Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-09-12 / 72. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP, Szatmár-Németi 1915. szeptember 12. A börze csakúgy, mint a bécsi és berlini zárva van; és igy mindenekelőtt avval szeretnénk tisztába jönni, hol vívják meg a sikeres börzei árfolyamcsatákat ? Á lapokban azt olvassuk, hogy mégis a börze sokkal élénkebb, mint Londonban, ahol pedig hivatalos börze van; és élénkségben csak éppen a newyorki vetekszik vele. Ä dolog igy még rejtélyesesb. A börzét — ismételve — több mint egy év előtt 1914. julius 25-én tanácsi határozattal és kormányhatósági rendelettel bezárták. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a bőrzepalota nagytermében nincs se előtőzsde, se déli tőzsde, se utótőzsde. Ez azt jelenti, hogy tilos egyáltalában tőzsdeszerü összejöveteleket tartani és értékpapírokkal játszani. Fontos közhiteli érdekek kívánják, hogy még a normális, békés időkben is kíméletlenül üldözzék a zugbörzéket és magánbörzéket. Ez béke időben meg is történt. Rendőrök, detektívek ugrasztották szét több Ízben a kávéházi zugbörzéket. Mert még béke idején sem lehet tűrni, hogy illetéktelen spekulánsok felügyelet és ellenőrzés nélkül befolyásolják a papírok értékét. Ám ezekben a nehéz időkben, a mikor a lelketlen spekulácziók oly buján teremnek a magán és zugbörzéket tűrni nem szabad. A börzét egy esztendő előtt nem csak azért zárták be, hogy az árfolyam-spekulácziót megakadályozzák. Mélyebb oka volt. Meg kellett akadályozni, hogy a-közönség a háború atatt is spekulátiv romboló üzletekkel foglalkozzék. Úgy a köz, mint a magán gazdaságnak nagy érdeke, hogy a takarékosság, az erők és koczkázatok mérlegelése uralkodjék (minden téren. Első sorban pénzügyi téren. Igaz, hogy senkit sem lehet abban megakadályozni, hogy értékpapírjait, ha vannak — eladja. De hogy ezen üzletek visszaélések forrásai legyenek, hogy e zug börzék utján százak és százak tönkre menjenek, más százak pedig munka és fáradság nélkül meggazdagodjanak (most, mikor annyi vér ömlik a harcztéren), ezt tűrni nem lehet. Most csak általánosságban Írunk e tá'gy- ról, hogy rendőrségünknek éber figyelmét reá felhívjuk. De ha szükség lesz reá, a részletekkel is fogunk szolgálni. Százhatvanezer korona haszon a lisztkereskedésből. Ne tessék megijedni, nem városunkról van szó. Ámbár, amilyen módszerrel, élelmességgel megcsinálták ezt a hasznot Nagyváradon, úgy megcsinálhatták volna bizony Szatmáron is. Nagyvárad főjegyzője, az élelmezési ügyosztálynak élelmes vezetője a városi közgyűlésen terjedelmes jelentést tett az élelmezési ügyosztálynak következett be, sőt meggyőződés, hogy bizony bizony ez a segítés mód csak egyik czélravezető, de nem egyedüli megoldás. Sőt legtöbb rokkantakra nézve, de a szocziális jólét szempontjából is nem a legalkalmasabb gyakorlati eredményeket hozó mód lenne. A jobb lelkek, a nyitott szemű emberek, az ügyet a maga eszméjében és gyakorlatában felfogó publiosisztáink részint tapasztalatok, részint lélektani alapokra helyezkedve — átlátnak a szitán. Egyrészt.. Másrészt: minden nap tanul az ember. A kórházaknak megfigyelései arra vezettek és a kórházi kezelés azt bizonyította, hogy az ipari munkákra mindig könnyebben lehet a rokkantakat kiképezni, mint a mezőgazdaságira. Ennélfogva tehát arra tőre kednek a rokkantképző intézetekben is, hogy minél több ipari munkás kerüljön ki a nagyobb testi fogyatkozása rokkantak köréből is, annál is inkább, mert a jövő Magyarországnak szakképzett ipari munkásokra az