Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-02-09 / 11. szám

2

SZAlMÁRI HÍRLAP,

Szatmár-Németi 1916. február 9.

bizhatlan eszmék kultusza neveli és tarja fenn. Nem az Isten eszméjének irtása, az erkölcsi alapok gyengítése, a nemzeti érzéseket tépő nemzetköziségnek negélyezése, hanem Ja keresztény világnézetnek erős, határozott kialakulása. Azon alapkő, melyen Magyarország ezer éven át fenmaradt s melyen ma is elvégzi — a második honfoglalását.

Hogy a pápa békéltető akcziója

csak igen kis mértékben vezet sikerre pl. a rokkant foglyoknak kicserélésében és emberségesebb elbánásukban — azon egy csöppet sem csudálkozhatunk, a kik ismerjük épen annak a bandának lélektanát, egész gondolat és érzeti világát, melynek köszönheti főleg Európa ezeket a vad, véres háborús esztendőket s mely ma is keresztül gázol a népeknek tagadhatlan béke után való vágyódásán, Égy ilyen tagja a bandának járt feljegyzésünk szerint — már 1908. szept. 28 án a magyar szék és fővárosban — a nemzetközi szabadgondolkodók főtitkára (Furnemont Leo.) Idejött hozzánk a „nemzetközisóg“-nek propo- gandát csinálni és a „nationalizmust“ — „irtani. Franczia nyelven rikácsolt a pápaság ellen emigyen.

Most 36 éve, hogy a pápa világi hatalma megtört. Arra kell most már törekedni, hogy szűnjön meg intellektuális hatalma is. Hogy Franczia országban már szüzöben van, hogy ott a papok már egyszerű polgárok, az a mi küzdelmünk eredménye. És mi történik Budapesten ? Hallom, hogy a múlt vasárnap 20 ezer ember tartott körmenetet és imádkozott a pápa szándékára. A körmenetben még nem szőrkamzsában és kötéllel a derékon körül vettek részt az emberek, de ha ezt tűrik, még idáig is eljuthatunk. (Derültség.) Az egyház nem felejt. A hatalom régi szomja él benne. Két fontos tényezőt tart hatalmában. A pápa intelle- kenalis hatalmát a népekre és az ifjúságot. Az egyház nemcsak, sir de visszahódítani is törekszik.

íme tehát az a banda már a háború előtt jó idővel arra is törekedett, hogy a pápa intellektuális szellemi hatalmát és befolyását megtörje. No most, hogy hogyan lehessen kivivői, elvárni, hogy az a szellem, ez a törekvésre csak abba uyugodjék bele, hogy erkölcsileg és fizikailag megvertük, de még a tetejébe az a csapás, önszégyen is érje: a pápa szellemi hatalma adja vissza a nemzeteknek a bókét, a kultúra folytatásának lehetőségét.

Mert ott van a jelentős, szocziális kihatása e munka elnyerésének, hogy nők is dolgoznak ; munkát kapnak. Varrni tanulnak. És azok a nők, akik ezt a munkát megtanulják : elhagyják a hadimühelyt és családjuk körében, otthon dolgozzák fel a kiszabott anyagot — a raktárból. (Munkára jelentkező nőket most is elfogadnak). Egy nő, ha szorgalmasan és kitartóan dolgozik; megkereshet, felviheti 5 K napi keresetig.

*

A hadi műhely képe igen érdekes. Mindenkinek meg van a maga asztala, gépe, munkahelye. És hogy végig hordoztam tekintetemet a hadi munkára berendezett teremben . . . úgy elgondoltam, hogy bizony ez is harcztér. Ez is hadi-müvelet. És oda sorakozik jelentőségében, hol az ágyuk, srapnelek, támadó és védőmüveletek vannak. S eszembe szökött [az a körülbelül 2000 szerb fogoly, melyeket elborult, de kiengesztelt lélekkel néztem végig. Lerongyolt szánandó alakok, ruha, czipő nélkül. Szinte felkiáltottam :

— Hát ezek lőtték a maguk rejtekeik- ből, természettől nekik kedvező állásaikból a mi nyalka huszárainkat és jól ruházott katonáinkat. És eszembe jutottak a papiros talpú bakkancsok és selejtes szövetű, papír vastagságú ruhák, amelyekben a mi hőseink vívták a dicsőséges harczokat. . . fagyva, fázva, tűrve és szenvedve a háborús pióczáik lelketlen. spekulácziói miatt.

