Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-01-05 / 1. szám
\ Szatmár-Németi 1916 január 5. Felajánló napok ... Magyarország fohásza, imádságos lelke, népénekei szállottak a hanyatló évnek utolsó és az újnak fel virradó napján, napjaiban a legszentebb szivhez, Jézus Szivéhez. E közös, nagy nemzeti ájtatosságba bele vegyültek Szatmár és az egész szatmári egyházmegye híveinek felajánló könyörgései. Emlékezzünk. Emlékezzünk, mi volt most egy esztendeje ? Nehéz szivvel gondolunk az eseményekre. Mert most egy éve diadalmasan vi- gyorgó arcczal tekintett be hozzánk, határainkon ellenségeinkek hada. Pusztulásra Ítélt országnak látszottunk. Szinte végromlás fenyegette nemzetünket. Határainkon aztán betört az ellenség. Rettenetes tömege elárasztással fenyegette országunknak szivét is. Az abszolút pesszimisták siró vén asz- szonyok módjára jósolták a mi végzetünket. A hitetlenek vallották, hogy csak csoda mentheti meg országunkat. Ekkor hitték ők is a csudában. Az erős lelkek, az Istenben bizó lelkek hittek mindig e csoda lehetőségében. ^_s ehittel kapcsolták össze a történeti életnek hajtó erőit. Rendíthetetlenül vallottuk és lapunk tűrhetetlenül hirdette is, hogy Isten bünteti a nemzetet, de szenvedéseiért igazságot is szolgáltat neki. Irtuk, hogy a Gondviselés a történet logikájának hajtó erőit nem a felszínre helyezte. Elrejtette a történeti életnek mélységeibe. A nemzet leikébe, múltjába. Megmaradt erényeinek és lelkiismeretének gyökérzetébe. Karakterébe, erkölcsi érzékébe és vérének egészséges voltában van a győzelem. Hittel hirdettük, hogy ezek az erők felszabadulnak a mélységekből. Mert a felszínen a véletlen van. Csak az egyes esetek kiszámíthatatlanok. A nagy nemzeti értékek, erkölcsi erők, kapcsolatban a természetfölötti segedelemmel fogják e világharcban döntésre vinni a végkifejlődést. A tömeg nem minden. A pénz sem az. Még a diplomáczia furfangja, .ördögi, próbálkozása sem az. És a hívek milliói is az 1914-ik óv utolsó napjain e hitben és bizalomban léptek szent szövetségbe Jézusnak hűséges szent Szivével. A végveszedelemben igazán természetfölötti segítségért könyörögtünk Jézus könyörületes Szivéhez. Király és nemzet, •Gazdag és szegény. Öregje és ifja ez országnak oda borult e Szent Szivhez. És mi történt? A nemzet harca fordult. A muszka hadak reánk zudult árja visszafelé ömlött. Ki hitte volna ezt akkor? Mikor bizony a vérszomjas szerbek is rettenetes csapást mértek reánk . . . Milliók és milliók emelték fel reménykedő tekintetüket Jézus Szent Szivéhez. A bekövetkezett muszka futásra valójában éreztük is, hogy történeti csoda történik. Többen elfeledték talán ezt a csodát, melyet a nehéz, veszedelmes napokban emlegetted. (A veszedelem elmúltával sokan elvesztik emlékezetüket.) így történt ez 1914-ik év utolsó napjaiban és ily szorongattatások közt ajánlották fel az 1915. év első napján a mi ügyünket .Jézus szent Szivének . . . Tied a diadal. Az 1915. óv alkonyán . ,. és 1916. óv virradatán ... más a kép. Az orosz végső erőfeszítésének vadságában vonaglik. Szót van szórva a szerbek véres hada is. Tied a diadal Jéius Seive! A Te könyörülő szivedet, a te segítő kezedet ismerjük fel a győzelmekben. A csatáknak csodás megfordulásában. Hálás szivvel ismerjük be. A felajánló napok. Jézus Szent Szivével kötött szövetségünk első éve után, ismét oda borultunk Jé- :Zus eléd. Mert tudjuk, hogy Tied a diadal és magadnak hódítottad meg ezt a nemzetet. És megújítottuk a szent szövetséget. Az oltár elé térdeltünk, hogy most a dicsőséges békéért