Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-04-26 / 33. szám
Szatmár-Németi, 1915. április 26, ..SZATMÁRI HÍRLAP 3 Plébániája szinte közelében volt a kárpáti harczok küzdelméhez. Szinte szemei előtt folytak a nagy vívódások, a hegyen keresztül megdobbantották szivét a heves ágyu- dörgések. Ő megtartotta lélekjelenlétét. Istenben bizott és hiveit is nyugalomra, az Urban való erős hitre intette, tanította. A nagy örömöt, az oroszoknak a Kárpátokból való teljes kiűzését elérte ... de nem érhette el végső, dicsőséges győzelmünket, a rettenetes vérhuliások nyomán kelt diadalmas békét. Helyébe az üdvösségnek nyugalmát, örök békességét nyerte el az Úrtól. . . . Á Vihoríát tövében domborult sir- halmod felé száll az én lelkem, mikor e sorokat írom. Imádságomat már előre küldöttem . . . most egy-két virágszálat szedegettem a te életed kertjéből, elköltözött barátunk, testvérünk, hogy rátehessem a hantodra, melyben nyugodjál az Ur békéjében és az ő békéjében az örök világosság fónyesked- jék neked. Mester. A „Pannónia.“ A Pannónia szálloda városunknak nagy áldozatokkal létesített középülete. Szemefénye. Mert hiszen azt mondotta egy hires utazó, hogy nézd meg szá- lodáját, szállodájának tisztaságát, benső szellemét és éttermének szolid, becsületes berendezését és következtethesz az egész városra. Van is ebben sok-sok igazság. A mostani nehéz idők pedig ezt a véleményt még súlyosabbá teszik. Nos és mi történik? A városházára a múlt héten egy írás érkezett a Pannónia bérlőjétől, Pongrácz Lajostól, melyben jelenti, hogy a Pannónia éttermét kénytelen bezárni, mert érzékenyen ráfizet, mert a nyers élelem beszerzés csaknem lehetetlen, mert magára van hagyatva, lévén veje, tudott társa a harcztéren, pedig ő vejé- nek agilis tevékenységére alapitotta egész bérletét. Hát úgy tudjuk, hogy a Pannónia bérlői a béke idején is rendszerint ráfizettek az étteremre, mely ráfizetést bőségesen kiegyenlítették a kávéház és szobák. A kávé- ház igaz jobban megy, mint valaha. A szobákról talán nem is kell szólani. Lehetetlen tehát el nem ismerni, hogy a Pannónia bérlője súlyos helyzetben van több más okok miatt is. De az is való, hogy mikor a másik, úgynevezett „Heinrich-félet vendéglő is „átadás“ miatt már hónapok óta zárva van és ki tudja meddig fog még az átadás tartani; mikor a többi vendéglősök is csaknem azon a ponton vannak, hogy éttermüket bezárják, akkor egy percig sem szabad ingadozni abban, hogy a városnak minden lehetőt meg kell tennie és meg keli minden fát mozgatnia arra nézve, hogy a Pannónia éttermének bezárását megakadályozza. A feltételek, melyek ennek a bezárásnak lehetőségét megakadályozzák olyanok, melyeket erős akarattal és erélyes intézkedéssel meglehet szerezni.'Tessék tehát intézkedni! Tessék a bérlő vejét, Horváthot a „nélkülözhetetlenek“ tágas sorozatába helyeztetni éppen talán a katonásáé/ miatt is, mely sürjen érkezvén városunkba első rangú étkezőre nem fog találni. Tessék gondoskodni arról, hogy a Pannónia, mint közintézmény, ott ahol ez lehetséges, a város pártfogásában részesüljön a szükséges Háborús konjuktura. Mint már több ízben rámutattunk, a háborús konjuktura nevezet a legrutabb s egyúttal a legszemérmetlenebb hazaárulás — mert a nemzet erőinek sorvadását szolgálja. A legutóbbi legtipikusabb eset a következő : A minapi makói állatvásáron hivatalosan megállapították, hogy 850 darab marhát hajtottak fel a vásárra és ugyancsak hivatalos beigazolást nyert, hogy 1000 darab marhalevelet Írtak át. Ez úgy történt, hogy mindenféle ügynökök lepték el a vásárt, akik a vásárolt marhákat ott a helyszínen, minden költségtől mentesen jó haszonnal tovább adták esetleg egy másik ügynöknek, aki viszont mindjárt egy harmadik ügynöknek adta el. Ezt pedig szalon nyelven közvetítő