Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-03-08 / 19. szám

2

SZAlMÁRI HÍRLAP..

Szatmár-Németi 1916 raárezius 8.

A herczegprimás a magyar katholicismusról. A „8 Órai Újság“ minapi száma közli a bíboros herczegprimás egy nyilatkozatát, melyet az egyházfejedelem a magyar katholicismus programmjáról, teendőiről és jövőjéről tett. A nevezett lap tudósitója az alább idézett szövegben „jegyezte fel“ a bíboros herczegprimás szavait, melyeket adunk azzal a megjegyzéssel, hogy a közlés hűségéért természetesen a nevezett lap a felelős :

— A háború után a magyar nemzet bőségesen merithet abból az erkölcsi tőkéből, amelyet a világháború alatt példátlanul hősies önfeláldozása, dinasztikus és szövetségi hűsége által gyűjtött. Á háború a vallásos lelket még önfeláldozóbbá finomította, ur lett a népek lelkén a természetfölöttiség s azon kell lenni, hogy az emberek Isten közelségét, melyet a halál árnyékában oly elevenen éreztek, tovább érezzék az élet derűs napsütésében is. A háború igazolta a tekintély elvét, mert rend, szervezettség, fegyelem ott van, ahol a tekintély elvét becsületben tartják ; s igazolta a valláserkölcsös, férfias nevelés, mert csak az az ifjúság nem riad vissza a nehéz fáradalmaktól, képes emberfeletti önfeláldozásra, ki a valláserkölcsös nevelés pánczélsisakjával, vasöltözetével megy ki a harcztérre. A valláserkölcsös nevelés mélyíti a hazaszeretetei, ledönti a társadalmi korlátokat, testvérekként sorakoztatja a harczosokat, ez hevitette a népet arra a csodálatos önfeláldozásra, mellyel magát egy sorba emelte a példátadó főrangu- akkal.

— A világháború egyik nagy nyeresége az, hogy a magyar nemzet szorosabbfszövet- ségre lépett fajrokonaival : a bolgárokkal és a törökökkel, kiknek szellemi és kulturális erőnket szívesen bocsátjuk rendelkezésükre. A török birodalom területén virágoznak a katholikus missziók, melyekre az istentagadó és egyházellenes franczia kormányok külpolitikai okokból rengeteg pénzeket költöttek el. Becsületbeli kötelesség és a történelemnek tartozó felelősség hárul ránk, hogy a fran- cziák és olaszok helyeit elfoglaljuk, első sorban mi magyarok, kikben mint fajrokonaik- ban, a törökök is bátran megbíznak.

— Háború után a katholikus egyház lesz az a világot megújító erkölcsi erő, mely a népeket Krisztusban ismét összehozza, felépiti a lelkek belső, finom lelki kultúráját, egyetlen s legfőbb erkölcsi alapját és szilárd biztosítékát a szomjuhozot-t világbékének, melyért a katholikus egyház tett a legtöbbet, s melyet ő ajándékoz a nemzeteknek . . .

Finánc sok

amióta vannak, nem nagy rokonszen- szenvővel dicsekedhetnek a magyar embernek. A Bach korszak szüzdohányt pipázó magyarjának érzelmei átjárták az egész nemzet ’lelkét s ezt megszokta a modern állam e fürge, zöldhajtókás szerveit minél kevesebb szeretettel nézni. Bizalmatlan irántuk, sokszor haragszik rájuk s ezen érzelmek már nem egy rossz viccznek adtak életet.

Pedig komolyan fontolva a dolgot, a fináncz époly hasznos, sőt szükséges rossz, mint teszem a végrehajtó. Sőt mig ez nem egyszer ártatlan, csak szerencsétlen embereket dnboltat végre, addig a fináncz az állam törvényeinek kijátszóit kutatja, üldözi mindnyájunk javára. Olyanforma a foglalkozása, mint a takarítás. Ezt a takarítást sem szívesen látjuk, de azért eszünk ágában sincs, hogy feleslegeseknek mondjuk, vagy pláne gyűlöljük.

A mostani háborús napokban fokozódott az érdeklődésünk a magyar pénzügyminiszter e jószimatu csápjai iránt. A magyar ká- naánban fogy a mag, a liszt, a kenyér. Sokan nélkülöznek azért, mert másoknál garmadában áll elrejtve az Isten áldása. Hogy rabszolgakorbács legyen belőle azok lelkében, akik elég gazemberek ahhoz, hogy vele véresre verjék ennek a sokat szenvedő nemzetnek a testét.

