Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-08-25 / 67. szám

67. szám (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 60 f. Félévre — 6 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Ä nemzetek nem halandók mondotta XV. Benedek pápa fensé­ges szózatában, a melyet a hadviselő népek és fejedelmekhez intézett. Egyes ember meghal a nemze­tek kebelében, de maga a nemzet tovább él az uj nemzedék révén. Mily mélységes revelaczió ez a kijelentés. Ebben az egy mondatban mennyi igazság, mily mélységes történeti tétel nyugszik. Mekkora vakmerőség, önhittség és vakság kellett ahhoz, hogy az angolok és francziák azzal a gon­dolattal inditsák meg ezt a háborút, hogy megsemmisitsék Németorszá­got. Az orosz pedig tönkre tegye monarchiánkat. ^ Csak őrjöngők tehették ezt a lépést. Nem öntudatos népek. Csak a vakok szánhattak szembe a tör­téneti igazsággal és a nemzeteknek életösztönével, melynek hatalmas erejét, méreteit az egész világ lát­hatja. Hetven milliónyi népet elti­porni, megseinmisiteni: valóban agy­rém. Mint a hogy a következmények be is igazolták, hogy valóban agy­OlYassunk-e étkezés közben ? — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. — Már a természetesség is felel nyomban erre a kérdésre. Az a természetes elv, mely ebben a közmondásban nyilvánul meg: Min­dent a maga idejében. Szenvedéllyé vált szo­kása lett ugyanis sok férfinak, de nőnek is, hogy étkezés közben újságot olvasnak, vagy pláne — regényt. Különösen nyilvános ven­déglőkben. De otthon is — a közös, vagy magán étkezéseknél. Olyan törzsvendégeket ismerünk a vendéglőkben, akik, ha megér­keznek ebédre, vacsorára, nem az étlap után nyúlnak, de az ő — az ő — újságjukat ke­resik, sürgetik. S ha véletlenül más kezében van, no akkor el van rontva az ebédjük. Elszalad az étvágyuk is. És dühös tekinte­tüknek nyilait lövelik arra, aki őket csaknem boldogtalanná tette, hogy újságjukat elhará­csolta. A pikoló pedig pusztuljon és ne mutassa magát másnap délig, mikor kien­geszteli a törzsvendégét azzal a figyelemmel, hogy mosolyogva várja és kínálja az abo- nens ur újságát. A családi tűzhelyeken is vannak olyan féfiak, akik az újságolvasást, délben, este, étkezések alkalmával végzik. És nem tudnak megszabadulni ettől a szokástól, ha kedves vendégeik is vannak. — Csak átfutom, egy perez türelmet. Az ilyen ember főleg, ha van érzéke, maga is érzi, hogy ez a figyelmetlenség nem igen illik. Azért azzal akarja pótolni, hogy az újság szenzáczióit olvassa fel vagy Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. rém. Hiszen a puska hátrafelé sült. A pápa tehát — minden külön­leges vonatkozás nélkül, mint a hit­nek, a történelemnek apostola böl­csen kiáltja a népeknek és fejedel­meknek, hogy mondjanak le a köl­csönös megsemmisités szándékáról. Gondolják meg, hogy a nemzetek nem halandók. S ha ezt jól meg­fontolják, gyorsan véget ér a há­ború. A ki e mélységes gondolatokat nem elszigetelten tekinti, de ebből a mélységekből újabb és újabb gon­dolatokat merit: az veheti észre, hogy első sorban és talán kizárólag is kiknek szól e felhivás. Mi önvédelmi, a megsemmisi- tésünk ellen való harczainkat harczoljuk. Mi, elienségeink meg­semmisítésének gondolatával soha, egy pillanatra sem foglalkoztunk. Mi tudatában vagyunk annak, hogy a nemzetek nem halandók. A német közmondás is hirdeti, hogy éljünk és hagyjunk mást is élni. Mi jól tudjuk, hogy a nemzetek csak akkor halnak meg, pusztulnak mondja el. A mivel megint vét a figyelem és gyöngédség ellen, mert vagy megelőzi más embernek azt a szokását, hogy az új­ságot ebéd után való kellemes szórakozásnak hagyja, vagy olyat olvas, mondd el, a mit vendégei már ösmernek. Még az is kérdés, nyilvános étkezőkben, illik-e — étkezés