Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-09-12 / 72. szám
Szatmár-Németi, 1915. szeptember 12. SZATMÁRI HÍRLAP « A Szatmári Székeskáptalan újabban 500 K-át adományozott a „Rokkant katonák“ részére. Egyházmegyei hírek. Megyés püspökünk Lőrinci Istvánt, ungvári segédlelkészt la ki Havasi lelkésznek Szerednyére való távozása óta az ördarmai hívek lelki gondozását viszi) ördarmai administratorrá nevezte ki. Ungvárra, segédlelkésznek, Lukács Antal s. lelkész ment — Pálóczról. Pálóczra segédlelkésznek küldetett Fechtel Mihály felsőbányái segédlelkész. Hágen János, munkácsi segédlelkész egészségének helyreállítására szabadságot kapott. Helyébe — Munkácsra — Pirsalszki Ferencz vinnai s. lelkész ment. Dr. Jóna József felsődomonyai plébános egészségének visszanyerésére szintén szabadságot kapott. A domonyai plébánia ideiglenes vezetését Podaril József szerednyei segédlelkészre bizta az egyházmegye főpásztora. Személyi hírek. Hehelein Károly pre- látus-kanonok Baladonalmádiból hazaérkezett. Benkő József apát-plebános Karlsbadba utazott. Kitüntetett irgalmas nénék. Az önkéntes ápolónők gazdag soraiban, a szatmári irgalmas nővérek fogadalmuk és hivatásuk szerint való nagy önfeláldozásával vesznek részt, a szeretet erős munkájában. A mi közönségünk közvetlen tapásztalatokkal, a mi kórházainknak sebesültjei áldásaikkal és hálás emlékezetükkel tesznek arról bizonyságot, mikép teljesitik hivatásos kötelességüket csu- fiás önfeláldozással a mi irgalmas nénikéink. Tudják ezt a legfelsőbb holyen is. Most Ferencz Szalvator főherczeg, mint a monarchia Vöröskereszt Egyleteinek védnökhelyettese, a király elhatározásával átruházott hatáskörében, a háború alatt a katonai segélyügy körül szerzett kiváló érdemeik elismeréséül a Vöröskereszt arany, illetve ezüst diszérmet a hadi ékítményekkel díjmentesen adományozta honleányaink egész díszes seregének. Ezek között foglalnak méltó helyet: Woelfle Afia a szatmári irgalmas nővérek általános főnöknője — a hadiékitmónyes arany diszérmet] Castelli Kornélia, Schlachter Szerápia, Jankovich Adrienne irgalmas nénikék pedig a hadi ékit- mónyes ezüst diszérmet kapták. A szatmári zeneiskola uj tanára. A városi zeneiskola igazgató tanácsa dr. Domby Zoltán kir. ügyészt tanárának hívta meg — a zenetörténeti tanszékre. Domby dr. a meghívást — felsőbb miniszteri jóváhagyással — fogadta el. Nevezett tanár már eddig is kiváló érdeklődést tanúsított a zeneiskola iránt s közremükdésével segítette az egyesületeket is hangversenyeik sikeréhez. A hadi árvák számára rendezett ut- czai gyűjtés — az esős, kellemetlen idő da- ezára — igen szép eredménnyel végződött. Az egyes urnák közül két napon a következő összegeket gyűjtötték, az erre önként vállalkozó buzgó urhölgyek: 1. Pannónia épülete előtt . . . 173.63 K 2. Roóz féle vaskereskedésnél . 196.30 K 5. Városi bérpalota sarkán . . 293.— K 4. Szűcs József üzlete előtt . . 278.26 K 5. Attila utcza sarkán .... 116.15 K 6. Vasúti állomásnál....................181.— K 7. Kölcsey emlékkert előtt . . . 184.12 K együtt 1422 46 K. Éhhez jön még özv. Róth Lajosné külön átadott 50 koronás .adománya, úgy hogy' összesen 1472 korona 46 fillért küldtünk be a városi pénztárba; amely összeg kezdete lesz egy nagyobb alapnak, amit Szatmár város és a környék közönsége első sorban a mi szegénysorsu hadi árváink számára, városunk területén létesítendő gyermekotthon javára fog összehozni. Legközelebb e tárgyban nagyobbszabásu értekezletet is tartunk, melynek idejét a helyi lapokban közöljük. A hadi árvák napján elért mostani szép eredményéit pedig úgy a buzgó hölgyeknek, mint az áldozathozatalban kifogyhatatlan nagyközönségnek, a szegény elhagyott gyermekek helyi telepbizottsága nevében hálás köszönetét mondok. Bélteky Lajos elnök. A Szatmári Jótékony Nőegylet pénztára és részben a kárpáti falvak javára 1915 szeptember 19 én a városi színházban este fél nyolcz órai kezdettel műkedvelői szini-előadást rendez. Színre kerül: A