eddiginél fokozottabb mértékben lesz szüksége. A kiseftb mértékű testi fogyatkozásu rokkantak közül azonban azok, akik azelőtt is mezőgazdasági munkával, vagy önálló földmiveléssel foglalkoztak — amennyiben továbbra is szívesebben ezen a pályán maradnának — feltétlenül meghagyandók volnának korábbi foglalkozásukban. * egy évi működéséről. Óriási munkát fejtett ki ez az ügyosztály 12 hónap alatt, Ez a jelentés arról is számot ad, hogy a városnak az élelmi szerek, de különösen a lisztkezelésből egy százhatvanezer korona jövedelme volt. Csinos kis összeg. Kérdés azonban, hogy forrása helyes, igazságos és a szocziális gazdálkodásnak megfelelő e. A „Tiszántúl“ meg is jegyzi, hogy „ezért ettük meg hát a sok tengerit és takarmányliszté^, a mire az őrlési rendelet kényszeritett“. És mi hozzá tehetjük: a dohos, bűzös árpát, melynek szaga kenyerünkből csak úgy dőlt, a mely számtalan vas egészségű embernek gyomrát tönkre tette. Mi is várjuk az élelmező ügyosztálynak vagy minek — a jelentését. Kíváncsian várjuk az eredményt. A hatósági boltoknak, a kezelőknek járulékai mit emésztettek fel. És egyáltalán mikép záródott le — az esztendőnek évi számadása. A mozi. A napokban valósággal ömlött a nép az Iparos Otthonban elhelyezett moziba. A ki ezt a jelenetet végig nézte, a nélkül, hogy a jegyének megváltására volt volna szüksége vagy arra, hogy ő maga is ököllel juthasson a terembe: az sokat látha-4 tott, és tapasztalhatott bizony. Talán érdekesebb dolgokat, mint maga az előadás. Hallhatta az étterembe menőktől: — Uramfia, hát van-e szegénység, van-e drágaság? — Jól teszi a kormány, ha még duplán maximál. — Ezt kellene 10 koronára felemelni, nem a zsírt, szalonnát. S valójában a tömegben láttunk olyanokat, a nép közöl valókat, nem egyet ... a kik segélyünkre szorulnak. A kik a drágaság miatt jajgatnak. A kik a borzasztó időkben éhenhalásról panaszkodnak. — Nincs drágaság 1 — Nincs szegénység! Hiszen ahhoz, hogy valaki hova teszi a pénzét, nekünk semmi közünk. De jelenségeket konstatálni, következtetéseket levonni, hazug jelszavakat értékére szállítani, ehhez bizony van jogunk. Nem irigyeljük a popu- lustól azt a pénzt, melyet most forgat. Sőt kívánjuk, hogy izmosodására fordítsa. De látva láttuk, hogy e tömegben a lateiner emberekből mi kevesen voltak láthatók. Azok örülnek, hogy éppen éhen nem halnak. Ami pedig ott a terem előtt történik, az rendőri szempontból teljesen tarthatatlan állapot. Ott rendnek kell lenni. {Riporter.) Magam is járván a kórházakban, orvosokkal is gyakran beszéltem és miről szereztem megbizonyosodást ? Arról, hogy az a rokkant, az a félkezü, féllábu vagy megütött ember, a mint csak teheti kézi munka után sóvárog. Ha eszközökhöz jut (kéri, könyörgi): fúr, farag, kombinál és főleg erőkifejtésének méreteiről, munkaképességének lehetőségéről akar minden áron meggyőződni. Ő csak az unalmat emlegeti. Azt mondogatja, hogy attól akar megszabadulni. Pedig agyában, lelkében más képzetek zajongnak. Ő próbára teszi erejét, képességét; ő minden áron meg akarja magát győzni és nyugtatni arról, hogy valamelyes ipari vagy más foglalkozást űzhet. A magyar paraszt, a magyar földmive- lők közt ezer számra vannak különben is, a kik otthon, a béke idejében ezer mesterek voltak. Gyaluval, fúróval, kalapáccsal és csaknem az ipar minden eszközével. Népiparmü- helyekben, kosárfonó tanfolyamokon és hasonló irányú háziipar műhelyekben a magyar földmivelő keze kitűnő érzékűnek bizonyoso- sodott. Hogy mi a rokkant ügyet megoldhassuk és különösen