Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-02-23 / 15. szám
Szatmár-Németi, 1915. február 23. .SZATMÁRI HÍRLAP 3 ruig végre is letörte az élet fájáról. — Varga Benő szatmári áll. isk. tanító 61 éves korában f. hó 21-én halt meg. Régi alakja városunknak, ki előbb az ev. ref. iskolánál szolgált, majd az államosítás alkalmával ő is az állami tanitókar tagja lett. Szerény, szorgalmas, hivatásának és családjának élő férfiú volt, a kit kartársai nagyrabecsültek, szerettek. Halála nemcsak nagy kiterjedésű családját döntötte gyászba, de kartársai, sőt az egész tanügyi vi águnk lelkében őszinte részvétet keltett. — Ózv. Kovács Istvánná 85 éves korában f. hó 20 án elhalálozott. Deutch Mór nagykereskedő halála. Egy becsületes és hivatását ritka szépen felfogott embert vesztett el a szatmári társadalom s benne a szatmári kereskedelmi világ. Osztatlan becsülését vívta ki mindazoknak, akik vele akár üzlet terén, akár más életkörülmények közt érintkeztek. Mélyen vallásos lélek, jó polgár, megbizható szerény munkás ember volt Deutch Mór. Egészen életpályájának élt; dolgozott reggeltől estig. Sikereiben soha el nem bizakodott; veszteségeiben Istenben bízván, meg nem rengett. Izraelita volt a positiv hitnek egész erejével; szerette a magyar népet, örült, ha szorgalmas, módos iparost vagy parasztot láthatott s azt soha ki nem zsákmányolta; sőt ott hol lehetett, segített rajta. Erről földmivesek és iparosok széliében beszélnek. Üzletein kívül az ő egész világa családja és gyermekei voltak. Példás családi élete és otthonának sze- retete alkották egész élete tartalmát. Har- mincznyolcz évig működött a szatmári pia- czon zajtalanul s jó erős példát adott arra, hogyan lehet egymást megértve élniük azoknak, kiket születés, hit s talán más világnézet választ el. Á 61 éves embert rövid betegség után döntötte le a halál. Temetése vasárnap délután volt a közönség nagy részvétével. Elhalasztott hangverseny. A polgári fiúiskolában levő cs. és kir. tartalékkor házban e hó 28 ára hirdetett jótékony czélu hangversenyt márczius hó 5-éré elhalasztották. Halló! A telefonhivatal értesítése szerint a posta és távirdai vezérigazgatóságnak sürgős rendeletére a szatmári telefon állomáson a távirda és telefon éjjel-nappal szakadatlanul működik. Az Oltáregylet bevétele a sebesült katonák részére 1914—1915-ben 5631 korona 51 fiiér. Püspöki adomány 1600 K, templomi gyűjtés 1600 K 69 f; összes adományok 2431 K 08 f; kiadás 5548 K 57 f. Vászonra 4318 K 80 f. (7520 métert felvarrtak.); 1128 drb. zsebkendő: 320 K, karácsonyi ajándékra : 321 K 26 f. (1914. és 1915.); gyapjú- fonalra : 50 K; cigaretta dohányra 107 K 54 f. ; cérna, galand, gomb, gépjavítás, posta- költség 432 K 57 fillér. Hernyózni kell a gyümölcsfákat. Megérkezett a földmivelésügyi miniszternek szokásos rendelete a városhoz, amelyben figyelmezteti a kert- és szőlőtulajdonosokat, hogy tekintettel a tavasz közeledtére, a gyümölcsfák hernyózását minél előbb kezdjék meg. A mulasztók ellen kihágás czimen eljárást indítanak. (De indítsanak ám I) Jobb szerettem volna. Bizonyos hentesnek nagy szívességet tett egy hivatalnok. Ez mindenképpen meg akarván hálálni a jótéteményt, azon gondolkozott, mivel lepje meg jótevőjét, Végre elhatározta, hogy friss kolbásszal kedveskedik. — Eredj flam vidd ezt a kolbászt — szól a hentes fiának — és mondd meg, hogy végtelen hálám kifejezéseként küldöm. A flu úgy tett, mint apja akarta. Elvitte a kolbászt és ezen szavak kíséretében adta át: — Édes apám végtelen hálával küldi. A hivatalnok reá mereszti szemeit a kolbászra és nyugodtan monda : — Köszönöm édes fiam, de mondd meg apádnak, jobb szerettem volna, ha a hála lett volna véges és a kolbász végtelen. A