Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-04-02 / 25. szám (26. szám)
XXV. évfolyam I BzatmáF-Németi, 1916. április 2. / /■_ 25. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — í. Negyedévre«*- 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Uj életet kell kezdenie a nemzetnek, ha befejezte önvédelmi liarczát, mondják, Írják a jobb lelkek. Akik bíznak a magyar népnek még mindig megmaradt nagy értékeiben, vallási és erkölcsi érzékében. Hiú reménység, jelzik lemondó gesztussal a pesszimisták. Eszet, szivet, vért cseréljen az, a ki más akar lenni, mint a ki volt. Ez a csere pedig — nem történhetik meg. Megállapíthatjuk, hogy a pesz- szimisták hamis praemiszákból, Ítéletekből indulnak ki. Mert elfelejtik azt a nemzeti jelenséget, élettani igazságot, hogy a magyar nemzet egyetemének, egészének, mondjuk tömegének esze, szive a háború előtt való szomorú és felfordult társadalmunkban nem fordult ki sarkából. Csak egy kis ficzamodás, elhajlás történt. Csak az történt, hogy a társadalom eszet, szivét és vérét zavarták meg azok, a kik a nemzet életének, kultúrájának, világnézetének vezéreivé, uj apostolaivá tolták fel magukat. Kivették a nemzet egy részét a maga terméssetes állapotaiból, az egyéniségnek tultengésével, „a ki marja A magyar katona. „No fiam, két lábad le kellett, hogy vágjuk, Bízz a Megváltóban, 0 is szenvedett, Foszlányokká tépték gyilkos, orosz ágyuk, De megmentettük szép ifjú életed . . .“ „Doktor ur! Szenvedni a magyarnak semmi, Mankónak is jó egy utszéli faág, De lelkem bélyegként fogja az égetni, Hogy ott . . . hogy ott . . . elvesztettük a csatát.“ Kiss Menyhért. A magyar nőkről egy franczia újság! Persze, hogy nem a mai újság. Még 1904-ből került kezembe egy franczia újság, melyben hosszasabban foglalkozik egy iró a mi asszonyainkkal, leányainkkal, a magyar nőkkel. Úgy látszik a czikkek írója járatos a magyar történelemben is, mert elég híven festi a magyar nők históriai szerepét is. Nagyon érdekesnek találom ezeket a czikkeket a mostani időben. Mikor megismertük és elértük a francziák mai lelkületét és a magas szellemi színvonalról való lezuhanását. Mikor annyian és annyian kiábrándultak a franczia szellem bálványozásából. Á czikkekből legérdekesebbnek találom a közlésre azt a kis részletet: Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos Ä SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. bírja“ féle elvnek gyakorlati életszerbe való vivésével megfosztották a nemzetet a munka igaz értékének és felfogásának megbecsülésétől. Es erkölcsi érzékétől. Annak a felfogásnak meggyengülése, hogy a lelkiismeret nem csak egyesek privát ügye, de a nemzet legerősebb és legbiztosabb erőssége ; az a felfogás, hogy a becsület mérlege úgy billenhet, a mint valaki összeütközésbe jön-e vagy kikerüli a törvény §-ainak büntető jogát: megzavarta a nemzet nagy százalékában, tehát magában a nemzetben is a lelkiismeretet, a nemzet ítéletét és erkölcsi felfogását. De elvégre is minden nemzet csak a maga természete, történeti erkölcse és tanulságai szerint tudhat és tud is boldogulni. Nem tartozik-e a társadalmi tudományok elemei közé, hogy minden nemzet egyéniség, melyet nem lehet természete ellen fejleszteni és boldogítani. A baj ott volt, hogy idegen elméletek és megbizhatlan elméleteket ültettek nemzetünknek leikébe. Olyanokat, melyek például magát Francziaországot is felforgatták, kivétették a maga természetéből és tették tönkre fölényét, vezető szere— A magyar nők bátrak voltak — úgymond — akik nem lágyultak el a harcok idejében sem. Voltak sókan, kik urok mellé szegődtek és elkísérték férjüket a legkeményebb harcokba. Az asszonyok voltak azok, kik lelket öntöttek a csüggedő harcosokba, sőt maguk is küzdöttek az