Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-02-16 / 13. szám

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f.

Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár

Felelős szerkesztő :

BODNÁR GÁSPÁR,

Laptulajdonos

A SZATMÁR- EGYHÁZHEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hii- detések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők.

Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ----------------- Nyilttor sora 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap.

Hogy birja

szegény hazánk ezeket a rettentő terheket, miket a reánk kényszeri- tett önvédelmi harczunk tőlünk megkövetel. így sóhajtanak a jobb lelkek, a kik a jelen megpróbáltatásait mérlegelik és a jövőbe is betekintenek.

A jobb lelkek, a kik a háborús időkben nem csak önmagukról gondolkodnak, hanem a haza sorsát is szivükön viselik. Hiszen a haszon- * lesés, a rut önzésnek nincs erről való kérdése, se gondja. Csak épen arra esik minden kérdése-törekvése: Mire van még kilátás ?

Hát azt látjuk, örömmel tapasztaljuk, hogy búja. Teljesítő képessége egyensúlyban van. És Isten segítségével győzelmes békénkig — abban is marad.

Hanem aztán? A közeljövőben, mely talán hónapok múlva virrad reánk . . mi teher szakad a mi nemzetünkre ?

Fel kell már vetnünk ezt a kérdést is és előkészítenünk reá a lelkeket, hogy meglepetéseknek kitéve ne legyünk.

Pihenés a háborúban.

Holdfényes este van, a holdsugarak be- ezüstöznek minden levelet, minden fűszálat. A mező úgy tűnik fel, mint ezüstfehér testű tó, a holdsugaras fák pedig, mint ködgomo- lyok ringanak, himbálóznak a légben. Olyan szép ez az augusztusvégi este! Jó messze bömböl az ágyú, a közelben pedig pihenő bakáink énekelnek halkan régi, dalokat.

Olyan minden, mintha nem is lenne háború; mintha nem is lenne a közelben lövészárok, honnan puskák meredeznek előre s csak egy ujbillentés s belesikit az éjbe a golyó és talán belepusztul — egy élet.

A mi ezredünk most pihen. Néhány kilométerre a raj vonal mögött sürülombu erdőbe vagyunk elbújtatva, nehogy az ellenséges repülőgépek megbombázzanak s jelentéseik alapján ágyúik meggránátozzanak.

Oly jó, idegmegfeszitő, nehéz napok után nyugodtan lenni s nem félni senkitől semmitől; nyugodtan, fölegyenesedten járni; élni órákat, napokat, amikor nincs nyomás a lelken, amikor minden olyan — mintha csak béke lenne.

Az erdőszélen állok elnézem az ezüst fátyollal bevont környezetet, az eget s rajta

Bízzunk abban, hogy háborúnkat a sikernek teljességevei fejezzük be. Ez a bizodalom már most nagy és megrenditbetlen alapzat nekünk arra, hogy a nemzet energiája, akarat ereje teljesítő készsége csak fokozódni fog.

De e fokozódásra nagy szükr sége is van országunknak. Mert a béke magában véve még nem hozhatja meg azt a boldogabb, fejlődésre alkalmasabb idő, a melyért annyi vért és vagyont áldoztunk.

Legyünk elkészülve, hogy egész sor .küzdelmes esztendő várakozik a nemzetre a háború után, a bekövetkezett békességnek idejében is.

Nemzetgazdasági szakértők már is számításokat tesznek és azt jelzik, hogy az eddig tett kiadásokat számba véve, legalább is százmillió koronával lesz több évenkint az állam, vagyis a mi terhűnk, mint a háború előtt volt. Tehát uj és súlyos adók fognak reánk nehezedni.

Ez ország minden polgárának tisztában kell tehát lennie azzal, hogy a háború után sokkal többet kell majd dolgoznunk. És a mi fő: eredményesebben.

Megtehetjük-e ?

Az bizonyos, hogy munka és kereset lesz. De esztendőkön keresztül harczolnunk kell még a drágasággal is ; hiszen tartalékkészletünk nincsenek. A termelés sem juthat mindjárt a rendes kerékvágásba. Állatállományunk megfogyott, idő kell ahhoz, inig a pótlásokat megtehetjük . . .

De azért ne csüggedjünk. Nem csak a magunk önbizalma mondja ezt nekünk. A német bankok főkormányzója figyelmeztetett már hónapokkal ennek előtte minket arra, hogy a mi országunkban, földjeinkben különösen annyi heverő kincs, jövedelem nyugszik érintetlenül, hogy ha okosan és becsületesen dolgozunk, polgáraink, lakosságunk sokkal jobb módhoz juthatnak és igy a nemzet teherviselése is erőre sőt hatalomra kap.

Magyarország tehát okos gazdálkodással, teremtő erővel, takarékossággal, könnyen elbírhatja azokat a terheket, melyek reája fognak szakadni a háború után. Nincs tehát semmi ok a kétségbeesésre.

Csak az a kérdés és nagy, észszálló, fénylő felhő fodrokat, rojtokat, amint szépen odasereglenek, sorakoznak és összeölelkeznek a fényes holdarc körül. — Szellő libben és halkan susog. A lelkem mintha kiröppenne — úgy érzem. Mintha ráülne a röpke szellőcskére s szállna vele, messze, haza fölfelé, szent érzések templomába s nőne, dagadna, karjai lennének s átölelné ezt az egész nagy mindenséget . . .*

Valamelyik széphangu bakagyerek hangja szomorúan csendül át a lombok között :

Édes anyám ne sirasson.

A fiának csináltasson :

Koporsót . . .

A magánynak ezekben a szent pillanataiban a lélek lesz teljes ur az emberen; nincs semmi fáradtság, nincs semmi bú, fájdalom. Felejtve minden a barczok és szenvedések keserves napjai; a halálfélelem borzalmas órái, — csak egyet érez az ember és ez az, hogy hálával s valami kifejezhe- tetlen nagy szeretettel tartozik a jó Istennek, aki annyi minden veszedelmen átsegítette, akinek annyira a kezében van, hogy minden pillanatban végezhet vele. Le a sapkával I Térdre katona:

Benn a sötét éjnél még sötétebb erdőben parányi tüzek lobognak; letört száraz gályákból rakták a bakák s közéje ülnek; nem mintha tán melegedni akarnának, hisz majd langyos az éj, csakhogy legyen valami, aminél összegyűlhetnek, elbeszélgethetnek, amibe belebámulhatnak hosszasan. Oh mi mindent látnak abban a tűzben, azokban a

sötét éjbe bele-bele kapkodó lángocskákban ? . . . Főznek is teát, kávét. Másutt is ülnek — tűz nélkül, csak úgy sötétben, fatörzseken. Nem látni mást, csak a feketeségbe belevillanó pipa, meg cigaretta tüzet s időnként egy-egy elejtett szavat, ha hallani. Nincs itt sok mondanivaló, az érzése és gondolata, vágya és reménye mindnek egy . . .

Megyek — aludni. Elmegyek az eg;yik tűz mellett. Már csak parázsa izzik; vörös fény világítja be körülötte a szakállas nagy- bajuszu szittya-arcokat. Elmegyek a mozgókonyha mellett, ég benne a tűz, sziporkázva omlik a füst ki a kéményen. Egy sürü falomb alatt sátorlappal takarózva már mélyen alszik egy sáppadt legény. Itt a fához lovak vannak kötve, majszolják a zabot. Elhalkult már az ének is, a csönd borul mindenre, ün- nepies, fölséges csönd — melyet csak nagyritkán tör meg a kuvik csúnya felsikoltása.

Odaérek a sátramhoz. Gazdag koronáju fák alá ügyes gunyhót csináltak a bakáim. Volt hozzá fa elég. Volt benne minden ágy, szék, asztal. Az asztalon képes lapok, újságok, cognac, pohár; mellette a „rakodóra“ szép sorjában hátizsák, kenyerestarisznya, kard, revolver, s kis ásó. Az ágy — megvetve. Friss falomb letakarva két sátorlappal tetején egy pokróc.

. . . Oh milyen jó kinyujtózkodni és nyugodtan szívni fekve a cigarettát; csöndben, nyugalomban, ágyú és puskagolyómen- tes, lármátlan környezetben. Tegnap még ilyenkor — épen támadásunk volt. Nem volt baj, hogy éjszaka volt, hiszen minket bevi-