Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-08-15 / 64. szám

Szatmár-Németi, 1915. augusztus 15. „SZATMÁRI HÍRLAP 3 E versben római számokkal van az évszám kitüntetve, mikor a Krisztus-szobor a székesegyházról lezuhant. Könnyebben olvasható azonban a vers a római számok mellőzésével. Templi ex fronte rui graviter bacchante procella. Certius hie locus a turbináé tutus érit. MCCCCCCLLLLXVVVVVV VIIIIIII. A vers és az évszám ez magyarul: A templom homlokzatáról leestem, he­vesen dühöngvén a szélvész. Ez a hely itt biztosabban lesz megmentve a vihartól. 1852. A kertet ez a szobor fenn fogja tartani. Végezetül itt jegyzem meg, hogy a szé­kesegyház talapzatára utóbb más Krisztus­szobrot tettek, de ez is leesett, sőt ismeretlen módon teljesen eltűnt. A templom homlokzatán ma is üres Krisztus szobrának a talapzata! Ferency János. A drága kenyér. A Budapesti Hírlap igen érthető módon mutat rá a kenyérdága- ság okaira és a következő példát hozza fel. Egy nagy pékczégnek még a maximális árak előtti időből szerencsés körülmények között megmaradt 22.000 q lisztje, amiből zsemlyé­ket sütött a tél folyamán. A liszt 3-as számú volt, tehát akkor 63 koronás, neki azonban ennél is sokkal kevesebbe került és ebből naponta 120.000 darab zsemlyét sütött. Egy métermázsa lisztből 4200 darab zsemlyét süt­nek s darabját négy fillérjével számítva (de kérdés, hogy ily olcsón adták-e ?) 163 koro­nát kaptak érte. A zsemlyesütésnél egy mé­termázsa lisztre 17 korona 50 fillér a maxi­mális üzemköltség, amiben minden benne van: munkadij, fűtés, házbór, adó stb. A 4200 zsemlye tehát a czégnek belekerült egy métermázsa liszt . . 63 kor. — fill, üzemköltség..................17 „ 50 „ összesen .... 80 kor. 50 fill.-be s kapott érte 168 koronát. Minden métermá­zsa lisztnél a tiszta jövedelem 87 korona 50 fillér volt, úgy hogy a czég napi 120.000 zsemlyénél ugyancsak naponként 2500 koro­nát keresett. — Mindenesetre feljegyzésre méltó ez a példa. t Báthory Endre — 1862-1915. — Szép és munkás jövendőt Ígérő élet aludt ki Báthory Endrének halálával. Mint tipikusan magyar vágású ifjú lé­} >ett a szatmári papnöveldébe, hogy papi pá- yára készüljön. Látni, érezni kellett a kü­lönben csendes, korát meghaladó komolyságu ifjúnak megnyilatkozó tehetségét, élénk fel­fogását, nagy szorgalmát, értelmes feleleteit. De éreztük derűjét, őszinte, igaz barátságát, egész magyaros egyéniségét is. A kit mindenki szeretett, mert senkit sem bántott és önzés- telenül igaz barát volt. Sokszorosan tapasztalt tehetsége még fölszentelése előtt megnyitotta neki az utat a jövő számára. Püspöke, Schlauch Lőrincz elküldötte Kolotsvárra, hogy a tanári pályára készüljön. Fájdalom ez útjában megállította őt je­lentkező fülbaja, a mi aztán egész életére megbénította. Süketségbe esett. . ott hagyta az egyetemet még mielőtt tanulmányait be­fejezhette volna. Majd kissé javult állapota, kinevezik képezdei tanárnak és tanulmányi felügyelőnek. De fülbaja újra nehezebbé teszi helyzetét, ráborul kedélyére is. Meszlényi püspök 1902. évben püspöki és egyházmegyei könyvtárnokká teszi. Mint ilyen, jó néhány esztendeig működik . . mig egy napon szél­ütés éri. Ezen idő óta élete lassú hervadás. Nyugalomba megy — mig végre aug. 10-én éjjel az Ur magához szólította. A mi lapunknak külön gyásza van. A „Heti Seemleu-nek egy évtizeden túl szerkesz­tője volt. Szépen, magyarosan és tartalmasán tudott írni. Az agresziv iránytól mindig tar­tózkodott, de ha provokálták, Írása élessé lett, mint a