Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-08-11 / 63. szám
SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915. augusztus 11. galomban . . társadalmi utón gyűjtést kívánt rendézni. 0 maga 1000 koronával indulna. Duszik szűkmarkúságnak látja ennek az összegnek adományozását, mely nem méltó hazafias városunknak n^ltóságához. Főispán és tökbek hozzászólása után az ösz- szeget 2000 koronára emeli a közgyűlés. Duszik konkréten megóhajtja jelölni azt a községet, melynek a segélyt juttatni akarjuk. Ami felszólalás történt ez indítvány kapcsán és egyáltalán a közgyűlésnek hangulata, arról győzte meg az embert, hogy a kárpáti mozgalmak nagy nemzeti missiója eszméjében nem ragadta meg a városatyákat. Pedig a városokat éppen az az eszme lelkesítette és ébresztette erre az akczióra, hogy a Kárpátoknak völgyeibe, be kell vinni Debreczennek, Szegednek, Kassának és minden ívárosnak, magyar nemzeti szellemét. S ha éppen nemzeti szempontból ott gyengeségeket tapasztaltunk, a magyarságnak bekövetkező betelepítésével építsünk a nemzeti kultúrának őrvázakat. Az a felfogás pedig, hogy nem a kárpáti falvak mentették meg városainkat, nagy értelmi tévedés. Hiszen azok a falvak, éppen a védelem alatt áldozatul estek és azért hogy ott végezzenek hős katonáink az ellenséggel és ott tartóztassák fel a mi alföldünk feldulására ácsingózó muszkahordát. Nem fogván fel eszméjében a közgyűlés a kárpáti mozgalmat, természetesnek találjuk a 2000 korona adományt. Mert mi csak temetni, szépen temetni tudunk. Alkotni, az már más. Hej . . milyen szép is volt az Rákóczi temetésén például mikor városunk küldöttségének díszruhájára 30 ezer koronát áldozott a város. A közgyűlésnek igen jelentős tárgya volt a télére való fa beszerzése, mely tárgyról és mikép való állásáról lapunk már hozott értesítést. Más városok már régen végeztek a fa ügyével. Mi még mindig kantá- rozunk és a közgyűlés egyes felszólalásai az ügyet még most is késleltetni igyekeztek. A szétfolyó tárgyalásnak tipikus példáját volt szerencsénk hallani ez ügyben. És azt a tapasztalatot szereztük, hogy ma is vannak, a kik a városi hatóságnak szoczialis feladatát, sőt kötelességét nem fogják fel. A mai idők egészen más viszonyokat, kötelességeket teremtettek. Főleg a lakosság védelme szempontjából, a lelketlen kiuzsorázás ellen. A közgyűlésnek számos tagja közönnyel néz a téli időszakba. Lelkűkben a fainség bekövetkezésének lehetősége valami erősebb mócziót nem fakaszt. Igazán, a polgármesternek szinte erőszakot kell tennie, hogy végre is legalább csekély 600 waggon száraz fával indulhassunk a télnek. Csomag Aladár dr. rendőrkapitány egy havi szabadságot kér. A közgyűlés a rendőrség létszámának megfogyatkozása szempontjából a szabadságot megtagadja. és szeretet megvolt bőségesen. A csizmájának is nagy hasznát vette. Csizmáján sarkantyú volt ám ... És magyar dolmányát sujtások köriték. * * * Kisrátról el kellett búcsúznia. Szétnézett még . . mit vigyen, mit hagyjon ? Hiszen városba megy. Vége a falusi életnek. Á földdel való benső barátságnak. Sarkantyúját bizony ott kellett hagynia. Ott is maradt. De csizmáját nem cserélte ki. Lábára nem húzott czugos czipellőt. Nem úgy, mint az a magyar, aki élete egész folyásában magyar ruhában, magyar csizmában járt, de mikor a legnagyobb magyar városba tették fő-fő hivatalba . . megváltott hű csizmájától, magyar ruhájától . . . mert hát ehhez a fényes álláshoz . . a csizma, magyar ruha még se „illik'". Pemp csizmába ment — a városba, uj állásába. Hű maradt hozzá, ahhoz a jószághoz, a melyben, mint gazda, a lovat ülte és a földeket járta. Esőben, viharban, kánikulában egyaránt. * Talán sohase gondolta, hegy ha ő va- valamikor illusztris, dignitárius állásba kerül — ez a csizma neki epitetont szerez. Búcsúznia kellett Felsőbányától is. El is jött. De a csizA házi szemét kihordás vállalatát Németh József vállalkozónak adta vállalatba a közgyűlés. A Szatmár-hegyi orvosi állásra ketten pályáztak. Stelcz Sándor és Deák Zsigmond. A közgyűlés Stelcz dr.