Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-09-05 / 70. szám

A szövetséges államok színeiből össze­állított, egyszerű jelvényeket is árusítanak, majd a gyűjtő úrnők közül, darabonként 20 fillérjével, melynek feltüzésével a járókelő közönség magát ismételt kéréstől megválthatja. B. L. A király előtt. Tehát megtörtént. A törvényhatóságoknak nagy küldöttsége csü­törtökön délelőtt IIV2 ónkor jelent meg agg királyunk előtt — Schönbruunban a királyi kastély nagy termében. Mikor az ősz, de ifjú lelkű uralkodó megjelent: tomboló éljenzés­ben tört ki a küldöttség. A beszédek elhangzása után a király sokakkal kezet fogott és be­szélt. A fogadtatás befejeztével a király a lelkes éljenzők sorfala közt távozott. A ki­rály beszédéből különösen ezek a szavak hozták lelkesedésbe a küldöttség tagjait: — Büszke örömmel látom tündökölni ez ónási harczban a magyar és horvát nemzetnek a,z ősöktől örökölt hadi erényeit és felujulni régi hadi dicsőségét. Bécs városának vendégszeretete párat­lan volt. Vaszary Kolos — mint lapunk zártával vesszük a hirt, hogy Magyarország volt herczegprimása, Balatonfüreden meghalt. A szelíd lelkű galamb, a ki csöndes magányá­ban elmélkedve és imádkozva szemlélte egy­házának és hazájának sorsát, aki a békének ápolásával és a megértő hazafias testvériség­gel hitte megoldhatni a kornak izgató* kér­déseit, s aki ezen jóakaratának és csöndes kormányzásának, a szegények iránt való ra­jongó szeretetnek következményekép a kál­váriának útjait járdalta . . ez a szelíd fáradt galamb elszállott a földről . . a megnyug­vásnak, a megbocsájtásnak, a békességnek olajágával érkezik egy jobb, örökké tartó ha­zába. Az örök világosság fényeskedjék neki. Katonai kitüntetések. Faragó Ignácz százados (standfelügyelő) a katonai egészég- ápolás körül a háborúban szerzett különös érdemei elismeréséül a Vöröskereszt II. oszt. tiszteletjel vényét kapta. — Olatz József nép­fölkelő hadnagy (ügyvéd) legfelsőbb elisme­résben részesült. — Dezső Lajos a szatmári 12. honvédezred századossát őrnaggyá lép- lóptették elő, valamint Szaplonczay Endre zászlóst hadnaggyá. Halálozás. Apja után a fiú. A gond­viselés súlyos megróbáltatást küldött özv. Molnár Mihálynéra. Nemrég munkás férjét, a jó és gondos apát vesztette el. Most, szep­tember 1-én Imre nevű fia hunyt el 27 éves korában. Molnár Imre a jogi pályára lépett; egyetemi tanulmányainak befejezése után ügyvédjelölt lett. De csakhamar betegség lepte meg, melyből — sokáig külföldi szana- tórimban tartózkodva — látszólag felépült. Ám a baj újra megtámadta és életét kiol­totta. Temetése 3-án d. u. ment végbe nagy részvéttel. Őrangyalok vasárnapja. Az egyház ma az őrangyalok ünnepét üli. Az embernek Istenben való hitéhez tartozik, hogy a gond­viselés őrangyalai kisérik az élet útjaiban. Hányszor érezzük és kiáltunk fel önkényte­lenül : Csak az őrangyalai menthették meg ! Még deresedő, ősz fővel is visszaemlékezünk gyermekkorunkra, mikor az őrangyalok ol­talmát éreztük. Művészek, költők, irók ihlet- ségüknek legkedvesebb tárgyául választották az őrangyalok oltalmát. Népek, nemzetek mindig hittek az őrangyalok segítségében. De a Megváltó maga sokszor emlékezik Is ten angyalairól, kik oltalmaznak bennünket. A kath. egyházban kezdettől fogva ünnepet szenteltek az őrangyalok tiszteletére s idők folytán, most már a szept. hó első vasárnap­ját rendelte az egyház őrangyalaink vasár­napjául. „Mert birodalmak és népek az an­gyalok őrizete alatt vannak“ — irja az ékes tollú sz. Jeromos. Gyönyörű képek is ábrá­zolják az őrangyaloknak hivatását; különö­sen a gyermekkorban. Megjelenítik a művé­szek pl. folyók partján vagy mélységes örvé­nyek felett kezeit kitárva, szárnyait szét­bontva menti az utolsó perczekben a veszély­ben lévő gyermeket az őrangyal. Szatmár-Németi, 1915. szeptember 5. „SZATMÁRI HÍRLAP“ Az Oltáregyesület munkadélután­jai a jövő héttől kezdve újból régi helyén, a zárdában lesznek, a