Öh, a háborúban nagy értéke van az iparosok lelkiismeretónek, munkájának, de a

Fogyunk, erről a szomorú valóságról győzi meg a nemzetet a statisztika. Hiába kicsinyük le sokan a statisztika számadatát, nagy tanulságot és oktatást ad ez az egybevető, összehasonlító tudomány. Sőt nélküle talán bizonytalan, esélyes utakon haladnánk, nem is sejtve mi veszély fenyegeti nemzetünket.

A hivatalos statisztikai közlemények utolsó füzete megint nagyon szomorú olvasnivalót ad. Arról ad számot, hogy erősen fogyunk, mert a halálozások sokkal több, mint a születések száma. A halálozások negyedrészét fertőző betegségek okozzák és az elhaltak harmadrészét két esztendősnél fiatalabbak teszik ki. Ez annál gyászosabb, mert a gyermekek nagy elhalálozási száma már a jövőnek, a háború utáni időnek jelent igen komoly veszteségeket. A „Statisztikai Havi Közlemények“ november havi füzete szerint különben a magyar birodalomban a múlt évben 6950 pár kötött házasságot. Élveszületett 25 588 gyermek, meghalt 36.779 egyén, a halálozások száma tehát I1.19I-gyel haladta meg születéseket. A fogyásból az anyaországra 9409, a társországra 1782 esett. Október havához viszonyítva 1213-mal emelkedett a házasságok száma, a születéseké 3385-el, a halálozásoké 309 cél csökkent; a kedvezőtlenebb mérleg ezek szerint a születések újabb csökkenésének tulajdonítható.

Hát mondani sem kell, hogy e statisztikai adatok alakulásává a háború, a mi önvédelmi harczunk nagy, mórhetlen hatással van. Á házassági a születési adatokra egyaránt.

De eltekintve e hatásoktól, szinte felsírnak azok a számadatok, melyek azt hirdetik, kiáltják felénk, hogy a halálozások negyedrészét fertőző betegségek okozták. Es ? Hogy az elhaltak harmadrészét két esztendősnél fiatalabbak teszik ki.

Csoda-e, hogy a nemzet jobbjai, a nemzet jövőjébe tekintő lelkek megdöbbennek és egész gondjaikkal, sejtelmeik szomorúságával, de lélekjelenlétükkel is a csecsemők véleménye, életére egészségük biztosítására fordítjuk most figyelmünket.

Ne legyen ez a felbuzdulás szalmatüz. Ne legyen kezdet, melynek nincs folytatása és kitartása. Vegye kezébe ezt az ügyet ne csak a kormányzat, de az egész nemzeti társadalom. A csatatéren be fogjuk fejezni önvédelmi harczunkat a külső ellenségek ellen.

Fogjunk hozzá a belső ellenségeknek legyőzéséhez. A Néróknak, a fertőző betegségeknek, a csecsemő gyermeket puszttió köny- nyelmü gondolkodásnak és szívtelenségnek legyőzésére.

spekulácziók, a közvetítésnek bilincseiből, melyek ezt az országot szorongatták nem lehetett oly könnyen szabadulni. Hála Istennek, hogy mégis a teljes kiszabadulás útjára léptünk. *

Hát emberek kellenek ! Ott a hol van vezető, a hol a kisiparosodat nem engedik elpusztulni; ott a hol az éberség még nem veszett ki . . . ott nem adják a vaskereskedőnek — a szabó munkát.

Nagy elismerést érdemelnek tehát azok, a kik ezeket a hadi műhelyeket városunkban nyélbe ütötték. A nemzettől, a mi harczoló hőseinktől. Élén a h. főkapitánnyal, lnglik felelős ügyvezető, Makóczy raktáros, a felelős tagok: Klein József, Licckey György, Csapó Lajos, Bilakovics Mihály és Kars István. (Ezek közül csaknem mind az én legényeim voltak a kath. legényegyletben. Milyen örömöm van 1)

. . . Emelkedett lélekkel távoztam az ős, az öreg csizmadia-színből, a szabóktól. Bucsuzásomkor nem állhattam meg, hogy a munkás nőknek szivükre ne kössem :

— Önöket dicsérik, hogy a munkájuk terén kiválók, szorgalmasak és versenyképesek. Derék 1 Csak egyre kérem önöket: legyenek, maradjanak mint munkás-nők is, igazi nők. Azok maradjanak mindvégig. Sose veszítsék el a nőiességnek, az otthonnak boldogító érzéseit . . . Vigyázzanak egészségükre szabad idejükben szeressék a szabad levegőt, . . . mert önöknek az Isten ezen áldására nagy szükségük van. Isten áldja meg mindnyájukat és munkájukat. Mester.