-t választotta meg 34 szavazattal. Deák 10 szavazatot kapott. A nagy küldöttségbe, mely ő felségéhez a királyhoz készül, beválasztották a polgár- mestert és Kelemen Samu országgyűlési képviselőt. Több folyó ügyet is elintézett a közgyűlés. így intézkedett a közpénztár augusztus havi kiadásáról. A járvány kórház építésének vállalatba adása ügyében. A Tanitók- háza részére megszavazott 25.000 K. fedezetét kijelölte stb. slb. A Szatmár hegyen építendő rk. kápolna ügye a siker utján van. Hogy felvetettük ennek a kápolna építésének kérdését és kimutattuk szükséges voltát, nyomban alkalmunk volt meggyőződni arról, melyszerint ez az ügy már is olyan kezekben van, melyekben dűlőre, diadalra kell jutnia. Benkö apát-plebános már foglalkozott és foglalkozik e kérdéssel. Sőt annyira előrevitte, hogy a kápolna számára már a hely is biztosítva van a Hegyen, ha utóbb, még jobb, még inkább a központba esőbb hely nem akad, esetleg egy jótékony szőlőtulajdonos nagylelkűségéből. De hogy a kápolna ügye mentői hamarább megoldassék, okvetlen szükség van a híveknek, a közönségnek adományaira, jótékony áldozataira. E nélkül ezt az igazán szükséges alkotást keresztül nem vihetjük. Szükség van arra, hogy ne csak egy ember, pl. az apát-plebános vegye kezébe a kápolna lótesülhetésónek munkáját. De, főleg a hívek, a minden jóért és szépért lelkesedő ifjú honleányok, gyűjtő ivekkel kezükben kopogtassanak ott, a hol e kápolna felépítéséért buzognak és lelkesednek. A kik főleg a lelki szükségét érzik e kápolnának és a kik boldogok lesznek a közel jövőben, hogy a Hegyen való tartózkodásukkor Isten házába mehetnek. Úgy tudjuk, hogy Benkö apát-plebános már a Hegyen meg is indította a mozgalmat, személyesen utazott a Hegyre és érintkezésbe lépett vagy lép több családdal, úrasszonnyal és urleánnyal, hogy őket a kápolna létesítésének eszméje iránt megnyerje. A kápolnát nem tervezi valami nagy alkotásnak. A körülményeknek megfelelő, csinosan egyszerű, Ízléses kápolnát akar. Es ha egyszer Benkö plébános épit, a kiről tudvalevő, hogy mestere az építkezésnek, a mát is magával hozta. Hűek maradtak egymáshoz, — most kanonok korában is. Mikor már méltóságos ur lett . . . És ime .. jutalmul, hálaképpen a csizma azt okozta, hogy — e jószágához hü főpapot csizmás kanonoknak hívja a modern czipellős közönség. A spanyol csizma a gyalázat, a kegyetlenségek csizmája volt. A muszka csizma az embertelenségnek, a kultúra taposójának csizmája. A magyar csizma a harczias dicsőségének csizmája. A német csizma az erősségnek, a kitartásnak csizmája. Mert ilyen az idők forgataga. Az itthon maradt pipaszárlábu, modern szájhősök czippellős lábaikra sárga „szárvédőt“ kapcsolnak, hogy valahogy meg ne faggyon a lábuk itthon. — Az aszfalt járón. A magyar hősök, a német vasemberek csizmában mentik meg — őket, hogy valahogyan meg ne kancsukázzák a muszkák . . . . . Mindig volt sarkantyúé csizmám igenis . . mondotta elmélázva a napokban az illusztris főpap; magyar ruhám is volt mindég. Nem szégyeltem soha . . . Most sem. Nem is igaz magyar az, aki szégyenli bántja azt, a mi magyar. S olyan Ízesen mosolygott hozzá. Mester. terveknek és jó, kitünően praktikus alkotásoknak : az meg leszen építve. O maga is kijelentette szerkesztőnk előtt, hogy nem zárkózik el a maga áldozataitól sem. Tehát induljunk és mozogjunk ez utón és ily eszközökkel, hogy