Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-01-12 / 3. szám

2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1915. japuár 12. is oly régen, talán naég a borstörósnél is többet tett; sokat kellett szenvednie tőle. Most elfelejtett mindent. Rokonérzósó- vel kíséri Anglia harczát, sőt a szövetsége­seinek aspiráczióit is. Segíti. Mig ellenünk, dicső szövetségesünk a német nemzet iránt is nemcsak barátságtalan, de ellenséges ér­zelmekkel és magatartással viseltetik. Nem érthetetlen előttünk ez a jelenség. Sőt meg sem lepett. Elkészülhettünk reá. Amerika nyelvben, kultúrában, sőt gon­dolkozásban is közel rokonságban van Ang­liával. Szinte belőle van Igyurva. Felejteni is tud azért, hogy súlyosabb, gazdagabb ro­konához feltekinthessen. Anglia pedig elég élelmes, hogy ezt a vonzódást a maga hasznára fordítsa, sőt az amerikai lélek tökéletlenségeivel és furfang- jaival úgyszólván csendes társává tegye. Ezt az operácziót Amerika Angliával egyetemben mesterségesen és tudatosan vé­gezték és végzik most is. így elvágták a német kábeleket, Anglia megtöltötte hamis hívekkel az amerikai lel­keket. Németországnak hóditó vágyairól, em­bertelenül kegyetlen hadviseléséről és főleg a haldoklásig menő veszteségeiről. Nem is kellett Amerikában más arra, hogy ellenséges érzéseket, sőt a legfeketébb gyűlöletet váltson ki ellenünk. Amerikában körülbelül húsz millió né­met továbbá osztrák és magyar polgár él. Talán épen ugyanannyi írországi és skandi­náviai származású. Ez nagy tömeg bizonyára. Még sem olyan erős, hatalmas, mint az an­golbarát többség. Es el van szigetelve. Ez egy. A másik az, hogy hiába vágtak a né­metek ösvényt a hazug hírek ellen az igaz­ságnak érdekében: a csak amerikaihoz igen nehezen fór a német felvilágosítás. Az angol nyelvű sajtó bátran folytathatta vad izgatá­sait és közölhette a leghihetetlenebb hazug­ságokat. Stoddard angol származású amerikai ember, aki a németeket alaposan ismeri bé­kében és háborúban, azt irta az amerikai sajtóról, hogy ez a sajtó gonosz .irodalmi csalást követett el.“ Ez a sajtó mérgezett kút, melynek vize az amerikai népet őrjön- gővé tette. De az amerikai ellenségre nagy befo­lyással van Wilson elnök tökéletlen, sőt go­nosz lelke is. ő azt hirdette, mikor a világháború megindult, hogy Amerika lesz semleges ma­gatartásával pártatlan álláspontjával a világ- béke őre. Nos — és mikép tartotta meg ezt az ünnepélyes fogadalmat ? A hadiszerek meg­rendelésének értéke, melyen hadiszereket elle­A többi közül pedig az előre nyomuló tüzér­ség szintén sokat az árokba taszított s igy megtisztítva az utat harsány rikoltozással rohantak lefelé a szerpentines utón. Éppen ideje jött az indulásnak, mert itt már kezdett melegedni. Idetévedt orosz golyók, mint a méhek röpdöstek a menekü­lők feje fölött. Szép József mint egy 8 szekerével ha­lálra osigázva érkezett meg a legközelebbi faluba. Első dolga volt hadnagyát fölkeresni. Mégis találta egy piszkos lengyel házban. Nagyon szigorúan meghagyta, hogy kótórai pihenés után indulnak vissza a tüzvonal felé. Szép József a pihenésre szánt két óra alatt visszagyalogolt a szerpentines utón, hogy társait felkeresse. Összezúzott szekereken ló és ember hullákon vezetett keresztül útja. Kótórai küz­delmes keresés után társával tért vissza. Hadnagya és társai már indulásra készen várták. A nap most volt felkelőben. Pacsirták daloltak a levegőben. A szekerek dőczögtek fölfelé az utón . . . Előre 1 Előre! Ilyen a trén dolga. A lövészárok katonái talán sokszor irigykedve gondolnak a trén katonára. Ok pedig fáradságot nem ösmerve, tüzön-vizen át sietnek