Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-10-01 / 78. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Németi 1916. október 1. városatyáknak gondoskodása, hogy önmaguknak biztosítják, látják el cukorral és más élelmi szerekkel, miket a hatóságtól első sorban beszerezhetnek,, de segítő kezekkel, a lelkiismeretes embernek gondosságával és fáradságával legyenek rajta, hogy elkészülhessünk a téli defenzívára. Joguk van nekik is — legyen első sorban — a beszerzésre. De nincs joguk a felesleges bőségre. A tél várható nagy ojfenziváját végre csak a polgárságnak józan és nyugodt szervezkedésével lehet kivédeni. Mélységes aggodalmaink közt városunkban fel-felcsillan egy-egy jogos remény és várakozás fénye A tisztviselők, iparosok szervezkedése, a Nőegylet hadikonyhája — ha a közönség is úgy akarja — nagyot segít a tél küzdelmei közt. De ezek az akciók még nem, nem elégségesek. Félre a sok irkafirkával ... a tevékeny munka, a törhetlen, energia, az egymáson való segítés lelke, az élet praktikuma legyen mindnyájunknak védelmi fegyvere. (!.) A naptár-egyesités. Irta; Marosán János állami elemi iskolai igazgató. II. Gyakorlati keresztülvitelből tudjuk, hogy a nép, különösen a falusi nép, konzervatív gondolkozásul minden újításnak ellensége, mert azt gondolja, hogy itt a hitbeli élet reformálásáról van szó. Ez igy volt rég időktől fogva; igy van ma is. Nem mondom, hogy nincs benne valamelyes tradicionális érzés, melytől elválni nem akarunk, de a cél, amelyért a tradíciót fel kell áldoznunk, fontosabb, a jövőt tekintve messzehatóbb; igy volt ez a múltban is. A Julian naptár eltörlése és a Gergely naptár behozatala sem ment akadálytalanul; s íme ma millió és millió keresztény és katholikus fogadja a Gergely naptárt egyházi használatra. Hát mi, kik Isten kegyelméből keresztény kat- holikusok vagyunk, miért maradnánk a hátrányos Julián naptár mellett s miért ne haladnánk együtt s miért ne ünnepeljünk együtt, És most, az újabb küzdelmek idejében ? A bekövetkezett uj offenzivával kapcsolatosan. Ezek a kuvik lelkek újra kibúvnak nyugalmas, hallgatag odujokból. Kincses Erdély szomorú helyzete, a román horda rabló betörése ujfent a kétségbeesés karjaiba dobta őket. Kinek nincs égő fájdalma? Ki ne szorítaná ökölbe kezét ? De nagy veszteségünk, óriási kárunk és annak a derék nép szenvedéseinek átélése dacára is az erős lelkek — főleg most már — egy percre sem kételkednek abban, hogy az oláh horda futni fog még a bércek szorosain, a harc nélkül elfoglalt városokból és községekből. Ezek a kis lelküek is, rejtve bizakodnak. De tele van a lelkűk türelmetlenséggel. E türelmetlenséget szuggerálják más lelkekbe is. Á türelmetlenség ugyanis ragadós betegség. Az orosz horda, rémitő tömeg feltartóztatása is valóságos történeti csuda. Es még sem értékelik. Nincs képességük az összehasonlításra, mit foglaltunk mi és mit tartunk megszállva. Ezek mind feledve vannak előttük. Csak a visszafoglalt, sokkal kisebb területeken rágódnak és firtatják az idegesség kétségbeejtő, beteges elváltozásaival. A jó Isten oltalmát is feledik. Pedig az Isten ujját láthatják egész küzdelmünk idején. D8 azért ne bántsuk őket. Kezeljük szeretettel és okossággal. Mi magunk pedig legyünk annál erősebbek. Figyelő. miért ne adjunk külső és belső kifejezést együtt az ünnepnap jelentőségének ? Vájjon nem mindegy-e az, ha én 14 nappal hamarább ünnepelem, meg Krisztus születését? Úgy sem eten a napon született a Megváltó, csak ezen a napon ünnepeljük születésének emlékét. A Julián naptár szerint a gör. kall), hívek a stabil ünnepeket minden száz esztendőben egy nappal későbben ünnepelik. Jézus születését eddig a Gergely naptár szerinti január hó 6-án ünnepeltük. Időközben letelt a száz óv és most a gör. kaíh hívek némely egyházmegye területén a karácsony szent ünnepét jan. 7-én ünnepelik. Ezt szem előtt tartva, sok száz esztendő múlva a Julianistáka karácsonyi ünnepeket a nyár derekán, julius hónapban, Illés próféta emlékünnepét, ezt a nyári ünnepet pedig decemberben vagy januárban ünnepelik majd meg. Ha az őseink feltámadhatnának aükor sírjaikból, ugyancsak csodálkoznának e furcsaságon és egyáltalán nem tetszenék nekik az, ami az élőknek nagyon is természetesnek tűnik fel. Ebből azt következtethetjük, hogy nem az időpont a fő az ünnepek megtartása szempontjából, hanem azok megiinnepelésónek belső értéke, egységes keresztényi alapon való célszerű beosztása. Akár egyházi, akár világi emlékünnep: annál szebb, magasztosabb és emelőbb, mi nél bensőségesebb s minél többen vesznek részt azok megünneplésében. Mily szépen hangzik az s mily megnyugtató hatással van lelkünkre, mikor egymás szájából halljuk : Ma az egész keresztény világnak ünnepe van. A naptáregyesitósnek eszméjét tehát csak helyeselni lehet, gyakorlati értékét csak ezután fogjuk érezni, látni, tapasztalni. Gyakorlati értéke azonban csak úgy lehet, ha az egyesítés álialános lesz, mi akár egyházi, akár törvényhozási utón történik majd meg, mindig lényeg marad, hogy minél hamarább megtörténjék. Az aprópénz nagyobb gondot, kellemetlenséget, zavart okoz, mint hihettük valaha. Brutálisan önző divattá lett: eldugni az ezüst meg a nickel pénzt. Hogy az aranyról ne is beszéljünk. Hiszen több fehér holló van, mint amennyi arany pénz kerül forgalomba. Hogy is kezdődött oz a pónzelbujtatás ? Először a szép, fényes két koronásokat kezdették eltüntetni. Milyen szép és milyen biztos pénz! Aztán — következet a szintén szép és fényes egy koronás. Hozzá bújtak a kopott, piszkos egy koronások is — elsőbbségi joguknál fogva. A skatulyákba, a szalmazsákokba — és még titkosabb helyekre, Csuda-e, hogy egyszer csak arra ébredtünk, hogy — díucs aprópénz. És protekció kell hozzá, ha egy húsz koronást is apróra akarunk váltani. Még az úgynevezett Jancsi-ban- kót sem tudjuk felváltani. Már tépni kezdik. De most már kezdik kipiszkálni lassan a rej • tett ezüst, nickel, sőt rézpénzt is. Sokan, igen sokan rejtegetik az aprópénzt. Ezer koronákat piszkáltak ki csak a minap egy falusi gazdánál. Nemcsak utálatos öuzóa számba megy ez a rejtegetés, de nemzet ellen való vétség is. Hiszen ezzel megteremtik a bizalmatlanságot hazánk anyagi helyzete iránt. Mikor arra ok nincs. Tehát inkább nehézzé teszik az itthonvaló harcot, 'mint segítségére lennének. Ki kell piszkálni kíméletlenül az aprópénzt. Éppen úgy, mint a rejtett élelmicikkeket, melyek felesleges bőségben ezrek kinjait okozzák. Statárium a szökevény hadifoglyokra. Köztudomású dolog, hogy sehol olyau emberségesen nem bánnak a hadifoglyokkal, mint éppen Magyarországon. A muszkák ezt a bánásmódot azzal hálálják meg, hogy nyakra-főre elszökdösnek gazdáiktól. A