Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-04-05 / 27. szám

2 SZAiMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1916 április 5. a pénz mindenhatóságában vetett hitet le nem romboljuk magasabb beavatkozással, addig a létező bajo­kon nem igen tudunk segiteni. Ug,y kell a földbirtokot megszervezni, hogy abból tulajdonosát semmiféle pénzzel ki ne lehessen becsülni. A héjákat tehát, a kik már most is rá-rászállanak egy-egy darab földre ... el kell űzni messze . . . messze a magyar nép földjeiről, mert különben a magyarság pusz­tulása fog bekövetkezni. Ä szatmári egyházmegye 1916, évi Schematismusa. Megjelent. Csupa számok és névadatok. Történelmi érzékkel meg nem áldott ember előtt értéktelen anyaghalmaz, az egyházáért és a szükebb keretű egyházmegyéért érdek­lődő katholikusnak beszédes adatok a 112 éves legfiatalabb latin szertartásu rém. kath. egy­házmegyének állapotáról a legnagyobb törté­nelmi időben. Élén a korban és szivére nézve legnagyobbak közé tartozó püspökkel, 6 tény* leges és 5 czimzetes kanonokból álló kápta­lannal. Az egyházmegye szervezete konturvoná- sokkal körvonalazva valóban élő szervezet, melybe a kormányzó egyházfőn és helynökén, Pemp Antal prelátuskanonokon kívül szoro­san kapcsolódik munkás kezek gyanánt a püspöki iroda, a káptalanon kívül 24 tagból álló szentszéki tanács, zsinat vizsgáló bizottság, a hittanárvizsgáló bizottság, élén Hehelein Károly prelátuskanonokkal; az egyházmegyei czenzorok; a vigilantia bizottság, melynek hivatása a bitelvek betartásán való szorgos őrködés; a kath. tanítók fegyelmi tanácsa Hehelein Károly prelátuskanonok vezetése alatt, ki egyúttal elnöke az egyházmegye részéről a kath. autonómiai kongresszusra kiküldött bizottságnak és főigazgatója a szat­mári kath. hittani főiskolának; a jövő papság lelki és szellemi képzésével foglalkozó sze­minárium dr. Szentgyörgyi Jordán Károly apátkanonok és 6 tanár vezetése alatt; az egyházmegye anyagi javainak kezelésében vezető szerepe van az Alapítványi Pénztár­nak, melynek gondnoka Szabó István prelátus­kanonok. Az egyházmegy 5 politikai megyére ter­jed ki, melyek Szatmármegye kivételével Mikor már nagy volt a csend és a fegy­verek eltűntek a térről, jöttek az ásók és ástak tiz napon keresztül. Ebben az ütkö­zetben három dandárunk vett részt. A mi veszteségünk jelentéktelen volt. — Az orosz hadsereg most legújabban ismét cselhez folyamodott, hogy kézi bom­báit érvényesíthesse. Egy alkalommal elfog­tunk egy század oroszt. Mikor körülkerítet­tük őket, a muszkák egyszerre az oldalzsák­jukhoz kaptak s mindenik egy-egy kézibom- bát rántva elő, reánk támadtak. A csel nem nagy eredménnyel járt és máskor nem is sikerült. Az orosz foglyok igen érdekes dolgokat mondtak el. Többek között a muszkahad roppant fél a szüknadrágos katonáktól. A repülőknek elsősorban az a feladatuk, hogy a magyar és osztrák ezredek állását puha­tolják ki. Ezeken a helyeken csak végső esetben támadnak az oroszok. A bojanai csatában, mikor rohamra ké­rőit a sor a magyarok és bosnyákok eldo­bálták a nehéz fegyvereket, mert nem tud­tak elég gyorsan mozogni vele. Hanem a a szurony helyett előkerültek a bicskák és a csontosökiök, meg a vasmarkok. Egy orosz társam egy magyar katonának kiütötte a ke­zéből a bicskát, mire az olyan dühbe jött, hogy puszta kézzel rontott a társamra, meg­markolta a nyakát és dühében leharapta a fülét. Úgy verekednek ezek az emberek, mintha a korcsmában lennének, nem pedig a harcztőren. T—l. mind beleestek a közelmúlt hadi akcziók területébe. Minden politikai megye egyúttal főesperességet alkot. A szatmári főesperes Szabó István prelátuskanonok, ugocsai főes­peres Frank József szinérváraljai