Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-06-28 / 51. szám
4 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1916. junius 28. Szinte döbbenet járja át az apostol lel-, két. Villámütést érez, érzj az Üdvözítő szavait. Azonnal visszafordul és újra felveszi apostoli munkáját. * Mikor ismét megjelenik s valahányszor megjelenik a katakombák csendjében, mozgás támad az uj hivők közt. És suttogják : — Ez ő . . Péter, a halász, Kiisztus első tanítványa. S mikor Pál érkezik. — Ez Pál, a kosaras. Sokan letérdelnek Péter előtt. Mások Pál felé. Péter már aggastyán. De fürgén emeli fel kezét. Keresztjellel áldást ad a térdre borult hívőkre. Mi csudás ember ez az elaggott ember. Aki messze távolból jön, hogy bizonyságot tegyen olyan tanításról, mely az ő lelkét már eltöltötte. Hit ragyog szemében. Elhatározás ül szelíd arcán. Most beszélni kezd. Úgy beszél, mint az atya gyermekeihez. Tanácsokat ad: — Áz igaz boldogság nem e földön van. Nem a jó létben, a fényűzésben. Az igazságot szeressétek. Az egyszerűséget. Tűrjétek az üldözést békeségben. De ne rohanjatok az üldözés karjaiba. Árulást ne kövessetek el. Szeressétek a pogányokat is. És jó példát adjatok neki. Mi ember ez ? És miféle vallás az, amit hirdet — álmélkodnak az uj hívek. Szinte lehetetlennek tűnt fel, hogy egy római más népekből valót szerethessen. Hogy a rosszat jóval fizesse. * Pál is megjő. Megöregedett " már. De még mindig tűz lobog szemében. Tagjai elevenek, mint mikor kardot, szellemi fegyvert villogtatott. A halálról beszél. A Megváltó haláláról emlékezik. A sírról. A feltámadásról. Az emlékezés ellágyitja az öreget. És mélyen megrendíti. A hívek észreveszik a tűz fényénél, hogy könnyek gördülnek le arcán. Csaknem kopasz fejét mellére csüggeszti. — Ez az ember igazat beszél — suttogják a hivők. Izgalom támad a beszéd folyása alatt. A hallgatók sírnak és mellüket verik. — Mindezt a magam szemeivel láttam . . folyttja a a szent öreg. S kiegyenesedik, mint a cédrus és hangja érczessó lesz, mint a haragnak szava. És ebben a pillanatban az egész katakomba gyülekezete számára — nincs többé a pogány Róma. Se császár. Se kínzás. Se üldözés. A testet széttéphetik a vadállatok. Felemésztheti a tűz. A kínzás . . . Csak egy van: a Megváltó. Beszédét végezte. S jöttek a hivők. Köztük gyönge virágok. Szüzek — ifjak. Pál megsimogatta őket. Kezüket megfogta. — Féltek ? — Csak az Istentől. Fehér, most nyíló virág volt az arcuk, tavaszi napsugár a szemük. Péter is közeledik oda és öreg szemében könny rezeg. * A két apostol a mamerténi börtönben ül. Nyolcz hónapig szenvednek. Aztán kereszthalálra Ítélik. Mikor Pétert meg akarják feszíteni, követeli, hogy fejjel lefelé feszítsék meg, mert nem méltó, hogy úgy függjön a kereszten, mint Üdvözitője. Kérése teljesült (Kr. u. 67 jul. 29.) Pált nem feszítették mear. Római polgár volt, kiváltságos polgár. Tehát karddal fejezték le, azon a napon, melyen Péter meghalt. Á hívek reszketve gondoltak arra, hogy ime Péter és Pál is — mártírok. De egyszerre csak erőre kapnak. Pedig a zsarnokok hitték, hogy Péter — Pál kivégzésével — Krisztus tanának gyökerét vágják. De mi történik ? A hóhér karja elfárad a sok öldöklésben. S a megtértek, az első keresztények, mikor a halálos Ítéletet hallják, vígan és mosolyogva kiáltanak fel és énekelve mennek a halálba. Ifjak, férfiak, öregek, édes anyák. Szomjuhozva keresik, hogy a szemükkel látott kínzás ő reájuk is bekövetkezzék. A mártírok vére vetni való magva volt a keresztények szaporodásának — irja Ter- tullián — és mindenkor sokasodtak, mikor ölettek — Krisztusnak hívei. Háborús-apróságok. A kiknek még nem lehet menekülni, Az 1914 iki meneküléskor történt. Egy leány az ablakon könyöklő barát- néjához : — Pá Böske. Mi már ma délután vonattal menekülünk. Barátnője. Pá édesem. Nekünk mégnem szabad félni, nem lehet ma menekülni; a menekülési toilettiink csak holnap reggel hozza haza — a varrónő. A hordár vacsorája. Nem az irigység szól belőlünk, de érdekesnek tartjuk megörökíteni, irja egy fővárosi gazdasági újság — mit eszik hétköznapon vacsorára a keleti pályaudvaron egy hordár akkor, amikor a falusi embert mindenki árdrágításért vádolja s mikor a hivatalnokosztály a szó szoros értelmében