Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-07-21 / 57. szám
Szatmár-Németi, 1915. julius 21.-SZATMÁRI HÍRLAP 3 anya. Az irgalmas nénék főnöknőjének is az anyai méltósággal, jósággal, szigorúságával, gondosságával, Isten és az emberek, előtt való felelősségével kell rendelkeznie. 0 neki száz és száz lelki leánya van, akiknek örömét, fájdalmát, csalódásait, gyarlóságait, erényeit, kiválóságait és gyengeségeit, ambiczió- ját, vágyait, törekvéseit kell lelkében hordoznia. Oh anyák, akik leány gyermekeiteknek szivét kinyitva oly sokszor órzitek, hogy boldogak vagy szomorúak vagytok . . ti legjobban fogtok engem megérteni, ki az irgalmas nénék főnöknője, ha hivatásának magaslatán áll és azt teljesen betölteni törekszik. Ilyen anya Woelfle A. Afra, a ki körülvéve az ő lelki leányitól, odalépett tegnapelőtt Isten oltárához, hogy könytelt szemekkel, de teljes öntudattal és határozottsággal megújítsa szent fogadalmát és letegye a püspök helyettese, Szabó István prelátus, szupe- rior kezeibe. Szem alig maradhatott könnyte- lenül e magasztos perczek hatása alatt. A kik a szerzetesi ruhát felvették és fogadalmukat letették. Ugyancsak a szent mise folyamata alatt megfelelő szertartások és imádságok közt áldotta meg a fungáló főpap a fátyolokat, a szerzetesi ruhákat, a kereszteket, azok számára, akik beöltözködtek, a szerzetesi ruhát felvették. E napon tizenketten. Es pedig: Ágoston Margit M. Theotima, Békési Róza M. Medárda, Czumbil Erzsébet M Bon- filia, Farkas Magdolna M. Mechtildis, Fejes Teréz M. Antelma, Forstner Mária M. Tolen- tina. Gurnesevits Gizella M. Regis. Lechner Anna M. Oertrudis, Roskovenszki Ilon M Loránta, Simon Anna M. Metilla. Stiblo Margit M. Hedvigis. Szikszay Ilona M. Pulcheria Oda térdeltek mind a tizenketten az oltár elé. Hófehér menyaszonyi ruhában, fejükön koszorúval. Akár esküvőre, „a holtomiglan “-ra érkeztek volna. Arczuk is oly vidám, mint a boldog menyasszonyoké. Hiszen azok is ők; Krisztusnak jegyzik el magukat. Szabadon, bátran, boldogan. Krisztus szolgája kérdezi is tőlük : „Mit akartok leányaim ?“ És ők felelik: Krisztus leányai, szerzetes nők akarunk lenni . . És pár perczek múltán már szerzetesi ruhában jelentek meg újra Isten oltára előtt . . Aztán jön uj sor . . újabb csapatja szent Vincze leányainak. Azok a kik most már a szent fogadalmat teszilc le. És pedig húszán: Tóth M. Adoráta, Keresztes M. Ne'ria, Lörincz M. Antilla, Szabó M. Jolándis, Ézsöl M. Assiola, Kónya M. Reginella, Lakos M. Marillac, Bartos M. Angelika, Parragh M. La- taste, Musitz M. Jusztiíla, Szepesi M. Ernella, Vas M. Melitia, Mellau M. Evelin, Tornai M. Julia, Baumgärtner M. Sinalda, Bauer M. Avida, Székely L. Hernelda, Gamauf M. Crhri- sostoma, Strbák M. Niceforna, Laukó M. Maxi- milia. Végre sorakoznak az anyaháznak foga- gadalmas nénikéi, akik fogadalmukat boldog örömmel kívánják megújítani. Közöttük vannak, akik csaknem a félszázadnak mesgyé- jéhez közelednek, harmincz, húsz, tiz, év óta szeretetnők. ... A szent mise pedig folyik tovább, A fungáló főpap befejezvén a felemelő ünnep szertartásait, a kolostor csendes lakói, szent Vincze leányai munkás otthonukba vonulnak. Tisztelgések. . A templomi ünnep után a jubiláns tar- tományfőnöknőnél elsőben a középponti papságnak nagy száma tisztelgett. A jubileumi ünnep, bár a legnagyobb csendben és a legmeghittebb körben volt köztudomásra hozva: A helybeli Oltáregyesület mégis módot talált arra, hogy küldöttségével üdvözölje a tartományi főnöknőt.! Jékei Károlyné és Góbi Alajosáé alel- nöknők vezetése alatt a következő úrnők jelentek meg a jubiláns üdvözlésére: Fölkel Jánosné, Hajnal Józsefné, Récsey Dezsőné, Morvái Jánosné, Páskuj Veronka, Lápossy Lajosné. Rövid, de igen meleg üdvözlő szavak kíséretében átnyújtottak egy remek virágcsokrot (fehér rózsa, fehér viola) igy óhajtván kifejteni nemcsak a jubiláns személye iránt való érzelmüket, de azon való hálájukat is, hogy a helybeli Oltáregyesület a kolostorban mindenkor helyet nyer munkás műhelye számára. A Látni kell a vidéket, melyet az orosz horda feldúlt, hogy fogalmunk legyen mitől mentett meg minket a Gondviselő Isten segítségével a Kárpátoknak ellenálló ereje. Hogy mit köszönhetünk hős katonáinknak. Minden hála kevés a mivel nekik tartozunk. És a legkevesebb az, hogy a városok, a melyeket a Kárpátok megmentettek: felépítsék a Kárpátok feldúlt, tönkretett falvait, községeit. Körülbelül igy számol be Debreczen város polgármestere azon útjáról, melyet Sárosmegye azon vidékén tett többed magával, hogy tájékozást szerezzen azon meginduló akczióról, mellyel kezdetét veszi a mozgalom, a feldúlt községek helyére uj községeket, falvakat építeni. Ez a nyilatkozat csak egy megyének szemléletén, meglátásán kelt. De vannak nekünk közvetlen adataink más vidékekről is. Bereg, Máramaros, Zemplén megyékről, a hol szintén látni és szemlélni kell, hogy hálánk, tevékenységre gyuló lelkünk a lehető legnagyobb áldozatok forrásává változzék azon irányban, amellyel ezeket a vidékeket a átkarolnunk és kiépítenünk kell. A Szatmári Hírlap már önvédelmi harczunk legelején, mikor vitéz hadseregünk nagy kálváriás útjára indult és oly tünetekre talált, melyek önvédelmi harczunkban benső akadályokként váratlanul keletkeztek, jelezte és hangsúlyozta, hogy első kötelessége lesz a nemzetnek ezeken a vidékeken a magyarság erős várának felépítése. És e kérdést kapcsolatba hozta akkor a kivándorlás kérdésével. Most, hogy a Kárpátok ellenálló ereje, vitéz hadseregünk dicsőséges küzdelme megmentette az országot a legborzasztóbb helyzettől, hogy megadta azt, azt az áldást, a mitől a fehér czár feketé zsarnok lelke megakart fosztani, az aratástól . . . most, hogy a megmentett városok az elpusztult felvidék felé fordulnak hálás szívvel, áldozatos kezekkel : most kell, hogy az egész nemzet lelke, áldozatos készsége siessen az elpusztított vidékekre, községekre. És vigye magával oda a történetét, mely a múltban van és a jelent, mely a jövendőt fogja kialakítani. Igen, igazat adunk Debreczen város polgármesterének, hogy költözzék oda a magyar kultúra és a magyar nyelv ereje, de költözzék be oda a kereszténységnek szelleme, annak a nemzetnek felébredt öntudata, mely nemzetnek gyökere, alapja, kultúrája a. kereszténység emlőjén kezdődött és fejlődött. És csakis ezen erkölcsi alapon maradhat meg. Elég volt a közel múltnak megrázó tanulsága, mely nem volt elég erős a kiábrándulásra. A nagy önvédelmi harcznak kellett bekövetkeznie, hogy megtanulja ez a nemzet, mi a feladatunk, mi a nemzeti kötelességünk, ha mint önálló, erős és fejlődni tudó nép a mi nemzeti mivoltunkban és faji, folyton differencziálódó egyéniségével élni és fenma- radni akarunk. Üdvözöljük ezt a kezdődő és reméljük mindig hatalmasabbá váló mozgalmat, mely- lyel ott a végeken a magyar nemzet testének és lelkének állandó és hatalmas várait megépíteni törekszenek. Reményünk van, hogy Szatmár vármegye, Szatmár szab. kir. város is kiveszi részaratását. És elviszi a maga építő köveit és leteszi a Kárpátok erdőkoszoruzta hegyeire és gyönyörű völgyeibe a maga áldozatos készségét. És a mit, a mi Köleseink egy bus düledékü vár romjainak látásán zengett, azt megérti a kárpátok romjainak látásán is: „Hass, alkoss, gyarapits és a haza fényre derül.