plébános, máramarosi főesperes llosvay Lajos mára- marosszigeti plébános, beregi főesperes Sza- lay Sándor beregszászi prépost-plébános, ungi főesperes Tahy Ábrahám ungvári plébános. Az egyházmegye ezenkívül 12 esperesi kerü­letre oszlik, melyek 99 plébánia és 916 fiók­egyház ügyeiben nyújtanak tájékoztató segít­séget. Az egyházmegye lelki ügyeinek mun­kásai a plébánosok és káplánok, kiknek az egyházmegye területén működő ferenczrendi, jezsuita atyák nélkülözhetetlenné vált táma­szai. A katholikus szellemi életre nevelésben 2 kir. kath. főgimnázium (Szatmár Ungvár), 2 kegyesrendi gimnázium (Nagykároly, Má- ramarossziget) buzgólkodik karöltve 1—1 tanító-, tanítónő-, óvónő-, polgári isk. tanitó- nőképzőintézettel, 4 fiú és 3 leány konviktus- sal dr. Szentgyörgyi Jordán Károly egyház- megyei főtanfelügyelő vezetése alatt 192 rk. iskolában 15.528 rk. gyermeket oktató 238 rk. tanítóval, kiknek nagy többsége azon­ban a harcztéren tesz tanúbizonyságot azok­ról az elvekről, melyeket az iskolában tanított. Külön említést érdemel az országban mindenütt elterjedt s a nőnevelésben és ta­nításban páratlan szerepet vivő Ppli szent Vinczéről nevezett irgalmas nővérek kongre- gácziója, mely az egyetemi képzettségen kívül mindenféle tanpályára képes növendékeit ké­pesíteni. Ez a kongregáczió 774 taggal és 59 házzal működik az ország területén, sőt azon kívül is, mert az Északamerikai Egyesült Államokban Braddokk városban is van már erős fejlődésnek indult fiókháza. Ez a katholikus szatmári egyházmegyé­nek élő és erőben működő szervezete. Vannak ezenkivül az egyházmegyének tagjai, kiket a tanügy, vagy a haza szólított el az egyházmegyéből. Heten teljesítenek a fronton szolgálatot, kalonalelkészi minőség­ben és 11 papnövendék szolgál fegyverrel a hazának. Másokat a munkában való kifára­dás kényszeritett átadni a munkát fiatalabb erőknek, vagy a betegség vette ki kezükből — remélhetőleg rövid időre — a hívek ügyét. Érdekes, hogy az élő tiz aranymisés közül az egyházmegye nesztora Frank József ugocsai főesperes még most is aktiv mun­kása a lelteknek és ma is hatan dolgoznak az egyházmegye és a lelkek érdekeiért. Á plébániák és iskolák anyagi támoga­tása 61 plébánián a hivőkön kívül 23 patro- nusra nehezedik, kik annak idején tudvalevő­leg azért is kapták birtokaikat, hogy e ter­heket viseljék. 38 plébánia szabad adomá- nyozásu. A szatmári egyházmegye 1916. évi Schematizmusában nagy vonásokban ez a kép tárul szemünk elé, melyből csak a kép­zelet alkothat magának fogalmat a 172 mun­kással 99 nagyobb és 916 kisebb szőlőben. 163.000 szőlőtőn dolgozó szatmári egyház­megye életéről. Szigeti. A harcztéren levő diákok vizsgá­lata. A jövendő Magyarország legféltettebb kincse kétségkívül az a sok ezer diák, akik az iskolapadokból kerültek a lövészárokba s csodálatraméltó hősiességgel tettek tanúsá­got érettségükről. Az helyzet állott elő, hogy sok száz a harcztéren hősiességével kiváló diákot hadapróddá neveztek ki, de rangjukat elvesztik, ha kinevezésük után három hónap­pal meg nem szerzik a nyolczadik osztályról, illetve az érettségi vizsgálatról szóló bizo­nyítványukat vagy oklevelüket. Viszont a rendes érettségi vizsgálatokra szabadságot nem kaphatnak. E megoldatlan és sok hős fiunkat jövőjében mélyen érintő helyzet arra indította a harcztéren küzdő diákjaink katonai parancsnokságait, hogy a kultuszminiszterhez forduljanak a harcztéren levő diákok érett­ségi vizsgájának rendezése érdekében. Meg­hatók azok az írások, amelyekkel az ezred és zászlóalj parancsnokok a harcztéren lévő diákok érettségije érdekében a kultuszminisz­tert méltányos rendelkezésre kérik. Az élelmiszerhamisitás a legnagyobb merényletek egyike az embe­riség