Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-01-05 / 1. szám
i / XXV. évfolyam. Szaímáp-Németi, 1916. január 5. 1. szám. SZATMÁRI HÍRLAP (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — „ Eelelós szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Ur. Balikay Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetések egyszeri közié*. 8 korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és márnái. Égre kiált minden csepp vér, a mely tovább ömlik a népeknek e rettenetes mérkőzésében. A magyar törvényhozó fórumain elhangzott e felkiáltást bizonyára hallották az ellenséges nemzeteknek vezetői is. A kiknek lelkiismeretén, bűnös leikükön vastag kéreg volt a háború előtt és ma még vastagabb képződött. Döly- fös büszkeségükben úgy tesznek valójában, mint a bűnösök szoktak tenni: halasztják a szánom-bánomot, a leveretésnekjbevallását. Behunyják szemüket a tények előtt. Nem hallják a Rachaelek siralmait és millióknak keserves jajait a maguk elnép- teledett orszáukgnak tűzhelyeiről. Hiszen az ellenünk csatába szállt világot megvertük. Úgy látszik azonban ez nem elég a mi ellenségeinknek. Mint a kártyás, aki veszteségével tisztában van, de mégis tovább játszik és remél, úgy ők is addig engedik a vérhullást, mig teljesen leverjük. Igenis, máma már kezünkben tartjuk a győzelmet — mondotta az ország miniszterelnöke minden hivalkodás nélkül — újévi beszédében s ha nem tehetjük le a kardot: a kérdés mindössze az, hogy a győzelem biztosítására kell törekednünk. Mert maga a győzelem nem lehet kétséges. Tehát úgy állanak a világháború tényei, hogy az ellenség részéről czéltalan minden vérontás. Es azok a vérözönök is, melyeket nekünk az ő gőgjük, gonosz meg- átalkodásuk miatt kell áldoznunk: valóban égre kiáltanak. De nem a mi nemzetünk fejére hull vissza ez a kiomlott vér. Oh nem! Vissza hull ellenségeinkre, a kik még most sem akarják abbanhagyni a borzalmakat, melyeket ők hoztak a müveit világra. A felelősség tehát egészen őket illeti a vérontásért. Minekünk ugyanis ezt a háborút tovább kell vívnunk. De avval a higgadsággal és kitartartással, hogy óvakodjunk a mámortól, mely minket a győzelem tudatában könnyen elringatna. Nem szabad lekicsinyelnünk a még reánk váró feladatokat sem, a még mindig dühöngő harczokban és főleg a bekövetkezett béke idejébe A. A kiomlott vér fáj nekünk. Ellenséges nemzetek fiainak omló vére is az emberiség legtisztább, legnagyobb, legmélyebb, fájdalmával tölti el lelkünket. De lelkiismeretünk nyugodt. A tenger vér égre kiált, de Istennek ítéletét nyugodtan várjuk. A történet sem fog minket felősségre vonni. Pedig a világtörténet egyszersmind világitélet is. A világitélet pedig az égre kiáltó vérért nem minket fog elitélni. Reménységgel vagyunk eltelve politikai életünk szilárd,:megbontatlan egysége iránt. A háborús időknek tapasztalatai újból átélették velünk azt u lélektani, néplólek jelenséget, hogy a magyarral csak bánni kell tudni és a lelkét is odaadja. A dacz, az erőszak, a parancsoló diktátorság még inkább ellenállóbbá teszik, mint az acélrugót, mely a reá nehezedő súlyt, kényszart visszapattanva sebzi meg. Úgy értesülünk, hogy a kormányzat és ellenzék között az áthidalás sikerült a „Pénzintézeti Központ“ kérdésében. A kormányzat hajlandó egyes, ellenzéki kívánságokat figyelembe venni. És módosításokra is alkalmat adni. Apponyi grófnak nyilatkozatai és beszéde felemelő bizonysága annak, hogy lelkében a felelősségnek nagy tudatát hordozza. Hazájának, nemzetének sziklaszilárd egysége és ennek az egységnek esetleges felbomlása megrezegteti szavát és lelkiismeretót. Lehetetlen, hogy ugyané lelki- állapotot ne érezzék a kormányzatban is. Reménységgel vagyunk eltelve igenis, hogy a szélső parlamenti harcz elmaradt E reménység nyilatkozott meg Tisza újévi beszédében is. És erről már ma teljes bizonyossággal fogunk rendelkezni. (A megegyezés létrejött; a javaslatot az ellenzék módosításával vagy biztosításával tárgyalják és fogják elfogadni.) A