S a finánczok járnak. Száz métermázsa, húsz métermázsa, öt métermázsa, hatvan kiló, harmincz kiló, tizenöt kiló és igy tovább. így halljuk, olvassuk most naponként. Ez annyit jelent, hogy akinek a napi 240 gramm kenyéren túl van augusztus

közepéig 20 vagy 30 kiló felesleges lisztje, attól a jó, buzgó, derék finánczok irgalmatlanul elrekvirálják. Persze felsőbb rendeletre. Nem kérdik azt, hogy hátha abba a házba pár hétre egy-két vendég érkezik, hátha ahhoz a családhoz véletlenül bármiféle okból, gyakrabban koll a napszámosnő, stb. slb ! A fináncz nem sokat gondolkodik. Ö kötött marsrutával jár és cselekszik. Cselekszik a régi, a kezdődő római köztársaság puritán becsületességével.

Nem baj. A hazáért, mindnyájunk jóvoltáért ezt is kiállják. Ha a katonáink a harcztéren odaadhatják a vérüket, miért ne adnánk mi oda a mi húsz kiló felesleges lisztünket, ha ettől függ a végső győzelem ? 1 Ha ez menti meg az óhhaláltól Árpád nemzetét !

Csak arról nem tehetünk, hogy ezt a rettentő buzgóságot látva arra gondoltunk, hogy ezen a szegény nemzeten nem lehet csak kenyér és lisztrekvirálással segíteni. Mert az életben sok egyéb is kell. És ez a sok egyéb még ma is nebántsdvirág. A zsir, a szappan, a hagyma, a czukor. A kávé ára 10—12 koronára szökött fel s a napokban olvassuk egyik merkantilista irányú fővárosi lapban, hogy Budapesten egyetlen kereskedő raktárában 30.000 zsák kávé fekszik. Az illető most, az áremelkedés révén, anélkül, hogy a kisujját mozdítaná, 4 és fél millió koronát keres ezen a portékáján. Most, mikor egy kiló szappan ára 4’80 korona körül jár, igen szeretnénk bizonyos szappanraktárakba betekinteni, És igy tovább. Valószínű, hogy a mi jó fürge finánczaink ehhez is értenének. Nemcsak a busz kiló lisztekhez. Hogy miért nem értenek?

Hát kérem : Magyarországon vagyunk.

A vendélősökről és általán minden

üzletről irtuk a műit év márcziusában lapunkban, hogy elégedjenek meg a tisztességes polgári haszonnal és ne akarjanak marokkal jövedelemhez jutni a közönség szenvedésén és verejtékén át. íme most egy berlini nagy vendéglősről olvassuk, hogy egy márka 20 pfenningár ttiszta asztalon, jó kiszolgálással jóllakhatnak ma, mikor ellenségeink a kiéheztetés fegyverével akartak legyőzui. A 80 éves, óriási vendéglőnek tulajdonosa úgy nyilatkozik, hogy munkájuk nem könnyű, az élelmiszerek ára megkétszerőződött. Kevesebbet kereshet, mint béke idején, de ennyivel tartozik nemzetének. Háborúban nem szabad többet keresni, mint béke idején. A háború, a nemzetért való vérhullatások bizony nem arra valók, hogy amelyekben egyesek, ezrek megszedjék magukat és gondtalan életű dúsgazdagokká legyenek. Olvassák csak ezt a nyilatkozatot azok, akiket illet. És tudják meg, hogy a háborús időkben kizsarolt das jövedelmek jogosulatlanná teszik, hogy őt hazafinak nevezzék és ő maga magyar embernek tartsa magát.

Kisebb terjedelműek lesznek a lapok. A hivatalos lap minapi száma kormányrendeletet közölt, a mely az újságokat és az újságolvasó közönséget különösen érdekli. A rendelet ujságpapir-központ felállítását mondja ki és törvényes korlátok közzé szorítja a lapok terjedelmét. A kormány rendeletileg szabályozza, hogy minden lap hetenkint milyen terjedelemben jelenhetik meg és e rendeletével biztosítani akarja azt, hogy a meglévő papirkészletek is elegendők legyenek a lapok megjelenésének biztosítására. Az a legkisebb napi egész oldalterjedelem, melynél kisebbet az Újságpapír Központ el nem rendelhet, a következő: a 12 filléres lapoknál 8 oldal, a 8 filléres lapoknál 6 oldal, a 6 filléres lapoknál 4 oldal, a 4 filléres lapoknál 2 oldal. (Természetesen a mi lapunk is e törvény rendelkezése alá kerül; csak épen annyi reményünk van, hogy húsvéti számunkat esetleg 6 oldalon jelentetjük meg, ha a példányainak ez ünnepi számát 8 fillérre emeljük. Kérdés, ezt a jóakaró törekvésünket respektálja-e — a rendelet. Szerk.)