nyomorog. A hordár kinek fiacskája talpig hófehér ruhában volt s sárga cipőt (de nem fatalput) viselt, levest s libacombot evett burgonyával s korai zöldpaprikával. Természetesen hófehér kenyeret evett mellé. Ii •• 1 ÖZEBKESZTÖJ ŰZHETEK m m Sz. A frontra. A humor bizony a háborúban a csatáknak ezer veszedelmében sem fbgyott el, veszett, ki a magyar lélokbSl. Örülünk, hogy egykori előadásainknak beigazolásáról ir nekünk. Ebből a kincsből minden magyar ember örökölt valamit. Hős lelkében elvitte e csatákba is. A mi népünk tulajdona, hogy még a háború életveszedelmei közt is sóval és borssal adja meg a módját a védekezésnek. Köszönjük, felfogjuk használni az adatokat. A jó Isten oltalmazza. — Érettséges. XVI. században Európa szerte hirdették, hogy a hazáért a magyar tud legszebben meghalni. És ő tudja hőseit legmeghatóbban, büszke gyász- szál — eltemetni. (V. ö. Varjú miir. tört.) — Falusi. Kérlelhetetlenül le kell leplezni a delátrot, a besúgót, akinek magának vaj van a fején és a naphoz siet ; aki üvegházban él és kövekkel dobálódzik. De ezt nyiltan és férfiasán kell megcselekednie. 8 ha egy- szercsak egy kis bajt érez a besúgó . . a hulló falevél éppen olyan dörgő robajt kelt benne, mint a hegyek közt leszakadó lavina — Egy olvasónő. Nem rossz. Tehát vannak már hölgyek, akik varratják a „menekülő toalettet“. Az egyszeri zsidó katona más nemű ruhát csomagolt be, hogy ha megijed — futása közben kicserélhesse. Nem közölhető. Általános és mégis igazságtalanul érdes. Hölgyeket még virággal sem szabad megütni. — Budapest. B. Adatok nélkül bizony csak igy lehetett Nyomatott a Páztnány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. könyvkötészete Szatmár, Deáktér 3. sz_ — (Szinház mellett.) — “»I Kénes vasas hévviz források. Viz hő- foka 42 C. Csúz, kössvény; minden formája a ichiás és női betegségek ellen. 1913-ban 6200 beteg hagyta el gyógyultan és javultan a páratlanul hatásos Püspökfürdő gyógyforrásait. Nagyszabású nyári uszoda 26 C forrásvízzel és úszás tanítással. 400 holdas park és fenyveserdö, gondozott séta utak, társalgó, olvasóterem, könyvtár, napi lapok, folyóiratok rendelkezésre állanak. Az egész fürdő újonnan átalakítva, villanyvilági'ás az egész telepen és az összes vendégszobákban. Posta, interurban telefon. Sebesült' katonatisztek és katonák ár- kedvezményben részesülnek. Fürdőismertetőt küld az igazgatóság. KOMZSIK ALAJOS a fürdő bérlője. Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy 12 év óta fendllö czipészüzletemet áthelyeztem Tabajdy György gyógyszerész ur házába, Kossuth Lajos-utcza 13. szám alá ; ahol a mai kor igényei- nek megfelelően a legmodernebb férfi és női czipöt készitek. Jó Ízlés, szolid árak. Javításokat gyorsan és pontosan eszközlök. Maradtam teljes tisztelettel Szentpétery Ferencz czipészmester Kossuth Lajos-utcza 13. szám. Elsőrendű czipőfelsőrész készítő' műhelylyel kibővítve. Pável Sósfürdő ÁKNASZLATINA (Máramarosmegye) ásványos sósfürdő és ózondus nyaraló telep, hatalmas fenyő, bükk és tölgyerdők koszoruzta pormentes völgyben. A fürdővendégek a legjutányo- sabban szolgáltatnak ki. Teljes napi abonoma (reggeli, ebéd, vacsora, lakás) 8 K-tóL Üdülő katonáknak legkellemesebb tartózkodási hely. Prospektust küld a Fürdőigazgatóság (Aknaszlatina.) ORGONA GYÁR p3§~ villamos gépekkel berendezve. H^8 Kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomás, csőrendszer szerint (pneumatikus) tartós és nemeshangu orgonákat ■zállit. Orgonajavltásokatés orgonahangolásokat lelkiismeretes pontossággal teljesít. Jókarbantartást mérsékelt árban elvállal. BIEGEK OTTÓ cs. és kir. udvari Bzállitó, Hazánk legnagyobb orgonájának: a király orgonájának alkotója, a Szent-Sir lovagja és a Ferencz József-rend tulajdonoss. BUDAPEST, X., Szigligeti-utcza 29. szám. Tervezeteket, rajzokat és katalógust kívánatra díjmentesen küld. A párisi, bécsi és póosi kiállításon több helyről kitüntetve. Gyáram 89 évi fennállás óta 1900 orgonát szállított, közte a koronázási templom király orgonáját, mely orgonamü 80 változatú és villanyerőre van berendezve. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmár-Németí 1916. — Kiadó: Özatmáregyházmegyei Irodalmi-Kör. — Felelős szerkesztő: Bodnár CíásDár.