“ A Városi közgyűlés. Hétfőn délután folyt le a város júliusi közgyűlése. Bizottsági tagok kevés számban voltak jelen. Úgy látszik az már a julius természetéből folyik, hogy a város atyák is — vakácziót csináljanak maguknak. A polgármesteri jelentés nem tartalmaz semmi olyat, a melynek közlésével ismétlésekbe ne esnénk. A jelentés után megindult a „drágaság“ kérdése, mely vita azt a benyomást kelti a szemlélő, szenvedő harezoló és nélkülöző közönségben, hogy mi írunk, beszélünk, tárgyalunk, indítványozunk, maximálisokat végezünk — a termelők, eladók, piaczi árusok pedig cselekszenek, mosolyogva árulnak, zsebelnek és tömik zsebüket. Mi várjunk, tapasztaljunk .. egész a kimerülésig. A közgyűlés különben arra az álláspontra jutott, hogy az árak maximálisától nem áll el, hanem megvárja az eredményeket és ezeknek a tapasztalatoknak megfele- lőleg fog tovább tapasztalni. Sorra került Unger Ullmann és társai indítványa. A házi ezrednek hazahozatala tárgyában beadott indítványa is. A közgyűlés a polgármester véleményét fogadta el. E véleményről a közegészségi tanácskozásról szóló tudósításunkba Írunk. A közgyűlés tudomásul vette, hogy a németi róm. kath. plébániát vezető Ferencz- rendiek részére a városi közgyűléstől megszavazott 1200 korona segélyt a belügyminiszter jóváhagyta. A városok, vármegyék az egész országban élénken foglalkoznak a gabona szükségletek megállapítása és beszerzése módjának kérdésével. A mi városunk is foglalkozott e közgyűlésen. Eredmény, hogy most a városnak nincsenek magtárai (elég hiba) és mert előleget sem adhat a gazdáknak . . és mert . . mert szükségleteket a mi hazánkban mindig közvetítés utján kell és szokás beszerezni . . a gabona szükségletet a Hitelbank utján biztosítja. A németi plébánia segélyezése ügyében a közgyűlés újra azt az álláspontot foglalja el, hogy a város nevezett segélyt nem mint kegyur adományozza. Kegyúri jogokat e plébánia felett nem is akar gyakorolni. E kérdésben lapunknak álláspontja ismeretes. A kir tanfelügyelőnek a németi részen létesítendő gazdasági népiskola czéljaira kérő ingatlanok átadásában a közgyűlés pártoló javaslatot hoz. Az avasi erdő kitermeléseknek ügyét már ismertettük. Az újév előtt hadbavonult városi alkalmazottak illetményének ügyében a polgármester javaslatára a közgyűlés úgy határozott, hogy az augusztus havi fizetést változatlanul folyósítja. Aztán majd érdemileg tárgyalni fogja ezt az ügyet. A városatyák úgy találták, hogy egy újabb patikára nincs szükség. A bő tárgyú közgyűlést a polgár- mester 6 és fél órakor zárta be. HÍREK Megyés püspökünk karlsbadi útja. Főpásztorunk még e hó 10-én Karlsbadba érkezett. Budapestig kemény ifjú erőt és kitartást is próbára tevő utazást kellett végig állania . . a szó helyes magyar értelmében. De püspökünk edzett utas; nagy világot bejárt és igy, bár kormosán, nem valami szalonképesen a fővárosba érkezett. Innen rövid pihenés után Zichy pécsi püspök és Kleiner kalocsai nagyprépost társaságában indult aztán a karlsbadi fürdőbe, ahová több illus- tris főpap érkezését is várják. így Yárady L. Árpád kalocsai érseket is. Ősz főpásztorunk egészségére az orvosok véleménye szerint a világhírű fürdő Isten segítségével teljes felüdülést fog hozni. A szatmári kir kath. főgimn. tanári karának egyik derék tagja, Vaj- nóczky Ferencz rendes tanár, a cs. és kir. 85 gyalogezred tartalékos hadnagya, 1915. május 22-én Tomasoviczénél, Grodek alatt kapott súlyos sebei következtében, életének 29, házasságának második évében hősi halált halt. A gimnáziumnak immár második hőse, f Vajnóozky Ferencz.