a hegyi kápolna mielőbb a hívek örömére, a lelkek szükségeire elkészülhessen. Mozduljunk meg mi is s csatlakozzunk ahhoz a nemes mozgalomhoz, amely a felvidék elpusztult falvait szándékozik újra felépíteni. Az ország városai egymásután kezdik meg a hazafias áldozatkészség munkáját, hogy igy is visszafizessék a Gondviselésnek azt a jóságát, hogy a háború borzalmait nem kellett közvetlenül tapasztalniok. Hogy az ő tűzhelyeiket nem seperte el az ellenség vad haragja. Mi is ezek közé tartozunk. A rémet, a pusztítót csak hírből ismerjük, de ennek a hírnek feketesége, keserűsége, fájdalma kell, hogy minket is azok sorába állítson, akik a felvidéki könnyek letörlésére vállalkoznak. Érezzük a háború súlyát, sokféle adózást kért már tőlünk igaz, de ezt az újabb szeretetmegnyilvánulást még megbirjuk. A ki tiz fillérig bírja tegye azzal, aki koronával bírja adja a koronát, a ki bankóval, ne sajnálja a bankót. Hiszen csak legyünk őszinték, ennek a városnak történelmi falai között sokan vannak, akik bankóval róhatják le a hazafias áldozatkötelességet. Sokan vannak azok, akiknek erszényéből szerencsés foglalkozásuk révén, a háború nem vett ki, talán beletett, ezeknek jószivére tehát feltétlenül számítunk. Szent megyőződésünk, hogy elősegítik azt a szép gondolatot, hogy Szatmár- Németi is megörökítse nevét a felvidék újra építésénél. Ismerjük mi jól a mi közönségünket. Csak az első fecskének, az első adománynak kell megjelennie, a többi rohan utána. Indítsuk meg tehát a hazaszeretet eme lavináját, hadd gördítsen egy tekintélyes összeget tőlünk is az Ínségnek, a pusztításnak földjére. A szeretet eme lavinájának görgetésére, mint miden háborús jótékonyság gyűjtésére, a legnagyobb készséggel vállalkozunk. Minél több munkát ad, annál boldogabbak leszünk. 8 ha Szatmár-falva felépülhetne ott a Kárpátok völgyeiben, hegyei közt, ez az alkotás nem a hiúságnak, hanem a hazafias áldozatnak alkotása lenne századokon keresztül Szat- már szellemének hódítása is. Egy érdekes kishirdetés. Természetesen házasodás célja forog fenn. Már hogyan is lehetne az a hirdetés máskülönben érdekes ?! De kétszeresen érdekes az ma, kivált a moratórium, akarjuk mondani a háború mellett. Bomba süvölt, fegyver csörög, puska roppan, ágyú dörög . . . Régen megírták egy tízezer nap alatt készült tanulságos német könyvben, hogy háborúskodásnál a győzelem maga is tulajdonképpen mindig egy darab vereség. Úgy bizony. Mert drága emberanyag vész oda. „Tomory, büszke vezér, mért hagytad el érseki széked ? Nem halt volna hazánk dísze, virága veled“, busán zengé el Kisfaludynk Mohácsról irt elégiájában. Hazánk dísze, virága pusztult I A fiatalság legjava. A házasulandó férfiak legerősebbje 1 És mi volt a mohácsi csata 1 Délután két órakor kezdődött és este hat órakor vége volt. A mai háború pedig már mióta dúl! Hazánk mennyi virága hervadt le, mennyi dísze hullott el már az iszonyú csatában, milyeneket soha nem látott még a világi A nemzettest mennyit fogyott 1 A gyarapodás mennyi időre megakadt, nehezült 1 A mai drágult viszonyok között a kishirdetések dija is emelkedett. Tehát rövidre, velősre kell szabni őket! Olyanra, mint a milyen ez a mi szóban forgó kis- hirdetésünk is, mely ekképpen szólott, ahol megjelent: „Egy papucshoz kerestetik egy itthon maradt hős. Cim a kiadóhivatalban.“ A 43—50 évesek beosztása. Megkezdődik az országban a 43—50 évesek sorozása. A legöregebb népfelkelők katonai beosztása a következő: A bemutató szemléken alkalmasnak találtak beosztása három csoportba történik. Az első csoportba: volt tisztek és tisztjelöltek tartoznak, a második csoportba: volt legénységi államányuak. Ezek a honvédséghez kerülnek, ha honvédek vol