A liáborns idők fiatalkora bűnözői a bíróság* előtt...

Lapunk gyakrabban, foglalkozott azon fiatalkorúakkal, akik az apának távollétében, az anyának elfoglaltság miatt, kenyér gondjai kapcsán, családi és iskolai nevelés, felügyelet hiiján — az utczákon csavarognak, kapuk alatt kártyáznak, korcsmákba nézegetnek be és — alkalom szüli a tolvajt — lopásokat és más bűncselekményeket követnek el.

Fájdalmas érzést váltottak ki ezeknek a kiskorúaknak züllésre vezető csavargásai. Hiszen csaknem ujjal lehet rájuk mutatni . . ott főleg a vasúti pályaudvar környékén, a színház előtt, főleg az Uránia kapujánál, vagy még az Tparos Otthonnak folyosóin is, hogy lopott pénzzel részt vehessenek az előadáson vagy pedig ügyes ferdüléssel és alkalmas pillanatban az előadási terembe besurranhassanak.

Itt lenne már az ideje, hogy a moziban is egv kis rendet teremtsen a rendőrség az előadásokat, illetőleg, vajjón ezen minden kiséret, felügyelet nélkül való kiskornak minden előadáson részt vehetnek-e, minden válogatás nélkül. Hiszen vannak mozidarabok, melyek ezeket a züllött gvermekeket valósággal a cselekvésre, a bűnözésre késztetik.

Egyáltalán nem a gvermekbiróságnak működése, ítélete, javításra törekedő cselekedete itt a fő, döntő és egyedüli nevelési és óvási tényező.

A prevenczió, a megelőzés a legjobb, legbiztosabb orvossága, mentő tényezője nem csak a fizikai, de az erkölcsi betegségeknek is.

A múlt héten több fiatalkorú bűnös állott a gyermekbiróság előtt. A bűnök, mik miatt felelőségre vonta őket a bíróság mind oly természetű, melyek a családi nevelés hiányából, ellenőrzésnek gyengeségéből, vagy egyáltalán nem létezéséből származnak. A pinczéből való zsáklopás, a czimboraság segélyével való betörés, az inasi kötelékből való szökés ; a lopás után való eltűnés, a bizalommal való visszaélés; krumpli lopás, hogy pénzhez jussanak : tiltott kártyajátékot űző kereskedő segédek; tolvaj, csavargó lányok, kik pénzt szerezve a főváros kávéházába szerződtek, a saját testvérének megrablása. A kiszabott büntetések : nyolez órai elzárás; 2 korona pénzbüntetés, 6—6 órai elzárás, egy hónapi fogház ; még három három hónapi fogházbüntetés valamint a bíróságnak lelkűkre való hatása vájjon elég erős lesz-e, hogy a bűnözésbe vissza ne essenek. Erre az eredményre csak akkor számíthatunk, ha a büntetésük után lesznek jótékony kezek, melyek a prevencziót biztosítani tudják.

Pemp preláíns -kanonok, püspöki helynök adománya a szatmári ferenczren- diek házának. Egy őszi délután a Szatmár- hegyre invitálja az aranymisés prelátus-ka- nonok a ferenczrendiek népszerű főnökét. Csak éppen, hogy néznék meg a Kíslippán levő szőlőjét. Mikor hegyiről-íövire megtekintették a szőlőt, a jól berendezett sajtópróst, a lakályos házat praktikus felszereléseivel, azt kérdi a prelátus a főnöktől:

— No hát, mit szól hozzá ?

— Igen szép, igen gondozott, dicséri a mit sem sejtő, alázatos szerzetes.

— No hát maguknak ajándékozom. Legyen az önöké és használják fel termését az Isten házában és a maguk egészségére.

A főnök elérzékenyülten, szinte szent zavarban hálálkodva köszönte meg a szép ajándékot. S mert ők, a szerzetesek ingó vagyont csak a pápa engedélyével fogadhatnak el, megindult azonnal az eljárás a pro- vincziáüs utján az engedélyért, meiy nemrégen meg is érkezett. Ennek kapcsán a tulajdonjog táblázása is folyamatban van, talán már jogerős is lett.

Diákok a parlag földeken. Nagyvárad városában 300 diák vállalkozott a parlag földek szántására és bavétésére. A diák-