasszonyának
