Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-02-13 / 12. szám
XXV. évfolyam Szatmári-Németi, 1916. február 13. 12. szám. Ú 9 te (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP % ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : 130 un Ah Gáspár, Loptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivaialt illető összes küldemények, pénzek, hi:- detések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kdzlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Nagyobb gondot kell fordítani az iskolákban a köz- egészségügyre, mint eddig fordítottunk. Ez az alapgondolat és élet- praktikum szögelik ki azon rendeletből, melyet csak iinint a közoktatásügyi miniszter az iskolák hatóságaihoz intézett. Az ifjúság szempontjából — úgymond — a közegészségügyi rendelkezések végrehajtása mindig fontos. Hiszen az ifjúság fejlődésben van és e fejlődés egyoldalú marad, ha csak szellemének, lelkének izmosodásával törődünk. A nevelés egész munkájához tartozik, hogy főleg most, megóvjuk őket a hadi állapottal járó fertőző betegségektől és tekintetünket a jövőre szegezzük. Arra kell törekednünk, hogy az iskolába járó ifjúságnak, a mai nemzedéknek szellemi és testi ereje kiválóbb, erősebb, edzettebb legyen. Kiváltkép munkabíróbb és kitartóbb. Mert csak igy fog megktizdhetni azon sokszorosabb feladattal, melyék a nemzet szellemi és fizikai erejének mostani veszteségei folytán vállaira fognak nehezedni. A nemzet azért nagy súlyt vet arra, hogy az iskolák külső egészség-ügyi viszonyai a legnagyobb gonddal rendeztessenek és kellő állapotra hozassanak. Tisztelettel hajiunk meg a gondoskodó, a teljesen érthető intézkedés előtt. De legyen szabad azt a határozott véleményünket kifejezni, hogy az iskola külső egészségügyi viszonyairól való gondoskodása még koránt sem elegendő azon nagy czélok elérésére, a miket a rendelet jóhiszemüleg czéloz. Az iskolákban, különösen pedig a népiskolákban na,gyobb gondot kellene fordítani az egészségtan gyakorlati tanítására. Ama sok betű és szó tengerben, a melyek közt a mi népiskolai tanulóink ma is úszkálnak : a legkevesebb szó és betű esik az egészségügyre. Szinte melléklet, függelék az egészségtani anyag, a mit ma valójában a gyermek leikébe visznek', vihetnek. Nem is annyira leikébe, mint inkább ajkára, emlékezetébe. A gyermekek megtanulják úgy — ahogy azt az egészségtani anyagot. De nem tesszük tanításunkat cselekvővé, s főleg nem ébresztjük fel a gyermekekben az egészség kincse iránt való érzéket. Pedig ez a fő . . . A gyermekek lehet hogy nemes versenyt fejtenek ki például a számtan, a földrajz, az olvasás, egyáltalán az egyes tantárgyak körében, de nincs készségük abban, hogy e versenyre keljenek a tisztaság iránt való szerelésben, becsülésben. Nem vesszük észre, hogy a gyermekben fejlődnék, alakulna az a tudat, hogy az egészség nagy kincs, melynek megőrzésére a leghathatósabb eszköz a prevenczio, az elövigyázat. Pedig ezt a tudatot nem lehetetlenség a gyermekek lelkében felkelteni, mint nem lehetetlenség más irányú érzéküket fejleszteni. Mig az egészségtan el nem foglalja a maga jogos helyét iskoláinkban, mig nem értékeljük épen úgy, a szellemi egészségtant, illetve lelki képzést: addig bár mily közegészségügyi rendelet bár mely tiszta iskola — csak rendelet csak tiszta iskola marad. Szokjunk le már egyszer valahára arról, hogy azt tartsuk a legnagyobb és leg- odaadóbb államférfiunak és legönzetlenebbnek is, aki a leghangosabban és a legtöbbet tud követelni. Es ismerjük el azt is, hogy nem az a kormányférfi, miniszter a legmegbízhatóbb, legokosabb és a miniszteri bársonyszékbe való, aki sokat igér. Mindig ígér és mindent megígér. A gyakorlati élet, a Háborús-képek. A háborúból visszatérő katonák nagyon sok megható és vidám történetet beszélnek el s mig az egyik a harezos élet vidámabb oldalait tárja elénk, addig a másik a legszebb katona-sorsot, — a hősi halált. Látszólag messze állnak egymástól és mégis oly közel ! * A turkai védővonalon egy előrelolt állásban feküdt 30 honvéddel Horváth József tizedes. Állása raj vonalunktól körülbelül 1000, az oroszokétól 200 lépésnyire volt. Csabai, tót fiú lévén, könnyen megtudta magát érrtetni az oroszokkal s hogy, hogy nem arra a megállapodásra jöttek, hogy tűzszünetet tartanak s beszélgetnek egy kicsit. Kibújtak a fedezékből, lassan közeledni kezdtek egymáshoz, természetesen fegyver nélkül, mert ezt tiltotta a megállapodás. Hamarosan előkerültek a kenyérzsákok, thea, feketekávé, sütemény, kinek mije volt és kölcsönösen nagy vendégséget csaptak. Sőt előkelő vendégük is akadt egy orosz kapitány személyében, ki különösen a mi dolgaink iránt viseltetett nagy érdeklődéssel. Horváth József azonban nem az a fiú volt, kinek az eszén egy könnyen túljárhat egy muszka kapitány. S mikor az élelmezésünk iránt érdeklődött s kérdezte, hogy jó-e a kosztunk, a világ legtermészetesebb hangján felelte : — Na, ma nem mondhatnám, hogy valami nagyszerű volt. Ma caak egy fél sonkát és öt kemény tojást, kaptunk, pedig máskor egész sonka jár ki egy embernek. A szegény kapitány alig tudott magához térni a csodálkozástól. — Ha a legénységnél igy megy, milebet a tiszteknél ? Azonban semmi sem tart örökké s igy véget ért a mi mulatozásunk is. Este 10 órakor az oroszok általános támadást rendeztek. Mi kitartottuk előállásunkban mindaddig, mig segítséget nem kaptunk. A támadást visszavertük. S a kapitányt, a velünk szórakozó kiváncsi, szegény orosz kapitányt, ott leltük reggel halva drótkerítésünk előtt. Talán épen Horváth tizedes golyója ölte meg? * Uggyanitt történt e másik, vidám kis eset. Erőssy Béla szegedi 5-ik honvédgya- logezredbeli hadnagy egy reggel tábori őrsön volt. Közel feküdt az orosz állásokhoz s a sánczokból kibukkanó orosz tiszteknek barátságosan átintegetett. Az orosz tisztek is visszaintettek s egy legényt küldtek át követül azzal, -hogy szívesen meglátogatnák, ha szavát adja, hogy nem fogja el őket. A hadnagynak nagyon megtetszett a barátságos közeledés és visszaüzent, bogy a legszívesebben várja őket, semmi bántódástól ne tartsanak. A tisztek szavuknak állottak s este hat orosz tisztet hoztak be az őrsök Erőssy hadnagy elé. Az üzenetküldők voltak. Egy kettőre előkerültek a különféle pezsgő és egyéb borok s amúgy magyarosan jól megvendégelte Erőssy az orosz tiszteket. Szörnyen jól találhatták a muszkák magukat, mert négyszer egymásután megismételtek ezt a vizitet s bizony a negyedik napon alig-alig tudtak jókedvükben haza ballagni. Ez a magyar orosz barátság azonban nem maradhatott sokáig titokban. A legénység körében is szájról-szájra járt, hogy milyen gálánsul látja el vendégeit a hadnagy ur. Csakugyan tudomást szerzett róla a hadnagy felettes parancsnoksága is és az ötödik napon hadosztályparancsban jött, hogy legyen vége az ilyen mulatozásnak, mert nem lehet, „hogy egy honvéd hadnagy kösse meg az. orosz békét.“