mezőgazdasággal foglalkozók bevonulásának elhalasztása tárgyában dr. Domahidy Pál, a szatmári járás főszolgabirája most a következő rendeletet kapta a honvédelmi minisztertől: — Tekintettel a közélelmezésre nagy kihatással biró mezőgazdasági munkálatokra, a járási tisztviselők és városi hatóságok ezennel felhatalmaztatnak, hogy a halaszthatatlan mezőgazdasági munkálatok elvégzése czéljá- ból a még be nem vonult vagy érvényes felmentés alapján még otthon tartózkodó és felmentésüket, illetve újbóli felmentésüket kért egyéneknek igen kivételes és sürgős esetekben megengedjék, hogy a felmentés illetve újabb felmentés iránti kérvényük elintézését tartózkodási helyükön bevárhassák. Nem lesz pászka az idei húsvéti ünnepeken a zsidóknak. Találkozik Ro- senblíih Jakab Blumenduft Móricczal s szomorúan újságolja neki : — Az idén nem eszünk pászkát husvétkor 1 — Nem? Miért nem te Kobi ? Hát azért, mert ez évben az összes pászkát az angoloknak viszik. — Az angoloknak ? Hiszen azok nem zsidók! — De ők vonulnak ki az idén Egyiptomból. A Népbank 38 ik küzgyülését tartotta meg közelebb. Életéről az igazgatóság jelentése ad hü képet. A közgyűlés a nyereség felosztására vonatkozó javaslatot egyhangúlag elfogadta (Az osztalék részvényenkint 18 korona.) A régi igazgatósági tagokat újból megválasztották 3 évre. A megüresedett felügyelő bizottsági tagi helyet Figus Albertiéi töltötték be . . Az intézet betétállománya decz 31 én 4.151.120 K. 62 f. Vissza leszámolás pedig 426.60 K volt. E régi tekintélyes kipróbált intézet dicséretre nem szorul. Mint a viharedzett tölgy állott helyén rendületlenül és szolgálta városunk piaczát tisztességesen. A városi fürdő végre megnyílik. Elérjük tehát mégis, hogy a Kossuth kerti fürdő a közönség rendelkezésére fog szolgálni. Igaz, hogy még most sem tudjuk meg- megállapitani a pontos időt, mert a szerződést a másik fürdő bérlőjével nyélbe ütötték, de a tatarozás, tisztogatás, újítás bizony időbe kerül. Erre pedig ez a fürdőház nagyon is — megérett. No hát a közönség annak reményében, hogy végre valahára tiszta fürdőhelyiséghez jut, hogy a két fürdőnek elvállalása és kezelése hátrányokkal járni nem fog és hogy az illetékes közegészségi közegek ezután szemmel és lelkiismeretes felügyelettel fogják ellenőrizni a higi- énának legalább elemi követelményeit — szívesen várakozik, ügy értesülünk, hogy a Kossuth kerti fürdőt remélhetőleg április 1-ig megnyitják. Félti a bőrét. Érdekes, honnan eredt ez a közszólás. A mohácsi veszedelem után Magyarországon a törökök uralkodván, Szegeden egy keresztény mészáros volt, kinek szerencséjét egy zsidó nagyon megirigyelte, s e miatt elment a pasához, árulkodván a mészáros ellen, ki Szeged és Szőreg számára vágta a húst; e jogot maga szerette volna megnyerni. Azt hazudta a basának, hogy a mészáros rosszul méri a húst és ezen ravaszságával már nagyon meggazdagodott. A basa meglevén győződve a mészáros ember tisztességéről, megparancsolta a zsidónak, hogy állítson tanút, ki a mészáros csalfaságát maga tapasztalta volna; megjegyzé egyszersmind a basa, hogy ha hazudik a zsidó, hát lehuzatja a bőrét. Várta a basa a zsidót, de biz az nem jött, nem tudván a mészáros ellen tanút kapni. Kérdezi egyszer a basa, hogy miért szökött el a zsidó ? mire azt felelték : Félti a bőrét. Lesz elegendő cipő a polgári lakosság számára. Az összes bőrkészletek lefoglalásának hiráre sok vidéki városban valósággal megrohanták a cipőüzleteket a tulóvatos embereket, hogy még idejében ellássák magukat cipővel. Pedig ez a túlbuzgóság csak a cipőüzleteknek használ és csak arra jó, hogy az árak még magasabbra szökjenek fel. Cipöhiánytól nem kell félni, mert a talpoőrhulladékból és fából készül