Felhívás a szatmárnémeti sz. kir. Táros közönségéhez.

A mikor a most dúló világháború következtében a haza minden fegyverképes fórfiát fegyverbe szólítja, nekünk, itthonmara- dottaknak első rendű hazafias kötelességünk, hogy azokért, akik a hazáért s mi értünk életüket áldozzák, azoknak családjáért minden lehetőt megtegyünk. Különösen az árván maradt gyermekeket kiknek atyjuk a hazáért hősi halált halt s időközben édesanyjuk is elhalt és igy ninos senki, aki a gyermekeket felkarolva istápolná. Ezeknek a gyermekeknek érdeke kívánja meg azt, hogy őket elpusztulni ne hagyjuk, hanem őket felkarolván, felneveljük, hogy hazánk érdemes, munkás polgárai legyenek.

A gyermekvédelem fajunk fejlődésének szempontjából mindig nagy jelentőségű volt a nemzet életére, de különösen most, mikor a nemzet fiait a nemzeti becsület hadba szólította : életkérdésünkké vált. Nagy missiót vélt gyámhatóságunk teljesíteni akkor, mikor ezen hadiárvák megmentése czóljából az aktiót megindította s minden erejével rajta van és küzdeni akar azért, hogy a nemzet önvédelmi harczában elesett hősök tetterős, munkás és szorgalmas polgárokkal méltóan pótolva legyenek hazánk felvirágzása, de különösen fajunk fejlődésének érdekében.

A gyermekvédelem magasztos eszméjétől áthatva, ezúton kérjük fel a város nagy- közönségét, hogy a kik hadiárvákat örökbefogadni, vagy keresetképességük igénybevételével eltartani, felnevelni akarják ebbeli szándékukat a városi árvaszóknál Írásban, vagy Demkő Sándor tb. árvaszáki ülnök városi közgyámnál szóbelileg jelentsék be.

Megjegyezzük, hogy az örökbefogadás körüli eljárás e hadiárvák ügyében teljesen díjtalan.

Legyen szabad felkérnünk továbbá azokat az egyesületeket is, melyek az árvák ügyeit szivükön viselik, hogy a rendelkezésükre álló ingyenes helyeket a hadiárvák részére tartsák fenn s erről a városi árvaszóket értesítsék.

Abban a reményben, hogy ezen felhívásunk nem a pusztában kiáltó szó gyanánt fog- elhangzani, hanem megmozdulnak a nemesen érző szivek és'bazafias érzülettől eltelve nemes áldozatkészségnek fogják tartani az árván maradt gyermekek felkarolását illetve felnevelését. Szatmárnémeti 1916. január hó 30. Dr. Vajay Károly s. k. kir tanácsos, polgár- mester.

X tejhainisitás körül . . .

Tejhamisitók mindig voltak. Most a háborús időben megszapordtak. A piócza természete, hogy nem elégszik meg a közvetlen eredménnyel. Más közvetett utón is — szívni törekszik. A tejárusok sem elégszenek meg a magasra szökött tejárral. Megvizelik, hogy még többet .szívhassanak. Ezt a lelket- lénsóget üldözni kell. Irtuk már többször, hogy dutyiba kell pónzálni — a tejhamisitókat.

Van azonban a tejárusitás, a tejhami- sitás körül egy jelenség, mikor maga a tej- árusititó gazda ártatlan. Itt a legnagyobb körültekintés, bizalom mellett is — a tejes gazdáknak ártatlauul kell szenvedniük és viselniük a — büntetést.

Csak egy esetet. De több, sok esetről is tudunk.

X . . nek tejgazdasága van a város közelében. Ide Szatmárra, a kórházba szállítja a tejet kocsin és naponként. Bizik a kocsisában, hogy a tiszta, hamisítatlan tejet megbecsüli, nem teszi csúffá. A „szállítók“ szelleme, démonja azonban az eddig becsületes kocsist megrendíti. A látott példa leveszi lábáról. És manipulál. Ki tudja hol ? Kivel és kinek rábeszélésére. Gazdáját egyszercsak felelősségre vonják a vizes tejért s ruhuzzák becsületes személyére, nevére a — ,„tejha- misitó“ nem épen szép epitetonját. És nem