vele párhuzamban a rokkantak lelki világát is számba vegyük : (ez is jelentős kérdés) jó lesz, ha dicső szövetségesünknek, a németeknek e kérdésben való gondolkozását, eljárását, igazán e néphez méltó felfogását és terveit megismerjük. Mária nevenapja .. . Hosszú időn keresztül az Egyház a b. Szűz Mária nevenapját Kisasszony ünnepe után való vasárnap tartotta. Újabb rendelkezésre minden év szeptember hó 12-ére tűzte ki az Egyház ennek a napnak megünneplését. Ez esztendőben a 12-ike éppen vasárnapra esik. Minden hivő kath. tudja, hogy a b. sz. Máriának mit és mennyit köszönhet. A magyar nemzet pedig érzi, hogy Boldogasz- szony anyánkban hatalmas pártfogót nyertünk ezer éves nemzeti életünkben. Most pedig, a nagy idők során hatalmas erővel támadt fel a lelkekben, írhatjuk igy — keresztény lelkekben ennek a pártfogásnak eszmélete, tudata. A nemzet-családban tehát ünnep ez a nap. Amikor az édes anya ne- venapján hódolnak a gyermekek; különös szeretettel, lélek megnyilvánulással és külső kifejezésekkel is körül övezik a szerető, a pártfogó égi Anyát. Oh... hány és hány szív keresi ma a kertek virágait, a szép őszirózsákat, hogy csokorba kötve a Szűz Anya lábaihoz vihessék. És hány lélek siet, főleg női lélek az ő eszményéhez örömben és bubán, hogy imádkozzék pártfogásáért. Hogy a Hátfájdalom Anyának . . . felajánlja a maga fájdalmát és ömlő könyeit a kereszt alatt, a hol a Megváltó anya álla és átszenvedte sz. Fiának kálváriáját. Hány és hány vitéz katona emlékezhetik meg lélekben az ágyú bömbölései közt is . . . a harezmezőn e napra, a mikor otthon . . . itthon a fájdalmas anyák érettük imádkoznak oltalomért és pártfogásért a fájdalmak tengerét átélt égi anyához . . a Mater Dolorosához. Csöndes ünnepe tehát ez a nap az Egyháznak, de annál mélységesebb ... a sziveknek ... a bízó, a fájdalmakat hősiesen viselő lelkeknek . . csöndes ünnepe. Erzsébet királynénk emléke. Nem feledi azt a magyar, a kinek hálával tartozik. Megvan az szeretve, a kit e nép egyszer megszeretett. Szeptember 10-ét is lelkében hordozza, e napnak gyászos emlékével, siralmával, feljajdulásával és vesztességével egyetemben a magyar nemzet. Mikor sokaknak könye hullott e hazában . . a mi uagy asz- szonyunkért, nemzeti őrangyalunkért. . Erzsébetért. Ha ő most élne! Ha ő e földön hallana a magyar nemzet hűségéről, a magyar katonának világra szóló hősiességéről, dicső férjének, a királynak elismeréséről . . . mily büszkén és mégis jóságosán emlékeztető elégtételként szólana fenséges férjének: „Uram, királyom, én neked ezt mindig mondottam 1 Bizalom az ősi hűségben“. De most már csak szelleme jár köztünk és van e nehéz, nagy időben is velünk. És mi is emlékesünk . . . imádkozunk, áldozatot mutatunk be az ő szép lelkének üdvéért. . Szeptember 10-én a székesegyházban gyászmise volt, melyet püspökünk maga mutatott be az Urnák és melyen a katonaság, hivatalos testületek és a tanuló ifjúság is résztvettek. Legyen áldott a mi nagyasszonyunk emléke. Megyés püspökünknek, dr. Boro- misza Tibornak újabb adományai. Főpásztorunk a „Szatmári Hirlap“-ban már jelzett 70—80 ezer korona háborús adományain kívül, legújabban a következő magán adományait juttatta a haza oltárára: a Rokkant katonáknak . . 2500 K-át a Vak katonáknak . . . 500 „ a „Katholikus Karitász“-nak 500 „ Hohenberg Zsófia gyermekvédő Szanatóriumnak . . 500 „ Magyar Tengeralattjáróra . 1000 „ a pesti központi Vöröskeresztegyletnek .............................. 2000 „ Ottokár árvaháznak . . 500 „ Összesen : 7500 K-át.