könyörögjünk. Hiszen mi már nem harczolunk másért, mint a békéért. A világ- harezunk elcsendesüléseórt. Ahhoz fordultunk igen, a ki egy szavával lecsendesitette a viharzó tengert. Múlt szerdán d. u. 5. órakor vette kezdetét a felajánló triduum, három napos áj- tatosság. Szent beszéd vezette be a felajánló ájtatosságot, melyet Antal Miklós mondott. Beszédét lapunk más helyén teljes szövegében közöljük. A nagyítemplom szinültigmegtelt. Épen igy volt ez a csütörtöki ájtatosságon is, melyet Benkö József apát-plébános végzett. Pénteken este, az ó-óvnek estéjén hálaadó istenitisztelet volt. A rettenetes, 1915-ik esztendőnek alkonyán hálaadó lelkünket bele kapcsoltuk jövő reményeinkbe. A sz. beszédet Kovács Gyula dr. mondotta a szóteljes értelmében megtelt székesegyházban ; méltó, nagy gondolatokkal és érzésekkel ragadta magával a hívőket. Újév napján d. u. , 6 órakor volt a tulajdon képi felajánlás. Ősz püspökünk, maga végezte a felajánló ájtatosságot. Micsoda órája volt ez a rövid óra a székesegyháznak 1 A népének, mely boltivei alatt elhangzott, a felajánló imádságnak (Kováts Gyula dr. a szószékről mondotta méltósággal teljesen és érthetően) szövege, mélysége, a mi nemzetünk mostani életébe való belekapcso- lása . . . valóban isteni jelenség volt, mely a rengeteg számú híveket szinte Jézus Szivébe vonzotta. Külsőkép, érezhetően szemlélhettük, hogy a hívők a maguk lelkében átélik a fel ajánló imádság értelmét és benne kifejezésre jutott érzelmeket: — A háború borzalmaival méltán sújtasz bennünket, „mert igaz vagy Uram és igazak a te ítéleteid.“ — Bűnösök vagyunk, nem éltünk hitünk szerint . . . Bűnbánó szivvel elviseljük a háborúk borzalmát, bűneinknek bocsánatára . . . Beismerjük, nem vagyunk méltók irgalmadra, kegyelmedre ... de Jézus szentséges Szive, irgalmazz minekünk szegény magyaroknak . . . szivednek tátongó sebeire, aláhulló véreseppeire . . . lángoló szeretetére kérünk, ne add ellenségeirrk kezébe országunkat, híveinket. — Sodornának és Gomorrának megkegyelmeztél volna, ha csak tíz igazat találtál volna lakói közt. Nézz le reánk az egekből, mint futnak most Trónod elé. Minden községben, minden városban nem tizen, húszán, százan és ezren kibékültünk veled a szentségek vételében. Százezrek és milliók imádkoznak Hozzád oltalomért. Ne hagyj minket csalatkozni reményeinkben. — Szorongatott helyzetünkben újra felajánljuk magunkat, családunkat, országunkat és királyunkat, hadseregünket, egyházunkat, lelkipásztorainkat, mindenünket, életünket és halálunkat szentséges Szivednek . . . Maradj velünk mindörökre. ...A századok zúgásában, népeknek, nemzeteknek életében voltak, éltek e lelkek, melyek készségesebben, őszintébben, nagyobb hittel és bizodalommal imádkoztak, borultál le az oltár előtt . . . mint ez a generaezió, a nemzet által soha át nem élt világháborúban szenvedő, hivő és bűnbánó generáczió. * Ugyanilyen felajánló ájtatosságok folytak le a németii Ferenczesek Sz. János templomában és a Kálvárián. Ezek a templomok is megteltek hívőkkel. Újév napján a székesegyházban az ünnepélyes sz. misét főpásztorunk mondotta, a sz. beszédet Bagossy Bertalan tartotta. A beszéd mély hatást tett a nagyszámú hívőkre. Az év első vasárnapján, Jézus neve napján a pleb. misét Benkö apát- plebános a sz. beszédet Bodnár Gáspár mondotta ... A székesegyházi ünnepélyes misét Dr. Szentgyörgyi Jordán Károly mondotta, a szent beszédet Bakkay Kálmán dr. A felajánlati napokban a közös áldozásokban igen sokan vettek részt.'A katonák közül is. Vizkereszt ünnepe. AJhárom királyok napját Vizkereszt-nek is nevezik. Az egyházi naptárban, misekönyvben Epiphania a neve. „SZAlMÁRI HÍRLAP« Vizkereszt, mert a közfelfogás szerint az egyház e napon „vizet szentel.