Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-04-12 / 29. szám
XXV. évfolyam (HETI SZEMLE)- % POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 60 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR, Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér •Józsiéi' kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Ingatlan értékadó. A közelebbi években Budapest székesfőváros sőt a vidéki nagyobb városokban is törekvés indult meg az iránt, hogy németországi példák és eljáráshoz hasonló módon nálunk is honosittassék meg az ingatlanok megadóztatásának uj rendszere : az érték adórendszer. Városunk hatósága szintén foglalkozott már a telekérték emelkedési adó behozatalának kérdésével s a háborús időket megelőző 1913. évben szabályrendelet tervezet dolgoztatott ki „a város területén fekvő ingatlanok érték emelkedése után kivetendő járulékokról“ és annak tárgyalására 1914. január havában bizottság is küldetett ki, azonban a közbejött háborús idők miatt a szabályrendelet tervezet nem került tárgyalás alá. Hogy az uj adórendszer menynyiben különbözik a mai ingatlan adórendszertől és mily változásokat idézne elő, erről a kérdésről Dr. Pikier J. Gyula a főváros statisztikai hivatalának aligazgatója f. évi már- czius 20-án nagy érdekű előadást tartott s nem vélünk felesleges dolgot tenni, ha annak alapján a te- lekértékadóról következőkben tájékoztatjuk olvasóinkat. Tudva levő dolog, hogy hazánkban ez idő szerint vannak megadóztatva, vagyis a ki parlagon és felhasználatlanul heverted az ingatlanát, valóságos adómentességet élvez azon a czimen, hogy a telek semmit sem jövedelmez. A ki ke- vésbbé használja ki a földjét, kisebb adót fizet, a mely nagyban elősegiti a haladással járó telek-spekulácziót s kényelmessé teszi a tulajdonosnak helyzetét és valósággal pártfogásba vétetik az ingatlannal való nem tö- rődömsóg. A kiknek sok üres lelkűk van, a mai érvényes ingatlan adórendszer mellett a közjóllét gyarapodásához semmivel sem járulnak. Emelkedik a telküknek értéke a mások munkája által. Az üres telkek tulajdonosainak azok szaporítják vagyonát, a kik dolgoznak és építkeznek, tehát a foglalkozásuk semmi más cselekvéssel nem jár, mint csupán bevárni azt az időt, a mikor a mások munkájának eredményeként ingatlanukat a vételárnak 10—20-szorosával eladhatják. Az uj adórendszernek behozatala oda irányul, hogy a telkek és ingatlanok a kihasználás és hozadékiéi teljesen függetlenül a piaezi érték szerintiegyenek megadóztatva, a mely által a tulajdonosok az ingatlannak beépítés vagy intenzív kertészeti művelés által jobb és rendesebb kihasználására ösztönöz- tetnének s igy a termelés, ipar, kereskedelem és forgalom emelés moz- dittatnék elő. Az uj értékadó behozatalával a telek értéke és értékemelkedése szerint oszlik meg az adó, a melyet nem lehet másokra áthárítani s pénzügyi, közgazdasági és szocziális kihatás tekintetében fényes és üdvös eredményeket hozna létre és teljesen jogosnak s igazságosnak is mondható. Illetékes és irányadó egyének véleménye szerint az uj érték adórendszer a mi viszonyainkra szintén alkalmazható s a telek tulajdonosokat intenzív befektetésekre, építkezésekre szorítaná és véget vetne a föld és telek spekulácziónak, — Az orgona-virág*. — A Szatmári Hirlap eredeti tárczája — Irta : BODNÁR GÁSPÁR A város végén, közvetlen közelében, a buja, gyümölcsfákban gazdag lankákhoz, — áll egy szerény ház. A házat nagy udvar köriti. És ez a nagy udvar telesden-tele van orgonafákkal és bokrokkal. Mikor