mikor a zárdái polgári iskola fölszabadul kórházi lefoglaltsága alól. Pár napig tehát — az iskola takarítása ide­jén — szünetel egy esztendőn át végzett munka, hogy e kis szünet után újból meg­kezdje az egyesület sebesült katonáink fehér­neművel való ellátását. Szeptember havi szentségimádása az egyesületnek vasárnap f. hó 5-én lesz. Reggel 6 órakor szentségki- tétel, 8 órakor közös szentmise, amelyet Há­mon Róbert p. kamarás, irodaigazgató mond, a szentmise alatt közös szentáldozás. D. u. 5 órakor szentbeszédet mond Varjas Endre egyházm. oltáregyes, igazgató, utánna litániát végez szentségbetótellel Láng Antal dr. theol.-tanár. Tankóczi Gyulát elítélték. Szerdán folytatta a helybeli kir. törvényszék Tankóczi Gyula bűnügyének tárgyalását. A tanúkihall­gatások d. u. 5 óráig tartottak. Ekkor került csak sor a vád és védőbeszédekre. A kir. ügyész (Jákó Sándor) a 13 rendbeli megvesztegetés vétségére vonatkozó vádjából, mellyel Tan- kóczit vádolta, a tárgyalás alatt szerzett meg­győződése alapján, nyolcz esetre vonatkozólag elejtette a vádat. A törvényszék is ezekre az esetekre elejtette a vádpontokat. Az ügyészség azonban annál nyomatékosabban tartotta fenn a vádat a megmaradt öt rendbeli megveszte­getésre nézve. És pedig: a Kovács J. József ügyben; a Mayer Emil ügyben; az Iparos- Otthon, illetőleg Demkő Mihály vendéglős­sel tervezett jkatona - élelmezés ügyében; a Szatmári József, illetőleg Uránia ügyében. A bizoríyitási eljárás után Jákó Sándor kir. ügyész mondotta el vádbeszédét, melynek konklúziója, hogy kéri nevezett esetekben Tankóczi elitélését. Szűcs Sándor védőnek nagyszabású beszéde következett, melyben bőséges jogi tudással mutatja ki a vádak tart­hatatlanságát. A tanács elnöke aztán az ítélet kihirdetését csütörtök (szept. 2.) d. u. 5 órára tűzte ki. Az ítélet kihirdetésére az esküdtszéki nagyterem egészen megtelt kö­zönséggel. A bírák ítéletét hoszszas tanács- ' kozás előzte meg. Fél 6 is elmúlt, mikor rákerült végre a sor. Az Ítélet a következő : — A kir. törvényszék Tankóczi Gyula vádlottad bűnösnek mondja ki kétrendbeli, a btkv. 465. §. 1. bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségében, továbbá egyrendbeli, a btkv. 350. § ába ütköző zsarolás vétségének 65. §. szerinti kísérletében, végül egyrendbeli, a btkv. 475. §-ába ütköző hivatalos hatalommal való vissza­élés vétségének a 65. §. szerinti kísérletében. Ezért a kir. törvényszék Tankóczi Gyulát a btkv. 95. és 97. §-ainak alkalmazásával össz- büntetésül egy évi fogházra, mint fő és viselt hiva­talának elvesztésére, mint mellékbüntetésre Ítélte. Ezután dr. Némethy tanácselnök ismer­tette az ítélet indokait. A szeszélyes augusztus. Emberem­lékezet óta nem volt ilyen szeszélyes agusz- tusunk. A rendellenes időjárás okai felől a meteorológiai intézetnél érdeklődtek, de itt sem találják meg világosan azokat, mert nyugatról Franciaországból és Angolország­ból a háború kitörése óta nem jön meteoro­lógiai jelentés. Dr. Anderkó Aurél, a prog­nózis-osztály vezetője szerint valószínű, hogy a mostani augusztus rendellenes alacsony hőmérséklete az Atlanti óceánon lévő dep­resszióra vezethető vissza, amit növelt a Földközi tengeren támadt, északkelet felé húzódó depresszió. Az idei augusztus, külö­nösen a hónap közepétől kezdve feltűnően hideg, augusztus havának átlaghőmérsékleté­hez viszonyítva. Egy darabja aug. vége felé kánikulás meleggel igyekezett kibékíteni. A vége aztán . . . novemberi hűvös, esős időnek is bevált. A „Quo vadis“ világhírű szerzőjéről, a lengyel nemzet világhírű Írójáról, Sienkie- vicz Henrikről azt Írták az újságok a háború folyása alatt, hogy hűtlen lett nemzetéhez, orosz iró és a többi. Most a világhíres iró megszólalt végre és azt jelenti ki, hogy ő hü nemzetéhez. Évekkel ezelőtt, mikor a íranczia akadémia tagjának választotta és orosz írónak jelezte az okmányban, ő vissza- küldötte az okmányt és kérte, hogy javítsák ki, mert ő lengyel. A mit meg is tettek. 