Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-08-29 / 68. szám

XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. augusztus 29. 68. szám. jp f i / / SZATMÁRI HÍRLAP (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — Egész évre 10 K — f. Félévre — 6 , — , 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pílyántl hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------­Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap A háború és vallásos szellem. Úgy látszik, hogy a franczia szabadgon­dolkodók már félnek. Attól félnek, hogy a há­ború hatásának nyomában keletkezett, minden nemzetnél fellángolt vallásos szellem évtize­deken folytatott vallásellenes kitartó mun­káiknak gyümölcsét tönkre teszi. A „párizsi" levelezők már foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy vájjon ujjáéled-e a vallásos szellem a háború kapcsán Franczia- országban. Különböző revük kérdéseket és feleleteket rendeznek e téma körül... Egyik ismert, hasonszőrű magyar lapunk is siet mu­tatványokat kö2ölni belőlük, elárulván, hogy ama bizonyos félelem a vallásos szellem erő­södése miatt az ő lelkében is kényelmetlen izgatottságot vált ki. / — A háború első napjaiban, írja a párizsi levelező, a köztársaság külföldi barátai már a laikus morált féltették ettől az áramlattól. Ma már ezeket az alarmirozó hireket még kevésbbé kell komolyan venni. S ha talán arról még lehet jósolgatni, hogy a háború a jövő politikáját Francziaországban az enyhébb val­láspolitikái irányzat felé hajlíthatja (ahá !); de egyálta­lán nem lehet szó arról, hogy a katholikus egyházi igények irányában befolyásolja. Különböző revük, a többi közt a Grand Revue is, körkérdéseket rendeztek e téma felől s meglepetősszerüleg ugyanehhez az ered­ményhez jutottak. Az eredmény konstatálása azonban nem nyugtatja meg a párizsi levelezőt, hanem siet azt támogatni is és pedig ekképen: A kis tüzér. — A Szatmári Hirlap eredeti tárczája. — Nem most először történik, hogy a magyar ifjúság, életének úgyszólván fakadni kezdő tavaszán a honnak védelmére sietett. Negyvennyolczas szabadságharczunknak történetében is találkozunk a nemzet zsenge ifjúságával. If jakkal, a kik a családnak meleg fészkéből, vagy az iskolák padjából önként siettek a csatába, a haza védelmére. Mint a korai tavaszi virágoknak meg vannak a maguk történetei, gyönyörüeu szép legendás regéi . . úgy élnek a nemzet tör­ténetében mindig ezeknek az ifjaknak csu- dás tettei, hősökhöz méltó vitézségei és di­csőséges elvérzósei. Hazám ifjúsága . . nemzetemnek fakadó virágai, most mikor ti is búcsút inttek a meleg családi fészeknek, az iskolának: el­beszélek nektek és itthon maradt szüléitek­nek, testvéreiteknek, barátaitoknak és a ma­gyar honleányoknak egy kis történetet Eőder Ákos feljegyzése után, egy kis negyvennyol­czas honvéd tüzérről. Olvassátok szívesen és lelkesen. * * * — Édes anyám — pattant fel kipirult arcczal az ifjú, édes anyám. Megint jöttek huszárok 1 Toborzanak is I Eresszen el az Isten áldja meg, eresszen el engem is kato­nának, honvédnek. Ozv. Végh Istvánné csak mosolygott tizenhatéves Feri fiának (e kórósén- Rég megszokta már. Bizonyos, hogy a háború, mint minden világot- rázó esemény, az egyén ős a tömeg morális érzületére jelentős befolyást gyakorolt. Az itthonmaradottak sűrűn keresik fel a templomokat, inádkoznak a harczbavo- nult hozzátartozóik oltalmáén Katholikus vidékeken proczessziókat, zarándoklatokít tartanak. A háború kezdetén általánosan észlelheti e jelenségekkel szem­ben hamarosan ellenkező áranlatokra is sor került. Sokan csalódtak a misék hutáiában, elvesztették hitü­ket az „isten igazságában, aki az ellenséget bünteti s a haza védőit oltalmazza.“ Az alsóbb papság pedig olykor-olykor a kedvező helyzitet nagyon is önzőén ki­használta. (?) Ezekkel szemben nem kell figyelmen kí­vül hagyni, hogy midőn a caládi élet vezetése az asszony kezébe került, ez a kirülmény a papi befo­lyás növekedését jelentette. (?) h. kétjellenkező áraimat eredményét összefoglalva, azl lehet mondani, hogy Francziaországban a háború i polgári népességben egyáltalán nem idézett elő nélyrenyuló változást a vallásosság irányában. Az egész okoskodástól kilátszik, hogy hogy itt nem biztos, megalapított eredmény­ről van szó, hanem a kiánalraat löki a vi­lágba ; azt amire ők, a szabadgondolkozók számítanak. Az eredmén — mint azt más forrásokból meg tudjuk iíapitani — egészen ellenkező. T. i. az Istemez térés. A vallásos szellem teljes és általáns terjedése és állan­dósága. No most jön a ktonaság. A front. A hamis lélektani felfogá. A szofizmák egész sorozata. Egy kis mutatvánt: Más a helyzet a fronn. Innen eredtek a hí­rek Fraucziaország elklerikizálódása felől. A félelem — tudvalévő (?) a vallásosság alapoka.