Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-12-25 / 101-102. szám
Szatmár-Németi, 1915. deezember 25. „SZATMÁRI HÍRLAP 7 hentette . . . Aztán a kis ujjaira fújt, hogy megmelegitse s miután megtalálta kis sapkáját az ágyon, lassan kiment a pincéből. Már hamarabb kiment volna, de félt a nagy kutyától, a mely egész nap a szomszéd ajtó előtt a lépcsőn ugatott. De már nem volt ott a kutya. S a fiúcska kilopózott az ut- czára. Kint, Uram Isten, micsoda nagy város tárult eléje! Ilyet még ő sohasem látott. Mily sötétek voltak az éjszakák abban a kis városban, ahonnan ők idejöttek; ott alig lehetett egy lámpát találni az egész utcában. A kis faházak rekesszel záródtak s alig sötétedett be, senki sem jött ki az utczára, mindenki behúzódott házába s csak a kutyák gyűltek össze egy helyre s ugattak egész éjjel. De ott melegebb van ám s neki adtak is egy-egy kis ennivalót 1 Itt pedig , .........Istenem 1 Legalább ha egy darab ke nyérhéj volna a zsebében, hogy enyhítse éhségét I Hogy zsibong a világ s milyen zaj van itt! Az a sok lámpa, az a sok ember, ló, kocsi s a fagy 1 A tüzes lovak orrából jön a köd s fehérré fagy s patkóik szikráznak a fagyos kövön. S az emberek rettenetesen tódulnak s . . . Uram 1 mily szívesen enne ő valamit, bár egy falatot is. S egyszerre csak azt érzi, hogy fájnak a kis ujjai. Újra egy másik utoza; ah de milyen széles 1 Itt bizonyára eltapotja a tömeg. Hogy kiabál, fut, rohan mindenki .. . s fény csupa fény 1 Mi ez ? Ah, micsoda nagy üvegtábla 1 Az üvegtábla mögött egy nagy terem. A teremben egy fa nyúlik fel a menyezetig; sok aranypapírral és almával megrakott karácsonyfa ! Á fa körül bábok és kis lovak vannak. A szobában tisztán, jól felöltözött gyerekek járkálnak . . . S azok ott esznek, isznak, játszadoznak. íme egy kis leány egy kis fiúval tánczol, mily szép kis leány ! Még zene is van ott bent: kihallik az ablakon át. A szegény fiúcska látja mindezt, csodálkozik és nevet. De most fázni kezdenek a lábujjai, ujjai már nem hajlanak s fájnak ha mozgatja őket. Ekkor a fiú el kezd keservesen sírni s tovább szalad onnan. Egy másik nagy üvegen át megint karácsonyfákkal ékesített szobát lát; az asztal tele van mindenféle süteménnyel, mandulatortákkal, piros, sárga tésztákkal, négy jó ruhás néni mellettük; aki bejön, mindeki kap a tésztából s az ajtó igen gyakran nyílik, az utczáról nagyon sok ur megy be. A fiúcska az ajtóhoz lopódzik, kinyitja, belép a szobába. Ah, hogy ráförmednek, hogy küldik, hogy kotródjék. Egyik hölgy feléje rohan, ad neki egy kopeket s kinyitja előtte az ajtót. Szegényke hogy megijedt erre. A kopek a lépcsőre esik, A nem tudja behajtani ujjait, hogy felvegye. Futásnak ered, de hogy merre fut, nem tudja. S fut, fut s ujjaira lehel. De mi ez 1 Az emberek megállanak, majd tovább tódulnak ..., egy üvegtábla mögött három bábocska van piros és zöld ruhába öltöztetve s úgy látszik, hogy elevenek. Egy öreg ember egy széken ül s úgy tesz a kezével, mintha egy nagy bőgőn játszanék, más kettő meg mellette áll s két kis hegedűn játszanak, az ütem szerint haj- longanak fejükkel, egymásra is néznek, ajkuk mozog, beszélnek csakhogy a üvegeken nem hallatszik át. A csöppség azt hiszi, hogy élnek. De amikor egyszer azt veszi észre, hogy csak bábok, elmosolyogja magát. Ő még ilyen bábokat nem is látott. A sirás már-már erőt vesz rajta, de amint a bábokat nézi, újra nevetésre áll a szája. Egyszer csak azt veszi észre, hogy valaki hátulról megfogja a ruháját s ime egy nagy kamasz fiúval áll szemben, aki fejen üti, lerántja sapkáját s gáncsot vet neki, ő a földre pottyan. Az emberek lármáznak; ő meg megijed, felugrik a földről, futásnak ered, fut, de maga sem tudja, merre — betoppan egy idegen udvarba s egy nagy farakás mögé búvik. Itt sötét van, gondolja: itt nem találnak meg. Összegubolyodik, a félelemtől, még lélegzeni sem tud ... , egyszer csak oly jól 'érzi magát, oly csodálatos könnyen. Kis kezei s lábai nem is fájnak már, meleg árasztja el az egész testét; olyan meleget érez, azt hiszi, hogy talán egy kemenczóben ül. De most megint elborzad — mert elaludt. Milyen jól lehet itt aludni...