8 Most Svájczban van, egy jótékonysági egylet élén; itt, folytatja csendben irodalmi műkö­dését. Őszintén örülünk a keresztény Írónak e nyilatkozatán. Sorozzák a vén fiukat. A negyven­három — ötven éves B) osztályú népfelke­lők szemléje folyik. Hej — ezek a vén fiuk I Ha nem is oly rugékonyan, de vigan álla­nak a katonai mérték alá. S nem egy, de különösen a volt, kiszolgált katonák büszkén és örömmel újságolják a kint várakozóknak, hogy a bizottság alkalmasnak találta a fegy­veres szolgálatra. Derűs jelenetekben sincs hiány; röpködnek a sziporkák. Sokan fölbok- rétázott kalappal, akárcsak a fiatal rekruták, énekszóval rójják végig az utczát, bizakodva várják a sorozóbizottság Ítéletét. S nem is fukarkodik a bizottság. A hadsereg a beso­rozottak utján hatalmas tartalékhoz jut, de mint már ez ismeretes, nem valamennyien kerülnek front szolgálatra. Előbb a fiatalabb évfolyambelieket fogják oda beosztani, mig az idősebb korosztályok egyéb segéd- és könnyű szolgálatokra fognak alkalmaztatni. Illetékes katonai személyektől nyert értesü­lés szerint a most besorozottak behívását meg fogja előzni a 18—42 évesek pótszem­léje alapján nyerendő ujonczok bevonulása. Szóval még mindig nem fogytunk ki az em­beranyagból. Még telik bőven arra, hogy a békét diadalmas győzelemmel kikényszerit- sük ellenségeinktől. Egy életrevaló indítvány. Szilágy­vármegye határozottan okos és elfogadható indítványt küldött a törvényhatóságoknak, hogy azok is valósítsák meg. Az indítvány arról szól, hogy az állatok vétellevele után néhány fillér pótdijat kellene szedni, amely­ből földeket vásárolnának konyhakertészet- nek a rokkant katonák számára. Az okos indítványt a törvényhatóságok mindenesetre elfogadják. Égy diák hőstette. Barakonyi Károly a debreczeni ref. főgimnázium VII. osztályú tanulója volt még néhány hónappal ezelőtt, ma pedig vitéz katona, akit soron kívül lép­tettek elő hadapród jelöltté. (Gyors előreha­ladását egy hőstettének köszönheti. Bara­konyi, aki az olasz harcztéren küzd, a minap nagy bátorsággal hajtott végre egy merész földerítést. Átment az olaszok első rajvona­lán s megközelítette a másodikat is. Vissza- jövet az elhagyott olasz állásokban rengeteg holttestet látott. A sok halott közül észrevett öt étetben levő katonát Is a mieink közül, akik sebesülten ott feküdtek. Barakonyi je­lentette a dolgot s másnap este tiz sebesült vivővel a veszélyes helyre ment és behozta a sebesülteket. Az olaszok óriási pusklüzet zúdítottak rájuk, de szerencsésen sikerült a vállalkozást veszteség nélkül végrehajtani. A sebesültek előadták, hogy olasz járőrök többször észrevették őket, de nem szállítot­ták el, hanem csak kevés ennivalót adtak nekik. Ä Vidék. Uj rokkant bizottságok vár­megyénkben. A csengeri járási rokkant-bizottság tagjai: Sulyok Éde, Kiss Mayer, Hadady József, Lénárd Ede, Surányi Károly, Domahidy Viktor, Gyene István. Járási rokkant-bizottsági elnök és járási rok- % kantgyám: Sulyok Ede csengeri községi jegyző. A felsőbányái városi rokkant-bizottság : el­nök : Farkas Jenőné polgármesterné, Nagy Lajosné ref. lelkészné, dr. Csausz Károlyné városi ügyvezető tiszti orvosné, Csausz Kor­nélia postamesternő, Bradowka Frigyes fő­bányatanácsos, Papp Márton pénzügyi tanács­nok, Puskás Ferenc gazd. tanácsnok, dr. Csausz városi ügyvezető tiszti orvos. A nagy- szokondi rokkant-bizottság; elnöke, illetve rokkantgyám : Csóké István körjegyző, bizott­sági tagok pedig: Villand István, Kölcsey Elemér, Papp Sándor, Sinka Gábor, Puskás János, Fiiresik János, Marosán László és Bréta János. Huszonöt éve tanító Halmos Gusz­táv beregszászi állami tanító. Ez alkalomból kartársai és tisztelői óvácziót rendeztek a jubiláns tiszteletére. Halmos nemcsak mint tanító, de kiváló zenész ismeretes. A be­regszászi (Jltár-egyesület énekkarának veze­tője. Társadalmi, szoeziális téren is érdeme­ket szerzett.

Next

/
Thumbnails
Contents