kard vágása. Ilyenkor nem ki­méit senkit és oly bravúros vágásokat adott, hogy ellenfelének el kellett a vitatkozás te­réről vonulni. Ez az élénk, tartalmas, ügyes lapszer­kesztő fülbajának erősödésével csappant. A süketeknek nehéz, hallgató természetével vo­nult félre. Bizalmatlan lett minden emberfia iránt. Félrevonulásában, magányából nézte és figyelte a rohanó társadalmat. Nem reagált, a benyomásokat nem vette fel leikébe. Egé­szen egyénivé lett a lap, telve kezdőknek szárnypróbálgatásaival és sok-sok más kívánni valóval, melyeket ma elsősorban elvár az olvasóközönség. A Sz. E. I. Kör ezen jelenséggel szem­ben kívánta, hogy a szerkesztő mellé egy belső munkatárs lépjen. De Báthory nem tűrt maga mellett senkit. Félreértvén az Iro­dalmi Kör intenczióját . . . bizalmatlanságot látott ezen intézkedésben — beadta lemon­dását a szerkesztői tisztről. A mit az Irodalmi Kör (magasabb tekinteteknek kellvón érvé­nyesülni) el is fogadott. Elzárkózottsága, elvágódása azon körtől, ahol őt fent és lent szerették, becsülték, szinte beczézték (hiszen kedvelt „bácsi-“ja volt ő mindenkinek) még inkább megpecsé­telte sorsát. Az egykori csinos, jól öltözködött pap elhanyagolta magát. Alig volt látható. Ke­rülte az embereket. Az egykori neves tanár minden szellemi, továbbképző munkának bú­csút mondott. Á pesszimista világnézet le­nyűgözte. Nem lelt többé, sem vigasztalást, sem nem merített azokból a forrásokból, me­lyek még lelki egyensúlyát visszabillenthet- hették volna. S valóban az ő szomorú vég­zetében szemlélhetjük a bölcs mondásnak igazságát: „Legeslegtöbb embernek sorsa önmagától függ. Legeslegtöbb ember végze­tének önmaga az oka.“ Pedig mennyi szép, gazdag és értékes tulajdonsággal áldotta meg a jó Isten. S ha végzetes fülbaja mindvégig gyötörte is élete utján . . . sok más tér nyílott számára, ahol pótolhatott volna mindent és ahol ambiczió- val, boldogító tiszta örömökkel boldogulha­tott volna is. Ám erősebbek voltak nála a külső kö­rülmények hatása; megbénította az élete ér­tékének egyéni fölfogása. Mélységes részvéttel állottunk csütörtö­kön koporsójánál. Ugyanúgy írjuk ezeket a sorokat, melyek az igazságot, a valót nem takarják el; azért, hogy annak a másik igazságnak is hitelt adjanak az emberek : Báthory Endre értékes papja volt a mi egy­házmegyénknek. Dolgozott, vitte a szerkesz­tés nehéz gondjait értizeden túl. S ha útjá­ban kilengések, nehéz akadályok s a leros- kadásig menő körülmények kerültek; ne fe­ledjük, hogy a sziveket, a lelkek mélységeit csak a jó Isten ismeri. Ne Ítélkezzünk, ne törjünk pálczát a halandó ember fölött . . . mert ő is ember, halandó ember volt. Most már megnyugszol jó bácsi a csön­des sirhalomban. A temetőben. Ez az igazi magány . . nem is sötét az . . Hamvaidat, csontjaidat az Isten kezei takarják. Az ö. v. f. neked. * Életrajzi adatai: Született 1862. jun. 30. Sár- közujlakon. Felszentelték 1887- 1882. évben Kolozs­várra küldik az egyetemre. Aztán nevelő a Jékey családnál. 1886. évben képezdei tanár és tanulmányi felügyelő. 1900 viczerektor a kópezde internátusában. 