Sokol. Ezzel a szóval egy cseh egyesületet, a „Sokol egyesületet“ jegyezték, így hívták azt a cseh sólymot, mely a monarchia szlávjainak veszedelmes ábrándjaival, olthatatlan epekedósóvel Oroszországnak és Szerbiának őrült ábrándjait ápolta, dédelgette, sőt leplezett izgatásaival, politikai ármányaival biztos remények forrásává tette. Ezt az egyesületet az osztrák belügyminiszter — feloszlatta. A feloszlatás indokait leplezetlenül napfényre hozza az osztrák kormányzat. „A háború kitörése előtt — úgymond — érintkezést {tartott íenn a külfölddel s ezzel táplálta az Oroszország ós Szerbia iránt való testvéri érzését. Ennek az államellenes viselkedésnek következései csak a szerbiai ós oroszországi háború során mutatkoztak különböző irányban. (Jól ismerjük ezeket a mutatkozásokat. Szerk.) „A szláv Sokol-egyesületek szövetségét antimonarehikus és antidinas etikus tendencziák miatt feloszlattuk, mert az az egyesület is államveszedelmes". Hát ennek a feloszlatásnak ha elkésve is, de nagy ideje. Nagy ideje, hogy a szemek nyíljanak, hogy végre észrevegyék a Lajtán túl is, hogy az egyesület megtörése, dódelgetóse főleg a magyarság rovására — hadseregben, gazdasági életben, politikában „felség-áruló“ politikát űzött. És vegyék észre mindenütt, a hol kinyílnak a szemek, hogy a magyarságnak csodás, nemesen felemelő egysége nemcsak a dinasztia, de az egész világ előtt kiállotta a próbát. Szeretjük hinni, hogy Ausztria ezzel a lépéssel felépiti azt a történeti igazságot a maga lelkében is, hogy a monarchiát csak a vele teljesen egyenjogú, minden próbát kiállott erős és hatalmas, Magyarország fogja a jövőbe is biztosíthatni. Tisza István újévi beszédében el is hántolja a czentralizmust. Erős, határozott, sőt súlyos szavakkal tanítja ki a miniszterelnök a ozentralistákat arról, hogy mi a monarchia: Két teljesen független állam szövetsége s mig magyar él, nem tűri, hogy valami „magasabb“ rendű birodalmi közösség spanyol csizmájába szorítsák bele. Ausztria, mikor a magyarság önállóságát respektálja, sőt munkálja: önönmaga életét erősiti ós menti meg. Liszt- és kenyérfogyasztás szabályozása. A kormány a hivatalos lapjában közhírré tette a liszt- ós kenyérfogyasztás szabályozására vonatkozó 1916. évi január 10-én életbe lépő rendeletet. E szerint naponként és fejenként 240 gramm lisztet lehet fogyasztani, a mi rendelet értelmében 1916. évi augusztus hó 16-ig számítva 52*8 kgr. lisztet tesz ki. Kivételt tesz a rendelet a nehéz testi munkával foglalkozóknál, akik napi 300 gramm lisztet fogyaszthatnak, mig az őstermeléssel foglalkozók legfeljebb napi 400 grammot. Búza, rozs, árpa és gabonanemüek keverékéből előállított lisztet, továbbá az ily- nemüekből előállított kenyeret f. évi január hó 10-től kezdve 1916. évi augusztus 16-ig csakis a közigazgatási hatóság által kiállított liszt ós kenyérfogyasztási igazolványok ellenében szabad forgalomba hozni, elidegeníteni vagy vásárolni. A kinek lisztkószlete van, az tartozik a fentemlitett mennyiséget meghaladó készletét a megállapított maximális árakon az illetékes hatóságnak átadni. Hát bizony e rendelet intencziójának hazafias készséggel hódolunk. Mindent a hazáért és a harczok eredményéért a dicső bókéért. Egészen más: vájjon a mérleg, mellyel a lisztet, kenyeret a rendelef kiosztja ; az életben be fog e válni. Hiszen a magyar emberek, a magyar tűzhelynek mindene: a kenyer. Főleg most. A mikor épen a szegény családok nem bírják a húsnak, a tojásnak, a tejnek és sok száz másnak az árát. Gyermekeink, a családtagok a kenyérre szorulnak. A mi legolcsóbb, hiába tülkölnek a merkantillek. Ha kenyér van: minden van, nincs baj, jaj zúgolódás. Félő azonban, hogy a porcziózás még a kenyeret is elveszi a családoktól. A magyar ember nem pazarolja a kenyeret. Ä földre esett morzsát is megcsókolja, mert értékeli. A magyar ember fogja tehát és a magyar élet vógkóp ós megoldani a kenyér kérdését is. Mint már is a megoldás álláspontjára helyezkedett városunk hatósága is.