szurrogátumok és egyes bőrfajták, — amelyeket nem foglaltak le — elegendő mennyiségben állnak a polgári lakosság rendelkezésére. Különben is Németországból Svájcból és Hollandiából sok cipőt fognak behozni a nagykereskedők és ezzel egyenlőre biztosítani tudják a szükségletet. Egyenlőre csak gyermekcipőket készítenek fatalpakkal probaképen, de ha szükség lesz rá, később a felnőttek részére is fognak cipőket gyártani. Csak aztán czipő- kereskedőink elégedjenek meg tisztességes, kövér polgári haszonnal. Pásztory Árkád halála. Lapunk zártakor értesülünk, hogy Pásztory Árkád meghalt. Egy nem mindennapi, szinte megma- gyarázhatlan életnek lángja aludt ki az ő egyéniségében. Oly összetett és mégis szétbontó oly közelfekvő és mégis távlatokba vesző perspektívát mutat ennek az embernek élete folyása, hogy lélekismerő búvár legyen az, aki lelkének kohójába beletekinteni akar. Talán az idő, a felszínre jutott igazság, az utak részletei fogják kibontani ezt az egyéniséget, melyet életében megismerni és mérlegelni alig lehetett. Nyugodjék a nyugtalan lélek most már békességben. Az ö. v. f. n. Dilemma. Orvos: Hát aztán mi a baja ? Sára: Jaj leiköm, doktor nr, ha sok pálinkát iszok, szörnyen köhöhök! Orvos: Hát akkor ne igyék ! Sára: Igön ám leiköm, de ha nem köhögök, akkor meg szörnyen kévánom a pálinkát! Vidék. Soltész Imre temetése. A szatmári egyházmegye nesztorát e hó 19-én helyezték örök nyugalomra a kálmándi temető kápolnájában. Maga építtette e kápolnát. Maga készíttette el nyugvó helyét. Az utóbbi években sokszor ellátogatott jövendő hajlékába misézni és a papi zsolozsma zsoltár-szava mellett a halálra készülni . . . A temetési szertartást Hehelein Károly pre- látus kanonok végezte a kálmándi plébániatemplomban gyászmise kíséretében. A temetési szertartás végén elbucsuztatta az elhunyt lelkipásztort szeretett híveitől és paptársaitól. A kerület papsága majdnem teljes számban jelen volt. Ott volt a gyászolók között dr. Bohus János, az elhunytnak unokaöccse, egykori káplánjai és a vidéki tanítók közül többen. Megható módon nyilatkozott meg a hívek kegyelete lelkipásztoruk iránt: nem engedték, hogy a gyászkocsi vigye földi maradványait, hanem ők maguk kívánták elvinni a koporsót a sírig, ahová Pajor Endre kerületi esperes kísérte el. Á sírnál elénekelték azt a búcsúztatót, amelyet az elhunyt maga készített betegeskedése utolsó heteiben. A kripta nyílását egy vörös márványlap zárja el, rajta a fölfeszitett Üdvözitő. A márványlapra az elhunyt plébános még életében ezt a feliratot vósette: Itt várom a föltámadást; S hogy viszontláthassuk egymást, Kérd értem az Isten fiát, Mondj el egy Ave Máriát. A „Nagybánya éa Vidéke“ szerkesztője Révász János 25 év óta szerkeszti e lapot. Szerkesztésével a N. és V. a vidéki lapok elsei közé emelhedett. Bár Nagybánya városának elismerő ünneplése már megtörtént ; legyen szabad nekünk, e lap szerkesztőjének, a ki szerkesztői pályán már a 30-as éveken is túl van kollegiális tisztelettel és elismeréssel üdvözölnünk a jubiláns szerkesztőt. A Lili és a Velencei Jcalmár felújítása volt az elmúlt színházi bét főérdekessége. Két állandó becsű mii, amelyek közül az első az operette irodalomnak ma is figyelemreméltó terméke. Hervé bájos, szépségekben gazdag muzsikáját most is telt ház hallgatta végig, amelyben nem kis része volt az elsőrendű és gondos előadásnak. Haller Irma éneke, négyes alakítása magával ragadta a közönséget. Megjelenésekor mindig zajosan ünnepelték. Méltóan sorakoztak mellé Radóc és Nyárai, akinek nagybácsija minden mozdulatában lélektani megfigyelésen alapult. Zavaróan hatott az a körülmény, hogy Plen- schard nehéz szerepét az énekes bonvivant helyett komikus játszotta. (Sziklay.)