igy tavasszal eljő az orgonanyitásnak ideje, tündérkertté varázsolódik ez az udvar. A régi, kopott ház mintha lilaszinü levegőben állana. Mintha tündér kezek szőnének körötte-mögötte füzéreket. Egy-egy orogona fa úgy fest ott, mint a lila selyembe öltözött menyasszony. A másik sötét, haragos színével, a ^harmadik fehér virágaival, csak a kép gyönyörűséges változásait emeli. És e közt az orgonaerdő közt, virágos menyasszonyok közt sétál egy ősz ember. Magas termete, hóval takart feje, fehér márványszoborhoz hasonló arcza nagy időkről beszél. Egykor, nem is olyan régen gazdag ember. Most itt lakik. Csak ez az egyetlen kis tündórsziget maradt meg számára, csendes öregségére. Egykor a maga kezeivel ültetgette ezeket az orgona-bokrokat. Kedvencz virága — volt mindig az orgona. Talán a sejtelem vitte rá, hogy ezeket a bokrokat ültesse. Hogy ezt a külvárosi város régi házát dédelgesse. Mert ime, öregségében ez maradt egyetlen birtoknak. Egyetlen otthonnak, vigasztalásnak. A jószive, a jótállás tette tönkre. Ki tudja, mikor jönnek ismét és újra a bankok: — Kezes — fizess I Ott sétált a tisztes öreg az orgona virágok közt. A lankáról belép a virágos udvarra egy asszony. Tejet hord. Minden reggel elhozza. És nézi ... a pompásilag kifeslett orgonavirágot. Szinte beleszédül látásába. — Nagyságos ur, hadd szedjek egy marokra való orgonavirágot. — A jó Isten szerelmére I Hát mit gondol ? Magam se nyúlok hozzá. Az emberek nem is tudnak mást, mint virágot tépni. Hogy nyúlna hozzá ! Hogy fosztaná meg az ón fácskáimat ékességüktől. Hadd viruljanak el. Legalább őket ne bántsák az emberek. A kegyetlen rossz emberek. Az asszony keserűen mosolygott. — No ilyet se hallottam még, mormogott elégületlenül. Ennyi tenger virágból sajnál egy marokra valót. Inkább hervadjon, pusztuljon, mint a szegény embernek jusson. És kimenőben a tejes asszony másat is gondolt. Gondolt és mondott is. — Vén fösvény I Zsugori I — A vén zsugori — mormolja a tejes asszony újra gúnyos mosollyal arczán. És megest visszafordul — Csuda, hogy az illatát is nem sajnálja. Kitágult tüdővel szívja aztán magába az orgona illatát. Legalább sz illatát. Hadd pukkadjon meg a vén zsugori. * Jött aztán újra a nagy idő. Az első háborús tavasz. A véres harcztereken az ifjúság a nemzet virágai is küzdöttek. Az öreg urnák orgonafái bő termést hoztak. Tündér- kertté tették újra a nagy udvart. Lila szinü levegő lebeg az udvar felett és alattuk egy ősz fej, ránczos kezek emelkedtek az orgona fürtök után. Mily gondosan metszik azok a kezek az orgona ágacskákat. Mintha azt hinné, hogy gyöngédségével enyhíti fájdalmukat, mert el kell válniok, bucsuzniok az öreg törzsektől. Napról-napra igy ismétlődik. Orgona virágzás idején. A szomszédok ámulva nézik, hogy a vén zsugori vágja, metszi az orgonavirág ágait. Rakásra, kosárszámra. — Áhá . . . már eladja. Már nincs betevő falatja suttognak. Ilyen a világ suttogása. A katonai kórházak előtt naponkint látható egy ősz aggastyán. Nagy időknek a szabadságharcznak pátriárkája. Orgona virágos kosarat ad be . . a sebesült vitézeknek. Aztán . . . onnan csendes ballagó lépésekkel indul a temetőkbe. A hősök sírjai mellett áll. Elmélyedve, imádkozó kezekkel. És behinti azokat a sírokat — az ő kedves, feslett — orgonavirógaival. Vájjon látja-e a suttogó világ? Vájjon, ha itt, e temetőben fog pihenni ez az őszfővel is virágot szerető, meleg érzelmeket hordozó szív : akad-e a világban egyetlen kéz, mely begyepesedett sirjára egyetlen virágszálat hint ?