nagymama. Vígjáték 3 felvonásban, irta Csiky Gergely. Rendező: Dr. Vajay Imre. Személyek : Szerémy grófné Szeles Vali, Ernő, unokája Runyay Sándor, Örkényi Vilmos báró nyugalmazott ezredes Csomay Győző, Kálmán Thurner Béla, Piroska Asztalos Ilonka, Márta Dr. Barna Jánosnó rokonai, Tódorka Szilárd, tanár Bodnár István, Langó Szerafin tanárnő Runyay Mariska, Koszta Sámuel nyug. evang. tábori lelkész Szlávik Ferencz, Peredi Ilonka Markos Médi, Bal- sai Flóra Hajdú Bözsi, Eörsi Vilma Wallon Irén, Vilkey Berta Slafkovszki Dóra, Álba Margit Thurner Lili, Simonyi Gizella Ru- nyai Bözsi, Kálnoky Erzsébet Füzessy Etelka, Adorján Mariska Füzessy Gizella intézeti növendékek, Galambosné a grófné eazdasz- szonya; Timár Berta, Pinczér Mezey Ferenc, Jegyek rendes színházi árakon Lőwy Miksa könyvkereskedésében válthatók. Felülfizetések köszönettel nyugtázva lesznek. Előadás után társasösszejövel a Polgári Társaskörben. Adomány. A Vöröskereszt Egylet céljaira az utolsó nyugtázás óta a következő adományok érkeztek hozzám: Gacsályi körjegyzőség gyűjtése 39 K, melyhez Mayer Ernő (Rozsály) 30 K, gacsályi hadisegélyesek 3 K 80, f., császlói hadisególyesek 4 K 20 f., özv. Éliás Mózesné (Rozsály) 1 korona adománnyal járultak. Jeneiné Hermán Julia 20 K. Egy Hieronymi-utczai urinő 20 K., Tabajdi György gyógyszerész 10., Nagyho- dosi református egyház perselypónze 5 K 56 fillér, Kulcsár István tejre 5 K. A sebesültek számára File B’erencz ács czigarettadohányt s özv. Mándy Györgyné (Majtis) 2 párnát és 1 lepedőt adományozott, Bakcsi Gergelyné 50 koronát küldött. Bélteky Lajos egyleti pénztárnok. Imádkozzunk az elesettekért I Nem egy helyen tapasztalható, hogy a különféle háborús áj tatosságok során semmiféle közös imát nem végeznek a fogságba esettekért, sebesültekért és elesettekért. Az ilyen ájta- tosságok rendjét még a háború elején Írták elő az egyházmegyei hatóságok, amikor még nem igen gondoltunk foglyokra stb. s igy aztán a mai napig sem történik róluk megemlékezés. Pedig nagyon is indokolt volna, hogy minél többet imádkozzunk az elesettekért. Hiszen miértünk, a mi védelmünkben haltak meg. A háború után is állandóan kellene közös imát végezni értük, mert nem az otthoni temetőben pihennek, ahol sírjuk állandóan emlékeztetne az értük való imádkozásra, hanem messze idegenben, közös sírban, melyről egy két év múlva senki sem fogja tudni, hogy sir, ha pedig valamikor később ráakadnak, nem vallási, hanem történeti érdeklődéssel fogják szemlélni. Könyörüljetek rajtunk sóhajtják felénk elesett hőseink s kérésük ne maradjon meghallgatat- lanul. (sn.) Senki sem pótolhatatlan. Ez az élet igazság mostanában ugyancsak felmerült — egyes törvényhatóságok zöld asztalánál. Hogy hát nincs nélkülözhetetlenség! Ilyen czimen senkit fel ne mentsenek a haza védelme alól. Olyan élesen, súlyosan hull mostanában a vármegyék zöld asztalára ez a régi közmondás, hogy itt-ott, egyes törvényhatósági tagok közt . .. valósággal villanyos áramot vált ki. Hát kár. Különböztessünk. Ez a közmondás igazságot foglal magában. Mert bizony senki nem mondhatja el, hogy pótolhatatlan. Sok . . . sok példát sorolhatunk el. De normális időről van szó. A békesség idején, mikor a támadt ür betöltésére válogathatunk. Egészen máskép kell felfogni ezt a kérdést háború idején. Miért kelljen ezt bővebben magyarázni. Egy bizonyos. Hogy a pótolha- tatlanság, a nélkülözhetetlenség megállapítására a közvéleménynek, népünknek igen finom és helyes érzéke van. Ujjal mutat arra, a kit önönmaga és a protekczió jelent ki — pótolhatatlannak. A A hadifoglyoknak szánt pénzküldemények útja. A hadifoglyok részére való pénzutalás egész jelentékeny üzletággá nőtte ki magát és a nagybankok közül egyre többen kultiválják. A fővárosi bankok, főleg vidéki érdekeltségeik utján kapják megbízásaikat, amelyeknek lebonyolítása azonban igen körülményes. Az orosz hadifogságban 3 levők pénzét elsősorban a bukaresti, azután koppenhágai, stockholmi ős malmöi bankok utján