Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-08-18 / 65. szám

2

SZATMÁRI HÍRLAP.

Szatmár-Németi 1915 augusztus 18.

zetünknek nagy alkotó szelleme, hogy hol vagy? Tudjuk, hogy velünk vagy, hogy lelkűnkben, szivünkben van szellemed.

Hisszük, hogy ott voltál királyunk lelkében, mikor a nagy elhatározás után . . az utolsó szót kimondotta. V •

Ott voltál és vagy hős vitézeink csatáiban. Szellemed ott rezeg minden magyar vitéznek hazaszeretetében, hősiességében, a mi, világtól bámult hadseregünknek morális, nagy erejében.

Nem harmatoznak a mi mezeink most búval. Nem gyászos öltözetben idézünk és nem sirunk, jajon- gunk, mikor téged bivunk.

Igazságunknak tudatában, dicső győzelmünknek jogos várakozásában bivunk . . nagy Alkotó!

És szellemed jő. És a te lelked üstökösként ragyog nemzetünk egén, mely borult és feketéllett a fellegektől. A dicsőség napja már haj- nalodik. A te szemed már látja a mi győzelmünket. A

Ä székesegyházi énekkar hangversenye.

Előző számainkban művészi eseménynek jeleztük ezt a hangversenyt. Egy betűt sem kell visszavonnunk akkori beajánlásaink- ból. Sőt a hangverseny megtörténte után tegnapról mára e sürgető órában félünk, hogy talán nem leszünk eléggé kifejezők alábbi méltatásunkban, mellyel lapunk olvasóinak sietünk beszámolni a művészi eseményről.

Mindenekelőtt köszönetét monduk igen tisztelt vendégszerepiőiDknek, kik művészi közreműködésükkel a jótékonycélu hangversenyt tartalmi értékben oly magas fokra

táruló történeti helyeket. Mikor megindult a hatalmas körmenet. Mikor gyermeki öklömmel vágtam utat, hogy a szent Jobbnak közelébe juthassak. Mikor a még ottlevő Henczi szobornál ökölbe szorítottam kezemet; mikor ott állottam gyermeki lelkemnek merengésével, a bol Hunyady Lászlót lefejezték . . . és igy tovább, tovább: bizony hogy nagy átalakulás történt az én és minden gyermek kis világában . . .

Bizony igy voltunk mi még, most már deresedő emberek — mikor a tündér fővárost először megláttuk s Budavárának megszentelt bástyáin járdaltunk — sz. István napján. *

Aztán jöttek más idők, más gyermekek, más ifjak és milyen más emberek.

Gyermekek, a kiknek világuk egészen elütő körben, irányban alakult. A kiknek legelső örömei más forrásból fakadtak. Más ifjakká is lettek. Más világfelfogásu férfiakká.

Egy idő darab jött aztán, mikor a nemzeti érzést, valami különös közömbösség váltotta fel. Mikor a történeti érzék megcsappant, a lelkesedést a nagy oknyomozás olto- gatta, ölte pusztította. Az ideálizmust a rideg reális törekvések és felfogások hervasztották, mint a virágot hervasztja a túlságosan kövér anyag. A nemzet ifjúságának egyik részében pláne a nemzetköziség ölt meg minden hazafias felbuzdulást.

Ez a korszak tette közönyössé a szent István napja, nagy körmenete iránt magát a nemzetet is.

Hála Istennek, hogy elég gyorsan jött — a kiábrándulás. Áz öntudatra való ébredés. És most . . jött a nagy, rféíhzeti önvédelem, melynek hullámverései, földet rázó viharai közt és után megszületik az uj Magyarország. Reményünk van reá, hogy ebben az uj Magyarországban szent István napja és nemzeti körmenete is feltámad a maga nagyságában, erejében és fönséges megnyilatkozásában.

Mester.

emelni és oly fényes sikerűvé tenni szívesek voltak.

J. Baranyi Ilona urhölgy Schumann, Beethoven és Chopin örökbecsű dalaiból mutatta be városunk értelmiségének, hogy milyenek valójukban a dalköltés zenei remekei, melyek még akkor is zengeni fognak e földön, mikor az „uj-zeelandi utazó a londoni hid egy fönnmaradt pillérén ülve rajzolni fogja szent Pál temploma romjait.“ Az urhölgy hangja berendezése egy egész ezüst karillon, melynek békéltető dallamait szívesen élveznők többször is.

