Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-03-22 / 23. szám
XXV, évfolyam 23. szám Szatmár-Németi, 1916, márczius 22. A (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár As ifjúkori bűnösök száma a háborús idők alatt növekedik. Nem kell sok szóval indokolni, hogy miért. Utczáinkon csavarognak a gyermekek, kinek atyuk talán a csatatéren küzd. Az anyák az élet gondjaival vannak elfoglalva. Sokszor gyengék is az apai tekintély hijján. Vagy nem egyszer — elfeledik anyai kötelességüket. A gyermekbiróság is tapasztalhatta, hogy a mostani ifjúkori bűnösök elesésének, züllésének háborús körülmény a legfőbb forrása. De mi tanférfiak még közvetlenebbül érezhetjük, hogy az okok keresésében távolabbra is mehetünk a háborús időknél. Sok, gyakori esetben megállapíthatjuk, hogy a gyermekek, mindkét nemű ifjúság elzüllé- sének oka az erkölcsi érzék hiánya, eltompulása; tehát a vallásos nevelésnek elmulasztása. A gyermekbiróságok adatai bizonyítják, hogy sok gyermek leikéből hiányzik még az Isten fogalma is. Vagy elhomályosult. Ez a hiány okozza aztán a lelkismeretnek,agyermeki erkölcsöknek sokszor nagyon nagy mérvű elpusztulását. Prológus. — A szatmárnémeti kir. hath, fögimn. uj színpadának e's uj zongorájának avatására irta s az 1916. márczius 15-iki ünnepe'lyen előadta RÓNAI JÁNOS tanár. — Mért ver a szív, gyújt úgy a nap sugár a ? — Talán a hősökért, . . . csonthalmukért ? Zászlónk mért fonja sok tündér kanjára, A szél miért küldi, merre szárnyuk ér ? Te szent napunk, csatán megint a néped ! Egy uj szabadságharcz köszönt ma téged. Egy emberöltő . . . s már hozod ma itt Uj ezredévünk szent tavaszait. De . . . uj színpad kell s tarka függönyének Csak egy dicső nap bontsa szárnyait! . . . . . . Uj zongorát is !.. . De csak gyújtó ének 8 nagy nemzetünnepen avassa itt! — Oh, mig Kazinczy-utczáján kell állnod, Kazinczy-kör, mi volt más, édes álmod. És itt a nap; melyért hazánk eped, Tiéd is im’, győzelmi ünneped ! * Világcsaták pergőtüzének útja Árpád népének uj tavaszt jelent. Á föld, amerre vére jól befutja, Csak ünnepelni tudja a jelent. — De, mig a harcz dúl messze Ázsiáig, Idők reménye itt valóra válik-. lm’ itt a színpad, itt a zongora 8 köszönti nemzetünnep mámora. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Egy bűnöző gyermek maga vallotta, hogy senkije sincs. Magára hagyatva, társai késztetésének, csábitásának áldozata. — De Isten veled van, mondotta a biró. S ha senkiért másért: Istenért ne tégy rosszat, gonoszát. 0 lát. Tőle félj és ő előtte pirulj, szégyeld magadat. További oktatás után összegezi a biró a mondottakat s mielőtt elbocsátaná, megkérdezi : — Kiért és miért nem fogsz gonoszt cselekedni tovább ? Kitől fogsz félni ? — A csendőröktől — feleli a hu — mert bekísérnek. Tessék ennek a gyermeknek feleletén elgondolkodni. Mit ér a legnagyobb áldozat és mit a gyermek- bíróságnak különbén igen dicséretes hatása, működése, ha az erkölcsöt leszakítjuk a vallás gyökereiről, ha annak az ifjúnak ilyen fogalmai maradnak a kiállott büntetés után is. Két iparos tanuló állott a gyermekbiróság előtt. Betöréses lopást követtek el. — De ti hárman voltatok abban a nagy műhelyben, szól a gyermekAz Alma Mater már szűk honja helyett Csak hösidök viselte földre várt 8 a Múzsakertnek itt talála helyet, E helyt, mely