-------itt maradok egy ki csit, s megint megyek a bábokhoz. S mikor álmában elébe tűnnek a bábok, csakúgy, mint élve . . . s amint hallja, hogy hegedülnek neki a bábok, azt hiszi, bogy a mamája énekel fejénél egy bölcső-dalt. „Anyukám, én alszom. Ah mily jól lehet itt aludni 1“ Jer velem fiacskám a karácsonyfához“ — szólal meg a magasból egy gyöngéd hang. A gyermek azt hiszi, hogy az anyja hívja, de nem, nem ő az. Valaki föléje hajlik s átöleli a sötétben. S micsoda fényesség világit az arczába. Ah micsoda karácsonyfa ! Ilyen fát ő még nem látott. Az egész fénylik, ragyog, körös-körül csupa bábok mindenütt 1 De nem, még kis fiuk és kis lányok is vannak ott, még pedig fényes ruhákban s feléje futnak, megcsókolják, magukkal viszik s ő is repül ... Az anyja látja s mosolyog az örömtől. „Anyám 1 Anyám 1 Milyen jó itt lenni „édesanyám !“ S újra megcsókolják a fiuk s ő mesél nekik a nagy üveg mögött levő bábokról. „Kik vagytok ti, kis fiuk ? Kik vagytok ti, kis lánykák ?“ Kérdi nevetve s gyönyörködve. „Ez a Jézuska karácsonyfája“ felelték azok. Erre a napra tartogat a Jézuska egy karácsonyfát, azoknak akiknek a földön nem jutott. A fiúcska hallja, hogy ezek a kis fiuk és kis leányok is olyan gyerekek voltak, mint ő maga volt. Egyik megfagyott volt, a másik éhen halt; egyikük a háború alatt halt meg, másikuk pedig azért, Jmert nem volt, aki gondját viselje. De most mind itt vannak, mind angyalok, mind az Ur Krisztusnál vannak, aki feléjük tárja karjait, aki megáldja őket is, mamáikat is. S az anyák ott állnak mellettük, felismerik fiacskáikat és leánykáikat, hozzájuk sietnek, megcsókolják őket, letörlik könnyeiket s kérik, hogy ne sírjanak, hisz itt olyan jó, olyan jó . . . Másnap reggel a ház szolgái megtalálták a farakás mögött a megfagyott fiúcska holttestét. (Fedor Dostojevszki (1822—1881) egyike a legnagyobb orosz íróknak; a nyomorultak s bűnösök lélekrajzával foglalkozik müveiben előszeretettel.) Karácsony-ünnepi számunk tartalma: Második háborús karácsony. Mailáth József gróf. — Mennyi élet, mennyi pálya! Bakkay Béla. — Hazajáró lelkek. Bodnár Gizella. — Ballada prózában. Gobi Alajos dr. — Nőink s eszményképük. Kovács Gyula dr. — A himnusz és a szatmárcsekei sir. Lengyel Józset. — Katonák. Magyar Bálint. — Vi- gasztalódás a szerencsétleneknek, ha társunk is van a bajban. Lükő Béla dr. — Piroska. Bodnár Gáspár. — Ilarcztéri-éj. Molnár Károly. — Karácsonyi legendák és játékok. Miért szenvednek az anyák legtöbbet a háborús időben. Mester. — A harczos karácsonya. Pakocs Károly. — Rokkantak iskolája. T. L. — Karácsony a harcztéren. Egy rokkant népfelkelő. — A karácsony. Dostojevszki-Groza Ferencz. — Mikor a gyermekek félnek a sötétségben. Pedagógus — Karácsonyfa. B. Béla — Apróbb közlemények. Hírek. Milyen lesz a tél? A Hortobágyon van egy öreg csikós, aki — mint beszélik — nagy szakértője az időjárásnak. Harmincz esztendeje künn lakik már a pusztán és ismeri annak egész természetrajzát. A Hortobágyon őszre virít ki egy virág, ami azonban gazdagon csak ritkán jelentkezik. Ha ez a virág buján tenyészik a Hortobágy dércsipte mezőin, akkor rendszerint kemény, hosszú tél következik. Megfigyelte az öreg pásztor, hogy az idén ez a jós virág a szokottnál korábban nőtt és rendkívül dúsan borult virágba. A vén csikós ennek alapján jövendöli, hogy igen hideg és tartós tél előtt állónk. Majd elválik, hogy beteljesedik-e ? Jön a román gabona. A Haditermény Részvénytársaság, Diósi Ödönt, volt párisi exportkereskedőt