Egy képes francia folyóirat nem régen szép díjas pályázatot hirdetett egy elég bizarr tervezetre. Találjanak ki a pályázók a hir nagyjai emlékezetének megörökítésére egy módot, mely azonban se szobor, se valami épített emlékmű ne legyen. Mert annyi a mai jeles, hírneves ember, már tudniillik a francziáknál, hogy városaikban nincs megfelelő számú disztér részükre . . . Nos, egy módot már találtunk. A zenei héroszok emlékezetét fenntartják és messzire hordozzák a tovább és tovább képződő művészek. Baranyi János ur az ő művészi pályáján már eljutott ahhoz a ponthoz, honnan indulva messzevivőjévó lesz a zongorairodalom csodálatos alkotásainak és szerzőik hírének. Fejlett technikával és művészi önállósággal interpretálta ezúttal Liszt 3-ik Notturnóját és Schubert (142. op.) Impromtujét. De oroszlánrészt is vett ki magának a hangversenyből annyi zongora kíséretével.

Füredi Sándor tanár és hegedűművész urat, zeneiskolánk egyik megteremtőjét, felesleges itt aprólékos dicséretekkel méltatnuk. Hiszen már itteni neveltjei is művészi sorba léptek. Annyira hires már ő, hogy . lexikon és szobor sem emelhet rajta többet. Öt számmal szerepelt e hangversenyen. Vieuxtemps, D’Ambrosio, Wieniewski, Godard és Hubay müveivel úgyszólván keresztül vezetett a mai nagy nemzetek klasszikus zeneirodalmán, fejedelmi élvezetben részesítve hallgatóit. De tessék ám visszatérni hozzánk, mert a jövőben még nagyobb szükségünk lesz rá. Magyar kormányunk tudvalévőén be akarja vinni középiskolánkba a rendes katonai gyakorlatokat az eddigieknél nagyobb méretekben. Már most ezt a fokozattabb irányzatot ellensúlyozni kell. A régi görögök úgy tartották, hogy „a testgyakorlás magában tul- keménnyé, a zene magában tulpuhává tesz; a kettő együtt neveli az összhangzatos embert.“

Bodnár Gáspár lelkes prologju, a szónoki beszédeknek szépségektől duzzadó eme mintája, e porlandó élet szomorú valóságából fel az eszmék sugaras világába röpített. (No- no. Szerk.) Kalauzunk volt ez élvezetes útban Markos Ilona urleány; az ő orgánumának édes dallamosságával és finoman színező tökéletes előadásával.

Rossini, a nagy operairó, Párizsban a Tannhäuser első előadásakor annak zenéjét nyilvánosan felháborítónak minősítette és a nyitány után tüntetőén távozott az operaházból. Ma mindenütt telt ház mellett ünnepük a Tannäuser operát. '.Igen ünnep van. Fejedelmi pompa, előkelőségek fényes testületé jutott eszünkbe Wagner hat szólamu Indulója nagy hatású előadásán, mely bő értelmezője is volt a hatalmas zeneműnek.

Goldmark hazánkfia világhírű zenei képe, a Tavasz himnusza, Meta Pappe porosz sziléziai urleány alt-szólójával kitünően érvényesült. A klasszikusan szép és nagyméretű zenei festmény szinte láthatóan megelevenedett az előadók művészetével. A 8 szólamu impozáns műnek bámulandó hangzat- világa az utolsó zenei gondolatig varázslatosan jutott kifejezésre.

Vetter Márta urleány Gyónl egy háborús költeményét szavalta az ifjúnál annyira sajátos és tiszteletet parancsoló közvetetlenség- gel. A vers tartalmában ki-kitörő intelmek a szavaló beszédének lágy ezüstjén is' át cse- negve szerencsésen érvényesültek. Előadása a minden fokozatú színárnyalattal behízelgő, lebüvölő volt.

Pataki Lajos Háborús Egyveleg-ét gyönyörűséggel hallgattuk. A gorliczei hős monológját, az otthon maradt kis békegalamb- hoz röpített édes üdvözletét. A hadifoglyok

izzó sóvárgását a legszebb haza után, Bodnár István magándalával adva. Áz agg királyért esdeklő bájos és hatalmas khorált, ezt az uj magyar Király-himnuszt, Jókai Mór utolérhetetlen szép költeményére Írva. Az itt körünkben élő szerzőnek szívesen gratulálunk ritka szép sikeréhez. De egyúttal megjegyezzük, hogy a zenemüveiből kisugárzó üdeség és elevenség révén még soká nem sorozzuk be őt az öregek lajstromába. Vagy talán éppen most kezdődik egy uj korszak részére : a megérett, arany-kalászoknak bőséges aratása.