kereskedelemnek nevezik és a hasznot természetesen fogyasztó közönség fizeti meg a végén. Tehát ez volna a háborús konjukturából fakadt közvetitő kereskedelem, amit azonban a tisztességes emberek, a háború terhét és nyomorúságát hazafiui megadással viselők zsarolásnak és piszkos haszonnak nevezne.k Ümmep után. A húsvéti ünnepkörről való tudósításunk szálait felveszük ott, ahol legközelebbi lapszámunkban elhagytuk. Nagypéntek — Nagyszombat. Nagypénteken az egész város ünnepelt, mert minden kereszténynek nagypéntekje volt. Az utczá- kon a szent sírokat látogató hívek sokasága hullámzott. Este 6 órán túl voltak a templomoknál térdelő ájtatoskodók, akik imádták a szent sírban elhelyezett Oltáriszentséget. A székesegyházban a délelőtti csonkamisén a hívek szinültig megtöltötték a templomot. A csonkamisét maga főpásztorunk, dr. Boromisza Tibor mutatta be az Urnák, P. Faludi prédikált. Megragadóan fönsóges volt a nagypénteki csonkamise folyásában a papnövendékek által vezetett művészi magas színvonalon előadott „Passió“ éneksorozata. A világ egyik legremekebb éneke, melyet megrendülés áhitat nélkül érzékeny lélek nemes szív nem hallgathat. Az idén pedig a klerikusok valósággal remekeltek ebben a szenvedést, az igazságnak erejét, a hamisságnak vergődését és a „feszítsd meg“ lármáját oly híven visz- szadó művészi énekben. Az egyház a Nagyszombatot is azúr Jézus sirbatételére szenteli. A szent sir látogatását e napon is folytatták a buzgólkodó hívek. Az istenitisztelet tűzszentelóssel kezdődött. A tüzet kovából ütik. Ma szentelték meg a húsvéti gyertyát is, melybe 5 tömjén rózsát illesztettek az üdvözítő 5 sebe emlékére. Felolvasták az Üdvözítőről szóló ószövetségi jövendöléseket. Ezután történt a vizszente- lés, melyből a keresztkut vizét vesszük. A székesegyházban délelőtt 9 órakor ünnepélyes szén; mise volt, melyet dr. Szentgyörgyi Jordán Károly mondott. A mise alatt Glóriakor megszólaltak a harangok. A feltámadás. Szombaton este 6 órakor volt a feltámadás a székesegyházban, melyet megyéspüspnkünk maga tartott. Az idő kedvezőtlen volta miatt a körmenet elmaradt, a székesegyházban egy talpalatnyi üres tér sem maradt. Az első, piros szőnyeggel terített padsorokban a helyben állomásozó katonaság tisztikara foglalt helyet a tábornokkal élükön. A székesegyház előtti téren katonaság állott és adott diszlövéseket. A katona-zenekar is működött. A sz. Jánosról nevezett ferencziek templomában a nagyheti szertartásokat, a feltámadást, (mely 6 órakor volt) P. Tamás Alajos házfőnök végezte. Körmenet itt sem volt, a szép templom egészen megtelt hívekkel. A zárdatemplomban a nagyheti szertartásokat dr. Bakkay Kálmán végezte, a feltámadási szertartást pedig Szabó István pre- látus kanonok szuperior (d. u. 4 órakor.) Körmenet itt sem volt. A Kálvária (Jézus szive) templomában (d. u. 5 órakor) volt a feltámadás ünnepe. A feltámadás szertartásait P. Bóta Ernő szuperior végezte. Az irgalmasok templomában a nagyheti szertartást Bagossy Bertalan h. főgimn. igazgató tartotta, ugyancsak ő tartotta a feltámadást (d. u. 4 órakor.) Husvét vasárnap A plébániai infulás misét mondotta Benkő József apát-plebános. Ő szentelte meg mise után a húsvéti eledeleket is. (Szent eledeleket minden nyilvános templomban, sőt magános templomban is áldottak.,) A székesegyházban 9 órakor ünnepélyes nagy mise volt. A szent misét maga püspök atyánk tartotta. Szent beszédet mondott dr. Scheffler János papneveldéi tanulmányi felügyelő. Nem hallgathatjuk el végre a székesegyházi énekkar gyönyörű, hatalmsan ömlő énekeit, melyek egész ünnepkörben áhítatra ragadták a híveket. Talán soha jobban, mint most. Az idő egész Nagyhét alatt mostoha volt. Folyton esett, bár a légkör eléggé megenyhült. Első nnap délelőtt is ömlött az eső, de délére már