bízta meg azzal, hogy a romániai és bulgáriai gabonának Ma- gyarorszagba való szállítását intézze s a behozatalt lebonyolítsa. Diósi most hetek óta Romániában dolgozott, a vásárolt gabona összegyűjtését elvégezte s a romániai gabona a napokban megindul. Karácsonyfa. Elnézem, amint hónuk alá fogják, s viszik magukkal, ki-ki meghitt, csendes otthonába. A formája, szine, illata mind a régi; a varázs, mit látása kelt a lélekben, változhatatlan s mégis! Tűlevei ma, a világháború vészes forgatagában, mintha nem simogatnának, de szúrnának. Máskor gyermekkorunkat láttuk visszatérni, a sugárzó, lassan száradó fácskában melyet a családnak, békének és szeretetnek állítanak. Ma fiaink, véreink jutnak eszünkbe, akik ellenséges földek járhatatlan hegyei, vöröskérgü fenyőóriásai között az otthon melegét és a magába elmerülés zavartalan nyugalmát nélkülözni kénytelenek. Dér és hó, pára és köd, szél és fagy az ajándékuk, mi integet a hajló ágon. Hideg fényii csillagok, villanó puskacső a ragyogás, mi telehinti lakásnak szánt hideg árkaikat. Mennyi emlék: öröm és bánat, fény és homály támad lelkűnkben egyszerre! Elmúlt karácsonyok viaszillata s a jelen lőporfüstös felhői . . . Parányi vigság és tengernyi fájdalom . . . Szelíd otthonok és vértől ázott csatamezők . . . Volt-e, van e a világnak annyi díszített fája, melyek meg tudják tartani nekünk a múltat s feledtetni a jelent ? Hisz’ ilyen földrengése nem volt még az emberi indulatnak és szenvedelmeknek, mely a Karácsony minden bubáját is megsemmisüléssel fenyegeti. Mit keresne most a fácska otthonunkban ? S mégis! Ott állunk a gyermekekkel a karácsonyfa mellett, abban a hitben és reményben, hogy ez a mindeneket megrázó- nagy vihar egyszer csak elvonul a fejünk fölött s a vészekből fényesebben, dicsőségesebben fog kikerülni a magyar név, mint valaha. Pásztorok csillagaként ott fog ragyogni az égboltozaton s igy Karácsony táján felkerül majd mindig a béke és áldás fájának sudarára. Hadd beszéljen az utódoknak s az utódok utódainak arról, hogy minden értük történt s mikor halált szórt a gránát s veszedelmet a puskacsö, a szeretet vívta nagy csatáit. A szeretet rakta a jövő biztos alapjait, a második ezredév ledönthetetlen falait, elküldvén ellenséges földek ijedt pereméről s messze lévő síkokról ide a szivekbe, a vigasztaló fényű, a biztató csillogása — karácsonyfát. B—Béla. Vigyázni tessék! Lapunk a reánk következő szerdán (deczember 29-én) nem fog megjelenni; hanem a következő napon csütörtökön küldjük szét az év utolsó számával, szokottnál bővebb tartalommal. Ez lévén a vasárnapi (január 2.) szám: — a következő szám csak 1916. január 5-én fog megjelenni. Kérjük lapunk olvasóit, hogy előfizetésüket idejében megújítani szíveskedjenek. Még mindig vannak hátralékosok is ! A karácsonyi ünnepek isteni tiszteletének sorrendje a székesegyházban: Az éjféli misét Benkő Józset kanonok, apát, plébános tartja ; a hajnali pásztor misét 6 órakor Sepsy Márton káplán, 7 órakor plébániai ünnepi mise lesz, mondja: Benkő József plébános, prédikál K. Kuliffay Mihály káplán. 9 órakor Püspök Ur Öméltósága cze- lebrálja az ünnepi misét és prédikál; 11 órakor csendes misét mond K. Kuliffay Mihály káplán. Másod napján reggel 7 órakor a plébániai misét tartja Benkő József plébános; prédikál Sepsy Márton; 9 órakor Szabó István páp. praelatus kanonok mondja az ünnepi misét; Dr. Uhl Károly theologiai^ tanár pedig prédikál; 11 órakor csendes mise lesz! A szent János plébánia templomban tartandó ünnepi istentiszteletek sorrendje: 1. Karácsony szent éjszakáján éjféli szentmise. 2. Reggel 6 órakor pásztormise. 3. 7 és 8 órakor csendes szentmisék orgonakisérettel. 4. 9 órakor szent beszéd, utána ünnepélyes szentmise szentség kitétellel. Este 6 órakor litánia. — II. Szent István ünnepén azaz vasárnap 1/s7