1902. évben könyvtárnoka a püspöki és egyházmegyei könyvtáraknak, valamint Archivárius. Pár éve nyuga­lomban. A Főpásztorunk, dr.Boromisza Tibor Karlsbadból, hol a fürdőzés egészségére igen jótékonyan hatott, a fővárosba, (Császárfür­dőbe) érkezett. Szent István napját lehető fénnyel és lelkesedéssel fogják ünnepelni az egész országban. Már évekkel ezelőtt megindult a mozgalom, hogy a budavári sz. István egy­házi és nemzeti ünnepet visszaállítsák ősi lényébe. Most pedig a nemzet dicsőséges önvédelmi harcza hívja, idézi a nagy alko­tót, szent Istvánt imádságaiban és énekeiben, nemzeti ünnepében. Sajnos, a közlekedési viszonyok még a kedvezményes vasúti jegy­gyei sem alkalmasak arra, hogy az ország a budavárijnagy pompával végzendő szent István ünnepre sürü rajokban elzarándokolhasson. Bár még igy is sokan fognak a vidékről a fővárosba utazni. Kívánatos azonban, hogy legalább itt a vidéken, Szatmáron is oly nemzeti ünnepnek tekintsük szent István napját, hol bitünkben és hazafias érzésünkben egységbe, harmóniába forrjunk. A trónörökös esztergomi útja feledhe­tetlen emléke lesz a prímás városnak. A trón­örökös herczegprimás kalauzolásával megtekin­tette az ős város történeti nevezetességeit. Meg­látogatta a város Vöröskereszt kórházait és in­tézményeit, aztán búcsút vett az ünnnepi szín­be öltözött várostól. Külön hajón tértek vissza a fenségek fővárosunkba. A dunaparti köz­ségek ki voltak világítva. > Emlékeztető. A székesegyház ének­kara 17-én, kedden este pont 8 órakor tartja nagyszabású hangversenyét. Tanácsos a jegyet előre megváltani Huszár Aladár könyvkeres­kedésében. Báthory Endre temetése. Báthory Endre nyug. áldozópapnak, volt szerkesztőnk­nek temetése csütörtökön délután 4 órakor ment végbe. Már előző nap az elhunyt laká­sáról az irgalmasok templomába szállították gyászkoosin a holttestet. E templomnak volt ő éveken keresztül miséző papja. Itt ravata­lozták fel és itt nyugodott egész a temetésig, melyen jelen volt az itthon levő középponti papságnak csaknem minden tagja; több ta­nár és a boldogultnak rokonai, ismerősei. Ott láttuk a „Szatmár és Vidéke“ szerkesztőjét dr. Fejes Istvánt is. A temetési szertar­tást Benkő József apát-plebános végezte a ferenczrendi atyáknak és növendék papoknak teljes segédletével. A temetési éneket a je­lenlevő papság énekelte; a kis templomban szinte hatalmas karnak énekeként hangzott. Szertartás után paptársai vitték a gyászko­csiba az elhunytat, majd megindult a menet a hidontuli temetőbe, hol imádságaink és énekeink közt az anyaföldnek adtuk át. A középponti papság gyászjelentésben tudatta a boldogult halálát. Nyugodjék békében. Az ö. v. f, n. A rendőrség köréből. Papp István rendőrtisztet ideiglenesen nyugalmazták már. Most nevezett rendőrtiszt végleges nyugdí­jaztatása iránt való kérvényét már benyúj­totta a h. főkapitányhoz. A h. főkapitány hir­detést tett közé, melyben szigorúan eltiltja a közönség nyugalmát zavaró tűzijátékokat, melyeket mostanában utczáinkon, tereinken rendeznek a gyerekek és munkátlan suhan- czok. A rendelet ellen vétőket előállítják és büntetők. Uzsok hős védőjét exhumálták. Csermák honvéd ezredes az ungi Kárpá­toknak ormain és völgyeiben őrködött, hogy az ungi hordát visszatartsa a mi ha­zánkba való betöréstől. Sas szemevolt. És hősi halált osztott és dicsőséget szerzett, a hol csak villámként megjelent az ő hős csapa­taival. De végre január elsején korán reg­gel hősi halált halt. Az oroszok jól ismer­ték és értékelték a rettenthetetlen ezredest. A mi harczoló katonáinknak nem volt ide­jük, hogy Csermák ezredest eltemessék, a harcztéren kellett hagyni a hős tetemet. Az oroszok meghajtották zászlójukat kihűlt szive fölött. Katonai pompával temették el a ha- jasdi gk. templom mellett. Mostanában aztán exhumálták és a bajai temetőbe szállították. Az exhumálás hazafias ünneppé vált. A hi­vatalos személyeken kívül igen sokan és 4

Next

/
Thumbnails
Contents