szakadoztak a lomha fellegek s délutánra megtisztult az ég, kibontotta fénykévéjét a nap s gyönyörű ünnep délutánt nyújtott a levert kedélyű embereknek. Szinte látszott, hogy a lelkek follólegzenek. A város igazán a nyüzsgő nagy város képét mutatta. Másod napján még szebb napunk támadt. A tavasz pompája ; a húsvéti, különben levert, háborús gondolatokkal terhelt sziveknek hangulata és kividulása volt e nap. Buzaszeatelés. Márk napja, mikor az Egyház a föld termését, a búzát szokta megáldani az idén husvét harmadnapjára esett. A buzaszentelés — éppen esőre hajolván az idő — a székesegyházban történt meg, tehát a körmenet elmaradt, A szertartást Hehelein Károly prelátus-kanonok végezte, a szentmisét is ő mondotta. Püspök Atyánknak unoka öccse, Boromisza István kalocsa főegyházmegye káptalanénak kanonokja váratlanul elhunyt. Közelebb még együtt használta a Császárfürdő gyógyvizét bátyjával, a mi szeretett főpásztorunkkal, a ki Istennek hála teljesen felgyógyult, úgy hogy a húsvéti ünnepek fáradságos szertartásait frisseséggel végezhette ; addig öccsét asztmatikus baja letörte az élet fájáról. Az elhunyt kalocsai kanonok mintegy tiz éyvel fiatalabb volt bátyjánál, dr. Boromisza Tibor püspökünknél; a kinek installácziója alkalmával Szatmárra érkezett egyik kalocsai kanonoktársával, hogy képviselje a kalocsai káptalant, melynek kebeléből lépett a mi megyés püspökünk a szatmári, sokáig árván maradt főpásztori székébe. Jól emlékszünk a most elhunyt Boromisza kanonok hatalmas, izmos alakjára, erős vo- násu barna arcára és értelmes, magas színvonalú felköszöntőjére, melyet a kalocsai káptalan üdvözletéül mondott az instelláczio- nális diszebéden. Nyugodjék békességgel és az ö. v. f. n. Jótékony adományok. Pemp Antal prelátus-kanonok, az Irsik-intézetek protek- tora 100 koronát, Benkő József apát-kanonok, plébános 100 koronát, Koós Kálmán kereskedő fűszerárukat adományozott az Irsik- Árvaháznak. Dobos alezredest áthelyezték. A megfigyelő állomás barakk-kórházának tartalékkórházzá való átalakítása során a kassai parancsnokság elrendelte Dobos Gyula csendőralezredesnek, a megfigyelő állomás katonai parancsnokának a brüxi fogoly-táborba parancsnokként leendő áthelyezését. Dobos alezredes azon 4dő alatt, mig itt tartózkodott, szinte beleolvadt a mi czivil társadalmi életünkbe is. Magyar érzelmű, egyenes, nyílt katona, a ki megbecsüli a polgárságot és a ki a város érdekeit is mindig szívesen és előzékenyen mozdította elő. A távozó alezredes a legjobb emléket hagyta a mi és katonaság körében. A királyi tanfelügyelő, Bodnár György súlyos betegségéből teljesen felépült. Az ünnep ragyogó napjában a sz. Ferencz- rendiek templomát is felkereste rövid időre, másodnapján pedig, nóvünnepe alkalmából sokan meglátogatták és üdvözölték felgyógyulása láttára. Betegsége alatt a szatmári társadalom széles köre kiváló részvéttel, sőt gyöngédséggel vette körül a népszerű tan- felügyelőt, kinek még pihenésre van szüksége, hogy munkaerejét teljes mértékben visszanyerje és nagy gondokkal járó hivatalát átvegye. Dr. Lükő Béla ünneplése. Felemelő, gyönyörű ünneplésben részesítették dr. Lükő Bélát, a vasúti internátusbán elhelyezett tar- talékkórháznak csudáskezü ezredorvosát a kórház vezetősége, karöltve az ott tartózkodó betegekkel és személyzettel nóvünnepe alkalmával. Egy gyönyörű plakettét nyújtották át neki, melynek babérkoszorúja árnyában a kórház összes vezető személyzetének neve olvasható. A betegek nevében megható köszöntőt . mondott egy egyszerű, keresetlen szavú sebesült katona. A beszéd egész felépítéséből, szelleméből, stílusából kíérzett, hogy nem készítmény és nem is betanult dikczió, hanem azok közül való, a mely a szívből pattan ki és nyílegyenest szivet talál. Szép énekeket is adtak elő a katonák,