“ Háromkirályok ünnepe, mert a három királyok evangéliumi történetét éljük át e napon „Epiphania Domini“ magyarul annyit tesz: az Ur megjelenése. Azért hívják pedig igy az egyházi naptárban (direktóriumban) mivel az Ur mai napon nyilatkoztatta ki istenségét a po- gányoknak is — a három királyok megjelenésével. Ezekben a bölcsekben megjelent az Ur a pogányoknak is, mert az Üdvözítő megváltója akar lenni minden embernek, nemcsak a „választott népnek“. E napon a víz- szenteléssel kapcsolatosan ősi szokásként az egyház szolgája elmegy a tűzhelyekre, a hívek házába, hogy megáldja az otthont, a lakószobákat és más helyiségeket. E szép szokást apáink, anyáink, minden kath. család büszkeséggel, hittel és szeretettel őrizték meg. Mert hitük szerint ez áldással az Isten oltalma költözik a tűzhelyekre. Hiába építjük ugyanis a házat, ha az Ur nem segít és nem tartja azt fenn. Fájdalom, ezt a szép szokást egy szomorú, tettek nélkül való hitélet idejében feledték. Most, mikor a világháború az otthonnak értékelésére is rávezette az embereket, mikor az Istenhez közelebb jutottak a lelkek: reméljük: ez az ősi szokás újra életre kél. rr Ősz főpásztorunkat, Boromisza Tibor dr. megyés püspökünket az uj esztendő alkalmából számosán keresték fel a város hivatali és polgári előkelőségei közül, hogy jó kívánságukat fejezzék ki. A tisztelgők örömmel tapasztalták, hogy ősz püspökünk testi egészségben és lelki frisseségben lépett az uj esztendőbe, melynek méhében még annyi küzdelem, de remény is szendereg. Hogy Öméltósága, — ha Isten úgy akarja, amiért imádságos szivvel kérjük a Gondviselést — bölcsességgel, lelki éberséggel, a jótétemények áldozatos cselekedeteivel fogja kormányozhatni szép és nagy egyházmegyéjét. Főpásztorunk örvendetes testi és lelki dispoziczió- járól tesz bizonyságot az a készséges energia és frisseség, mellyel az ünnepek alatt végezte a karácsony első-napi nagy misét és mise alatt a nagy számban összesereglett hívekhez atyai szózatát intézte. Valamint ő végezte a háromnapi felajánlást befejező szent- séges ájtatosságot, végezte az ünnepélyes szent misét is a székesegyházban. A papság szövetkezeti tevékenysége. Tudvalévőén X Pius pápa uralkodása idején dekrétumot adott ki, melyben a papságnak megtiltotta, hogy pénzintézetnél vagy szövetkezetnél tisztséget vállaljon. Ismeretes az is, hogy e dekrétum ellen a magyar püspöki kar annak idején fölterjesztéssel élt, minek eredményeképp a magyarországi papság engedőimet kapott, hogy a válalatoknál viselt tisztséget három észtedéig megtarthassa. Mivel ez a határidő a jövő év elején lejárt a konzisztorium a magyar püspöki kar kérelmére azt további három esztendővel hoszabi- totta meg. Csernoch János dr. biboros hercegprímás a konzisztorium döntéséről most értesítette a püpököket, akik viszont fölszólították az engedelemmel élni óhajtó papságot, hogy ezt a szándékot náluk jelentsék be. Szerkesztőnk Debreozenben. A deb- reczeni Kath. Sajtó Egyesület Hölgybizottsága Bodnár Gáspárt arra kéri fel, hogy ez évben újra kezdődő „Kath. Estéket“ programm beszéddel nyissa meg. Szerkesztőnk az eddigi terv szerint valószinüleg január hó 13-án utazik Debreczenbe. Beszédének tárgya. „A kath. sajtó feladata a háborúban és a háborút követő béke időben.“ Az estét a kath. főgimnázium dísztermében rendezik s megjelenik azon Debreczen egész intelligencziája. 3