ellen, amit nem száz—kétszáz koronák­kal, hanem súlyos börtönökkel kell büntetni könyörtelen minden alkalommal. Az igazságszolgáltatás, mely a súlyos testisértést keményen bünteti, az élelmiszer- hamisitást mintha nem tekintené valami sú­lyosabb beszámítás alá eső cselekedetnek, holott igénytelen véleményünk szerint min­den élelmiszerhamisitás valójában súlyos testisértés, mert a megtámadott egészség a test életképességét akadályozza; s igen sok­szor haláltokozó súlyos testisértés, mert a tönkretett egészség a halál magvát érleli meg. Való igaz ugyan, hogy a büntető igaz­ságszolgáltatásnak humánusnak kell lennie, mert a bűnözések tényei számtalan lelki mo­tívum összejátszásából tevődnek össze s az esetek túlnyomó százalékában szocziális ere­detűek. Hiszen különben nem is az igazság­szolgáltatás a hibás. Minden a terminológiától függ. Hogy hogyan minősiti a törvény az eseteket. És nem furcsa legalább is, hogy az élelmiszerhamisitás nem is bűntett, nem is vétség, hanem általában csak kihágás. Az élelmjszerhamisitást egészen más­képen minősítenénk. Az élelmiszerhamisitó nem hirtelen felindulásból cselekszik, mint a korcsmái verekedés késelője, nem ataviszti- kus hajlamok kényszere alatt, mint a meg­rögzött gonosztevő. Ezeknek van mentségük a cselekedeteiket üldöző körülményekben. Az élelmiszerhamisitó mellett azonban semmiféle mentség nem szól. Ő hideg, számitó üzleti alapon cselekszik annak föltétien tudatában, hogy amit tesz, nemcsak, hogy nem szabad, de — ami fő — száz és száz gyanútlan em­ber egészségét, sőt életét veszélyezteti. Tehát tudva cselekszi a rosszat, embertársai leg­drágább kincsének, egészségének megkáro­sítását. Hatalmas emberi elvetemedettség kell valóban ilyen cselekedetek végrehajtásá­hoz s igazán nagyon furcsán érzem magam mindig valahányszor hallunk róla, hogy ezt, vagy azt az élelmiszerhamisitót 20—50—100 koronára büntették meg. Istenem 1 az embe­rek annyi gonddal és aggodalommal védett egészsége csakugyan nem érne többet 20—50, vagy 100 koronánál ? A statisztika szava. Szomorú kimutatást tesz közzé az or­szágos statisztikai hivatal. Folyó évi január hóban a magyar birodalomban élve született 29.688 gyermek, meghalt 42.227 egyén, a fogyás tehát 12.549 főre rúg. Nem is szólunk most arról, hogy minő lenne a tényleges fogyás, ha számba ven­nénk a harcztereken elesett és a kórházak­ban meghalt katonákat. A természetes ha­lállal kimúltak száma is a halandóságok meg­döbbentő arányait tárja szemünk elé. Ha az országban olyan normális állapotok volná­nak, mint aminők még a mai időben is le­hetnének, ha a kormány minden irányban megtette volna kötelességét, akkor a statisz­tika népszaporodásról és nem népfogyásról számolna be. Nincs egyetlen egy olyan támpontunk sem, melybe beerősithetnénk azt a reményün­ket, hogy a következő hónapok halandósága nem fogja elérni az első hónap arányait. Hi­szen a halandóságban igen nagy kontingenst alkot a csecsemőhalálozás, ennek csökkenté­sére pedig nemcsak nem történik semmi, ha­nem ellenkezőleg országos viszonyaink nyo­masztó volta inkább újabb lökést ad az oly kedvezőtlenül alakuló halandóság hullám­vonalának. A csecsemőhalottak száma az év első hónapjában 6625-ötöt tett ki, ez az ugyan­ezen hónap élve szülöttjeihez viszonyítva Magyarországon 22 százalék, Horvátország­ban 24.8 százalék. Ennek az emelkedésnek az okára egy árvaszóki jelentés a következő szavakkal mutat rá: A háború okozta drágaság, de különösen a fővárosban érezhetővé vált nehéz megélhe­tési viszonyok, a gyermekek egyedüli táplá­lékának, a tejnek megszerzése körül elő állott nehézségek okozták a halálozás arányszámá­nak rendkívüli emelkedését.

Next

/
Thumbnails
Contents