közben olvasni. Hogy bizony van benne valami, az is mutatja, melysze- rint sok vendéglőben, főleg társas-köröknek étkezőiben ki van Írva : — Az olvasó teremből ebédlőbe újsá­got vinni tilos. Mindenesetre a közösasztaloknál egye­sek ujságolvasási mániája nem igeD kellemes. Sok okból, nyomasztólag hat a többi asztal- társaságra. Megzavarja a közös társalgást, a mi legjobb fűszere a közös étkezésnek. * De ezen szempontokon kívül főleg az egészség szempontjai itt, melyek a feltett kérdésre döntő súllyal vannak. Az a szobába zárt hivatalnok pl. el­gyötrődve, fáradva ül a vendéglő asztalához. Idegei már úgy is meg vannak viselve, a dohányzás is segít abban, hogy az orga­nikus szerveknek étvágyat gerjesztő képes­ségét befolyásolja. Most ha még az ételektől, az izérzóktől, az emésztés folyamatától meg­fosztja a figyelmet, mely a táplálkozás tevé­kenységében határozottan részt vesz : akkor bizony az eledeleknek vérré, — hússá való változását nagyban akadályozza. Sokszor- tapasztaltam, hogy egy — egy ilyen étkezés közben szenvedélyes újságolvasó nem tudta megmondani, mit evett és mire várhat még. A kiadóhivatalt illető össze8 küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Itukkay Káinján kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetések egyszeri közlése 8 korona ----------------- Nyílttér sora 40 fillér. ----------------­Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap el gyorsabban vagy lassú herva- dással, ha szellemi erejük sorvad, erkölcsük romlik meg. Bajok e tekintetben minden nemzet keblében vannak. Többé-ke- vésbbé. Ezen bajokkal, szellemi ab- berácziókkal küzdeni kell az orszá­goknak. Mennyiben van ilyen baj a fran- cziáknál, vagy a mi ellenségeinknél, az az ő dolguk. Lehetne róla sokat beszélni. Most, e tételnél nincs szükség reá. Csak azt konstatáljuk, hogy va­lamint igaz, hogy a nemzetek nem halandók, hogy csak életerejüknek elernyedése folytán pusztulhatnak el: úgy hasonlóan igaz, a mit az irás mond: „Isten gyógyithatóvá tette a nemzeteket,“ Jobb lenne tehát, ha a nemze­tek, ellenségeink belátnák, hogy erre a gyógyításra inkább szükségük van, mint a mi megsemmisítésünkre való törekvésre. A belátásnak ideje nem késhetik. A pápa szózata vissz­hangot szakit ki a népek leikéből. A Ott felejtette ételének felét ; intett, hogy elvihető — aztán követelte, hogy ő nem ha­talmazta fel még a „váltásra.“ ügy a szellemi, mint a testi táplálko­zásnak meg van a maga autonómiája, hogy úgy mondjuk, területe . . . függetlensége, joga. Közös lónak túrós a háta. A közös összetett tevékenység itt nem harmóniát, de zűrzavart, összebonyolódást, lólekre, testre, szemre, izre, emésztésre, anyagcserére és mimásra való kedvezőtlen hatást gyakorol. Az izérzéket a szellemi táplálkozásnak az ő tevékenységébe való beavatkozással határo­zottan megkárosítjuk. A gyomrot is megfoszt­juk önálló, független hatáskörétől és terü­letétől. Még a szaglást is. A szaglásnak nagy szerepe van Ez esetben a figyelemre bő szüksége van. Az olvasásban elmerült ét­kező megeszi a romlott ételt is. A figye­lemre szüksége van az izórzéknek is. A ki az újság szenzáczió izét élvezi, az csak félig élvezi a táplálék izét. De a szemet is meg­károsítja. A ki figyelmét megosztja, az nem értékeli az ételnek ízlésesen való feltálalását, pompás alakban való jelenitését találását, külső tetszetős alakját. Vagy legalább is nem so­kat törődik vele. Még sok minden okot el­mondhatnék, a mi a feltett kérdést döntőleg megoldhatja. De ennyi is elég. Mindennek meg van a maga ideje — igaza van a közmondásnak. A munkának, az imádságnak, a szórakozásnak ... de az olvasásnak is. (Lehet azonban, hogy sokan e sorokat is étkezés közben fogja olvasni.) Pedagógus.

Next

/
Thumbnails
Contents