ellenség ellen. A magyar anya büszkén küldötte fiát a csatába. Megkönnyezte, megsiratta, ha szülőgyermeke elesett, de büszke volt, hogy a hazája védelmében esett el. Vallásos is volt a magyar nő, de vallásos érzülete mindig mély és természetes. E nép történelme hires asszonyok és leányok alakjait örökítette meg. Szilágyi Erzsébet, Lorántffy Zsuzsánna, Zrínyi Ilona és sok más hős nők neveit arany betűkkel Írták a magyar történelembe. Aztán lefesti a nő helyzetét a családi tűzhelyen. — A nőnek megvan a maga külön egyéni joga a családban. Ami pedig a nők iránt való tiszteletet, lovagiasságot illeti, az valóban magasabb lelki műveltségre vall. Még az egyszerű földmives népnél is megnyilatkozik ez a tisztelet, természetesen a maga módja szerint. Ha a földmives megszereti élettársát, az meg vagyon szeretve. E szeretetnek a legköltőibb kifejezést ad a nép, mikor a szeretett nőről beszél. — Csillagom, galambom, gyöngyöm, tubiczám, stb. megszólítással illeti a szeretett nőt. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hii- detések stb. Pintér* József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők. Pályázati hirdetések: egyszeri küzlóse S korona ----------------- Nyilttér sora 40. fillér. -----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. pét és ásták meg tekintélyét, megbízhatóságát. És ezt a gonosz munkát ott is, itt nálánk is — egyes csoportok, szekták végezték. A nemzet élő vizéből vették ki a magyar népet, a magyar értelmiséget. Mint a királyi hattyút, melyet pocsolában akartak növeszteni és életbe tartani. De a hattyú hófehér tollazata elsárgult. Királyi feje lehanyatlott, egész lényén a sorvadás végétté bomlasztó munkáját. De mikor aztán mentő kezek kivették a neki életet nem adható vízből és elvitték újra az élő vízre; az ő természetes életét folytathatta. Ismét királyi szárnyassá lett. Újra hófehérré változott tollazata és megújult az ő élete. A magyar nemzetet is ki kell eszmélni sorvasztó helyzetéből. A mely természetellenes élete, haladása, erkölcsi felfogása barázdákat szántott nemes arczulatán. Földre csüggesztette az ég felé meredő tekintetét. Megrokkantotta hit és nemzeti világát. Megbillentette erkölcsi felfogását és a jövőbe vetetett hitet. nis e nemzetet már is felemelte, ki is vette előbbi világából — az ő önvédelmi harcza. Vérének hullása. Szenvedéseinek kálváriája. TanulA házasságok általán boldogok. Különösen vidéken a nép körében. A fővárosban azonban (talán a városokban egyaránt) a régi jó erkölcsöket kikezdette a nyugati műveltség. A magyar közmondások kitünően jellemzik a magyar nőket. Akár jó, akár ferde viszonyaikban. Citál is a franczia újság egy pár ilyen közmondást. A magyar háziasszony takarékos, folytatja. Egy kissé talán fösvény is. (?) Az asz- szony büszke tiszta lakására. A konyha egészen az övé, mert egész gondját reá forditja. A hirtelen érkezett vendég korántsem hozza zavarbba a magyar asszonyt. A kamarában mindig van annyi, hogy elég. A vendéglátó szívességben pedig egy ország asszonya se múlja felül a magyar asszonyt. De nem elégszik meg a magyar asszony a háztartás vezetésének munkájával. Akad és van dolga a gazdaságban is. Ő a férfi leghűségesebb munkatársa. A falusi nép nem szereti, ha a leánya gyárba (szolgálónak ?), városba megy. Azt szereti, ha a leány otthon van és anyja tulajdonait örökli. Szívesen látja a háziipar körébe és elvárja, hogy az a leány künn az arató mezőn, az arató legényekkel egy sorban arasson, munkálkodjék. A női munka minden téren fejlett. Sőt a vasútnál, távíróknál, iskoláknál, hivatalokban is nagy számmal vannak képviselve a nők. Újabban a legmagasabb tudományos pályák is megnyílnak a magyar nők előtt. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI L^P