utalják át. A szerb ős olasz fogságban levőknek szánt pénzküldeményeket főleg Svájczon át továbbítják. Itt nemzetközi banktröszt alakult, a hadifoglyok pénzeinek átutalására. De azért a román és bolgár bankok utján is — különösen a Kereskedelmi Bank balkáni érdekeltségeinek felhasználásával — igen tekintélyes összegek mennek a szerb és orosz hadifogságba került katonáknak. A Jótékony Nőegylet műkedvelői előadása, az egyik főszerplő betegsége miatt e hó 14 érői 19-ére halasztatott. Az egérfogó. Az öreg gazda észreveszi, hogy húga asszonya az egérfogót nagyon eldugja. — Nem kell azt úgy eldugni. Az egér sétálni jön ki . . . szabad térre van szüksége. Miért dugod el úgy hát azt az egérfogót? — Tartok tőle Dani bácsi, hogy a muszka fogoly, a ki nálunk dolgozik, az egerek elől kilopja és megeszi a pirított szalonnát. A Petőfi fogata. Egy időben Petőfi a halhat- lan népköltő, ki mint tudjuk országos hire daczára sem volt soha gazdagnak nevezhető, több barátjával sétálva a Váczi utczán, egyszer nagy sebességgel lát maga mellett elvágtatni egy falusi fogatot, melynek négy sárkánylovát parlagi gavallér hajtotta, bő ingben, tollas kalapban, vállravetett dókával és bőr- keztyüben. — Eej Sándor, — mond egyike az ifjaknak vidáman, — lesz-e neked valaha ilyen négy paripád ? — Lesz, ha kocsis leszek — felelt rá a költő. Helyreigazítás. Múlt számunkban, a „Hírek“ rovatában „Kisasszony napja“ czimü közleményünknek első négy sorába hiba csúszott be. Az eredeti szövegben igy íródott: „szept. 8-án üli meg az egyház a b. Szűz Mária születésének ünnepét; (decz. 8-án szeplőtelen fogantatásának ünnepe van*.) Különben a közlemény minden sora, egész tartalma rávezethette az olvasót, hogy a b. Szűz Mária születése napjáról van e közleményben szó. Mégis helyreigazítjuk, nehogy valakit a legkisebb tévedésbe, vagy zavarba juttassunk légyen. Szerk. Kérelem. Tisztelettel kérjük olvasóinkat és munkatársainkat, hogy a lap szellemi részéhez tartozó kéziratokat közvetlenül a szerkesztőségbe (Arany János- utcza 44. sz. a.) szíveskedjenek küldeni. És pedig lapzártáig (kedden d. u. 2 óráig és pénteken d. u. 3 óráig. Lapzárta után csak kivétes, sürgős és aktuális esetekben fogadhatunk el kéziratokat a másnap megjelenő számba. Szerkesztőség. Az öreg népfelkelő. Alkalmatlan — hangzott el a sorozó bizottság előtt az öreg népfelkelő katona viselési képessége irányában. Az öreg dör- mögve indul a szobából kifelé, mikor pedig öreg társaihoz ér: eldurrogja ugyancsak a magáét. Csipkedik is társai, hogy talán haragszik, amiért alkalmatlannak nyilvánították. — Már hogyan tetszenék a dolog, mikor két fiam küzd a harcztéren s nekem itthon kell maradnom. 21 érés koromban azért lettem alkalmatlan, mert tulsováuynak találtak, most meg azért, mert 48 éves koromban tulelhizott vagyok. A vén fiú 21 éves korában 52 kilós volt, most vénségére 117 kilóra emelkedett becses testsúlya. A Vidék. Gyönyörű szőlőtermés mutatkozott az egész országban. A mi egész nagy vidékünkön is. Tiz millió hektoliteres országos musttermelésről írtak. Ma már nem ábrándozhatunk még hatról sem. Peronospora, jég, lisztharmat, moly, — legutóbb a rettenetes esős időjárás a homokos és hegyi szőlőt megfelezte. Mi lesz még ezután. A vidéki gazdáink tartsanak össze a megmaradt termékek értékesítésére, különben a dús termés — nagy veszteséggel fog végződni. — Szalai Sándor beregi föesperes szept 8-án mondotta első abbás miséjét Beregszászban. — A beregszászi városi tisztviselők 15 százalékos drágasági pótlékot kaptak. — A felvidéken nagy fellegszakadások vannak. A B. G. V. vonatot megrongálta. — A beregszászi állomás főnököt, Fodor Aladárt a kormány arany órdemkereszttel tüntette ki. * Arany misék. Sajnálatos postai ‘viszonyok miatt rendes tudósítóink levele még ma sem érkezett meg azon szép ünnepségnek leírásáról, mely Mármarosban lefolyt. Utólag pótoljuk a tőlünk nem függő mulasztást a következőkben: Nagybocskón mutatta be aranymiséjét Zsettkey Lajos nyu.
