Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-10-04 / 79. szám

KK.V. évfolyam,

1916. október 4>.

79. szám

Sasatmáp-Németi,

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

■■"■■»■»MIMI II III film —

.....

ELŐFIZ

ETÉSI ÁRAK:

Egész évre Félévre

10 K 6 .

f.

Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 8 fillér.

Tanítóknak ás késsmüiparosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre S dollár.

H’eielSs .zeraeszti •

boon Ar Gáspár.

Bz#rkeszt6«ég Arany Jánot-utem 4d. ld» kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. •

Lítput«.* jtiuiiofr

& SZATM&R - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI SÖR.

•Á'kiaddóhivaialt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Pint címére Egyházme

PályAsatl hirdet . a

__ t M ----------------- Ny. ----Meg

jelenik minden héten kétszer;

,ii m vdsariap

Az ősz ember,

az öreg embernek alakja, hatvanhat esztendővel vállain: már az alkonyat képében jelenik meg előttünk.

E kép lehet fönsóges, mint a milyen a Napnak biboros alkonya. Lehet borongós, fellegekkel elfátyolozott, mint a barna est. De azért mind a két alkony; alkonyat. A távozásra való készülés. Elfáradás, bucsuzás.

Az élet törvényének kérlelhetlen logikája, hogy a halandó ember hatvanhat esztendővel vállain, a tél havával fején, a zimankós időknek barázdáival homlokán: inkább nyugalom párnája felé hajlik. A csön- dességet keresi. A gondoktól való felszabadulása után vágyakozik. Es jogosan.

Az öregség nagy, értékes birtoka: a tartalmas, szép múlt. Ez aranyozza be az ő jövő gondolatát, megérzéseit, mely többé nem a földbe ereszti gyökérszálait, hanem az egek felé. Élete orsóján nem azon útra szövődnek az élet szálai, a mi volt, hanem arra az ösvényre, a mi a túlparton lesz.

Boldog az az öregség, gyönyörű az az alkony, mely a búcsúzó Napban ... a maga uj életére való ébredését is . . . meglátja, megtalálja.

Az isteni Gondviselés nagy célokért, az emberiség javáért; talán jutalmul, sokszor megpróbáltatásból; máskor a koroknak kiegyenlítésére, az életnek bimbójában, májusi virágzásában vagy az erővelteljes férfi korban való elmúlásokért, elbucsuzásokórt: az öreg kornak adományozza amazok lelkének, fizikumának szinte csodás épségét, üdeségót, fenmaradt energiáját, akaraterejét, eszméit és az élet teljének hatalmas kibontakozását.

Előttünk a példa !

.. . Tomory érsek városában, csöndes magányában és munkásságában él egy hatvanhat éves öregember. Isten szolgája. Egy főpap. Tevékeny, szép múltjáért a nyugalmasabb és mélyebb gondok nélkül való stallumhoz juttatta a felsőbbség értékelő Ítélete, fis ő azt hiszi, azt kellett hinnie, hogy eljutott az életnek befejező kikötőjébe . . v ahonnan már csak a túlsó part következik

Ám, a gondviselő Isten máskép határoz. Elárvul a mi szép, nagy egyházmegyénk püspöki széke. Ismerjük a rendkívüli körülményeket, melyek minket ismét árvaságra juttattak, mielőtt kinevezett uj püspökünket láthattuk volna. S iroe, az Isten szeme újra Tomory érsek városára tekint, A király tekintetét is oda viszik egy imádkozó és még mindig dolgozó ősz ember, hatvanhatóves öreg főpap felé; rámutatva szól aztán az elhatározás:

— Itt van, megtaláltuk Szatmár uj püspökét.

Ki tudja leírni azt a benső világot, mely az ősz ember lelkében most egyszerre kialakul? Azt a döbbentő lelki hullámzást, mely ezt az ősz embert oly kemény próbára tette.

— Hova hisz Uram? És mi szándékod velem, alkonyaira hajló ősz, öreg szolgáddal? Elbirom-e a mórhetlen munkát, felelősségét e nagy, magas és mélységes terheknek?

Ezek a kérdőjelek szúró tövisként járhatták át az ősz embernek lelkét és idegeit egyaránt.

Az Ur, aki hívta, a ki Szólott . . . meg is nyugtatta.

— Azért adtam neked szép öregséget; azért hagytam meg lelkednek ifjúságát, ideális eszméknek hordozóját, agyad Ítéletének erősségét; azért marasztottam testednek mozgékonyságát, teherbírását, hogy apostoloknak utódaként küldjelek. Hátralevő életed évei pedig áldásoknak forrásaivá lehessenek. Menj, bízzál és én melletted leszek.

*

És az ősz ember, az öreg ember jött, érkezett. Ennek a hónapnak 7-éjén tiz esztendeje, hogy felszentelt, megyés püspökünk egyházmegyéjének székvárosába érkezett és ünnepélyesen elfoglalta az elárvult főpásztori széket. És betöltötte azt: hetvenhét évvel vállain, böcsességben, ép testtel, üdén maradt lélekkel.

Nem a méltóságért jött. Hiszen a szerény, a puritán főpapot már szép és magas méltóság övezte. A gazdagságért sem. Hiszen ő csendes magányában is gazdag lehetett volna. És amije volt, azt is nekünk hozta. Hiszen a püspöki jövedelem birtokában is szegény-gazdag maradt tiz esztendőnek lefolyásában. Száz és száz polgárember, család dusabb asztalhoz ül napról-napra. Sok gyenge fizetéssel ellátott tisztviselő drágább, finomabb öltözetben jár, önmaga személyére sokkal többet áldoz. A hatalomért sem jött. Hiszen a hatalom gyakorlása neki tépő gondot, sőt gyötrelmet okoz.

Jött, hogy ő maga szegény és igénytelen maradjon, de egyházmegyéjén könyitsen, teherviselésén segítsen. Jött, hogy a millióktól epedett kath. reneszácon, nemzeti megújhodáson az ifjúságnak nevelése révén hatalmast lendítsen. Hogy a szegény szülőknek gyermekeit felemelje és pályához segítse. Jött, hogy a lelkek sejtelmében már-már moraj ló, nagy nemzeti küzdelmeink itt találják őt. Hogy elődjeinek, elődjének megkezdett