hord rég’ ősi büszke várt. _ — E színpad is e múltról szóljon majdan 1 Éljen, tüzeljen itt a hősi hajdan ! Vonuljanak fel Zrínyi, Kölcsey ! — Tanítsanak a múlt erkölcsei! De, ha virág nő kősziklák sebére, Ne érne még e nép sok századot ? Világverés, uj ezredév a bére, Török tatárral itt ki fáradott. — Hadd zengje hát e színpadon a kardal: Ha Szkitiából nibelungi karddal Mindent leverve ismét visszatérünk, Ölel, csókol uj, békés ezredévünk! Oh színpadunk, e szép tavasz ha megjött, Hirdessed itt a Pázmány szellemét! A tiszta erkölcs ad csak hős jövendőt. A bűn hazát öl, zord ege setét. — Uj ezredévnek sasfiók az őre* » Erényt nevelj hát büszke, szép jövőre, Ha majd ezer veszély is kavarog, Hazát igy védnek csak vitéz karok. Loivcsentöl el, hol zug a Visztula, A Rajna őre ad testvérkezet, S ahogy a föld előttünk tisztula Bolgár-Török is hozzánk érkezett, * Varjas tanár betanításával a „Sasfiók“ 5. felv. 5. jelenetét adták elő először a színpadon. A kiadóhivaia't illető összee küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők. | Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyílttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. bíróság elnöke. Mi annak oka, hogy a harmadikat nem avattátok termeitekbe és ő mentes maradt? Egész őszintén feleltek a kérdésre. — Az a fiú, a mi harmadik társunk minden lefekvés előtt imádkozott. Nem mertünk neki szólani. Nem kell ezen nyilatkozathoz predikáczió. Az eset maga beszél és bizonyltja, hogy a vallásos nevelés, mely az erkölcsnek forrása és gyökere — a legértékesebb és legbiztosabb prevenczio arra, hogy az ifjút ne csak visszatartsa az erkölcsi kiugrástól, de a társadalomnak majd élő, hasznos nemzedéket adjon. Ä pre- venozio nem csak a fizikai betegségek villámhárítója, de az erkölcsi züllésnek is. A hadi árvákat nem akarnám elválasztani az oltalomra, preven- czióra szoruló minden nemű árváktól és elhagyatottaktól. De meggyőződésem, hogy a hadi-árvák számára emelt családi otthonunkban is a valláserkölcsi-nevelés marad és lesz a legértékesebb és legszükségesebb nevelési tényező. Sőt e tényező nélkül áldozatainkat és a nemzet reményeit is koczkára tesz- szük. A A nagy világnak nagy magyar a népe Magyar pajzs nélkül nem virul a béke. Tanítsd tehát, hogy nagy lesz Hunnia, Ha hősök utján jár minden fia. De im’, hogy elvitt lelkünk géniusszá Mutatni, mint lesz nagy magyar e nép ! Pedig e hely, a színpadunk se puszta, A múzsa írja épp történetét. A zongoránkat nagy művésze vette . . . Tanár-, diákkéz rótt deszkákat egybe. S hogy álljon itt mint múltúnk ideálja, Tanár-, tanár né szórt rózsát rája.** * Hogy színpad kellett s tarka függönyének Csak egy dicső nap bontsa szárnyait-, . . . Uj zongorát is, de csak gyújtó ének S nagy nemzetünnepen avassa itt . . . Oh, mig Kazinczy-utczáján kell állnod, Kazinczy-kör, csak ez volt édes álmod ... És itt a nap, melyért hazánk eped, Tiéd is im’, győzelmi ünneped. Világcsaták pergőtüzének útja Árpád népének uj tavaszt jelent. A föld, amerre vére jól befutja, Csak ünnepelni tudja a jelent. De, mig a harcz dúl messze Ázsiáig, Idők reménye itt valóra válik-, lm itt a színpad, . . . itt a zongora 8 köszönti nemzetünnep mámora. **Sándor V. tanár végezte ti tanítványaival az asztalosmunkát. Hűnek E. tanár és neje díszítette a színpadot.