(?) S amint a hir - télén támadt nagy veszedelem pillanatában az ember imádkozni kezd, úgy a katona is, aki pillanatról pil­lanatra a halállal kerülhet szembe, visszatér gyermek­kori hitéhez. Az a sok lelkidepressziő, ami a harcz- tér eseményeit kiséri, ebben az irányban hat intenzi­ven az egyénre. Ugyanez a helyzet a lövészárokban, hol az egyedüllét, a testi és szellemi nélkülözés az egyszerű (?) embert a valláshoz vezeti. Ez az alkalomszerű össze­köttetés az egyház ős a katonaság között lélektani okok következménye. De azért az indifferensek tömeges behódolásáről a vallásosság irányában szó sem lehet. A szabadgon­dolkodó a golyózáporban is szabadgondolkodó marad s a háború folyamatában éppúgy a saját világnézeté­nek megerősítését látja, mint a katholikus a magáénak approbálását. Ami megváltozott, az nem a hit. hanem a felfogás azokkal a társaival szemben, akik a harcz- téren a miséket szorgalmasan hallgatják. Bizonyos bajtársi szellem fejlődik ki köztük és a papkatonák közt, akik miséket mondanak szünetközben, egyházi énekeket adnak elő. Valami türelmesség fejlődött ki az antiklerikális környezetben felnőtt katonában a katholikus szertartások iránt. A mi itt írva van ... az természetesen kellő biztonságban a golyók és gyilkoló fegyverekkel szemben, kényelmes szobában, drága szivarok füst karikáinak csalódott világában Íródott. Azt hisszük nem köszöni meg a francia-hadsereg ... a mely úgy van ide állítva, hogy fél . . . és halál félelmében imádkozik. De nem köszönik meg a logika, a lélek­tani tapasztalatok és sok mások azt a merész — Még gyönge vagy te katonának Ferikém. Hogyan bírná el a nehéz puskát ? Hiszen meg se tuod emelni, nemhogy lőni tudnál vele, vagy ordozni. Isten tudja mekkora járóföldre. Cá: maradj te szépen itthon; várj mig meg’ősödöl egy kicsit; majd akkor eleresztelek — Elég erős vayuk már én édesa­nyám. Bizony elviszecón is úgy a puskát, mint Vörös Laczi, aki elem együtt járt az iskolába. Az sem volt igyobb, sem erősebb, mint ón, mégis már ísszel elengedte az édesanyja. Hát miért sm enged el engem is édesanyám ? Nem le ám semmi bajom a csatában. Olyan ép jövök haza, .mint ahogy elmegyek. — Majd meglátjaCsak eresszen el édes kedves anyuskám, szép kérem eresszen el. Melyik anya sza ne engedne gyer­meke kérésének, kiváha honleányi köte­lessége is úgy kivánnáVégh Istvánné szive sincs kőből. Magáhozíleli fiát s homlokon csókolja. — No hát csak inj te rossz gyerek I Haragszom rád 1 És mosolyog ho2, ami igen fényesen bizonyítja, hogy mily gy a haragja. Hiszen sohse hitte-hihette, try komoly dologról van szó. Feri azonban önujjongva rohan az utczára és siet egyenes® sorozóbizottság elé. Az özvegy assze odaáll az ablakba, onnan várja fia hazatisót. Nemsokára be­fordul ajsarkon a gys. Fején piros hon­védsapka. Finom, pul arczán a lelkesedés pírja. Az anya szemébe két könnycsepp lo­pódzik : az örömé és a bánaté. Az örömé, mert fia honvéd, a haza katonája; a bánaté, mert tán sohasem látja többé egyetlen gyer­mekét. Soha, soha, sohasem 1 Három nap múlva, mentek tovább a huszárok. Végh Feri is velük ment, hiába sirt utána az édesanyja. Mert hát sirt keser­vesen Végh 1 Istvánná, hasztalan iparkodott magát megerősíteni, hiába vigasztalta fia, hogy majd csak lesz valaki, aki pótolja az ő helyét; észre sem veszi majd, hogy nincs itthon Ferikéje. Utolsó szava {is ez volt a kis vitéznek; — Aztán ne sírjon ám utánam édes anyám. Hiszen tudja, hogy el kell menni! A haza hí! Borongó félhomály ül Bodrog- Keresztur mezején. A nap fölkelt már, de sugarai még nem bírtak áthatolni a sürü tavaszi ködön. Talán azért nem akar kisütni, hogy ne lássa annak a sok derék honvédnek a holttestét, akik a tegnap vívott véres ütközetben hab­iak hősi halált az édes hazáért. Bizony véres ütközet volt; a sebesült hordozó katonák (ugyancsak belefáradnak a munkába, mig a sok szerencsétlent el tudják vinni az orvosok elé. Velük jár a magyar vezér is. Bátori Schulz Bódog ezredes. Nem kötelességből teszi, de tudja, mily jól esik a szegény sebesülteknek, ha látják, hogy nem feledkezik meg róluk parancsnokuk.

Next

/
Thumbnails
Contents