szökevény oroszokat csakhamar kóz- rekeritik, de egyes hadifoglyoknak sikerült valamiképen hazajutni. Ennek következtében a hadvezetőség úgy rendelkezett., hogy azokat a hadifoglyokat, akik munkahelyeikről elszöknek, főbe lövik. A megyében minden járási székhelyen összegyűjtik a hadifoglyokat és anyanyelvükön közlik velük a hadvezetőség uj rendeletét. Október, a Rózsafüzér hónapja . . . A kath. Egyház az egész októbert a szent Olvasó-Rózsafüzér hónapjává avatja. Középpontja a szent Olvasó napja, okt. 7.-ike mikor, külön is ünnepet szentel az egész katholikus világ a győzelmes Nagyasszonynak, mi magyarok, szent István országa nagy pártfogójának. A „Sz. II.“ a múlt évben részletesen ismertette a sz. Olvasó eredetét, ősi tiszteletét, melyről nemzeti történetünk tanúskodik. Tanúskodik arról, hogy a mi apáink, hőseink kardjuk markolatán hordották a Rózsavízért. Hogy az Olvasó tisztelete és gyakorlati használata kapcsán ünnepet ültek, s diadalukat a győzelmes szűz Mária segítségének ismerték el. * A sz. Olvasóban való hit és tisztelet ma sem gyengült meg. Sőt nemzeti létünk nagy harcaiban erősödött, belekapcsolódott. Nemcsak itthon, a front mögött, de a harctereken a lövészárkokban is. A hitves férjének, az anya fiának, a hajadon öccsének, bátyjának, a jegyes arájának Rőzsafíizórt nyújt, mikor harcba megy, mert hisz, hisznek a győzelmes szűz Mária oltalmában. — Nem is gondolnátok — Írja egy orvos — hány és hány kemény vitéz imád- kozza csöndesen a szent Olvasót. En nem vagyok katholikus, de emelkedett lélekkel tapasztalom, mi erőt és hitet kölcsönöz a Rózsafüzór a katonának. — A vak katonák közt voltara — Írja egy másik hiteles tudósítás. Á szegény vak vitéz, aki meg van fosztva az olvasás lehetőségétől a legdrágább imádságos könyvnek taríj a az olvasót. Betegek, sebesültek imádkozzák a leg- órlhetőbb imádságos könyvet, az Olvasót. Es itthon is, a front mögött az aggódók a reménykedők, sokszor álmatlan éjszakákon morzsolják a szép imádságot. Seregestől sietnek az esti ájtatosságokra, hogy részt vehessenek a közös Rózsafözér imádságban. A Rózsafüzér — írja Goffine Lénárd, a keresztény katbolikusoknak ismertető jele. Az ő hitvallásuk. A kér. kath. hit lényegének összefoglalása. Oly szép, oly erőtadó imádság, melyre megzaklatott szivünknek most van legnagyobb szüksége. Megyéspüspökünk felszentelésének 10 éves évfordulója volt tegnap, szombaton szeptember 30 án. A székesegyházban reggel 9 órakor hálaadó istenitisztelet volt, melyet Benhő József apát-kanonok celebrált. A kóruson a székesegyházi énekkar adott elő klasszikus énekeket. A reánk következő tizóves évfordulatokról, a maga egészében jövő számunkban emlékezünk meg részletesen. Megyéspüspökünk dr. Boromisza Tibor újabb és újabb admányai: A budapesti egyetemi hallgatónők sz. Margit Körének és az egyetemi hallgatók szent Imre Körének egyenként ezer koronát adományozott (2000 K.) Papnövendékek hősi halála. Oaman István növendékpap (Pozsony) aug. 31-én hősi halált halt az északi harctérem — Fekete Gyula kispap (Nagyszombat) szintén a harctéren esett el. Legyen áldott emlékük. Az ö. v. f. n. Hoffmann József kitüntetése. Mint lapunkat értesítik, Hoffmann József, a szatmári kir. kath. tanítóképző gyakorló iskolájának tanítója a második kitüntetést kapta. Elsőben zászlósnak léptették elő, most pedig az olasz