Az énekkarnak pedig fáradhatatlan kitartásáért, lelkiismeretesen elvégzett munkájáért adjuk meg legalább azt az elismerést, hogy a kar névsorát közöljük :

Sopran: Árty Erzsébet, Bakkay Vilma, Baló Irén, Farkas Anna, Hrabár Irén, Jakab Ilona, J. Baranyi Ilona, Komka Margit, Markos Ida, Markos Ilona, Mihály Gizella, Nagy Irma, Nentvich Ferenczné, Papp Margit, Szabó Anna, Szeless Valéria, Thurner Amália, Zsálik Anna.

Alt: Asztalos Ilona, Beniczky Bella, Bodnár Gizella, Bodnár Margit, Borsos Lenke, Flontás Ilona, Gosztonyi Mária, Hegedűs Ágnes, Horváth Jolán, Ilucz Valéria, Károlyi Flória, Loveczky Mária, Mihály Anna, Papp Mária, Papp Julia, Peyerl Margit, Pfeifferné P. Gizella, Popán Anna, Thurner Elza, Ve- kerdy Teréz, Vórffy Olga, Vetter Márta, Vojnár Mária, Zihor Anna, Zsirkó Anna.

Tenor: Bakó László, Berey Károly, Bodnár Renig_ Csucsay Lajos, Deinjén József, Ferencz Ágoston, Kulinek Béla, László Károly, Márton Lázár, Nagy Endre, Pakots Károly, Papp János, Papp Péter, Saja Sándor, Thurner Béla, Tóth János, Dr. Vajay Imre, Volsitz Pál.

Basszus: Dr. Ádám István, Békeváry Konrád, Bodnár István, Bottyán István, Csolosz Pál, Figus Albert, Holczmann Béla, Horváth Gyula, Jaklovits György, Juhász József, Markos Gyula, Markos Imre, Máhr Béla, Pintér József, Roszipál János, Sárkány Dániel, Szemere Géza.

Sepsy Márton segédlelkész, székesegyházi h. karnagy ezúttal végérvényesen le- szigorlatozott a legelőkelőbb nagyközönség előtt. Ciceró szerint a szónok taglejtései a „beszéd nyilai.“ Sepsy „Marsalbot“-jának lendülésére hangosabban kirezdül a zeneköltő forró szivének lüktetése és érthetőbb szinte csillogóbb az ő fantáziája. Jól interpretált, lelkesen dirigált, — üdv a zenemarsainak 1

A jótékony czélu hangverseny pompás sikert aratott. Referens.

A 19-es honvédek harczai. Fórizs Zsigmond 19. honvédgyalogezredbeli hadapród a következő tartalmú sorokat irta az északi harcztérről :

„A 19-es honvédekre otthon büszkék lehetnek, mindenütt csodálattal és a legteljesebb eismeréssel beszélnek róluk s kevés ezred van, amelyről annyi dicsérő szót hallani, mint róluk. S méltán. Csak egy epizódot fogok elmondani. B.-nál az oroszok nagy erősítéseket kaptak. Az éj leple alatt megtámadták csapatainkat, melyeknek a túlerő következtében kissé hátrább kellett vonul- niok. Különösen a harczvonal egyik részén volt támadásuk veszedelmes Volt embereinknek dolga a muszka támadást föltartani, Várták az erősítést s ez az erősítés még jókor — 19 es honvédek két századából állva — meg is érkezett. De hogyan ? Messziről énekszó hangzott:

„Ne sírjatok kaposvári leányok, visszajövünk még hozzátok . . .“

Hát ez micsoda ? Bizony csoda. A 19- esek haláltmegvető bátorsággal, ének- és füttyszó mellett mentek rohamra. Hatalmas hurrá ! s a muszka fut megrémülve, mintha az ördögök űznék. A csata sorsa eldőlt. A mieink nemcsak urai maradtak a helyzetnek, hanem szép pár kilométerre űzték tovább az ellenséget. Ilyen s sok más hasonló hőstett fűződik a 19-es honvédek nevéhez. Tisztjeiket mindenütt dicsérik, mint a hősi bátorságnak mintaképét, a legénység pedig rajong értük, mert ők valóságos atyai szeretettel viseltetnek irányukban.