előre, csak előre 1 Richter Mihály. nünk gyártottak, már három milliárd. És mivel teszi ezt a rengeteg szállítást ? A sza­badság fogalmának világraszóló szofizmájá- jával. Mert — úgymond — az amerikai pol­gárnak akaratát sem szabad gátolni. És ha a kongresszus az ellen a szabadság ellen törvényt hozna ő mondana „vótó“-t. Ha az amerikai polgár Angliának gránátot akar szállítani — az az ő szent joga. Nem igy beszélt Wilson 1913-ban, mikor a Mexikóba való hadianyag-szállítást föltétlenül megtil­totta. Most pedig Amerika egy nagy muni- czió-gyárrá változott — ellenünk. Kétséget nem szenved tehát, sok más súlyos okok is arról szólanak, (a kölcsönök, képviseletünk zaklatása, a toborzások elle­nünk) hogy az amerikai gyűlölet ellenünk -- Wilson munkája. Jön ugyanis az elnök- választás. Tudja jól, hogy 6 nem számithat a németbarát és angol ellenes szavazókra Tehát vad izgatással, furfanggal, egy magát erkölcsös és vallásosnak hirdető lélek fari­zeus képmutatásával ellenünk való gyűlö­letbe viszi az ántánt — barátait, hogy őket teljes számban megkaphassa azon a czimen, melyszerint Wilson Amerika igaz és nagy embere, aki egyedül képviseli az Unió érde­keit. Nélküle tönkre mennének. Lehetetlen, hogy a történelem, tárgyal­ván a világháborúnak rugóját és eseményeit: szégyen, bélyeget ne süssön az ilyen erkölcs­telen és embertelen magatartásra. A háború hatása a magyar irodalomra. A háború lelke nemcsak az emberiség­ben lülktet, amely azt keresztülharczolja, de ép úgy hozzátapad, beleszövődik minden kö­rülménybe, mely ez embert, mint a föld leg­okosabb teremtményét lépten-nyomon kiséri, Ilyen a különféle nemzeteknek az irodalma is és elvitázbatatlan tény, hogy a háború befolyása ép úgy kihat a magyar irodalomra most a jelenben, amint hogy kifog hatni még a jövőben is, hosszú évtizedeken át. Mert az irodalomnak meg van a sajátságos természete, hogy mindig a kor szelleméhez igazodik, a jelenből vesz erőt a jövőre s amilyen jelen­ben született, vagy fejlődik tevább, ugyanolyan stádiumba fog haladni később, mig egy-egy nagy esemény, egy-egy korszakot alkotó va­lami, ismét más útra tereli, szellemének uj irányt teremtve. Az irodalom az emberiségnek egyik legnagyobb kincse s ép azért a legnagyobb odaadással kell azt gondozni. Olyan párhu­zamba lehetne ezt felállítani, mint a mint a műveltséget nyelvismeretekkel, csak, hogy mig ez a kettő noha látszólag egymáshoz tartozik, megbir egyik a másika nélkül lenni, — addig az irodalom mindig a műveltséggel tart és halad. Ha meg akarjuk tudni valame­lyik nemzet műveltségét, úgy ne tanulmá­nyozzuk a népet, az életmódját és viszonyait, hanem nézzük meg irodalmát, mert ebben mindaz benn van, amiből leszűrhetjük a tiszta igazságot. Az irodalom az emberiségnek egyik gondolkozó és érző szerve, mert a legkisebb bénultság legelőször is rajta látszik meg. 0 van az emberiség gondolatvilágával össze­forrva, ebből táplálkozik és él s amilyen a táplálók, a gondolat, ugyanolyan az irodalom Is. — Eme fejtegetések közé lehetne állítani a háború hatásait a magyar nemzet irodalmára. Irodalmunk a háború alatt megváltozott s hogy eme változás milyen erejű, nem annyira a jelen, mint a jövő fogja megmutatni. Ma még csak azt tudjuk, hogy irodalmunk más irányban halad, e jövő évtized lesz azonban hivatva megmondani, hogy tulajdonkópen milyen is eme irány. A háború beálltakor irodalmunk a régi iránnyal szakított; minden erejét és gondolatvilágát a háború tudata kötötte le s ez számára egy olyan uj kört jelentett, amelyben szabadon mozoghat, füg­getlen érdekektől mentve nem törődött azzal az úgynevezett hagyományos „régi múlt*-tál sem, mert a nagy jelenben elfelejtkezett a a régi időkről, holott a régebbi korszak­nak témája még ma is kimerithetlen — s egyedül csak a káprázatos „uj“ jövő lebeg előtte. A mai idővel a közszereplésből végbép letűnnek a régi irodalmi termékek, azoknak különböző fajai, sajátságai s főleg témái. A világháború újat hozott számára, aminőről nem álmodott, aminőt nem várt soha. Uj események mennek végbe uj témák kelet­keznek belőle. Uj lélek kapcsolódott leiké­hez, uj irányban fogja az tova vinni. És uj lesz minden, csak az eredet lesz a régi. Csak ezt fogja őrizni a múltból a magyar nemzet, mert a többit a jellemnek áldozza. — Iro­dalmunkban nagyon el van terjedve a ma­gyarságnak a török világ alatt átélt esemé­nyek költészete, török népmondák balladák, óposzok, költői elbeszélések stb ... s ez egy csapásra, mind lekerül a pódiumról. Eltünek a Rákóczi kor legendái, el a kurucz-labancz világ hőstettei, sőt a szabadságharcz dicső története se fog előttünk úgy kimagaslani, mint eddig. Mindez megmaradt a múltnak és az emléknek, sárga pergament papiroson. Pedig mennyi sok téma ez, amit irodalmunk évszázadokon keresztül sem birt feldolgozni, de minő és mennyi téma fekszik előtte ma, s hogy ennek feldolgozásához mennyi időre van szüksége: erre a kérdésre ember nem felelhet. Irodalmi nagyjaink megszaporodnak; a régiek közé újak lépnek. És mind gazdag lesz, mind ragyogó, átélt talentumokkal tele az uj napok uj dicsőségére. Ne gondolja azonban valaki, hogy a régiek eltörpülnek. Ezek élni fognak ^továbbra is a nemzet szi­vében, mert Petőfi csak egy van, kinek lelke örökkön örökké él! A háború szakított a külföld irodalmá­val is, mert a magyarság azelőtt sok oly iro­dalmi ágat müveit, amelyet müveinek ellen­ségeink. Nem hisszük, hogy egyhamar a „Müveit Nyugat“ irodalmát valaki nálunk követni fogja, mert nyugatot — aminthogy igaz is — ma mindenki műveltnek tartja. Minek nekünk a pikáns franczia és a bor­zalmakban és gyilkosságokban gazdag angol irodalom, amikor nekünk is van sok, sőt kelleténél is több irodalmi termékünk ? — De még a népköltészetnek is más irányt adott a háború. Ebből egy uj irodalmi ág növekedett ki, amelyet, — sokat nem mon­dunk vele — méltóan nevezhetnénk háborús irodalomnak is. Ez a legerősebb, a legna­gyobb a jelenben, mert száz és százezer lé­lek alkotta s szeretettel műveli ma is. En­nek a lelke halhatatlan, mint magáé az Al­kotóé és élete örök, melyet nem homályo- sithat be semmi. Általában véve is ma az egész magyar irodalom a háborúval foglal­kozik. Abból merit mesét, arról regél, ahoz fűz mondát s azt állítja fel mindennel szem­ben. Eltelhetik ezután ismét egy évszázad, sőt talán kettő is, irodalmunkat 'a sok idő sem képes másfelé terelni, mert bárhogy fog táplálkozni, hogy éljen, a lelke minden­kor a mai időkből fog feléje tekinteni. Dinnyés Árpád. Püspök Ur Öméltósága újabb ado­mányai: A háborútól sújtott lengyeleknek . 1000 K A máramarosszigeti kath. körnek . X 8 ▼H A m unkácsi „ 300 . A csapi „ „ 50 „ A szatmári kath. legényegyletnek . 50 . A nagykárolyi „ 100 „ A nagybányai „ 30 „ A felsőbányái „ „ 30 „ A szinórváraljai „ „ 30 „ Az ungvári „ „ 50 „ összesen: 1?40 k Sxabó István prelátus-kanonok ur adományai: Később meghatározandó alapra : . 8000 K Szemináriumi kápolna oltárra . . 1000 K Egyházmegyei sajtóalapra . . . 1000 K összesen: 10000 K Kinevezés. Az O. M. B. igazgatósága a Szatmárnémeti fiókintézetnél Unger Ulltnann Sándort váltóbiróvá nevezte ki. Katonai kinevezés. A király dr. Biró Jenő tart. katonai főorvost, ezredorvossá ki­nevezte.

Next

/
Thumbnails
Contents